2008. december 31-én a haditengerészetnek 331 682 aktív szolgálatban lévő tagja volt, és további 128 ezer tagot mozgósíthatott aHaditengerészeti tartalékból. A Haditengerészethez 283 hajó és több mint 3700 repülőgép tartozott.[1] A US Navy a világ legnagyobb méretű haditengerészete: hadihajóinak vízkiszorítása több, mint az utána következő 13 haditengerészeté összesen.[2] A Navy továbbá a világ legnagyobbrepülőgép-hordozó flottáját is birtokolja: 11 hordozó áll jelenleg szolgálatban, további egyet pedig jelenleg is építenek.
A tengeri erők jogi hátterét azamerikai alkotmány biztosítja, mivel felhatalmazza akongresszust, hogy "szereljen fel és tartson készenlétben egy haditengerészetet."[3]
Az amerikai kereskedelmi hajókat értföldközi-tengeri kalóztámadások arra ösztönözték a Kongresszust, hogy aNaval Act of 1794 törvény meghozatalával hat fregattból álló hadiflottát állítson fel.[4] Aberber háborúk megtisztították a maiMagreb partvidékét a kalózoktól. Az amerikai haditengerészet erejének demonstrálására 1907 és 1909 közöttTheodore Roosevelt elnök utasítást adott aNagy fehér flottának a föld körbehajózására.
A 21. században a haditengerészet globális jelenléttel rendelkezik, jelen van többek között Kelet-Ázsiában, a Földközi-tengeren és a Közel-Keleten.
A haditengerészet adminisztratív szempontból a haditengerészeti minisztérium(Department of the Navy) alá tartozik, amelyet egy politikai kinevezésű civil, a haditengerészeti miniszter irányít. Maga a haditengerészeti minisztérium az USAvédelmi minisztériuma alá tartozik. A haditengerészet költségvetése 2010-2013 között 155 milliárd dollár. Tervezett költségvetés 2017-ben, 2018-ban 190 milliárd dollár.[forrás?]
Azamerikai függetlenségi háború korai szakaszában egy hivatalos haditengerészet megalapítása számos vitát vetett fel akontinentális kongresszus tagjai között. A kezdeményezés támogatói azzal érveltek, hogy egy haditengerészet védeni tudná a kereskedelmi útvonalakat és a partvidéket, továbbá hasznos lehet ha harmadik országtól kérnek segítséget. Az ellenzők véleménye szerint azonban nevetséges szembeszállni abrit királyi haditengerészettel, az akkori világ legerősebb tengeri nagyhatalmával.[4]
George Washington hét tengerjáró cirkáló építését rendelte el, amelyek célja a brit tengeri utánpótlási vonalak megzavarása és a sikeresen elfogott teherszállító hajók zsákmányolása volt. Ezekről a sikerekről a Kongresszus előtt is beszámolt, amivel gyakorlatilag véget is vetett a haditengerészet körüli vitáknak, miszerint nem kellene a briteket egy haditengerészet létrehozásával "provokálni". A Washington által zsákmányolt hajók valamivel lényegesebb provokációnak tűnhettek, mint egy haditengerészetet érintő elméleti vita.
Miközben a kongresszusi viták folytak, hír érkezett arról, hogy két felfegyverezetlen brit ellátóhajó tart kíséret nélkül AngliábólQuébec felé. Terv született arról, hogy a hajókat elfogják – ám a hadihajóknak nem a Kongresszus, hanem az egyes tagállamok tulajdonába kellett tartozniuk. Egy további haditerv szerint másik két hajó már a Kongresszus irányítása alatt fogná el a brit utánpótlást. Az akciót 1775. október 13-án hajtották végre, amikor is Washington kijelentette, három felfegyverzettszkúnernek adott engedélyt arra, hogyMassachusetts partjainál bármilyen brit utánpótlást szállító hajót elfogjanak. Miután mindhárom hajó már kontinentális irányítás alatt volt, könnyebben megszületett az a döntés, hogy a további két kongresszusi hajóval bővítsék ki a flottillát.[6] Az október 13-án meghozott határozat emlékére nevezték ki később ezt a napot az amerikai haditengerészet hivatalos születésnapjának.[7]
A kontinentális haditengerészet felemás sikereket ért el. Bár győztesen került ki számos összecsapásból és támadta meg a brit utánpótlást szállító teherhajókat, ugyanakkor 24 hajót vesztett,[8] és volt idő, amikor összesen csak két hajót tartott aktív szolgálatban.[9] A függetlenségi háború után a Kongresszust az új ország nyugati határainak biztosítása foglalkoztatta. Ebben a kontextusban nem tartotta érdemesnek egy készenlétben álló haditengerészet fenntartását, mivel az sokba került és nyugaton csak korlátozott hasznát vehették.[4]
Az ifjú Egyesült Államok közel egy évtizedig nem rendelkezett haditengerészettel, ezért a kereskedelmi flottáját számos kalóztámadás érte. 1790 és az első haditengerészeti egység 1797-es vízre bocsátása közben eltelt időszakban Amerika egyetlen fegyveres tengeri jelenlétét aU.S. Revenue Cutter Service vám- és pénzügyőrség hajói adták. A USRCS volt aparti őrség előszervezete. Bárkutterei felvették a harcot a kalózok ellen, a kalózkodás mértéke messze meghaladta az USRCS képességeit, ezért a Kongresszus 1794. március 27-én elrendelte hat fregatt építését.[8] Ez az első hat fregattból álló haderő számít a mai haditengerészet ősének: aUSS United States, aUSS Constellation, aUSS Constitution, aUSS Chesapeake, aUSS Congress és aUSS President.
A hadüzenet nélküli, franciák elleni 1798–1800 közötti kalózháborút (az ún.kváziháborút) követően az amerikai haditengerészet az1812-es brit–amerikai háború számos csatájában vett részt, amely során a kéthajós párbajokban számos esetben győzedelmeskedett. A US Navy elkergette a Royal Navy-t aNagy-tavak ésChamplain-tó vidékéről, ezáltal megakadályozva, hogy ezek a háború alatt brit irányítás alá kerüljenek. Mindezek ellenére azonban a US Navy nem tudta megakadályozni a brit flotta amerikai kikötők elleni blokádját és a brit szárazföldi erők partra szállítását.[4] A háború után az amerikai haditengerészet ismét a kereskedelmi hajózás védelmének szentelte figyelmét, és egységeket küldött a Karib-tenger, a Földközi-tenger, Dél-Amerika, Afrika és a Csendes-óceán területeire.[8]
Amexikói–amerikai háború során a US Navy blokád alá vette a mexikói kikötőket, aKaliforniai-öbölben zsákmányul ejtette vagy felgyújtotta a mexikói flottát, és elfoglaltaAlsó-Kalifornia összes jelentősebb városát. 1846-1848 között a haditengerészetRobert Stockton ellentengernagy vezetése alatt bevetteKaliforniát. Az amerikai haderők első nagyméretű partraszállására a mexikói Veracruznál került sor, amikor egy nap alatt 12 000 katonát és azok felszerelését vitték a partra. Amikor Veracruz ostromához nagyobb ágyúkra volt szükség, akkor a Navy önkéntesei szálltak partra a hajóágyúkkal, és álltak be tüzérnek addig, amíg a város megadta magát. A sikeres veracruzi partraszállás és ostrom eredményeként megnyílt az út Mexikóváros elfoglalása és így a háború vége előtt.[4] Az amerikai haditengerészet az USA külpolitikájának akkor vált részévé, amikor 1854-benMatthew Calbraith Perry sorhajókapitány rávette az addig zártJapánt aKanagavai egyezmény megkötésére és az ország nyugati megnyitására.
A tengeri hadviselés jelentős szerephez jutott azamerikai polgárháború során. Az északiak komoly előnyt élveztek akonföderációs hadihajókkal szemben.[4] Az uniós blokád gyakorlatilag az egész háború alatt béklyóban tartotta a déli államokat. A két amerikai haditengerészet a tengeri hadviselés új fejezetét nyitotta meg, amikor mindketten páncélos hajókat vetettek be. Az 1862-esHampton Roads-i csatában aUSS Monitor és aCSS Virginia gőzmeghajtású páncélos csapott össze.[9] A háború után azonban az amerikai haditengerészet flottája a nemtörődömség miatt lassan elavult.
Columbia, az Egyesült Államok megszemélyesítője, csatahajó formájú kalapot visel "világhatalom" felirattal a Puck magazin 1901. április 6-ai címlapjának karikatúráján
Az 1880-as években beindított modernizációs program eredményeként az amerikai haditengerészet elérte Nagy-Britannia és Németország flottáinak színvonalát. 1907-ben a US Navy legtöbbcsatahajója számos ellátóhajóval együttNagy fehér flotta néven egy 14 hónapos világkörüli útra indult, hogyTheodore Roosevelt elnök parancsát követve ily módon demonstrálja a haditengerészet egész világra kiterjedő hadviselési képességét.[8]
Azelső világháború alatt a haditengerészetnek nem voltak különösebb kihívásai, és amásodik világháború előestéjére jelentős méretűvé és erejűvé nőtte ki magát. Bár végül is kudarccal zárult, de Japán ezt a stratégiai fenyegetést próbálta meg felszámolni aPearl Harbor elleni japán támadással. Amerika hadba szállását követően a haditengerészetre a kétfrontos háború nehézségei hárultak. A csendes-óceáni hadszíntéren aszigetről szigetre ugrás taktikájának sikeréhez is elengedhetetlen volt.[9] A Navy számos jelentős csatát vívott meg, többek között akorall-tengeri csatát, amidwayi csatát, aleyte-öbölbeli csatát és azokinavai csatát. 1943-ra az amerikai haditengerészet mérete meghaladta a második világháború összes többi résztvevőjének együttesét.[11] A háború 1945-ös végére az USA több száz új hajót vett fel a flottájába, így többek között 18 repülőgép-hordozót és 8 csatahajót. Az 1000 tonna vízkiszorításnál nagyobb hajók több mint 70 százaléka a US Navy kötelékébe tartozott.[12][13]Ahidegháború során egyre nőtt egySzovjetunió elleni fegyveres konfliktus lehetősége, ezért a US Navy folytatta a technológiai fejlesztéseket: új fegyverrendszereket, hajókat és repülőgépeket terveztetett és építtetett. A tengerészeti hadviselés doktrinája a hordozók köré épült.[14]
A haditengerészet jelentős részt vállalt avietnámi háborúban, blokád alá vette Kubát akubai rakétaválság során és a ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárói által az USAnukleáris stratégiai elrettentési politikájának lényeges dimenzióját képviselte. Az első és a másodikÖbölháborúban a szárazföldi csapatok számára nyújtott tűztámogatást illetve légi fedezetet.
Amikor az ország egy nemzetközi válsággal szembesül, akkor a politikai döntéshozók első kérdése gyakran: »Milyen haditengerészeti erőinket tudjuk mozgósítani, és milyen gyorsan érnek oda?«
A US Navy hat modern partraszállóhajója alakzatban halad
A 21. század elején az amerikai haditengerészet továbbra is az amerikai érdekérvényesítés egyik távolra ható eszköze marad. A hidegháború végével a nagy összecsapásra való felkészülésről a hangsúly átkerült a különleges erők használatára és a regionális konfliktusokban alkalmazható csapásmérésre.[16] Az új hajók és fegyverrendszerek kifejlesztése tovább folytatódik, készül aGerald R. Ford osztályú repülőgép-hordozó és aLittoral Combat Ship lopakodó képességekkel felruházott partmenti naszád.
A haditengerészet leegyszerűsített parancskiadás struktúrája
A haditengerészet adminisztrációját a haditengerészeti minisztérium(Department of the Navy) látja el a haditengerészeti miniszter irányítása alatt. A legmagasabb rangú tengerésztiszt aChief of Naval Operations (CNO), a haditengerészeti műveletekért felelős vezérkari főnök, egy négycsillagos tengernagy. A CNO emellett tagja avezérkari főnökök egységesített bizottságának, amely azUSA nemzetbiztonsági tanácsa után az ország második legmagasabb rangú biztonságpolitikai testülete, bár az elnök felé csak tanácsadói minőségben szerepel és parancsokat nem ad ki.
A haditengerészet flottái önmagukban a haderőt biztosítják, bevetésekben flottaszinten nem vesznek részt. A flották fő feladata a haditengerészeti egységek képzése és szolgáltatása, amelyek az egységesített harci parancsnokságok feladatait hajták végre. Az USA felségvizeit operatív küldetések céljából elhagyó hadihajók egy taktikai flottaegység,task force részévé válnak. Ez gyakorlatilag a 2. vagy a 3. Flottát jelenti. Egy másik flotta felelősségi területére érve azon flottatask force-ává válnak. Például ha az USA keleti partjáról egy repülőgép-hordozótask force a Földközi-tengerre indul, akkor például az indulási Task Force 20.1 a Földközi-tengerre érve a Task Force 60.1 számozást kapja.
A haditengerészetnek hat aktív, számozott flottája van: a 2., a 3., az 5., a 6. és a 7. Flottákat egy-egy háromcsillagos tengernagy irányítja; a 4. Flottát pedig egy ellentengernagy. Ezt a hat flottát további egységekbe vonják össze:
Flottaparancsnokság (Fleet Forces Command, korábban Atlanti flotta(Atlantic Fleet))
Csendes-óceáni flotta(Pacific Fleet)
Európai haditengerészeti erők(Naval Forces Europe)
A parancsnoka egyben az 5. Flotta parancsnoka is.
Az 1. Flotta 1947-től 1973-ig létezett, amikor is 3. Flottává nevezték át. 2008 elején a haditengerészet újra aktiválta a 4. Flottát, amely a Közép- és Dél-Amerikában található haditengerészeti egységekért felel.[17]
A szárazföldi létesítmények a tengeri egységek működését támogatják, nagyrészt logisztikai és készenléti oldalról. A szárazföldi létesítmények sokfélesége a modern haditengerészt összetettségét is tükrözi, küldetésük a hírszerzéstől a kiképzésen át a karbantartásig széles skálát ölel fel. A két legjelentősebb logisztikai és karbantartási parancsnokság a Hajótechnikai parancsnokság(Naval Sea Systems Command) és a Repüléstechnikai Parancsnokság(Naval Air Systems Command). Hírszerzési és stratégiai célja van többek között a Tengerészeti hírszerzési irodának(Office of Naval Intelligence), a Haditengerészeti csillagvizsgálónak(United States Naval Observatory) és a Haditengerészeti főiskolának(Naval War College). A képzéssel foglalkozó parancsnokságok közé tartozik a Csapásmérési- és légiharc-képzési központ(Naval Strike and Air Warfare Center) és a Haditengerészeti akadémia(United States Naval Academy).
AMilitary Sealift Command nemcsak a haditengerészet, de az USA védelmi minisztériuma alá tartozó összes szervezet számára nyújt tengeri teherszállítási szolgáltatásokat, szállít eszközöket, üzemanyagot, muníciót és egyéb hadianyagokat. Az amerikai fegyveres erők utánpótlásának akár 95 százalékát is képes az MSC ellátni.[18] A parancsnokság alá megközelítően 120 hajó és további 100 tartalékos hajó tartozik. A szállítási parancsnokság abból a szempontból számít unikumnak, hogy a hajóin polgári alkalmazottak szolgálnak, nem pedig a Navy matrózai és tengerésztisztjei.
Navy SEAL kommandósok egy partraszállási gyakorlatnál (1986. december 1.)
ANaval Special Warfare Command-ot 1987. április 16-án alapították akaliforniaiSan Diego haditengerészeti bázisán, és az amerikai haderők különleges erői számára biztosítja a haditengerészeti komponenst. A parancsnokság 5400 aktív állományú tagja közül 2450Navy SEAL, 600 pedig SWCC-kommandós(Special Warfare Combatant-Craft Crewman). További 1200 főnyi tartalékossal rendelkezik, akik közül 325 SEAL, 125 SWCC és 775 pedig támogatási szerepet lát el.[19]
1834-ben a tengerészgyalogság aDepartment of the Navy alá került.[20] A közös történetük miatt a haditengerészet és a tengerészgyalogság egyedi kapcsolatot épített ki, részben mivel mindketten a tengerészeti hadműveletekkel foglalkoznak.
A szervezeti felépítés legmagasabb szintjén a tengerészgyalogság továbbra is aDepartment of the Navy alá tartozik, és a parancsnoka a haditengerészeti miniszternek jelent. Ezen kívül azonban a tengerészgyalogság teljesen különálló fegyvernemnek számít, nem tartozik a Navy felügyelete alá. A tengerészgyalogság legmagasabb parancsnoka, aCommandant of the Marine Corps egyetlenegy haditengerészeti tisztnek sem alárendeltje. A tengerészgyalogság tagjai aMedal of Honor haditengerészeti változatát kapják, és jogosultak aNavy Cross elnyerésére is. Azannapolisi haditengerészeti akadémián képzik a tengerészgyalogság tisztjeit. A haditengerészeti tisztek képzésének egy részét viszont a tengerészgyalogság kiképző őrmesterei végzik. A tengerészeti repülésnek egy részét haditengerész, kisebb részét tengerészgyalogos pilóták hajtják végre.
A két szervezet szoros kapcsolata az operatív feladatokra is kiterjed. A partraszállási specialista tengerészgyalogosok gyakran haditengerészeti hajókkal jutnak a partra, illetve indítanak onnan támadást. Amikor a tengerészgyalogosok a Navy hajón tartózkodnak, akkor a hajó kapitányának parancsait kell követniük. A tengerészgyalogság repülői a haditengerészet repülőivel együtt gyakorlatoznak és kerülnek bevetésre. A tengerészgyalogságnál nincsen lelkészi, egészségügyis vagy orvosi képzés, ezért a Navy tisztjei és matrózai látják el ezeket a feladatokat. Ők általában a tengerészgyalogság uniformisát viselik, amelyekre megkülönböztetésként a Navy jelét varrták fel.
APosse Comitatus Act megtiltja, hogy szövetségi katonai erők rendfenntartó tevékenységet hajtsanak végre, ám a parti őrség nem esik a törvény hatáskörébe. A parti őrség egyenruhás tisztjei egyben vám- és pénzügyőrnek is számítanak, ezért hagyományos rendfenntartó feladatokat is elláthatnak. Háború esetén vagy az elnök utasítására a parti őrség aDepartment of the Navy alá kerül, és a haditengerészeti miniszter utasításait hajtja végre.[21]
↑abcdefPalmer, Micheal A: The Continental Period, 1775-1890. A History of the U.S. Navy. Naval Historical Centre. [2008. március 4-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 1.)
↑abcdLove, Robert W. Jr. History of the US Navy Volume One: 1775-1941. Harrisburg: Stackpole Books, 1992.
↑abcHowarth, Steven. To Shining Sea: A history of the United States Navy 1776-1991. New York: Random House, 1991.
↑History of the US Navy. The Navy: The Continental Period, 1775-1890. Naval Historical Centre. [2008. március 4-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 29.)
↑Overview—The Role of the Navy. US Navy in Desert Storm/Desert Shield. Naval Historical Centre. [2008. október 8-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 29.)
.svg)
