Eperjestől 38 km-re északra, aTapoly partján fekszik. A történelmi városmag (például a városfal maradványai) és a vasútállomás a Tapolytól délre található. Ma már a városhoz tartozik a Tapolytól északra fekvő egykori község,Hosszúrét is.
Bártfa a lengyel határ közelében található, a legközelebbi lengyel település, Muszynka kb. 20 km-re északnyugatra fekszik.
Az ősidők óta lakott helyen a várost lengyelciszterci szerzetesek alapították a12. században. Atatárjárás pusztításai után németek telepedtek meg itt. BártfátI. Lajos király emelteszabad királyi város rangjára. ALengyelországba vezető út élénk kereskedelmet tett lehetővé, különösen szoros kapcsolatokat ápoltBiecz városával (ami kb. 60 kilométerre, északra található). Bártfa volt az egyiktárnoki város.
A városban, ahol1439-től tartottak misztériumjátékokat,nyomda is működött.1440-ben a husziták foglalták el. A16. század elején a polgárok áttértek azevangélikus hitre. A külföldet járt Leonard Stöckel, a városbíró fia1539-ben a városi iskolát wittenbergi mestere –Philipp Melanchthon német humanista,Luther Márton legközelebbi munkatársa – elvei szerint humanista gimnáziummá fejlesztette.1590-ben a felföldi lutheránusok itt tartották egyikzsinatukat. Bártfa a vászonszövéséről messze földön ismert volt.
A17. században háromszor is tarolt itt a pestis. Az1670-es és1680-as években többször pusztították császári éskuruc csapatok.1686-ban tűzvész pusztította, majd1710-ben újrapestis járta,1774-ben pedig ismét leégett. A város a csapásokat nem tudta kiheverni, fokozatosan jelentőségét vesztette, amihez hozzájárultak Lengyelország felosztásai is.
A 18. század végénVályi András így ír róla (részletek): „BÁRTFA. Bartfeld, Bardegov, v. Bardiov. Szabad Királyi Város Sáros Vármegyében, Eperjestöl négy mértföldnyire. E’ Királyi Város régibb, mintsem kezdeti eredetét kinyomozni lehetne, sőt még nevezete is homályban vagyon. [...] Fekszik a’ Város egy halmos helyen, északról Tapoly vize partyán nem igen szélessen terjedő kerűletben, három kőfalakkal, ’s tornyotskákkal körűl keríttetve. [...] Lakosai külömbféle kereskedés által élnek. Nevezetes vala hajdan vászonnal való kereskedése; midőn ezt másoknak Lengyel Országba vinni tilalmas vala; mert itt fejéríttettek, ’s készíttettek ki, melly a’ lakosoknak nem kevés hasznot hajtott; most is kereskednek ugyan azzal, de az Eperjesiek már megelőzték. Határja középszerű, fája elég, téttyei jók, legelője tágas, vagyonnyainak eladásara alkalmatos módgya, első Osztálybéli.”[3]
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról (részletek): „Bártfa, (Bartfeld), (Bardiov), igen régi szabad királyi város, Sáros vármegyében, a Tapoly mellett, Eperjeshez 5, Kassához 9, Pesthez 41 mfdnyi távolságra. A belső város kőfallal van bekeritve, de a sánczok kerteknek osztattak ki; az utczák jól kövezettek s tiszták; a piaczon lévő házak mind emeletesek. Nevezetesebb épületje a kath. sz. Egyedről neveztetett szentegyház, és a városi tanácsház. Mind a kettő felette régi, s már IV. Béla előtt fenállottak. A tanácsházi levéltár nagyon gazdag régi irományokban s diplomákban. Van itt jól elrendelt kath. capitalis oskola, franciskanus kolostor, postahivatal, sóház, két patika, a külső városban evang. anyaszentegyház, s egy nevelő-intézet a 9-ik számu galicziai ezred katonagyermekei számára. A városi kórház egész faluval (Lukovicza), s több polgári földekkel bir. – Népessége 4941 lélek, s ezek közt 3762 római, 83 görög kath., 913 evang., 2 ref., 181 zsidó. Nyelvökre többnyire tótok, kevés némettel keverve. Hajdan jutalmas borkereskedést üztek, de jelenleg a gyolcs-kereskedés virágzóbb; s ez itteni roppant fejéritő-intézetből évenként legalább kikerül 300,000 rőf. A bártfai cserépedények kapósak szoktak lenni. – A városnak magának van 9 faluja, hires fördője, több liszt-, fürész- és egy papiros-malma, pálinkaháza, gyönyörű fenyves és bikkes erdeje, s nem épen terméketlen szántófölde. [...] A bártfai hires fördő félórányira fekszik a várostól, északra, egy a Vörös-hegy ágaitól összeszoritott völgyben. Ez fördés idején kis városocskát ábrázol, melly 48 kisebb nagyobb házból, három éjjente kivilágitott utczából, s több boltokból áll. A házak nagyobbára egyes emberek tulajdonai, hanem a város több épületeket bir, s a legnagyobban mintegy 60 szoba számláltatik. [...]”[4]
1878-ban újra tűzvész pusztította.1902-benHölzel Mór bártfai szobrásziskoláját szintén tűzvész pusztította el.
Azelső világháború alatt az oroszok 1914 novemberének végén elfoglalták, majdSzurmay Sándor hadseregcsoportja szabadította föl aLimanowánál küzdő csapatok érdekében folytatott hadművelet során. 1919 nyarán a magyarTanácsköztársaság hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától.
Azelső bécsi döntés nem érintette. Amásodik világháború végén Bártfát is érték veszteségek. A második világháború után – a történelmi városmagon kívül – több lakótelep létesült.
A régi városháza1505 és1508 között épült gótikus stílusban. Gazdag kőcsipkéiről híres, reneszánsz lépcsőfeljárója és a meredeken emelkedő díszes tetőzete egyaránt nevezetes. Itt működik ma aSárosi múzeum.
A középkori városfal több része és a félkerek bástyatorony.
Határában sós, vas- és jódtartalmú forrás fakad, melyre1777-ben gyógyfürdő települt. Csakhamar fényűző villák tucatjai épültek ide.1849-ben és1856-ban azonban károkat szenvedett, utóbbi alkalommal leégett. MaBártfafürdő néven önálló települést alkot a várostól 5 km-re északnyugatra.
Ladislav Deák 1963: Bardejovský obchod a bardejovská obchodná cesta v prvej polovici 15. storočia. Sborník FiFUK - Historica XIV.
1975 Dejiny Bardejova
2007 Archaeologica historica 32
Méry, G. – Jankovics, M. 2009: A bártfai Szent Egyed-bazilika
Stanislaw Andrzej Sroka 2011: Bardejov v XV. storočí – Štúdie z dejín mesta
Mariana Kosmačová 2013: Majetkové spory pánov z Perína s mestami Bardejov a Sabinov v stredoveku. In: Bodnárová, M. (ed.): Príspevky k starším dejinám slovenských miest a mestečiek. Prešov
Stanisław A. Sroka:A középkori Bártfa és kapcsolatai Kis-Lengyelországgal; ford. Tapolcai László; MTA BTK TTI, Bp., 2016 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)
Fedorčáková, Mária 2016: Správa mestských zariadení a mestskí zamestnanci v Bardejove do roku 1526. Mesto a dejiny 5/1.
Guitman Barnabás –Demján Izabella 2017: Ez a levél adassék az bártfai bíró kezébe – XVI. századi magyar nyelvű levelek a bártfai városi levéltárból
Štefánik, Martin a kol. 2017: Stredoveké mesto a jeho obyvatelia
Neumann Tibor 2017: „Minden időkben kegyelmes uratok kívánunk lenni” – A királyi városok adóztatása a 15. század végén. In: Hatalom, adó, jog.Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Kádas István és Weisz Boglárka. Budapest, 13–106.
Benka, Peter 2018: Mestské prísahy v Bardejove v ranom novoveku ako prameň kultúrnych a sociálnych dejín. Historický časopis 66/1.
Pamiatky a príroda 6
Peter Benka 2019: Mesto a jazyk – Bardejov v ranom novoveku. Monumenta Linguae Slovacae II. Bratislava
Uličný, F. – Magdoško, D. (eds.): Bitka pri Rozhanovciach v kontexte slovenských a uhorských dejín
