Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető abevezetője. Kérjük,segíts olyan bevezetőt írni, ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikkvitalapján.
Történetének kezdeti szakaszán Amerika csak brit gyarmatok egy csoportja volt a mai Egyesült Államok keleti partján. Ennek az időszaknak az irodalmát ezért szélesebb értelemben azangol irodalomhoz szokták kapcsolni. Jellegzetes amerikai vonásai miatt mégis külön hagyományként szokták kezelni.
John Smith (1580–1631), az első amerikai angol történetíró
Az amerikai irodalom első formái röpiratok és olyan írások voltak, melyek dicsőítették a gyarmatok hasznosságát mind az európai és a gyarmati közönség számára.John Smith kapitányt tekintik az első amerikai szerzőnekA True Relation of … Virginia … (1608) és aThe General Historie of Virginia, New England, and the Summer Isles (1624) című műveivel. Ebben a habitusban írt mégDaniel Denton,Thomas Ashe,William Penn,George Percy,William Strachey,Daniel Coxe ésJohn Lawson.
A vallás, az Amerikába való kivándorlás egyik oka szintén irodalmi téma volt.John Winthrop naplójában részletesen leírja aMassachusetts-öböl kolónia vallásos megalapítását.Edward Winslow szintén naplóban rögzíti aMayflower nevű történelmi hajó érkezése utáni első éveket. További vallásos befolyásoltságú irodalmi alak volt mégIncrease Mather ésWilliam Bradford, aPlymouth Plantation(Plymouth ültetvény) című napló szerzője. Akadtak olyanok is, mintRoger Williams teológus vagy Nathaniel Ward lelkész, akik az állam és az egyház szétválasztása mellett szálltak síkra.
Versek is maradtak fenn ebből az időszakból, melyek közül a legjelentősebbekAnne Bradstreet ésEdward Taylor költeményei.Michael WigglesworthThe Day of Doom című verse, amely a végítélet napjáról mesél, a kor egyik legnépszerűbb verse volt. Egy bizonyosNicholas Noyes írt ezen kívül irodalmilag kevésbé jelentős verseket.
Jonathan Edwards ésGeorge Whitefield személye jelentette aGreat Awakening (Nagy ébredés) vallásos mozgalmát, a18. század elején, amely a személyes vallásos élmény fontosságát hangsúlyozta a már hívő emberek között. A Harvard Egyetem lelkes, ifjú lelkészei igyekeztek hirdetni az új eszméket, hogy visszanyerjék a vallásukban megfáradt embereket.
Ez a forradalmi időszak politikai írásoktól sem volt mentes, melyek közül a legjelentősebbekBenjamin Franklin ésThomas Paine tollából származnak. Franklin önéletrajzi műve(The Autobiography of Benjamin Franklin) a sarjadó amerikai öntudat egyik fontos híradója. Paine röpirata aCommon Sense (Józan ész) és aThe American Crisis (Amerikai válság) meghatározták a kor politikai hangulatát.
A forradalom alatt népszerűek voltak az olyan versek és dalok, mint aYankee Doodle és aNathan Hale.Philip Morin Freneau költő szintén írt a háború menetéről.
Az első amerikai regénytWilliam Hill Brown írtaThe Power of Sympathy címmel (1789). Az új nemzet korai irodalma azon volt, hogy megtalálja saját, egyedi hangját. Ekkoriban az amerikai irodalmat mindössze az eredeti európai irodalmak fordításainak tekintették.
Az1812-es brit–amerikai háború után számos új irodalmi alak tűnt fel, melyek közül a legfontosabbakWashington Irving,William Cullen Bryant,James Fenimore Cooper ésEdgar Allan Poe voltak. Irving humoros műveket írt, Bryant korai romantikus és természet-ihlette költeményeket írt, melyek mind eltávolodtak európai elődeiktől.1832-ben kezdett Poe rövid történeteket írni:The Masque of the Red Death,The Pit and the Pendulum,The Fall of the House of Usher, ésThe Murders in the Rue Morgue. Ezek az emberi pszichológia korábban nem feltárt részeit mutatják be és egyben kitolják a próza határait a detektívregény és az ún.fantasy irányába. CooperBőrharisnya ciklus történetei (Leatherstocking Tales) népszerűek voltak Amerikában és külföldön is,realizmusuk és ugyanakkor romantikus hangvételük miatt.
1836-banRalph Waldo Emerson (1803–1882), voltminiszter megjelentetteNature (Természet) című munkáját, melyben azt állította, hogy vallásos szervezetek nélkül is magas lelkiállapotot érhetünk el a természettel való szoros összehangoltság által. Műve nemcsak a körülötte összegyűlt művészekre volt nagy hatással, hanem az előadásait hallgató közönségre is, így később gondolataitranszcendentalizmus néven mozgalommá váltak.
1837-ben a fiatal,new englandiNathaniel Hawthorne (1804–1864)Twice-Told Tales című könyvében összegyűjtötteszimbolizmusban gazdag írásait. Hawthorne később teljes terjedelműallegorikus regényeket ("románcokat") írt, melyek olyan témákkal foglalkoznak, mint bűn, büszkeség és érzelmi elnyomás. Mesterműve aThe Scarlet Letter (Skarlát betű), egy olyan nőről szól, akit kitagadott saját társadalma házasságtörés miatt.
Hawthorne művészete nagy hatással voltHerman Melville-re (1819–1891), aki saját hajós élményeit szőtte bele írásaiba. Hawthorne példáját követve, Melville is átitatta írásait saját filozófiájával.Moby Dick című regénye, mely egy kalandos bálnavadászatról szól, ám egyben olyan témákat dolgoz fel, mint rögeszme, a gonosz természete és az emberi küszködés az elemekkel szemben. Műveit a20. század elején fedezték fel újból.
A 19. század két legnagyobb amerikai költőjének stílusa és vérmérséklete aligha különbözhetett volna jobban.Walt Whitman (1819–1892) önkéntes ápoló volt azamerikai polgárháború (1861–1865) alatt, munkás ember, utazó és újító költő volt. Hatalmas művészeti nyitánya aLeaves of Grass (Fűszálak) nevet viseli, melyben szabadon folyó, változó hosszúságú verssorokat használ, hogy ezzel jelképezze a mindent magába foglaló amerikai demokráciát. Ezt odáig fejleszti, hogy a végén egyegoizmus nélküli összehasonlításban magához méri a szerteágazó amerikai ember hétköznapi tapasztalatait.
Emily Dickinson (1830–1886) ehhez képest az előkelő hajadon visszavonult életét élte egy kisvárosban (Amherst, Massachusetts). Formai rendszerét tekintve költészete egyedülálló, elmés, tökéletesen kimunkált, melyet áthat apszichológia. Költészete egyedülálló a maga korában, mégis kevés versét adták ki életében.Számos költeménye szól a halálról, gyakran csintalan csavarral a végén.
Mark Twain (Samuel Langhorne Clemens írói álneve,1835-1910) az első jelentős amerikai író volt, aki nem a keleti parthoz közel született, hanemMissouri határállamban.
William Dean Howells regényeiben megteremti a realista hagyományokat, olyan írásaiban, mint aThe Rise of Silas Lapha.
Henry James (1843–1916) közvetlenül a régi és az új világ ellentéteiről ír. JóllehetNew York városában született, felnőtt éveitAngliában töltötte. Számos regényében a főhősEurópában él vagy oda utazik. Tekervényes és rendkívül összetett mondataival, érzelmi és pszichológiai tartalmával James írásai ijesztőek lehetnek. Könnyebben olvasható regényei közé tartozik aDaisy Miller, azEgy hölgy arcképe, amely egy amerikai lány európai élményeit meséli el, ésA csavar fordul egyet, amely egy rejtélyes szellemtörténet.
A20. század elején az amerikai regényírók kibővítették a próza társadalmi spektrumát, mintegy kapcsolódva arealizmusnaturalista iskolájához.Edith Wharton történeteiben és regényeiben alaposan megvizsgálja azt a felső osztályt, ahol maga is felnőtt. Hozzávetőlegesen ugyanebben az időbenStephen Crane a New York-iprostituáltak életéről írt (Maggie: A Girl of the Streets), mégis legismertebb műve a polgárháborúsThe Red Badge of Courage című regény volt.Theodore Dreiser (1871–1945)Sister Carrie (Carrie drágám) című regénye egy vidéki lányról szól, aki felköltözik a nagyChicagóba és ott férfiakkal tartatja el magát.Hamlin Garland ésFrank Norris az amerikai farmerek problémáiról írtak egyéb társadalmi jellegű dolgok mellett naturalista szemmel.
A stílussal és formával való kísérletezés hamarosan új irodalmi témákat szabadított fel.1909-benGertrude Stein (1874–1946), aki akkor márPárizsban telepedett le, kiadtaThree Lives című, újításokkal tűzdelt könyvét, melyet kortárs művészeti irányzatok befolyásoltak, például akubizmus. Stein nevezte el "Elveszett nemzedéknek" (Lost Generation) azokat a neves amerikai írókat, akik az1920-as és1930-as években Párizsban telepedtek le.
A költőEzra Pound (1885–1972)Idaho államban született, ám élete nagy részét ő is Európában töltötte. Művei összetettek és néha homályosak azáltal, hogy számos keleti és nyugati művészeti irányzatra utal bennük. Nagy hatással volt olyan költőkre, mintT. S. Eliot (1888–1965), aki szintén elhagyta Amerikát. Eliot rövid, elmés verseket írt, melyeketszimbólumokkal tűzdelt teli. "Átokföldje" című verseskötete (The Waste Land) azelső világháború utáni társadalom "sárgaságáról", irigységéről szól, szaggatott, üldöztetett képekkel. Ahogy Pound költészete, Elioté is utalásokkal teli, ezért a köteteket magyarázó lábjegyzetekkel látták el a költők.1948-ban EliototIrodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.
Az amerikai írók kiábrándultságot éreztek a háború után.F. Scott Fitzgerald (1896–1940) történetei az1920-as évek emberének nyughatatlan, élményekre éhes és dacos hangulatát írják le. Fitzgerald jellemző témáit jól mutatja be fő műve "A nagy Gatsby"(The Great Gatsby), adzsesszkorszak egyik legismertebb könyve.Sinclair Lewis ésSherwood Anderson szintén kritikusan írtak az amerikai társadalomról.John Dos Passos (1896–1970) háborúellenes regényei fontos gyöngyszemek ebből a korból.
Ernest Hemingway (1899–1961)mentősként saját szemével látta az I. világháború szörnyűségeit és kegyetlenségeit, és a vérontás arról győzte meg, hogy az elvont nyelv leginkább üres és félrevezető. Írásaiból kivágdosta a felesleges szavakat, leegyszerűsítette mondatainak szerkezetét, a kézzelfogható tárgyakra és cselekményekre összpontosított. Ragaszkodott ahhoz a morális elvhez, hogy nyomás alatt kihangsúlyozódik a jóindulat. Főhősei erős és csöndes férfiak, akik gyakran ügyetlenül bántak a nőkkel. A "Fiesta, a nap is felkel"(The Sun Also Rises) és a "Búcsú a fegyverektől"(A Farewell to Arms) című regényeit tekintik általánosan a legnagyszerűbbnek.1954-benIrodalmi Nobel-díjat kapottAz öreg halász és a tenger című kisregényéért.
Öt évvel Hemingway előtt egy másik amerikai regényíró is Nobel-díjat kapott:William Faulkner (1897–1962). Faulkner benépesítette regényei szereplőivel az általa kitaláltYoknapatawpha megyét, amelyetMississippi államban helyezett el. Szerette volna megjeleníteni szereplőinek belső világát és erre a "tudatfolyam" („stream of consciousness”) technikát használta. Összekuszálta az idő folyamát is, amivel például azt ábrázolta, hogy a múlt "rosszai" (mint a déli államok rabszolgatartása) elérnek a jelenig. Legjelentősebb művei "A hang és a téboly"(The Sound and the Fury), a "Fiam, Absolon!"(Absalom, Absalom!), az "Eredj, Mózes"(Go Down, Moses) és a "Megszületik augusztusban"(Light in August).
Anagy gazdasági világválság időszakának irodalma komorabbá vált a sok közvetlen társadalomkritikától.John Steinbeck (1902–1968) akaliforniai Salinasban született, ahol későbbi történetei játszódnak. Egyszerű stílusa gyorsan megnyerte az olvasókat, ám a kritikusokat annál kevésbé. Steinbeck gyakran írt szegény, munkásosztálybeli emberekről és szenvedéseikről, hogy tisztességes életet éljenek. Steinbeck volt a kor társadalmilag legérzékenyebb írója.Érik a gyümölcs(The Grapes of Wrath) című regénye a Joad család történetéről szól, akik a szegény Oklahoma városából utaznakKalifornia államába, egy jobb élet reményében. További népszerű könyvei aKedves csirkefogók(Tortilla Flat), azEgerek és emberek(Of Mice and Men) és azÉdentől keletre(East of Eden).1962-benIrodalmi Nobel-díjjal jutalmazták.
ABeat-generáció intellektuális köre főleg aNew York-iColumbia Egyetem diákjaiból nőtte ki magát és hivatalossáSan Franciscóban vált valamivel később. A „beat” kifejezés ajazz zene ellenkulturális ritmusa kívánt lenni, a háború utáni társadalom konzervatív feszültsége ellen. Érdekelte a csoportot adrogok, azalkohol, afilozófiák ésvallások (főleg aZen buddhizmus) által megszerezhető új spirituális élmények.Allen GinsbergHowl (Üvöltés) című költeménye megadta a mozgalom kezdőhangját, amelyWhitman stílusára emlékeztet. Ugyanakkor jó barátja,Jack Kerouac (1922–1969) éltette a Beatek bohém, spontán jellegű, csavargó életmódját elsősorban azÚton(On the Road) című regényében.
Számos posztmodern szerző gyorséttermekben szállítja le történetét, vagy aluljárókban vagybevásárlóközpontokban. Előszeretettel írnak drogokról,plasztikai műtétekről és tévés reklámokról. Néha ezek a leírások ünneplésként hatnak. Ám ezzel egyidejűleg az írók ezen iskolája öntudatos, szarkasztikus és, ahogy egyes kritikusok fogalmaznak, „leereszkedő” hozzáállással nyúlnak alanyaikhoz.David Eggers,Chuck Palahniuk ésDavid Foster Wallace talán a legismertebbek ebben az irányzatban.
A USA legrangosabb irodalmi díja az évente különféle kategóriákban odaítéltPulitzer-díj (1917-től). A másik legrégebbi irodalmi kitüntetés az év legjobb novellaírójának adományozottO. Henry-díj (1919-től). A számos egyéb országos elismerést jelentő irodalmi díj közül kiemelkedik még a próza, líra, ifjúsági irodalom, gyermekirodalom és szakirodalom kategóriákban kiosztottNational Book Award (NBA,1950-től) és a prózaíróknak adományozottPEN Faulkner-díj (1981-től).
New Immigrant Literatures in the United States: A Sourcebook to Our Multicultural Literary Heritage by Alpana Sharma Knippling (Westport, CT: Greenwood, 1996)
Asian American Novelists: A Bio-Bibliographical Critical Sourcebook by Emmanuel S. Nelson (Westport, CT: Greenwood Press, 2000)
_-_1883_-_Engraving.jpg)
_(photo_by_Carl_van_Vechten).jpg)
.jpg)
