A félsziget egész nyugati partvidékén hegyláncok futnak végig (északnyugaton aHidzsáz, délnyugaton azAszír-hegység), hasonlóanJemen déli partvidékéhez ésOmán keleti partjaihoz. A hegyek a félsziget nyugati felében egy termékeny völgyekkel szabdalt fennsíkot, a keleti vidékeken viszont sivatagokat (északról délre: a kövesNefúd,Dahná és a homokosRab-el-Háli) fognak közre. A félsziget legmagasabb pontja az Aszír-hegységben, Jemenben levőNabí Suajb-hegy (3780 méter).
Az Arab-félsziget nagy része forró, sivatagi éghajlatú terület. Ennek megfelelően állandó tavai és folyóvizei alig vannak, legtöbb vize időszakos. Ez kihat amezőgazdaságra is: a növénytermesztéshez intenzív öntözésre van szükség, különben csak a nomád transzhumáló legeltetésre van lehetőség. A víz a rövid csapadékos időszakokban az egyes völgyekben, szurdokokban (arabulvádi) gyűlik össze.
A déli Jemen kivételnek számít, ugyanis éghajlatatrópusi monszun. Ennek köszönhetően rendszeresen bőséges csapadék éri, és – bár különféle öntözéses technikákra, teraszos művelésre szükség van – mezőgazdasági termelésre alkalmas. Ománban szintén évezredes múltja van az öntözéses földművelésnek, itt a csatornákatfaladzsnak hívják.
Legnagyobb kiterjedésű és népességű országaSzaúd-Arábia, mely hatalmas szénhidrogénkincs és az iszlám két legszentebb városa,Mekka ésMedina felett rendelkezik. APerzsa-öböl államai:Omán, azEgyesült Arab Emírségek,Katar félszigete és a közeliBahrein szigete, hasonlóan aDél-Mezopotámiába átnyúlóKuvaithoz elsősorban olaj- és gázkitermelésükből élnek, bár egyes helyeken a turizmus is hatalmas bevételeket hoz (főleg az Emírségekben, példáulDubajban ésSardzsában, vagy aFormula–1 versenyeiről ismert Bahreinben). A páratlan gazdagságú országok sorából leginkább a szénhidrogénkészletekkel nem rendelkezőJemen lóg ki.
A dzsumejrai Pálma a világ legnagyobb ember-építette szigete (Dubaj)
Az Arab-félszigetenarabok élnek, bár az utóbbi évtizedekben számos vendégmunkás érkezett, elsősorbanPakisztán,India,Indonézia és aFülöp-szigetek felől. Minden itteni állam az iszlámot követi, bár nem ugyanazon ágakat: többségükszunnita, de aPerzsa-öböl partvidékén jelentőstizenkettessíita kisebbség él (Bahreinben ők vannak többségben), Ománban azibáditaháridzsiták vannak többségben, Jemenben pedig azötös síiták alkotnak jelentős – üldözött, de korábban domináns – kisebbséget. Szaúd-Arábia államvallása afundamentalista szunnitavahhábita irányzat. A lakosság nagy része – a hagyományos viszonyok között maradt Jement kivéve – ultramodern metropoliszokban él. Jemen, Omán és Szaúd-Arábia területein kis számúbeduin csoportokkal is találkozhatunk, melyek egyes vélekedések szerint a hajdanidélarabok örökségét hordozzák.
A félsziget államainak zöme a szénhidrogén-kitermelésből él, melyek hatalmas mennyiségben állnak rendelkezésükre. Feltárásuk az1930-as években kezdődött meg, addig legfeljebb az egyes fontosabb kikötők forgalma és Perzsa-öbölgyöngyhalászata hozott jelentősebb jövedelmeket. Ez utóbbi ágazat az 1930-as években indult hanyatlásnak, amikor sikerültJapánban kikísérletezni a gyöngykagyló-tenyésztést.
A luxusturizmus is komoly bevételt jelent a tengerparti országoknak, elsősorban a nyugat felé nyitott Emírségeknek és Bahreinnek. Jemenben mind a mai napig a mezőgazdaság az uralkodó ágazat, bárÁden korábban rendkívül fontos kikötő volt.
Hadramauti griffábrázolás,250 k. (Jemen, Nemzeti Múzeum)
Az Arab-félsziget sokáig a civilizáció peremvidékének számított földrajzi viszonyai miatt. Az áttörés a tengerparti vidékeken, elsősorban azIránhoz ésMezopotámiához közel eső partoknál kezdődött, melyek azIndiai-óceán kereskedelmét kapcsolták atermékeny félhold gazdasági életébe. Tudósok körében általánosan elfogadott, hogy a márKr. e. 2. évezredisumer szövegekben emlegetett, fontos kereskedelmi szerepet betöltőMagan a mai Omán területével azonos. A későbbiekben a Perzsa-öböl partvidéke az itteni nagy birodalmak ellenőrzése alá került.
Önálló fejlődés aKr. e. 1. évezredben Jemen területén indult meg. A területsémi nyelvű népessége remek kikötőivel bekapcsolódhatott az Indiai-óceán kereskedelmébe, amely így kikerülte az iráni birodalmak vámjait, és a gondosan szervezett, az évezred elején háziasítottegypúpú tevékre alapozottkaravánkereskedelmé a Vörös-tenger partjával párhuzamosan fekvő útvonalon északra vihette termékeit. A közvetítő kereskedelem önmagában is komoly hasznot hajtott, de emellé társult a helyben termelttömjén által biztosított gazdagság – ezután az észak-déli útvonalat rendszerinttömjénútnak nevezik.
Az összefoglalóan gyakranszábeusnak vagydélarabnak nevezett civilizáció története nem pontosan rekonstruálható, bárírásukat már sikerült megfejteni. A leletanyag azonban csekély, és mivel a gazdag Jemen elszigetelt volt más művelt népektől, ezeknél sem maradtak fenn használható adatok róla. A görögök és rómaiak alig ismerték, mindössze annyit tudtak róla, hogyArabia Felix, a „Boldog Arábia” dúsgazdag, és hogy innen érkeznek a fűszerek. Egyetlen alkalommal kísérelték meg elfoglalni a rómaiak,Augustus uralkodása elején, de a sivatagi viszonyok miattCaius Aelius Gallus hadjárata elakadt a kietlenArabia Deserta területén, és szégyenszemre vissza kellett vonulnia.
Mindenesetre az tudható, hogy legalább négy királyság működött a területen: ahadramauti,máini, akatabáni és legjelentősebb, aszabái (innen abibliai Sába királynőjének története).
Az impozáns építészeti vívmányokat (például a hatalmasmaribi gát) maga után hagyó délarabok kora az1. évezred közepén áldozott le, amikor mindinkább belebonyolódtak abizánciak,újperzsák ésetiópok hatalmi viaskodásba. A6. században az etióp sereg rövid időre elfoglalta Jement, majd újperzsák vonultak be, ésszatrapiává szervezték.
Mindeközben Arábia északabbi részén tevepásztor törzsek, nomádok (beduinok, vagy ekkor még rokon értelmű megnevezéssel:arabok) élték primitív, önfenntartásért vívott harcból álló életüket. Csak a tömjénút mentén és egyes oázisokban alakult ki néhány állandó település (példáulMekka, Jaszrib-Medina vagyTáif), melyeket a nomádok rendszerint megtámadtak különféle javakért. Nagy előrelépést jelentett számukra aló megjelenése, mely komolyabb támadásokat is lehetővé tett. Ez a folyamat a Közel-Kelet egységes ellenőrzésének felbomlásával párhuzamosan ahhoz vezetett, hogy mind több arab jelent meg a szír-mezopotámiai térségben, ahol bekapcsolódtak a nagyhatalmak harcaiba, valamelyest civilizálódva (ld.Gasszánidák ésLahmidák). Ezek a „civilizált” arabok némi hatást gyakoroltak félszigeten maradt rokonaikra, általuk terjedtek el egyesmonoteista vallások a félszigeten.
Amikor az etiópokkal folytatott küzdelemben Jemen befolyását vesztette a tömjénútra, a6. század végén annak ellenőrzését egy nagyobb hidzsázi város, Mekka vette át. A meggazdagodás társadalmi következményeinek nagy szerepe voltMohamed próféta fellépésében és aziszlám kialakulásában a7. század első felében. Mohamed hódításaival nagyjából egyesítette a területet, ezt követően az Arab-félsziget vált akalifátus hódításainak magterületévé, Medina pedig a székvárosává. Mivel azonban a megszerzett tartományok sokkal nagyobb katonai és gazdasági súlyt képviseltek, már negyedik utódja,Ali kalifa áttette székhelyétIrakba, nem egész harminc évvel Mohamed halála után. Medina maradt a félsziget kormányzóságának (emírség) a központja, Mekka pedig főként a zarándoklat miatt őrizte meg jelentőségét, illetve az elkövetkező évszázadokban jelentős vallás- és jogtudományi központtá alakult.
A későbbiekben a síiták egy mérsékelt ága, az ötös Jemenben telepedett meg, a háridzsiták ibádita csoportja pedig Ománban alakított imámátust. A10. század elejénBahrein volt a harciasiszmáilita sía központja. A szent városok ellenőrzését a 13. századtól az egyiptomiMamlúk Birodalom, majd a16. századtól azOszmán Birodalom látta el; ez utóbbi Jemenben is megvetette a lábát. A Perzsa-öböl partvidékén ugyanekkor jelentek meg az európai hatalmak: előszörPortugália, majdNagy-Britannia. A 17–18. században a keleti partok többször gazdát cseréltek a portugálok, törökök és perzsák közt, végül a britek szereztek döntő befolyást az akkor zömmel kalózkodásból élő terület felett.
A mai államok kialakulására a 20. században került sor: az Oszmán Birodalom felbomlását több arab előkelőség, többek között a Szaúd-dinasztia alapítója és a mekkai nagyserif is saját birodalom kiépítésére akarta felhasználni. VégülIbn Szaúd elképzelései valósultak meg: Szaúd-Arábia szerezte meg a félsziget nagy részét, a nagyserif utódai pedig Jordániával és Irakkal kellett, hogy beérjék. Kisebb, addig részben független emírségekből szerveződött meg brit protektorátus alatt Kuvait, Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek, Omán pedig 1971-ben függetlenedett. Jemen északi része 1918-ban szakadt el a törököktől, míg a déli része brit birtok és védnökségi terület volt. Észak-Jemen 1962-ben lett köztársaság, Dél-Jemen pedig 1967-ben függetlenedett. A két állam hosszas belharcok után1990-ben egyesült.
%2c_14_February_1945_(USA-C-545).jpg)
