A 14. századbanKolozs vármegyeiszászjobbágyfalu volt. 1332–37-benplébánosáról emlékeztek meg. 1507-ben már mintmezővárost említették, amely címet a 19. század második feléig megőrizte. A 16. századtól a 20. század első feléig jelentős volt bortermelése. Lakói 1629-ben megkapták a jogotBethlen Gábortól, hogy megváltsák magukat a jobbágyi függés alól. Ugyanekkorpallosjoggal is rendelkezett. 1648-ban aRákócziak uradalmi központja, hozzátartozottFelsőidecs,Maroskövesd,Lövér,Felsőrépa,Erdőszakál ésOroszidecs. Két darabont- és 58 jobbágycsalád lakta, köztük egy borbély és egy kertész, akirobotban hagymát és petrezselymet termesztett. Volt halastava és malma, sok házhelye pusztán állt.[2] 1668 és 72 között örmények települtek be, akik még 1766-ban is itt éltek. Akurucok 1710-ben kifosztották.[3] 1766-ban a 811 férfiból és 826 nőből álló szászevangélikus egyházközség és az örmények mellettreformátus anyaegyháza is volt, amely 23 férfit és 11 nőt számlált. A szász jobbágyok egy része 1775-benFelsőszászújfaluba költözött. 1797-ben éves nagyvásár tartására kapott szabadalmat.[4] A 19. század elejétől egészen amásodik világháborúig túlnyomóan szász lakosságú maradt. 1881-ben gyógyszertár nyílt benne.[5] 1907-ben kétszáz lakója gazdasági eszközök készítésével, húsz pedig fazekassággal foglalkozott. Szász lakosságát a német hadsereg 1944 őszén evakuálta. Helyükre 1945-ben azOrszágos Demokrata Arcvonal telepítettcsíkiszékelyeket. A szomszédosmonorfalvi románok azonban nem nyugodtak bele, hogy nem őket jelölték ki telepeseknek. Többször megtámadták a falut, a házakat feldúlták, a székelyeket megverték. Végül egy miniszterközi bizottság intézkedett a telepesek visszatéréséről a faluba, a konfliktust a szászok állítólagos aknamunkájára fogva.[6] A szászok egy töredéke hazaérkezett (1945 őszéig 333-an[7]), azonban a székelyek egy része nem mert visszatérni, és a környező falvakból beköltöző románok 1966-ra többségbe kerültek a falu lakosságában. A Csíkból ideszármazottakrómai katolikusok, a gyarapodó létszámú református egyházközség 2002-re épített magának templomot.[8]
1910-ben 1605 lakosából 1381 volt német, 117 román és 85 magyar anyanyelvű; 1379 evangélikus, 115 görögkatolikus, 72 református és 24 ortodox vallású.
2002-ben 1355 lakosából 895 volt román, 367 magyar, 54 cigány és 37 német nemzetiségű; 902 ortodox, 275 római katolikus, 101 református és 60 evangélikus vallású.
Evangélikus temploma eredetileg 15. századi,gótikus, de miután 1728-ban leégett, 1781–82-benbarokk–rokokó stílusban építették újjá. Különálló tornyán 1638-as dátum volt olvasható.[9]
Helytörténeti gyűjtemény.
Evangélikus paplak (1789).
A falutól északra 2,5–3 km-re, a 746 m magas Vár-hegyen ovális alakú,rézkori eredetű vár maradványai látszanak, melyet később a magyarok is használtak. A lapos hegytetőn kissé távolabb még egy kővár romjai is találhatók.[10]
Elsősorban almatermesztéséről híres. Körzetében évente ötven-hatvanezer tonna alma terem. 2002 óta minden októberben megrendezik az alma ünnepét.[11] Az almából helyben széles körben forgalmazott ecetet is előállítanak.
Románia
é. sz. 46° 53′ 10″,k. h. 24° 39′ 20″46.886111111111,24.65555555555646.886111°N 24.655556°EKoordináták:é. sz. 46° 53′ 10″,k. h. 24° 39′ 20″46.886111111111,24.65555555555646.886111°N 24.655556°E
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.svg)
Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
