Arles-t a görög gyarmatosítók alapították azi. e. 6. századbanThéliné néven. A településti. e. 533-ban akelta saluviusok csapatai foglalták el, akik hamar alkalmazkodtak a városi életformához. Ekkor kapta a település az Arelatum/Arelas nevet. (A későbbiekben a Rhône bal partján levő településrészConstantinus tiszteletére felvette aConstantia nevet.)
A polgárháborúban a városJulius Caesar mellé állt és katonai segítséget nyújtott aPompeius elleni harcban, miközben a rivális város, Massilia Pompeiust támogatta. Miután Caesar győzedelmeskedett,dictatorként megfosztotta Massiliát privilégiumaitól, és Arelatumra ruházta őket, a várost pedig aVI. legio veteránjaicoloniájává alakította.
Arelatum hamar kiemelkedő jelentőségű várossá alakult. Az1. században komoly építkezések zajlottak a városban: színház (a század végén), amfiteátrum (90-es évek) épült, létrejött azAlyscamps temető, majd elkészült aRhône folyó hídja is.
A kereszténység térnyerésével Arelatum fontos egyházi központ lett, a4. században érsekség, több zsinatot is tartottak itt. „Gallia kis Rómája” az5. század elején élte fénykorát. 80–100 ezer főre becsült, a mait jóval meghaladó lélekszámával a gallok legnépesebb városa volt.
ARómai Birodalom bukása után a vizigótok foglalták el, ezzel kezdetét vette hanyatlása. Később, a Karoling-birodalmat felosztóverduni szerződést (843) követően a város az önálló Arlesi királyság, majd a provence-i grófok székhelye, egyszersmind érsekség is. A12. században újjászülető város fellendülése azonban nem tartott sokáig. 1182-ben a provence-i grófok székhelyüketAix-en-Provence-ba helyezték át. Miután a pápaság a közeliAvignon-ba "költözött" (1309), Arles megszűnt érsekségi székhely lenni, lakossága pedig a háborúk, a Rhône áradásai és különösen a pusztítópestis járványok (1348, 1398, 1450, 1481) hatására drámaian lecsökkent.
A16. század első felében a város különösebb konfliktusok és háborúskodás nélkül fogadta el a Francia Királyság fennhatóságát. Ekkortájt kezdődtek a környező ingoványos részek lecsapolásának első komolyabb munkálatai. A század végétől a vallásháborúk, újabb természeti csapások és pestis járványok sújtották a várost. Különösen sok áldozatot szedett az 1721-es járvány.
A19. század Arles számára is alapvető változásokat hozott. Kikötője gyors fejlődését az 1848-ban ide is elérkező vasút visszavetette, de ugyanakkor új iparágakat is teremtett. Megjelent az első gőzhajó, az utcai közvilágítás, két híd épül a folyón (az egyik a vasút számára, a másik az addigi hajóhidat váltotta fel) és elkezdődött a rakpartok kiépítése. Kialakultak a város ma is használt főbb útjai, fontos középületeket emeltek, az urbanizáció egyre gyorsult. Fokozatosan kibontották az addig betemetett vagy beépített antik emlékeket (elsősorban az amfiteátrumot) és megkezdődött a régi provanszál kultúra emlékeinek gyűjtése is.
A20. század két nagy világégése Arles városát elkerülte. Fennmaradt műemlékei közül hetet vettek fel azUNESCOvilágörökség részeként nyilvántartott listájára.
Arles ipara hagyományosan a jó megközelíthetőségére és kedvező fekvésére épül. Itt találkozik aRhône-mellék aFöldközi-tenger vidékével. A Rhône mellett a várost érintőPárizs–Lyon–Marseille vasútvonal is nagy gazdasági jelentőséggel bír. Az1960-as években történt nagyütemű iparosodás azonban elkerülte a települést, jelentőségéből sokat vesztett. Mára ismét fejlett és gyors ütemben tovább fejlődő gazdasággal büszkélkedhet Arles, ahol a modern szektorok nagy jelentőséget kapnak.
Arles kiemelkedően magas színvonalú mezőgazdasága igen jelentős,Bouches-du-Rhône megye szántóterületeinek mintegy fele a város közigazgatása alá tartozik. Arles kiemelkedő terménye arizs, amely egyben nemzetközi hírnevet is kölcsönöz a városnak. A növénytermesztésben még a különböző gyümölcsök (alma, körte, őszibarack, sárgadinnye) és a tök termesztése jellemző. A város továbbá komoly szarvasmarha-, elsősorban bikaállománnyal rendelkezik, amelyet bikaviadalokon, illetve húsként hasznosítanak.
Arles-ban változatos ipari tevékenység folyik. Elsődleges színhelyei az ipari parkok, melyek leginkább a város északi részén találhatók.
A vegyipar kiemelkedő jelentőséggel bír. A környék sóbepárlóira alapozva étkezési sót, illetve vegyi anyagokat állít elő. A nehézipar másik ágazata Arles-ban a kazánkovácsolás. Az itt készült szerkezeteket a város kikötőjéből hajón szállítják, és világszerte értékesítik.
A könnyűipar egyik jelentős ágazata a csomagolóipar, amely mind a vegyipart, mind a rizsfeldolgozókat ellátja. A város kulturális hírnevére alapozva kulturális ipar is kifejlődött a városban. Ajándéktárgyak, különféle kiadványok és egyéb turisztikai árucikkek készítésével foglalkozik több kisvállalkozás is. Arles-ra nagyban jellemző továbbá az információs – elsősorban multimédiás és grafikus tevékenységek – is.
A legjelentősebb szektor mindazonáltal a kereskedelem és a szolgáltatás, mely elsősorban a turisztikára épül. A történelmi jelentőségű városban mind a látványosságok, mind a vendéglátó- és szórakozóhelyek, mind pedig a szállások száma igen magas, komoly bevételt hoznak a városnak. A város jelentős átmenőforgalma is lehetőséget nyújt számos kereskedelmi egység létrejöttére. Mind a kisebb, helyi és turisztikai igényeket kielégítő boltok, mind a bevásárlóközpontok nagy számban állnak a vevők rendelkezésére.
Arles város több környező faluval – melyek közülSalin-de-Giraud a legjelentősebb – és tanyával együtt alkot egy kommunát, amely a legnagyobb területű Franciaországban.
Arles két kantonnak a székhelye: a város egy részét,Fontvieille-t ésSaint-Martin-de-Craut tartalmazóKelet-arles-i kantonnak és a város egy másik részét jelentőNyugat-arles-i kantonnak. A város továbbá a székhelye az arles-i kerületnek, így alprefektúrával rendelkezik.
A19. századtól kezdve Arles-t pezsgő kulturális élet jellemzi.1854 óta itt működik a provanszál nyelv és irodalom ápolására életre hívott Félibrige Alapítvány és irodalmi társaság. ("Félibre" provanszál nyelven költőt jelent.)
A számos kisebb művészeti galéria mellett Arles-nak több jelentős múzeuma is van.
A Museon Arlaten – a provanszál kultúra nagy tárháza, melynek alapításaFrédéric Mistral Nobel-díjas író, nevéhez fűződik.
A Réattu Múzeum – a város szépművészeti múzeuma, a Máltai Lovagrend XVI. században épült egykori kolostorának épületében.
Az ókori Provence és Arles antik emlékeit bemutató múzeum, mely 1995-ben új, modern vonalú, külön e célra tervezett épületben kapott helyet.
A városnak két, állandó épülettel és társulattal rendelkező színháza van, de a turistaszezon idején a kínálat ennél jóval nagyobb. Folyamatosan zajlanak a különböző kulturális és közéleti események, melyek közül kiemelkedik a júliusban megrendezett Fotóművészeti Fesztivál, a szeptemberben megrendezett Rizsünnep, és népszerűek a hagyományos bikaviadalok is.
