Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk a néhai miniszterelnökről szól. Hasonló címmel lásd még:Bánffy Dezső (egyértelműsítő lap). |
| Bánffy Dezső | |
 | |
| Magyar Királyság 11.miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1895. január 14. – 1899. február 26. | |
| Uralkodó | I. Ferenc József |
| Előd | Wekerle Sándor |
| Utód | Széll Kálmán |
| Képviselőház 12.elnöke | |
| Hivatali idő 1892. február 25. – 1895. január 19. | |
| Előd | Péchy Tamás |
| Utód | Szilágyi Dezső |
| Született | 1843. október 28. Kolozsvár |
| Elhunyt | 1911. május 24. (67 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei úti sírkert |
| Párt | Balközép Párt(kb. 1869–1875) Szabadelvű Párt(1875–1904) Új Párt(1904–1906) |
| Szülei | Bánffy Dániel Gyárfás Anna |
| Házastársa | Kemény Mária Máthé Ilona |
| Gyermekei | Bánffy Ferenc |
| Foglalkozás | főispán,miniszter |
| Iskolái | Humboldt Egyetem |
| Vallás | református |
| Díjak | Szentes díszpolgára(1905) |
 AWikimédia Commons tartalmazBánffy Dezső témájú médiaállományokat. | |
LosonczibáróBánffy Dezső (Kolozsvár,Osztrák Császárság, 1843. október 28. –Budapest,Ausztria–Magyarország, 1911. május 24.),[1] aBánffy családból valómagyar arisztokrata politikus,miniszter, aFőrendiház tagja, előbb(Belső-)Szolnok-Doboka ésBeszterce-Naszód vármegyefőispánja, aKépviselőházelnöke, majd aMagyar Királyságminiszterelnöke1895 és 1899 között (ezalatt ideiglenesen akirály személye körüli miniszter is). AzÚj Párt nevű rövid életűnemzeti radikális párt alapítója.
Az ősrégi magyar nemesi származású báró losonci Bánffy családba született: édesapja báró losonciBánffy Dániel (1812–1886), édesanyjalécfalviGyárfás Anna (1821–1902), apai nagyszülei báró losonci Bánffy Ferenc (1784-1839) és zeykfalvi Zeyk Zsuzsanna (1785-1865), anyai nagyszülei pedig lécfalvi Gyárfás József (1769-1829) és köröstarcsai Veér Róza voltak. Maga Bánffy Dezső a család legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot. Három öccse közül csak ketten érték meg a felnőttkort, Jenő és Ernő.
1865.október 28-ánKolozsváron feleségül vette bárómagyargyerőmonostori Kemény Máriát (Bethlen,Belső-Szolnok vármegye,1844.július 2.–Apanagyfalu,Szolnok-Doboka vármegye,1884.augusztus 3.), akinek a szülei magyargyerőmonostori Kemény György (1812–1896), Torda-Aranyos vármegye főispánja és gróf betleni Bethlen Mária (1814–1895) voltak. Nála egy évvel fiatalabb feleségétől négy gyermeke született, mielőtt az asszony elhunyt volna. Gyermekeik:
Első felesége halála után majdnem tíz évvel újranősültDésen,1893.augusztus 13-án. Második felesége a nála közel húsz esztendővel fiatalabbnagyenyedi Máthé Ilona (Dés,Szolnok-Doboka vármegye,1862.augusztus 18.–Budapest,1941.október 14.), akitől egyetlen leánya született:
Bánffy Dezső családjával főkéntKolozsvárott élt, a gimnáziumot és a jogot is ott végezte. Államtudományi tanulmányaitBerlinben és Lipcsében folytatta.
1869-ben és 1872-ben is balközép programmal indult a képviselői mandátumért Belső-Szolnok vármegyében, de mindkétszer alulmaradt. 1875-ben csatlakozott aSzabadelvű Párthoz. Ettől az évtőlBelső-Szolnok vármegye főispánja, ésKővárvidéke főkapitánya, valamint a főrendiház jegyzője lett. A következő évtőlSzolnok-Doboka, majd 1883-tólBeszterce-Naszód vármegye főispánja is. E hivatala tízéves jubileuma alkalmával a király aLipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. 1889-ben megkapta aSzent István-rend kiskeresztjét. 1890 végén főispáni tisztségeiről lemondott. Tevékenységét mind a nemzetiségi törekvésekkel, mind pedig a Szabadelvű Párt politikai ellenzékével szembeni kemény, gyakran törvénytelen fellépés jellemezte, amiért is személyét a „dobokai basa” gúnynévvel illették kortársai.Gratz Gusztáv szerint a nemzetiségek erőszakos asszimilálására törekvősovén magyar archetípusát látták benne.[3]
Az 1892-es és az 1896-os választásokon aszilágysomlyói választókerületben szerzett mandátumot. 1892-től 1895-ig a képviselőház elnöke. 1895. január 14-e és 1899. február 26-a között miniszterelnök, 1898-ban a király személye körüli miniszter is volt. A miniszterelnök oldalán nagyjeszeniJeszenszky Géza ügyvéd a 67-es alapon álló nemzeti ellenzéki párt vezérkarához tartozott és a volt miniszterelnök egyik legbizalmasabb embere volt.[4] Miniszterelnöki székéről azischli klauzula miatt kirobbant ellenzékiobstrukció miatt kénytelen volt lemondani. Távozását követően leköszönt képviselői mandátumáról, és1904-ig a királyi főudvarmester méltóságot töltötte be.
1896-ban a Lipót-rend, 1899-ben a Szent István-rend nagykeresztjével tüntették ki.1903-ban megalapította az Újpártot. 1904-benSzeged I. választókerületében nyert mandátumot a szabadelvű párti Rónay Jenővel szemben. A következő három választáson (1905, 1906, 1910) is ott szerzett mandátumot. 1910-ben az általános választójogot zászlajára tűző Választójog Országos Szövetsége elnöke. A református egyház erdélyi kerületének főgondnoka, az egyetemes református konvent és zsinat világi elnöke volt.
Bánffy az egyházpolitikai küzdelmek által felzaklatott magyar politikai közéletben látott hozzá miniszterelnöki tevékenységéhez, amelynek már a kezdetén a bukás lehetőségével szembesültAntonio Agliardi pápainuncius magyarországi látogatása miatt. A sajtó és a politikum egy része azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy a pápai követ megnyilvánulásai a magyar belpolitikába való beavatkozással érnek fel. Bánffy, aki maga is gyanakodva nézte Agliardi tevékenységét aközös külügyminiszterrel egyeztetve a képviselőházban kijelentette: a nuncius tevékenysége „a belügyekbe való beavatkozás látszatával bír”. Ezt követően a közös külügyminisztérium mégis élesen elhatárolódott Bánffy kijelentésétől. Így Bánffy kellemetlen helyzetbe került: vagy neki, vagy a közös külügyminiszternek távoznia kellett posztjáról. A király némi tépelődés után a közös külügyminisztert,Kálnoky Gusztávot menesztette.
1896-ratreuga Deit hirdettek a pártok, hogy amillenniumi ünnepségek fényét ne tompítsák politikai csatározások. A király május közepén szentesítette a honfoglalás ezredik évfordulójának törvénybe iktatását (1896. VII. tc.).[5] A felszínen minden káprázatos volt, de a társadalmat feszítő ellentétek - köztük is legnagyobb súllyal a nemzetiségi kérdés – megoldatlansága sötét árnyként vetült a honalapítás 1000. évfordulójára. A pártok közti béke is csak az őszi választásokig tartott, amelyeken Bánffy kíméletlen erőszakkal óriási többséget szerzett a Szabadelvű Párt számára a képviselőházban.
A választások befolyásolására a hagyományos etetés-itatás mellett, számos más módszer is rendelkezésre állott. AVersecen szabadelvű párti képviselőjelöltként indulóHerczeg Ferenc például így emlékezett az 1896-os választásokra:„Nagyon megijedtem, mikor az elnök a választást úgy vezette, hogy vagy kétszáz ellenzéki választót egyáltalában nem engedett leszavazni. Órákon át az eljárás idegölő lassúságával dühítette őket, majd kitűzte a zárórát, és mikor a türelmetlen ellenzékiek lármázni kezdtek, karhatalommal kiszorította őket a városházáról.”[6]
Az új bűnvádi perrendtartás parlamenti tárgyalása során Bánffy az ellenzék „agyonbeszéléses” obstrukciójával volt kénytelen szembesülni a törvényjavaslat azon pontja miatt, amely szerint a sajtó által elkövetett becsületsértési ügyekben ne az esküdtszékek, hanem a királyi törvényszékek ítéljenek. Bánffy nem gondolkodott az obstrukciót ellehetetlenítő házszabály megalkotásán, inkább kompromisszumos megoldást választott a vitatott 16. paragrafus kapcsán:„Ha azonban a rágalmazás vagy becsületsértés… közmegbizatásban eljáró ellen, és pedig az utóbbinak hivatalos tetteire vonatkozólag volt elkövetve, az esküdtbiróság itél.”[7]
1897–98 folyamán a gazdasági kiegyezési tárgyalások osztrák parlamenti jóváhagyása komoly akadályokba ütközött az elhúzódó osztrák parlamenti válság miatt. Annak érdekében, hogy a tízévenkénti újratárgyalás ne okozzon a későbbiekben hasonló problémákat, a magyar és osztrák kormány megalkotta azischli klauzulát, amely az osztrák–magyar gazdasági kiegyezés tíz esztendős időbeli hatályát megszüntette, de fenntartotta a magyar parlament újratárgyalást kezdeményező jogát. Az ellenzék az ischli klauzulában a magyar függetlenség sárba tiprását látta, egyúttal kiváló alkalmat arra, hogy a választások tisztaságát „beszennyező” Bánffyt megbuktassa.
Technikai obstrukció kezdődött, teljesen megbénítva a képviselőház munkáját. Ennek mibenlétéről a korábban már idézett Herczeg Ferenc a következőket írja:„A technikai obstrukciónak voltak mesterei és tudósai, akik valósággal remekeltek a Ház munkaképességének megbénításában. A legmegszokottabb fogásuk az volt, hogy az ülések elején négy-öt módosítást indítványoztak a jegyzőkönyv szövegéhez – olykor csak hasonló jelentőségű szavak kicserélését, mint például indítvány helyett javaslat – mindegyik módosításra húsz képviselő aláírásával név szerinti szavazást kértek. Mivel minden név szerinti szavazás eltart egy óráig, a házszabályok szerint pedig az ülés négy órában van megszabva, tehát négy-öt név szerinti szavazással agyon lehetett ütni egy-egy ülést. Mégpedig a házszabályok tiszteletben tartása mellett, teljesen törvényes módon.”[8]
Amikor úgy tűnt, ez is kevés a miniszterelnök megbuktatásához, személyében kezdték támadni Bánffyt. E verbális támadások sorából kiemelkedikHoránszky Nándor durva hangvételű képviselőházi felszólalása, amelyre1898.december 24-én került sor. Bánffy nyílt levélben válaszolt Horánszkynak, mire utóbbi, párbajsegédei által „fegyveres megtorlàst” kért a miniszterelnöktől. Mivel azonban Bánffy segédei ezt a kifejezést értelmezhetetlennek tartották, és a másik fél segédei a fegyveres elégtétellel nem érték be, a párbaj elmaradt.[9] Horánszky becsületsértő, politikai célzatú kirohanására, és a nyomában járó „lovagias ügyre” egyébként volt már példa a képviselőházban.1891.október 22-én ugyanis HoránszkySzilágyi Dezsőt vonta kérdőre hasonlóan keresetlen stílusában. Szilágyi válaszát követően Horánszky párbajsegédek után nézett, de az esemény végül akkor is elmaradt.
Bánffy nem tudott mit kezdeni az obstrukcióval, ésTisza Kálmán kezdeményezése(Tisza-lex) sem hozott áttörést, sőt, sokak kilépéséhez vezetett a Szabadelvű Pártból. Így nyilvánvalóvá vált, hogy az 1899-es évet az ország1867 óta először exlex (elfogadott költségvetés nélküli) állapotban kezdi meg. A magyar parlamenti válságot csak új kormány megalakításával lehetett feloldani, amelynek vezetőjeSzéll Kálmán lett.
Bánffy a nemzetiségi kérdés tekintetében markáns álláspontot foglalt el, amelyetA magyar nemzetiségi politika című munkájában fejtett ki. Véleménye szerint a nemzetiségekelmagyarosítását minden rendelkezésre álló eszközzel elő kell mozdítani, ugyanakkor parányi rést sem szabad nyitni a nemzetiségek kulturális, nyelvi vagy egyéb más törekvései előtt. A magyarosítás szempontjából fontos eszközként ajánlja a felekezeti iskolákkal szemben a népoktatás államosítását, valamint a telepítéseket, folytatólagosan a magyar etnikai tömbök határai mentén. Felhívja a figyelmet acsalád- és településnevek magyarosítási folyamatának felgyorsítására is. Javasolja továbbá, hogy magyarul nem beszélő cselédek ne kerüljenek alkalmazásba, és magyarul nem tudó piaci árusoktól a magyarok ne vásároljanak.
Egyik képviselőházi felszólalásában így fogalmazott:„az én eszményem a nemzeti állam, melyben helyet és elégülést talál mindenki, aki magyar. És pedig különbség nélkül; de csakis az, aki magyar.”[10] Az egységes magyar politikai nemzet gondolatát Bánffy az egységes magyar etnikai nemzet eszméjével kívánta felcserélni.
Bánffy Dezső ősei | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elődje: Wekerle Sándor | Magyarország miniszterelnöke 1895–1899  | Utódja: Széll Kálmán |
.svg)