AzAtlanti-óceán aFöld második legnagyobbóceánja, a bolygó felszínének kb. 20%-át foglalja el. Az óceán medencéje megközelítően észak–déli irányban, elnyújtott S alakban húzódik végig a nyugati féltekén. Két jelentős területre szokás osztani, az Északi- és Déli-Atlanti-óceánra, a választóvonalat azÉszak-egyenlítői áramlás jelenti, a 8. északiszélességi fok magasságában.
Nyugatról azamerikai kontinens, keletrőlEurópa ésAfrika, északról aJeges-tenger, délről aDéli-óceán határolja. Egyes nézetek a Jeges-tengert, illetve annak bizonyos részeit az Atlanti-óceán részének tekintik. Hasonlóan megosztottak a geográfusok a Déli-óceán megítélésében, az elnevezés csak2000-ben vált hivatalossá, sok térképen a tradicionális 3 óceán, így az Atlanti is, azAntarktiszig tart. Az Atlanti-óceánhoz tartozik aFöldközi-tenger is, annak nyugati medencéjében így az óceán - közvetve - határosÁzsiával is.Az óceán a mesterségesen építettPanama-csatornán keresztül áll kapcsolatban aCsendes-óceánnal. Afrikától délre a keleti 20. hosszúsági fok (meridián) az Atlanti- és azIndiai-óceán határa. A Jeges-tengerrel alkotott tengeri határvonala aGrönlandtólIzland ÉNY-i sarkáig, majd annak ÉK-i sarkától aSpitzbergák déli csúcsáig és onnan Észak-Norvégiáig, azÉszaki-fokig tart. Délen a 60. szélességi fokig tart az Atlanti-, az attól délre eső terület aDéli-óceán.
Melléktengereivel együtt teljes területe 106,4 millió km²; a melléktengerek nélkül 82,4 millió km². Térfogata 354,7 millió km³, a melléktengerek nélkül 323,6 millió km³.
Átlagos mélysége 3332 m, melléktengerei nélkül 3926 m, legnagyobb mélysége 8605 m a Puerto Ricó-i árokban.
Az Atlanti-óceán fenekének – szó szerint – legkiemelkedőbb képződménye egy hosszanti irányban végighúzódó hegység, aKözép-Atlanti-hátság. Izlandtól a déli 58. szélességi fokig húzódik, rá közel merőlegesen számos kisebb hátság és gerinc fut a kontinensek felé. Legszélesebb részén 1600 km széles, a vízmélység átlagosan 2700 m-re csökken felette. A hátságtól távolabb a tengerfenék – néhány hegytől és hasadéktól eltekintve – jobbára sima.
A felszíni víz hőmérséklete az égövtől és atengeráramlatoktól függően széles értékek között változik. Leghidegebb részein -2 °C, a trópusokon eléri a 29 °C-ot is. Amérsékelt övben a legnagyobb a vízhőmérséklet ingadozása (7-8 °C).
A vízsótartalma 33 és 37 ezrelék (3,3-3,7%) között mozog. A partok mentén, a folyók hatására alacsonyabb, a 25. szélességi körök környékén a legmagasabb, de regionálisan és az év folyamán is sokat ingadozik. Az áramlatokkal körbevett, ekképpen bizonyos mértékben elszeparált észak-atlantiSargasso-tenger jelentősen sósabb a környezeténél.
ACoriolis-erő miatt az Atlanti-óceán északi medencéjében az óramutató járásával egyező irányú az áramlás, a déli medencében ezzel ellentétes.
Az óceáni és a környező szárazföldek klímáját nagyban befolyásolja a felszíni víz hőmérséklete, az áramlások és az általuk keltett szelek. A tengervíz hatalmas hőtároló kapacitásának köszönhetően a hőmérséklet sokkal kevésbé ingadozik, mint az azonos égövbeli szárazföldeké. Az áramlatok jelentősen befolyásolják (egyensúlyozzák) a hőmérsékletet. Ennek legismertebb példája aGolf-áramlat, amely a trópusokról szállított meleg vízzel enyhíti Nagy-Britannia ésÉszak-Európa időjárását.
Az Észak-atlanti medence déli részén, az egyenlítői konvergencia zónában keletkeznek ahurrikánok.
ADéli-óceán után a második legfiatalabb óceán az Atlanti. A jelenlegi kutatások bizonyítottnak látják, hogy nem öregebb 180 millió évnél. Akkoriban következett be, hogy az addig szuperkontinens, aPangea lemezekre töredezett, amelyek lassan eltávolodtak egymástól.
Az emberiség története során az egyik legkorábban felfedezett óceán volt. Partjain (de főként az óceán melléktengereként számontartott Földközi-tenger partján) évezredek óta élnek emberek, azonbanhajóikkal csak ritkán távolodtak el a parttól. Feltételezések szerint valószínű, hogy azegyiptomiak azókorban már kihajóztak aGibraltári-szoroson és az sem kizárt, hogy esetleg a partok mentén expedíciókat vezettekNyugat-Afrika partjai mentén, vagy esetleg megkerülték Afrikát. Ez utóbbira azonban semmilyen egyértelmű bizonyíték nincs. Más elképzelések szerint, szintén az egyiptomiak esetleg áthajózhattak az Atlanti-óceánon is. Ennek a teóriának az igazolására a norvégThor Heyerdahl1970-ben ősi technikákat használvapapiruszsásból épített tutajt, amelyen második próbálkozásra sikerült is áthajózniaMarokkóból Közép-Amerikába. Elmélete szerint nem véletlen, hogy az egyiptomi és a közép-amerikai (példáulmaja) kultúrák nagyjából egy időben építették a magukpiramisait. Útjával azt akarta bizonyítani, hogy lehetett kapcsolat ezen ősi népek között.
Ami biztosan tudható, hogy északon avikingek a 10. vagy11. században – körülbelül a magyarállamalapítás idején –Izland érintésével áthajóztakGrönlandra (amit ők neveztek elZöld földnek) és elérték a maiÚj-Fundland, de ott nem tudtak tartósan megtelepedni.
A viking kor lezárultával a legendák ködébe vesztek a távoli földek, aközépkor hajósai csak a partok mentén hajóztak, sokan úgy hitték, hogy az óceán jelenti a „világ végét”, ahonnan nincs tovább. A török hódítás és atermészettudományok fejlődése hozta meg lehetőségét annak, hogy az addigi hagyományos szárazföldi karavánutak helyett a tenger felől próbálják meg elérni az európai kereskedők Ázsiát. AFöld kerületének méretében azonban korántsem volt egyetértés.
1492-ben jöhetett létre egy vakmerő és eltökélt itáliai hajós első utazása a spanyol uralkodók anyagi támogatásával.Kolumbusz Kristóf(Christopher Columbus) öt heti hajózás után, 1492.október 12-én ért partot a maiBahamák egyik szigetén, amit ő San Salvadornak nevezett el. Hogy ez pontosan melyik mai sziget volt, arról viták folynak, legvalószínűbb, hogy aSamana Cay. Habár Kolumbusz köztudomásúlag úgy halt meg hogy nem tudta hogy új földrészt és nem a kelet-ázsiai partokat érte el, ma is úgy tekintünk rá, mint Amerika felfedezőjére. Az egyre gyakoribb expedíciók lassan feltérképezték a partokat és magát az Óceánt is, ami a világ egyik legfontosabb tengeri útvonala lett. A gyarmatosítás fénykora után nemcsak a kereskedők és katonák, hanem a tudósok is elkezdtek vele ismerkedni. Az óceán nemcsak hajózási útvonalként, hanem közvetlenül – ahalászat és a modern korban a bányászat révén – is hozzájárul a környező országok gazdaságához. Sajnos végtelennek gondolt mérete miatt sokszor használták és használják arra is, hogy megszabaduljanak a hulladékoktól.
