Elsősorban arról ismert, hogy1973-ban puccsal magához ragadta a hatalmat a demokratikusan megválasztottSalvador Allende szocialista elnöktől. Tizenhat éves elnöksége során az emberi jogokat súlyosan sértő diktatúrát folytatott. A hetvenes évek végén neoliberális politikájával stabilizálta a gazdaságot.
Családja a felső középosztályba tartozott.1936-ban végezte el a santiagói katonai akadémiát, majd már tisztként a Santiagói Egyetemen társadalomtudományokat és jogot hallgatott. Több katonai tanintézetben volt oktató, katonai teoretikusként írt művei –Geopolítica (Geopolitika – 1968) ésCampaña de Tarapacá (Tarapacái hadjárat – 1972) tudományos szempontból jelentősek.[3]
Az1950-es évekbenkatonai attasé voltQuitóban ésWashingtonban.1968-ban dandártábornok lett. 1973 augusztusában Allende elnök őt nevezte ki a szárazföldi haderő, a Chilei Hadsereg (Ejército de Chile) főparancsnokává (Comandante en jefe del Ejército de Chile). A tábornok 18 nappal később államcsínyt hajtott végre, és átvette a hatalmat. Közel egy évnyi kegyetlen, véres átmeneti időszak után konszolidálta a pozícióját, és 1974. december 17-én felvette az elnöki címet.[3] 1982-ben ötcsillagos tábornok (capitán general) rangra emelkedett.
A következő közel két évtizedben kíméletlenül szétzúzta a chilei baloldalt, és aMilton Friedman vezette chicagói iskola neoliberális közgazdasági tanait követve átmenetileg stabilizálta a gazdaságot. A hetvenes évek végétől több kísérletet is tett hatalma legitimálására.1981-ben népszavazással új alkotmányt léptetett életbe, amelynek értelmében a következő nyolc évre ő maradt az elnök. Ennek az időszaknak a lejártával, 1989-ben újabb népszavazást írt ki, amelyen a választók elutasították elnöki mandátumának további meghosszabbítását.[3]
A következő évben átadta a hatalmat a demokratikusan megválasztott Aylwin elnöknek, de 1998-ig a hadsereg élén maradt. Ezt követően örökös szenátori címmel nyugalomba vonult. Élete utolsó éveiben sikerrel kerülte el a büntetőjogi felelősségre vonást, bár 1998-tól 2000-ig házi őrizetben tartották Nagy-Britanniában. 2006. december 10-én,szívroham következtében halt meg egy santiagói katonai kórházban.[4][3]
Pinochet 1973-1990 közötti kormányzása során Latin-Amerika gazdaságilag egyik legstabilabb, dinamikusan fejlődő államává változtatta az 1973-ban még a gazdasági összeomlás szélén imbolygó, és hiperinflációval küzdő Chilét. Pinochet rendszerének ideológiáját a konzervativizmus, agremializmus (chilei kereszténydemokrata-katolikus irányzat), anacionalizmus, amilitarizmus és a szabadpiacikapitalizmus szimbiózisa adta, ezt nevezikpinochetizmusnak (Pinochetismo). Augusto Pinochet máig végletesen megosztó személyiség, a chilei és nemzetközi baloldal képviselői véreskezű diktátort látnak benne, egyes jobboldali kommentátorok ugyanakkor kiemelik eredményeit és azt a tényt, hogy hatalomátvételével valószínűleg sikerült elkerülni egy pusztító polgárháború kitörését. Támogatói szerint alapvető fontosságú tény, hogy Pinochet tábornok és a fegyveres erők 1973-ban a chilei törvényhozás felhatalmazása alapján, azaz legitim módon léptek fel Allende elnök ellen, aki sorozatosan sértette meg az ország törvényeit, aláásva az állam alkotmányos berendezkedését, és a magántulajdon szentségét, káoszba taszítva Chilét.Pinochet teljesítménye számos konzervatív vezető elismerését kivívta, példáulMargaret Thatcher brit miniszterelnök (a Vaslady),Richard Nixon ésRonald Reagan amerikai elnökök, továbbáHenry Kissinger számítottak Pinochet ismert támogatói közé. Chilében napjainkban egyfajta Pinochet-reneszánsz tapasztalható, a 2020-as évekre a tábornokot és politikai örökségét nyíltan felvállaló, konzervatív politikusok, mintJosé Antonio Kast vették át a chilei jobboldal vezetését. Jelenleg elsősorban a 2023-as chilei alkotmányozó konvenció delegált választását 34,34̤̥%-os eredménnyel megnyerő Republikánus Párt (Partido Republicano - PLR) képviseli a pinochetizmus ideológiáját.[5][6]
Augusto Pinochet teljes neve Augusto José Ramón Pinochet Ugarte (aspanyol személynevek szabályai szerint Pinochet az apja családneve, míg Ugarte az anyjáé).
APinochet névnek több kiejtési változata van a spanyol anyanyelvű chileiek körében is. A chilei spanyolban a társadalmi osztálytól és a tanultságtól függően a 'ch' betűkapcsolat ejtése a magyar 'cs' vagy 's' betűéhez egyaránt hasonlíthat. Mivel a Pinochet család eredetilegBretagne-ból származik, van aki a franciás 'pinosé' vagy 'pinocsé' kiejtést követi, míg mások spanyolosan 'pinocset' vagy 'pinoset' alakot. A hangsúly az utolsó szótagra esik.[7] Magyar beszédben a 'pinocset' kiejtés rögzült, és így a nevet a toldalékokkal egybeírjuk.
Pinochet elterjedt gúnyneve a nevéhez hasonló hangzásúPinocho ('Pinokkió'), amit írásban néha „Pin8” alakban rövidítenek, mivel spanyolul azocho szó a 8-as számot jelenti.[7]
Augusto Pinochet hadsereg főparancsnoki (Comandante en jefe del Ejército de Chile) egyenruhás, hivatalos elnöki portréja. Pinochet volt az 1973-ban hatalomra jutott katonai junta (Junta Militar de Gobierno) vezetője, a szárazföldii hadsereg (Ejército de Chile) képviselőjeként.
Augusto Pinochet címre monogramjával (APU).
Gustavo Leigh tábornagy, az 1973-ban hatalomra került katonai juntában a légierő (Fuerza Aérea de Chile) képviselője.
José Toribio Merino admirális, az 1973-ban hatalomra került katonai juntában a haditengerészet (Armada de Chile) képviselője.
Cesar Mendoza Durán tábornok, az 1973-ban hatalomra került katonai juntában a csendőrség (Carabineros de Chile) képviselője.
A szárazföldi haderő, a Chilei Hadsereg (Ejército de Chile) címere.
Pinochet rendszerének legfőbb bázisa és támasza a chilei fegyveres erők voltak.
A chilei haderő a 19. század óta porosz-német tradíciókra épült, mely a mai napig megjelenik az egyenruhákban.
Juan Gasparini:Diktátorok asszonyai. Fidel Castro, Augusto Pinochet, Ferdinand Marcos, Alberto Fujimori, Jorge Rafael Videla, Szlobodan Milosevics; ford. Dornbach Mária, Csikós Zsuzsa; Gabo, Bp., 2003
↑Bawden, John R.: The Pinochet Generation: The Chilean Military in the Twentieth Century. University of Alabama 2016.ISBN 978-0-8173-1928-1
↑Valdés, Juan Gabriel: Pinochet's economists. The Chicago School in Chile. Cambridge University Press, Cambridge 1995.ISBN 978-0-521-45146-8.
↑abDaniel Engber: Augusto Pino-qué?. Explainer. Slate, 2006. december 12. [2020. július 28-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
%2c_Flag_of_Syria_(1980%25E2%2580%25932024).svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
_(1960%25E2%2580%25931963).svg)
.svg)
