Ez a lap egy ellenőrzött változata
| A.V. Roe and Company | |
 | |
| Típus |
|
| Alapítva | 1910 |
| Megszűnt | 1963 |
| Jogutód | Hawker Siddeley |
| Székhely | Manchester |
| Iparág |
|
| Forma | nyilvánosan működő részvénytársaság |
| Termékek | |
| Anyavállalata |
|
| Leányvállalatai | Avro Canada |
 AWikimédia Commons tartalmazA.V. Roe and Company témájú médiaállományokat. | |
AzAvro (az alapító nevéből képzettmozaikszó, teljes nevénA.V. Roe and Company) egykor jelentős brit repülőgépgyártó cég volt. Legismertebb gyártmányai azAvro 504-es, amelyet azelső világháborúban kiképzőgépként használtak, azAvro Lancaster, amásodik világháború egyik legkiemelkedőbb bombázója, és a deltaszárnyúAvro Vulcan, ahidegháború emblematikus bombázója.
Az Avrot 1910-ben alapítottaAlliott Verdon Roe a manchesteri Great Ancoats Street-i Brownsfield Millben. A vállalat 53 éves fennállása soránt elsősorbanLancashire-ben maradt, a legfontosabb fejlesztési és gyártási telephelyek Alexandra Parkban,Chaddertonban, és aGreater Manchesterhez tartozó Trafford Parkban és Woodfordban voltak. A vállalat 1963-ban beolvadt aHawker Siddeley Aviationbe, bár az Avro nevet azóta is használják néhány repülőgéptípus megnevezésében.[1]
A világ egyik első repülőgép-építő cégét, az A.V. Roe and Companyt 1910. január 1-jén alapította Alliott Verdon Roe és testvére, Humphrey Verdon Roe amanchesteri Brownsfield Millben. Humphreynek főleg pénzügyi és szervezési hozzájárulása volt: a családiszalagüzlet bevételéből finanszírozta a céget, és ügyvezető igazgató volt, amíg 1917-ben belépett a Royal Flying Corpsba, aBrit Királyi Légierő elődjébe. Alliot már korábban is épített egy sikeres repülőgépet, a Roe I Triplane-t, amelyet a Humphrey által gyártott merevítő márka után The Bullseye-nak neveztek el. 1909-ben A. V. Roe véghezvitte az első teljes egészében brit gyártmányú alkatrészekkel megvalósított motoros repülést a londoniHackney kerületben található Lee Valley Parkban.[2] 1911-ben a fiatalRoy Chadwick Alliott személyes asszisztensként és a cég rajzolójaként kezdett dolgozni, 1918-ban pedig kinevezték főkonstruktőrnek, amely feladatkört élete végéig betöltötte.[3]
Az első Avro repülőgép, amelyet nagyobb darabszámban gyártottak, az Avro E vagyAvro 500 volt, amely először 1912 márciusában emelkedett a levegőbe, és 18 darabot gyártottak le belőle, a legtöbbet az újonnan alakult Királyi Repülő Hadtest (RFC) számára. A vállalat 1912-ben megépítette a világ első zárt pilótafülkével rendelkező repülőgépét, a Type F egyfedelű repülőgépet, majd 1912-ben a kétfedelű Avro G típust is, de egyik sem jutott túl a prototípus stádiumon.[4] A Type 500-as típusból fejlesztették ki azAvro 504-est, amely 1913 szeptemberében repült először. A Hadügyminisztérium kis számban vásárolt belőle azelső világháború kitörése előtt, és a típus a háború első hónapjaiban némi frontszolgálatot is teljesített, de leginkább kiképzőgépként ismert, és 1933-ig szolgált ebben a szerepkörben. A gyártás 20 évig tartott, és összesen 8340 repülőgépet gyártottak több gyárban: Hamble, Failsworth, Miles Platting és Newton Heath üzemeiben szerelték össze a gépeket.
Az első világháború alatti megrendelések fellendülése után a békeidőben az új munkák hiánya súlyos pénzügyi problémákat okozott, és 1920 augusztusában a vállalat részvényeinek 68,5%-át a közeli Crossley Motors vásárolta meg, amelynek sürgősen szüksége volt több gyárterületre az autóipari karosszériagyártáshoz. 1924-ben a vállalat elhagyta a dél-manchesteri Alexandra Park repülőteret, ahol 1918 óta a tesztrepüléseket végezték; a területet később rekreációs és lakásépítési célokra használták fel. A várostól délre, a cheshire-i Woodfordban található New Hall Farmon találtak egy vidéki telephelyet, és alakították ki az új repülőgépgyárukat, amelyet egészen 2011 márciusáig a használt aBAE Systems repülőgyártó vállalat.
1928-ban a Crossley Motors eladta az Avrot azArmstrong Siddeley Holdings Ltd-nek, melynek 1935-ben aleányvállalata lett. Még 1928-ban A.V. Roe kilépett az általa alapított cégből, és megalapította aSaunders-Roe (rövidített formában Saro) vállalatot, amely a második világháború után számos radikális tervet fejlesztett ki harci repülőgépekhez, és végül alégpárnás hajók fejlesztésében bizonyult úttörőnek, maga aHovercraft elnevezés is eredetileg az ő bejegyzett védjegyük volt, mely idővelköznevesült.[5] A sors iróniája, hogy ez a cég végül 1 évvel túlélte az általa alapított eredeti vállalatot.
A vállalat, megőrizve a kiképző repülőgépek tervezésében való jártasságát, az 1930-as években Avro Tutor néven egy robusztusabb kétfedelű repülőgépet épített, amelyet a Királyi Légierő (RAF) is nagy mennyiségben vásárolt. Ezt követte az Anson nevű, kétcsillagmotorral felszerelt utasszállító repülőgép, de amikor Európában elkezdett nőni a politikai feszültség, a cég ismét a harci repülőgépekre helyezte a hangsúlyt. Amásodik világháború során azAvro Manchester, aLancaster és aLincoln bombázók szereztek nagy jelentőséget. Több mint 7000 Lancastert építettek, amellyel a legnagyobb darabszámú brit bombázó lett, és képességeinek köszönhetően a híressé váltChastise hadművelet során is bevetették őket a német gátak ellen. A típus hordozta emellett a háború legnehezebb bombatölteteit, köztük a 10 000 kg tömegűGrand Slam bombát. Az darabszám közel felét az Avro Woodford (Stockport) és Chadderton (Oldham) telephelyein építették, mintegy 700 Lancastert pedig aLeeds Bradford repülőtér (korábban Yeadon Aerodrome) melletti Avro „árnyékgyárban”Leeds északnyugati részén. Ez a gyár önmagában 17 500 munkást foglalkoztatott, amikor Yeadon teljes lakossága mindössze 10 000 fő volt. Akkoriban ez volt a legnagyobb épület Európában a 140 000 négyzetméteres alapterületével, és a tetejét mezők és sövények hozzáadásával álcázták, hogy elrejtsék az ellenséges repülőgépek elől. A gyárból a kifutópályára vezető régi gurulóút máig látható.[6]
.jpg)
A polgáriLancastrian utasszállító és a tengerészeti felderítőShackleton egyaránt a sikeres Lancaster átalakításából származott. ATudor a háború utáni Avro nyomástartó, de problémás utasszállító repülőgépe volt, amely aBristol, aCanadair, aDouglas, aHandley Page és aLockheed gyártók által támasztott erős konkurenciával nézett szembe. A prototípus egyik próbarepülése során ráadásul lezuhant, és a balesetben életét vesztette a korábbi sikertípusokat tervező Roy Chadwick is.[7] A Lincolnéval azonos szárnyakkal és hajtóművekkel rendelkező típus csak rövid (34 darabos) sorozatgyártást ért el, miután 1945 júniusában végrehajtott első repülése után aBOAC megrendelését törölték. A régebbiAvro York valamivel sikeresebb volt mind a RAF-nál, mind a kereskedelmi forgalomban, és négyzetes keresztmetszetű törzs jellemezte. Mind a Tudorok, mind a Yorkok fontos humanitárius szerepet játszottak aberlini blokád idején fennállt légihídban.[8]
A háború utáni legnagyobb siker a négysugárhajtóműves,deltaszárnyúVulcan bombázó, amelyet eredetileg nukleáris csapásmérő repülőgépnek terveztek, és a brit nukleáris elrettentés fenntartására használták. A gépeket a szintén a cég által fejlesztettAvro Blue Steel atomrakétákkal fegyverezték fel. A Vulcan később hagyományos bombázóként teljesített szolgálatot az 1982-esFalkland-szigeteki háború idején aBlack Buck hadművelet során, amely akkor a világ leghosszabb bombázóbevetésének számított.[9] A máig megmaradt Vulcanok múzeumi kiállítási tárgyként nagy becsben vannak tartva.
AzAvro 748-as típusú, két Rolls-Royce Dart hajtóműves kétturbólégcsavaros utasszállító repülőgépet az 1950-es években fejlesztették ki, és világszerte széles körben értékesítették légitársaságoknak és kormányoknak. A RAF 6 darabot vásárolt a Queen's Flight számára, és egy hátrafelé nyíló rakodó rámpával és térdelő fő futóművel ellátott változatot Andover néven 31 példányban adtak el a RAF-nak.[10]
Amikor a vállalatot 1963 júliusában az 1957-es védelmi fjelentést követően beolvasztották a Hawker Siddeley Aviationbe, az Avro név használata megszűnt. A márka még mindig erős örökséggel rendelkezett, és a későbbiekben aBritish Aerospace 1994 és 2001 között az Avro RJ (regional jet) márkanevet használta az RJ70, RJ85 és RJ100 típusoknál, amelyek eredetileg aBAe 146-100, BAe 146-200 és BAe 146-300 típusokon alapultak. Ezt a négymotoros sugárhajtású repülőgéptípust néha (némileg helytelenül) Avro 146-nak is nevezik.
A BAe ATP (Advanced Turbo Prop) konstrukció az Avro 748-asból fejlődött ki, és továbbra is használnak példányokat rövidebb, főként belföldi menetrend szerinti légi járatokon. Néhány Avro 504-es, Tutor, Anson és Lancaster repülőgépet tartanak fenn a mai napig repülőképes állapotban. A Shackleton 39 évével aRAF leghosszabb aktív szolgálati idejű repülőgépe volt, amíg 1998-ban azEnglish Electric Canberra túl nem szárnyalta.
Közlekedésportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap