Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során.Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segítsmegbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még:A Wikipédia nem az első közlés helye.

Görögül ’egyeduralkodó’.

1. Azathéni demokráciában a ritkán megválasztott teljhatalmú hadvezér (példáulAlkibiadész,Nikasz,Lamakhosz) elnevezése (sztratégosz ~; latin dictator). AMakedón BirodalombanII. Philipposz ésIII. Alexandrosz (Nagy Sándor) viselte ezt a címet. A görög szerzők a római dictatort, majd az imperatort fordították autokratórnak.
2. Bizánci császár címe a középkorban. A társcsászári intézmény kialakulásával, a 8. századtól az autokratór az első vagy főcsászár, aki korlátlan hatalom birtokosa volt. Attól kezdve, hogy a hadsereg, a szenátus és a nép autokratórrá kiáltotta ki, minden megkötöttség nélkül rendelkezett a hadsereggel, törvényt hozott, irányította az államigazgatást, és mint a törvények hiteles értelmezője a birodalom legfőbb bírája volt. Társcsászárától megkülönböztető jelvényeket nem viselt, bár a Palaiologoszok idején (1261–1543) akonstantinápolyipátriárka csak az autokratórt koronázta meg.
3. Azoroszcárok címe. A bizánci hagyományok nyomán felvett cár (császár) és autokratór cím – amelyet előszörIII. Ivánmoszkvainagyfejedelem (uralkodott:1462–1505) használt – ateokratikusBizánci Birodalom örökségének tudatos vállalását jelezte. A cárok azonban – Bizánccal szemben – nem fogadták el az orosz ortodox egyház elsőbbségét a világi hatalommal szemben.

• Ókori görög tisztségek

• Forrással nem rendelkező lapok