Azautokrácia (magyarul:egyeduralom, önkényuralom) olyanpolitikai rendszer, ahol a hatalom egésze egyetlen személy (vagy személyek kis zárt csoportja) kezében összpontosul, aminek a döntéseit nem korlátozzák külső jogi megkötések.[1]
Az autokrata olyan vezető, aki hatalmat gyakorol egy bizonyos területen, és ebben nem korlátozza senki vagy semmi.A hatalom birtoklását többek között a hagyománnyal, a kritikus erőforrások ellenőrzésével vagy a személyes karizmájával biztosíthatja.
Az autokratikus kormányzatoknak sokféle típusa van. A hivatkozott ideológia és az elnyomás fokozataiban figyelhetők meg markáns különbségek. A politikai szóhasználat általában különbséget tesz az autokratikus kormányzástotalitárius és hagyományos formái között.
Az autokrata vezetőre a köznyelvben használt hasonló fogalmak:despota, zsarnok,diktátor stb.
Azautokrata szó agörögautokratôr (szó szerint "önmagát kormányzó") szóból ered. Azautokratôr abizánci császárok egyik uralkodói címe volt (a latinimperator megfelelője) és használták a bizánci hagyományok közül sokat megtartó szláv uralkodók (cárok) is. Bizáncban, ahogy az más címek esetében is történt, azautokratôr cím idővel elértéktelenedett. Eredeti jelentése Bizáncban nem az uralkodó és az alattvalók viszonyára vonatkozott, hanem arra utalt, hogy az uralkodó hatalmát közvetlenül Istentől kapta.[2]
Bár az autokrata egyeduralkodó, neki is szüksége van valamiféle bázisra a hatalmi struktúrában: a személyes karizma, vagy a fizikai erő egymagában csak egy bűnözői csoport vezetője, vagy a társadalmi fejlettség kezdetleges szakaszaiban kormányzó vezető számára biztosíthat teljhatalmat. Az autokrata hatalmi bázisát biztosíthatják az előkelők, a katonák, a papság, vagy más csoportok, mint például egy domináns szerepbe juttatott párt. (Ezek azonban az autokrata ellen is fordulhatnak és megfoszthatják hatalmától.)Hoszni Mubárakegyiptomi elnök uralmát például "alkotmányos autokráciának" nevezte a Washington Post szerkesztőségi cikke.[3]
Vezető testületek szilárd autokráciában is létezhetnek, valós hatalmuk azonban nincs, döntési terüket az autokrata határozza meg és inkább az uralkodó személy karjának meghosszabbításaként működnek, mint politikaformálóként.
A hármas felosztást használta az uralom formája(forma imperii) szerintImmanuel Kant is (az egy ember uralmát ő is autokráciának nevezte), ehhez azonban hozzátett egy kettős felosztást a kormányzás módja szerint (forma regiminis vagyRegierungsart), ami szerinte aszuverenitás birtokosainak számánál fontosabb szempont: aköztársaság az, ahol a törvényhozás és a végrehajtás elválasztva működik, ennek ellentétpárja pedig a despotikus kormányzási mód.[4]
Az egyeduralomtól elkülöníti a kevesek uralmát jelentőarisztokratikus rendszert és a sokak uralmát jelentőpoliteiát. (Ezek elfajzott változata nála az oligarchia, illetve a demokrácia – ma mindkettőt semleges jelentésben használjuk.)[5] A platóni-arisztotelészi hármas felosztás ma is általánosan használt, bár vannak, akik kevesebb kategóriát alkalmaznak és az autokráciát értékalapon a demokráciával állítják szembe.
Nem azonos atotalitarianizmussal sem, amely egy olyan rendszer, ahol az állam az élet és a civil társadalom minden területének ellenőrzésére törekszik.[6] A totalitarizmus speciálisan azokra a modern rezsimekre utal, amelyek az1920-as, illetve1930-as évektől formálódtak ki.
Nem szinonim az autokráciával akatonai diktatúra sem, mivel a katonai diktatúrák, mint adél-amerikaijunták esete is mutatja, gyakran a "kollektív elnökség" formáját öltik. Ugyanakkor az autokrácia lehet totalitariánus is és felöltheti a katonai diktatúra formáját is.
Amonarchia abban különbözik az autokráciától, hogy előbbi a hatalom örökletes voltára utal, az utóbbi azonban nem feltétlenül (bár az autokratôr címet örökletes uralkodók is használták). Jelentős különbség az is, hogy egy monarcha hatalma nagyon korlátozott lehet. A történelem folyamán sok monarcha uralkodottautokratikus módon (erre hajlottak például azabszolút monarchiák). Azalkotmányok bevezetésével a monarchák hatalma fokozatosan csökkent és egyre inkább választott testületek kezébe került át, bár autokratikus monarchiák egészen a legutóbbi időkig léteztek.
Arisztotelész államformatanában(Politika)Platón nyomán kétféle módját különbözteti meg az egyeduralomnak. Akirályságban az egyeduralkodó a közjó érdekében is gyakorolhatja hatalmát. Ennek elfajzott változata Arisztotelész szerint atürannisz.
↑Hague, Rod; Harrop, Martin; McCormick, John (2016). Comparative government and politics : an introduction (Tenth ed.). London: Palgrave.ISBN 978-1-137-52836-0.
