Ez a lap egy ellenőrzött változata
Azatintánok (ógörögἈτιντάνες, latinAtintani) azillírek, más nézetek szerint azepiróták közé tartozó törzs volt az ókorban. Szállásterületük,Atintanisz (ógörögἈτιντάνις, latinAtintania) a legelfogadottabb elmélet szerint azAóosz és azApszosz folyók közén emelkedő hegyvidéken volt,Illíria déli,Epirusszal határos vidékén. Jelentősebb településeik a feltételezések szerintDimalé ésEugenum lehettek. Történetük korai szakaszában, az i. e. 5–3. századok során szoros politikai kapcsolatok fűzték az atintánokat azÉpeiroszi Királysághoz(wd), ami előrehaladotthellenizációjukhoz is hozzájárult. Bár az epiróta állam válságos időszakaiban hol azIllír Királyság, hol aMakedón Királyság terjesztette ki ideiglenesen fennhatóságát rájuk, az i. e. 3. század középső harmadárakoinonjuk megerősödött, és megkezdődött – rövid ideig tartó – önálló állami létük. Atintanisz az i. e. 229–228-aselső római–illír háború lezárultával az illíriairómaiprotektorátus része lett, és bár az elkövetkező évtizedekben az illírek és a makedónok is voltak rövidebb ideig a gazdái, az atintánok feletti római uralom i. e. 197-re végleg megszilárdult. A történeti források az i. e. 2. század közepe után önálló ethnoszként nem említik többé az atintánokat.
_4th_century_BCE.png)
A déli illírek csoportjában az atintánok hovatartozása és szállásterületeik elhelyezkedése az egyik legvitatottabb, legtöbb elméletet felvonultató kérdéskör.Thuküdidész az i. e. 5. században agörög földtől északnyugatra élő barbár népek sorában említette őket.[1] Az i. e. 4. századiPszeudo-Szkülax-féle periplusz a legdélibbillírek,[2] a századokkal később éltSztrabón pedig azepiróták közé sorolta az atintánokat.[3] A történeti munkák többnyire az illír törzsek között tartják őket számon, megjegyezve, hogy már az i. e. 5. századtól különböző epiróta államalakulatok fennhatósága alatt éltek, és viszonylag koraihellenizálódásuk kétségessé teszi pontos etnokulturális besorolásukat.[4]
Sztrabón feljegyzéséből és a korabeli források azon adatából kiindulva, amely szerint az i. e. 4. század utolsó harmadában uralkodótaulantGlaukiasz illír király uralma az atintánokra is kiterjedt,N. G. L. Hammond(wd) azzal az elmélettel állt elő, hogy két törzs is élt a régióban ezen a néven: az illír atintánoké és az epiróta atintánoké. Az epirótákatEpirusz északi peremén, a Drinosz (Drino(wd)) völgyében, az illíreket pedigEpidamnosz poliszától délkeletre, a Genuszosz (Shkumbin) folyótól északra, a maÇermenika(wd) néven ismert hegyvidék vonulataiban helyezte el. Utóbb az illír atintánok szállásterületére vonatkozó elméletét akként módosította, hogy még keletebbre, aLünkésztiszi-tavak északi előterében éltek.[5] Elgondolását az illirológusok nagy része a források félreértelmezésének tartotta és elvetette.Fanula Papazoglu(wd) ésPierre Cabanes az atintánokra vonatkozó adatok újbóli elemzése során egyaránt arra jutottak, hogy az atintánoké egyetlen törzs volt, és szállásterületük az Aóosz (Vjosa) és az Apszosz (Osum) völgye között, a Drinosz-völgytől északra emelkedőmallakastrai(wd) ésnyugat-skrapari(wd) hegyvidékben húzódott.[6] Keleti szomszédaik adasszaréták voltak,[7] északon ataulant és azapollóniai, délnyugaton azamant vidékekkel voltak határosak, az Atintanisztól délre húzódó Drinosz-völgyet pedig a valóban az epirótákhoz tartozókhaónok népesítették be.[8] Ezeket az eredményeket figyelmen kívül hagyva az albán illirológus,Neritan Ceka(wd) monográfiájában a Drino-völgyet és annak legnagyobb települését,Antigoneiát köti az atintánokhoz,[9] jóllehet, Antigoneiát a történeti munkák nagy részeI. Pürrhosz épeiroszi király által alapított khaón városként tartja számon.[10] Az i. e. 4–3. században az atintánok területe leszűkült, távolabb került az Aóosztól, amikor nyugati csoportjuk, abüllionok(wd) leváltak róluk és megszervezték sajátkoinonjukat.[11]
Ami az atintánok településeit illeti, sem a szállásterületük behatárolása körüli kérdőjelek, sem a hiányos epigráfiai leletek nem teszik lehetővé városaik azonosítását. Atintanisz legjelentősebb települése talánDimalé lehetett, bár kétséges, hogy eredetileg valóban az atintánokhoz vagy a szomszédosparthinokhoz tartozott-e.[12] Az i. e. 3. században lépett a városiasodás útjára, és a század végére, esetleg az i. e. 2. század legelején az atintánoktól leszakadva a dimalitok néven ismert illír törzskoinonjának központi települése lett.[13] Az i. e. 4. században alapítottEugenumról azt feltételezik a kutatók, hogy eredetileg a büllionok települése lehetett,[14] később azonban az atintánok kezére került.[15] A szakirodalomban szórványosan Atintanisz településeiként említik ezen kívül a mai Melan melletti ókori erődítést,[16] valamint az egykori büllion–atintán határon álló Rabie települését.[17]
Ugyancsak Thuküdidész jegyezte fel apeloponnészoszi háború i. e. 429-es éve kapcsán, hogy amolosszok és az atintánok katonai szövetségében (szümmakhia(wd)) a kiskorúTharüpasz(wd) felett gyámkodó Szabülinthosz uralkodott.[18] Cabanes felvetette, hogy maga Szabülinthosz esetleg az atintánok királya lehetett.[19] Az atintánok politikai kapcsolataikat már e korai időpontban, az i. e. 5. században az epiróta törzsekkel fűzték szorosra, és ez az i. e. 3. századig meghatározta történelmüket, és felgyorsítottahellenizációjukat. BárII. Philipposz makedón király i. e. 345 után rövid időre kiterjesztette fennhatóságát Atintaniszra, az epiróta befolyásI. Alexandrosz épeiroszi király(wd) uralkodásának végéig csaknem folyamatos volt. Alexandrosz kudarccal végződő, i. e. 333. évi itáliai kalandozásait követően azonban hatalma megroggyant, és az atintánok megszervezték sajátkoinonjukat.[20] Önállóságukat ekkor azonban még nem tudták megőrizni:Appianosz ésPolüainosz tanúsága szerint azIllír Királyságtaulant uralkodója,Glaukiasz az i. e. 4. század utolsó harmadában országához csatolta területeiket.[21] Glaukiasz halála után, az i. e. 4–3. század fordulóján az Illír Királyságra válságos időszak várt, ésI. Pürrhosz épeiroszi király ezt kihasználva i. e. 295-ben más dél-illíriai vidékekkel együtt meghódította az atintánok területeit is.[22] Egyes vélemények szerint a büllionok az ő uralkodása alatt váltak le az atintánokról, de saját koinonjukat ekkor még nem hozták létre.[23] Pürrhosz halála (i. e. 272) és az epiróta államszövetség ezt követő válságos időszakában az atintánok és a büllionok koinonja is önállósodott.[24] Fejlődésüknek kedvezett a körülmény, hogy koinonjaikon át vezetett az Illíriát a khaóniai Drinosz-völggyel, így Epirusszal, és végső soronThesszáliával összekötő fő kereskedelmi útvonal.[25]
.png)
Atintanisz elhelyezkedésének stratégiai jelentősége csakhamar katonai szempontból is felértékelődött. Az atintánok országa először i. e. 230-ban, azillír–epiróta háborúban szolgált az illírek felvonulási területéül,[26] majd miután az i. e. 229-ben kirobbantelső római–illír háborúban aparthinok mellett az atintánok is siettek behódolniRómának, a rómaiak örömmel foglalták el kulcspozícióban lévő területeiket.[27] A háború i. e. 228-banTeuta illír királyné vereségével ért véget, Róma pedig megszervezte illíriaiprotektorátusi területeit, amelyeknek délkeleti körzete az atintánok koinonja lett.[28] Az Illír Királyság nyughatatlan régense,Pharoszi Démétriosz az i. e. 228-ban Rómával kötött békét felrúgva 224 és 222 között visszafoglalta Atintaniszt.[29] Nem sokkal később, i. e. 219-ben kirobbant amásodik római–illír háború, amelynek egyik első mozzanataként a rómaiak bevettékDimalé városát, s ezt követően az atintánok ismét behódoltak Rómának.[30] A makedón udvarba menekült Pharoszi Démétriosz egyik fő kezdeményezője volt az i. e. 215-benV. Philipposz makedón király ésHannibál karthágói hadvezér közötti szövetségnek, s az azt megpecsételő dokumentumban tételesen felsorolt, a római iga alól felszabadítandó illíriai területek és törzsek között az atintánokat is megemlítették.[31] A szövetségkötést ugyan nem követte tényleges katonai összefogás, V. Philipposz végül azonban i. e. 213/212-ben Dél-Illíria nagy részét Atintanisszal együtt elfoglalta.[32] Ez már azelső római–makedón háború(wd) időszakában történt, amit az i. e. 205. éviphoinikéi béke(wd) zárt le akképpen, hogy az atintánok területei makedón kézen maradhattak.[33] A nem sokkal később megvívottmásodik római–makedón háborúban (i. e. 200–197) Atintanisz gazdái végleg a rómaiak lettek.[34] Az i. e. 171–168 között dúlóharmadik római–makedón háború lezárultával a Makedón Királyság megszűnt létezni, területét a rómaiak négy körzetre osztották, és az atintánok koinonját azeordaiai(wd) körzethez csatolták.[35] Noha maguk az atintánok sem egyik, sem másik oldalon nem vettek részt a harci cselekményekben, a Makedóniát legyőző consul,Lucius Aemilius Paullus végigdúlta az Aóosz völgyét, köztük az atintánok területeit is.[36] Az ókori források ezt követően nem említik többé az atintánokat mint különálló ethnoszt.
Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap