Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Bánáti Köztársaság | |||||||||
| Nemzetközileg el nem ismert történelmi európai államok | |||||||||
| 1918. november 1. –1918. november 25. | |||||||||
| |||||||||
 | |||||||||
| Általános adatok | |||||||||
| Fővárosa | Temesvár | ||||||||
| Terület | 24 469 km² | ||||||||
| Hivatalos nyelvek | magyar,román,bánáti bolgár,német | ||||||||
| Kormányzat | |||||||||
| Államforma | köztársaság | ||||||||
| Államfő | Róth Ottó | ||||||||
| |||||||||
 AWikimédia Commons tartalmazBánáti Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||||||||
ABánáti Köztársaság vagyBánsági Köztársaság (románul:Republica Bănățeană,németül:Banater Republik,szerbül:Банатска република) rövid életű (24 napig fennállt)de facto állam, amelyet aBánságban, vagy másik nevén a Bánátban kiáltottak ki1918-ban. Az állam kialakításának az volt az elsődleges célja, hogy a területetMagyarország megtarthassa aSzerb–Horvát–Szlovén Királysággal ésRomániával szemben, s így kizárólag Magyarország ismerte el állami létét. A próbálkozás nem sikerült és az államot felosztották egymás között arománok és aszerbek.
1918-ban azOsztrák–Magyar Monarchia összeomlása utánKárolyi Mihály kormányának súlyos problémákkal kellett szembenézni. Mivel a teljes1914 előtti Magyarország fenntartása már lehetetlen volt, Károlyi most már azt próbálta megakadályozni, hogy még jobban megcsonkíthassák az országot az új államok, így a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság ésCsehszlovákia. A szomszédos országok ugyanis azt tervezték, hogy a magyar államból még nagyobb területeket szakítanak ki, sokkal többet, mint amennyit atrianoni békeszerződésben foglaltak később. Ilyenek között említhető a jugoszláv-csehszlovák közös határ valahol aRába vonalán.
Az egyes peremterületek között szerepelt a Bánság mellett még aMuraköz, aVendvidék, aVajdaság, vagyKárpátalja. Károlyi különféle ígéretekkel, mint széles körű autonómiával próbálta a nemzetiségeket megnyerni ezeken a területeken, de a többség már inkább az elszakadásra szavazott. A vidéki kulturális egyesületek hiába próbálták fenntartani az ún. hungarus tudatot, már nem bírtak semmi eredményt elérni.
A Bánát hovatartozásának kérdése viszont igencsak komoly fejtörést okozott. A területet több nemzetiség lakta, ígymagyarok,németek,horvátok, szerbek, románok,bánáti bolgárok,zsidók,ruszinok,cigányok,csehek,szlovákok,görögök ésukránok.
A színes nemzetiségi összetételből adódóan nagyon komoly ellentétek alakultak ki a nemzetiségek között. A szerb lakosságBelgrád-párti volt, míg a románok azt szerették volna, ha a területet Románia veszi kezébe. A feszült hangulatot fokozta, hogy a háború súlyos hatásai itt is megmutatkoztak a gazdaságon, ezért széles körű mozgalmak kezdtek kibontakozni a földbirtokos nemesség, valamint a tőkés üzletemberek ellen, akiknek jó része zsidó volt.
A német származásúOtto Roth polgári radikális, aki a közművelődési egyesületek vezetésében is részt vett, megpróbálta valamiképp a Bánság népeinek úgy kipropagálni a Károlyi-féle ígéreteket, hogy a németekkel közösen létrehozta az ún.Bánáti Néptanácsot1918.október 31-én, amely az új állam kormánya lett és másnap deklarálták a Bánság függetlenségét. A bánsági németek nem rokonszenveztek azzal az elképzeléssel, hogy Szerbia, vagy Románia fennhatósága alá jussanak, noha azerdélyi szászok Erdély román csatlakozását erőteljesen szorgalmazták. Az államotBartha Albert ezredes vezetésével a helyi katonaság és polgárőrség támogatta, így Bartha lett a honvédelemért felelős személy, aki egyelőre nem miniszteri rangban állt.
Az új államotKárolyi kormánya elismerte, amely magába foglalta aBácskát is, s Magyarország legjelentősebb gabonatermő területei voltak a kezében. Néptanácsában jelentős szerepet adtak a helyi szociáldemokratáknak is és Róth úgy tervezte el, hogy mivel többnemzetiségű az állam, ezért célszerű asvájci-modell alapján kialakítani, amiben minden nemzetiség egyformán kap helyet, ennek megfelelően fel kellett számolni amagyarosítást, amit a közművelődési egyesületek és az állam folytatott a háború előtt a nemzetiségek rovására. Az állam kikiáltásának kettős célja volt, az egyik, hogy megtartsa Magyarország határain belül a Bánátot és a Bácskát, másrészt helyreállítsa a rendet a peremterületeken, miután a világháborús vereség súlyos belső zavarokat okozott a térségben.
Nemzetiségi összetételét tekintve a Bánát hovatartozását nagyon nehezen állapíthatták volna meg, ezért a fegyverrel lehetett csupán érvényre juttatni a területi igényeket. Ezt elkerülendően Róth erőteljesen hivatkozottWoodrow Wilson elnök pontjaira, amelyben kimondta, hogy a homogén nemzeteknek joguk van teljes körű önrendelkezésre.
A köztársaság megalakulását a szerb lakosság nem fogadta el, akikTemesváron, a Bánáti Köztársaságde jure székhelyén létrehozták aSzerb Nemzeti Tanácsot, aminek akkora volt az aktivitása, hogy az fenyegette Róth kormányát.November 3-ánÚjvidéken megalakítottákJaša Tomić vezetésével aSzerb Nemzeti Bizottságot, aki aSzerbiával való egyesülés vezéralakja lett (az előző vezetőVasa Stajić a VajdaságotHorvátországgal akarta egyesíteni). A bunyevác kisebbség szintén közreműködést vállalt a szerbekkel ésnovember 4-énZomborban, majdnovember 10-énSzabadkán alakítottak közösBunyevác-Szerb Nemzeti Tanácsot. Róthnak viszont eredményes politikávalnovember 7-ére a zombori tanácsot sikerült felbontania, amiből a bunyevácok váltak ki és megalakították aBunyevác Nemzeti Tanácsot, ami a Bánáti Köztársaságot, ezzel együtt Magyarországot támogatta.
November 7-én a szerb ésfrancia csapatok már behatoltak a Bánát és a Bácska területére, amivel szemben a köztársaságot védő Bartha-féle egységek tehetetlennek bizonyultak számbeli és felszereltségbeli elmaradottságuk miatt. Az előretörő ellenség már Temesvárt fenyegette. KárolyiJászi Oszkár útján próbálta a szerb nemzeti tanácsot rávenni, hogy álljon el az ellenséges erők támogatásától, de a tanács alelnöke,Mladen Pilić ezt elutasította és a szerb lakosság aktívan segédkezett a szerb-francia csapatoknak a Bánát okkupációjában.
A francia egységek végül elfoglalták Temesvárt, a köztársaság vezetői pedig elmenekültekBudapestre.November 19-én befejeződött a térség megszállása, 25-én a nemzeti tanács kimondta az egyesülést Szerbiával és semmissé nyilvánította a Bánáti Köztársaságot. A terület teljesen szerb kézbe került, amiBukarestben heves ellenérzést váltott ki, ezért követelte Párizsban, hogy a szerb csapatok vonuljanak ki onnét. A vita olyan méretű elmérgesedéssel fenyegetett, hogy az egy román-szerb háborút vonhatott volna maga után, az ügy végére aztán atrianoni békeszerződés tett pontot, ami a Bánátot felosztotta és nem Szerbia lett a kizárólagos részesedő fél. Nagyobbik része keleten Romániához került a területnek, nyugati részét kapta Szerbia, északon egy kis darab megmaradt magyar fennhatóság alatt. Szerbia azonban így sem járt rosszul, mert a megszerzett nyugat-bánáti területtel is igencsak termékeny, nagy mennyiségű gabona termelésére alkalmas földhöz jutott, míg valószínűleg a gabonatermő területek nagy részének megszerzésével Románia járt igencsak jól.
Lásd még:Az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamai(kategórialap)
Vajdaság-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
.svg)
.svg)