Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Aulus Gabinius | |
 | |
| Született | i. e. 2. század ókori Róma |
| Elhunyt | i. e. 47[1] Salona |
| Állampolgársága | római |
| Házastársa | Lollia |
| Gyermekei | Aulus Gabinius Sisenna |
| Szülei | nem ismert nem ismert |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
Aulus Gabinius (? –Salonae,Kr. e. 48 vége/Kr. e. 47 eleje)római politikus, aplebeiusGabiniusok nemzetségének tagja volt. Leginkábbsyriai helytartóként ismert, amely minőségben saját szakállára restauráltaXII. Ptolemaiosz Aulétészegyiptomi király hatalmát. A korabeli politikai csatározásokban kezdettől fogvaPompeius oldalán vett részt, és csak annakCaesar elleni polgárháborúja során hagyta el.
Ellenfele,Marcus Tullius Cicero szerint ifjúságát kicsapongással töltötte, pénzét kockára, borra és nőkre, illetve kozmetikumokra pazarolva.Kr. e. 67-ben kezdődött politikai karrierje, amikornéptribunus volt, és ilyen minőségben támogatta, hogyCnaeus Pompeius Magnus kapja meg aföldközi-tengeri kalózok ellen vezetendő háború főparancsnokságát: törvényjavaslata az egész tengerre és a partokon ötven mérföldes mélységig korlátlan hatalmat juttatott volna a nép által megválasztandó hadvezérnek. Asenatust aggasztotta egy ekkora hatalmi koncentráció kialakulása, ezért megpróbáltak a tribunus életére törni, ám sikertelenül. Pompeius és Gabinius hívei erre rátámadtakCaius Calpurnius Piso consulra, akinek az életét csak az esetleges gyilkosság következményeitől félő Gabinius közbelépése mentette meg. A törvényjavaslatot végül megszavazták, a vétót ígérő Trebellius tribunust pedig hivatalának megvonatásával megfenyegetve sikerült szándékától eltéríteni.
A senatus, ha már Pompeius kinevezését nem tudta megakadályozni, hívének számítását keresztülhúzta: a meggazdagodással és dicsőséggel kecsegtetőkis-ázsiai hadjáraton nem lehetett Pompeiuslegatusa. Ettől függetlenül végül részt vehetett a Mithridatész elleni háborúban, miután az azt addig vezetőLucius Licinius Lucullust igyekezett befeketíteni, hogy a kalózokkal leszámoló Pompeius könnyebben vehesse át tőle a hadvezetést. A keleti hadműveletekben való részvételéről nem sokat tudunk.Marcus Aemilius ScaurusszalJúdeába ment, ahol az egymással polgárháborúban állóArisztobulosz ésHürkanosz közötti harcban előbbitől állítólag 300talentumnyi kenőpénzt fogadott el.
Kr. e. 61-ben ismét Rómában volt, aholpraetori rangot viselt,Kr. e. 59-ben pedig consullá választották.Kr. e. 58-as hivatali évében társával, a Caesar-pártiLucius Calpurnius Pisó Caesoniusszal együtt a befolyásos néptribunus,Publius Clodius Pulcher oldalára állt, aki gazdag tartományokat ígért nekik: Gabinius előszörKilikia, majd a gazdagabb ésproconsuli tartománnyá átminősítettSyria megszerzésére kapott ígéretet. Ennek fejében támogatta Clodius törekvését Cicero száműzésére, ami miatt a szónok később mély gyűlölettel viseltetett iránta is. A consulok részesültek Cicero szétrabolt vagyonából is. Clodius azonban rövidesen Pompeiusszal is összetűzésbe került, Gabinius pedig kiállt patrónusa mellett – ennek eredményeképpen Clodius fegyveres bandái inzultálták, egy alkalommal még afascesét is eltörték, a tribunus pedig az isteneknek ajánlotta az ingatlanait. Gabinius végül hivatali éve végeztével tartományába sietett.
Syriai ténykedésének időrendje nehezen rekonstruálható. Apetrai székhelyűnabateusarabok ellen többször kellett hadakoznia, és a zsidó királyság ügyeibe is beavatkozott. Pompeius keleti hadjáratán Hürkanosznak juttatta a júdeai trónt és a zsidó főpapi rangot, Arisztobuloszt két fiával és két lányával pedig foglyul ejtette. Alexandrosz nevű fia azonban a Rómába vezető úton elszökött, és Júdeába visszatérve megdöntötte Hürkanosz hatalmát. Gabinius visszahelyezte Hürkanoszt a főpapi székbe, Júdeát pedig öt körzetre osztotta, melyek élére egy-egy tanácsot nevezett ki.
Nagyobb sikerekre is vágyott, amire több lehetősége is adódott. APártus Birodalom uralkodóját,III. PhraatésztKr. e. 57 körül meggyilkolták a fiai, akik trónharcba kezdtek a koronáért.III. Mithridatész segítségért fordultII. Oródész ellen Gabiniushoz, akilegióival át is kelt azEufráteszen, amikor még nagyobb dicsőséget kecsegtető lehetősége adódottEgyiptomban. Ekkor felhagyott Mithridatész támogatásával, és minden erejével délnyugat felé indult, távollétében fiát, Aulus Gabinius Sisennát hátrahagyva kevés katonával.
XII. Ptolemaiosz Aulétész királytKr. e. 58-ban,Ciprus római bekebelezésekor elűzték alattvalói, és két leánya,VI. Kleopatra ésIV. Bereniké foglalta el az alexandriai trónt. Bereniké előbb Szeleukoszt választotta férjéül Gabinius ellenkezése ellenére, majd rövidesen meggyilkoltatta rossz természetű urát. Ekkor a pontoszi Mithridatész egy hadvezére, a magát hajdani uralkodója gyermekének kiadóArkhelaosz vetett szemet a trónra. Arkhelaosz, aki addig részt vett Gabinius eufráteszi hadműveleteiben, megszökött a táborból és sikerrel eljutott Alexandriába, ahol megköttetett a házasság és királlyá nyilvánították.
Ptolemaiosz időközben Rómában próbálta meggyőzni a senatust arról, hogy restaurálja a hatalmát, ám visszaélései miatt a testület elállt szándékától, sőt egyszibillajóslat és egy senatusi határozat is megtiltotta hatalmának helyreállítását. AulétészEpheszoszba vonult vissza, és Pompeius ajánlásával felkereste Gabiniust. A proconsulnak sikeres restaurációja esetén tízezertalentumot ígért. Az expedíció tervét Gabinius lovasságának parancsnoka,Marcus Antonius, illetve azedómi szövetséges király, a Júdea megszerzésére törekvőAntipatrosz is támogatta. Utóbbi ellátmányt, fegyvereket és pénzt biztosított a beavatkozáshoz. Gabinius végül a jóslat és a senatusi határozat ellenére megindult Egyiptomba: Antonius rövidesen bevettePelusiumot, Egyiptom kapuját, Gabinius pedig bevonult Alexandriába. Arkhelaosz elesett a hadjárat során. Ptolemaiosz Aulétész visszatérve meggyilkolta Berenikét és számos gazdag előkelőséget, hogy teljesíthesse vállalását.
Gabinius római helyőrséget hagyott hátra Aulétész védelmére, ráadásul nem csak biztonsága, hanem pénzügyei tekintetében is kiszolgáltatottá vált volt Róma akaratának: kénytelen volt bizonyosCaius Rabirius Postumust megtenni kincstárnokává. Gabinius visszatérve ismét a zavargó Alexandrosszal találta magát szemben Júdeában, akit aTábor-hegyen levert, és ettől kezdve az edómi Antipatrosz tanácsait igénybe véve személyesen irányította az országot. VisszahívásárólKr. e. 55-ben döntött a senatus, de ő csak akkor indult haza, amikorKr. e. 54-ben kijelölt utódja,Marcus Licinius Crassus felbukkant Syriában.
A hazatérő Gabiniusnak sok félnivalója volt: Pompeius támogatásával és egyiptomi magánakciójával a senatusoptimata frakciójának vívta ki a haragját, amely már helytartósága alatt sem volt hajlandósupplicatiót tartani arabok felett aratott sikerei miattKr. e. 56-ban, ráadásul a hadjárata alatt elharapózó kalózkodás miatt a tartományában kereskedő és adót bérlő rómaiak is súlyos veszteségeket voltak kénytelenek elkönyvelni. A még mindig fegyveres tömegeket uraló Clodius sem feledte korábbi sérelmeit. Gabinius ezért húzta-halasztotta a hazatérést, igyekezett pénzzel jóindulatot vásárolni, sőt arra hivatkozva, hogytriumphust kér, sokáig várakozott Rómán kívül. Végül éjnek idején, titokban tért hazaKr. e. 54.szeptember 28-án. Csak tíz nap múlva jelent meg a senatusban, ahol jelentésének leadása utánAppius Claudius Pulcher, Clodius fivére és consultársa,Lucius Domitius Ahenobarbus teret engedett apublicanusok panaszainak. A gyűlésen az önuralmát vesztő Gabinius száműzöttnek nevezte Cicerót, mire a senatus egy emberként pattant fel és biztosította a szónokot támogatásáról.
A volt helytartó ellen három vádat emeltek. Az első vádpont felségsértés (maiestas) volt, mivel a jóslatnak és a senatusi határoztatnak fittyet hányva elhagyta tartományát és beavatkozott Egyiptomban. Pompeius nyomására Cicero nem túlzott vehemenciával tanúskodott Gabinius ellen, és a vád képviseletéről is lemondott. A lassú és kelletlenLucius Cornelius Lentulus Crus vezette vád így elbukott, amiben gyaníthatóan nagy szerepe volt a Gabinius mellett szavazók megvesztegetésének. Végül arra hivatkozva mentették fel, hogy a jóslat más királyra és más időszakra vonatkozott.
A második vádpontCaesar egy törvényének áthágása volt, amennyiben 10 000 talentumot fogadott el illegálisan Ptolemaiosztól. Pompeiusnak engedelmeskedve Cicero ekkor már elvállalta Gabinius védelmét, ami nem tett jót a hitelének, hiszen addig mindent megtett a gyűlölt Gabinius befeketítéséért. Talán kelletlenségének tudható be, hogy aCaius Memmius által képviselt vád alól az alexandriai küldöttek, illetve Pompeius és Caesar tanúskodása ellenére nem sikerült felmenteni Gabiniust. A harmadik,Publius Cornelius Sulla által képviselt vád azambitus, azaz illegális kampányolás volt, de távollétében ejtették.
Gabinius tehát ismeretlen helyre száműzetésbe vonult, vagyonát eladták a becsült károk fedezésére. Mivel az összeg nem bizonyult elégségesnek, az Egyiptomban pénzügyek élére kinevezett Rabirius Postumus ellen is eljárás indult, hiszen a hiány miatt őt is felelőssé lehetett tenni, amennyiben köze volt a törvényellenes tranzakcióhoz. SzáműzetésébőlKr. e. 49-ben Caesar hívta vissza addigi támogatója, Pompeius ellenében. Gabinius nem vállalt nagyobb szerepet a polgárháborúban.Kr. e. 48-ban apharszaloszi diadalt követően hívták csak a hadszíntérre, hogy a frissen toborzott katonákkalIllyricumba jöjjönQuintus Cornificius seregének megerősítésére. A pompeianus flottától tartva Gabinius azAdriai-tenger megkerülésével vonult fel, ami nem bizonyult bölcs döntésnek, mivel a bennszülöttek állandóan zaklatták csapatait.Salonae, a maiSplit közelében súlyos veszteségeket szenvedett azillírektől, mire a városba húzódott vissza csapataival. Itt néhány hónapig védekezettMarcus Octavius pompeianus flottaparancsnok támadásai ellen, de halálosan megbetegedett, és Kr. e. 48 végén vagy a következő év elején meghalt. Felesége, Lollia –Marcus Lollius PalicanusKr. e. 71-es néptribunus lánya – és fia, Aulus Sisenna további sorsáról nem tudunk.
| Elődei: Marcus Calpurnius Bibulus és Caius Iulius Caesar |  | Utódai: Quintus Caecilius Metellus Nepos és Publius Cornelius Lentulus Spinther |
Az ókori Róma portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap