A 2014. évi közigazgatási reform keretében néhány újközigazgatási régió létrehozásáról és a korábbiak közül több összevonásáról döntöttek. Ennek során2016. január 1-jénPoitou-Charentes ésLimousin addigi régiókkal együtt az újonnan alakítottÚj-Aquitania régió része lett.[2]
Gazdag kultúrával rendelkezik, afrancián kívül beszélik itt azokcitán számos nyelvjárását, illetve a régió délnyugati részén találhatunkbaszk nyelvhasználókat is. Bortermesztés szempontjából kiemelkedő még Franciaországon belül is, a bordeaux-i bor világhírű. Sajátos építészeti stílusok jellemzik, a vidéki házaktól kezdve a városi lakóépületekig.
Az egyik elképzelés szerint a név alatinaqua szóból származik, ami vizet jelent, ezáltal a terület elnevezése „vizek földje” jelentéssel bír. Ehhez az elmélethez hasonlóan egy másik szerint a régiótDax városának ókori római nevéről nevezték el, ami Aquae Tarbellicae („Tarbellusok vizei”) volt. A másik koncepció szerint ókori törzsekről kapta a nevét; a római hódítások idejénauscusok éltek itt, így neve értelmezhető akár az „auscusok földjeként” is — belőlük alakult ki később a gascogne-i és abaszk nép.
Az ókori római közigazgatásbanGallia Aquitania néven szerepelt. A középkortól a Francia forradalomig Guyenne néven ismerték. Ez szintén az Aquitania névből ered: Aquitania → *Aguidaina → l'Aguienne → la Guienne → la Guyenne.
Az aquitaniai partvidék látképe az előtérbenArcachon városával, háttérben a Pyla-dűne
41 309 km²-es területével Aquitania a harmadik legnagyobb francia szárazföldirégió. Keleten aFrancia-középhegység, délen aPireneusok vonulatai határolják, nyugaton pedig aVizcayai-öböl. A parthoz közeli terület nagy részét alacsony síkság. A Pireneusok menténSpanyolországgal határos.
Legmagasabb pontja a 2974 méter magasPic Palas, további jelentősebb hegycsúcsai aPic du Midi d'Ossau (2884 m) és aPic d'Arriel (2824 m). Jelentősebb folyói aGaronne, azAdour és a Leyre (vagy Eyre). A Garonne és aDordogne folyók torkolatánál kialakult vízfolyást Gironde-nak hívják. Legnagyobb kiterjedésű tavai a Hourtini-lagúna (56 km²), a Cazauxi-lagúna (55 km²) és a Biscarrossei-lagúna (35 km²). Az aquitaniai óceánpart legnagyobb részét azAzúr-part mintájára Franciaországban elterjedt szokás szerint Ezüst-partnak, kisebb, déli részét pedig Baszk-partnak nevezik.Arcachon közelében található a Pyla-dűne, Európa legmagasabbhomokdűnéje.
Az Atlanti-óceán közelsége miattóceáni éghajlat jellemzi, vagyis a tél enyhe, a nyár viszonylag hűvös, a hőmérséklet évi ingása alacsonynak mondható. Az évi átlagos hőmérséklet az óceánparton 15,Bordeaux közelében 14, míg a keleti határhoz közeledve 11 °C. A csapadékmennyiség relatíve magas. A talaj minősége változó, ugyanis a folyók mentén jó minőségű, míg azon kívül kevésbé. A mészköves talajon a bortermesztés terjedt el, Landes megyében viszont az erdőgazdálkodást helyezték előtérbe.
A lascaux-i barlangrajzok bizonyítják, hogy a régiót már az őskorban lakták
A környéken már az ősember megtelepedett, ezt jelzik alascaux-i barlang festményei. Az ősemberek közel 15 000 éves festményeivel gazdagon díszített barlang szakrális funkciókat tölthetett be; a falakon többnyire a veszélyes állatokat (pl.bölény,medve) ábrázolták.
Azókorban azaquitániaiak törzsei népesítették be.Julius Caesar egyik hadvezére, Publius Crassus hódította meg a régiót i. e. 56-ban. Augustus császári. e. 27-ben Gallia Aquitania néven szervezte be aRómai Birodalom közigazgatásába, akkoriban sokkal nagyobb mérete volt, mint a jelenlegi régiónak.Gallia Lugdunensis ésGallia Belgica mellett egyike volt annak a három római provinciának, melyeket a mai Franciaország ésBelgium területén alakítottak ki. Korábban csak a dél-franciaországiGallia Narbonensis nevű tartomány volt a Birodalom része.
A provincia fővárosa eleinte Mediolanum Santonum (a maiSaintes) városa volt, később ezt a szerepet Burdigala (a maiBordeaux) vette át. A rómaiak számos várost alapítottak a térségben, melyekben a mai napig maradtak építmények. Ilyenek például Burdigalában azamfiteátrumként működöttGallienusi palota, a Vesunában (maPérigueux) található amfiteátrum és galloromán templom, Mediolanum Santonum városában fellelhető amfiteátrum,Germanicusdiadalíve,termálfürdők ésvízvezetékek maradványai, a Divona Cadurcorum (a maiCahors) városában felépített színház, aDiana diadalíveként ismert termálfürdő. További római városok voltak Limonum (maPoitiers), Avaricum (maBourges), Augustonemetum (maClermont-Ferrand), Aginnum (maAgen), Augustoritum (maLimoges), Iculisma (maAngoulême), Aquae Tarbellicae (maDax) stb.
Az i. sz. 3. és 4. század fordulóján atetrarchia idején Aquitania a Diocesis Viennensis területbe tagozódott, három további tartományra osztották fel: Aquitania Prima (a Francia-középhegység és Berry), Aquitania Secunda (az Atlanti-óceán partjai), Aquitania Novempopulana (a Pireneusok és a Garonne közti területek). Az 5. századbannyugati gót törzsek törtek be a tartományba, végül475-ben békeszerződés útján megszereztékAquitania Secunda ésNovempopulana részeket, ahol saját királyságot alakítottak ki. Ezzel véget vetettek a római uralomnak a térségben.
A római, illetve vizigót hagyományoknak köszönhetően a Toulouse-i grófság (majd jogutódjakéntLanguedoc) ésAkvitánia jogrendszerében több sajátos, az ország egyéb részein elfogadottól eltérő szabály maradt fenn. Ezek közül kiemelendő, hogy a nők lényegesen több jogot kaptak, mint a 20. századig a többi tartományban. A 642/643-ban kiadottVizigót Törvénykönyv(Liber Judiciorum), majdRecceswinth ennek továbbfejlesztéseként, 653-ban kiadott törvénykönyve lehetővé tette, hogy lányok is örökölhessék szüleik földjeit és címeit, birtokaikat férjüktől és férfi rokonaiktól függetlenül igazgathassák, azokról szabad akarattal rendelkezhessenek, fiúörökös hiányában 14 éves koruktól maguk viselhessék örökölt címeiket és képviselhessék érdekeiket hűbéruruk udvarában és 20 éves koruk után önállóan dönthessék el, kivel akarnak összeházasodni.[3] E kiegészítő szabályokkal a nemes családokban az öröklés rendje alapvetően aprimogenitúra maradt.
Akvitánia és a baszk hercegség de jure sosem egyesült, de 660-tól a 760-as évekigperszonálunióban léteztek. A hercegség fővárosa 720-igToulouse volt; ekkor a mór invázió előlI. Odo a fővárostBordeaux-ba telepítette át. A baszk–frank és az akvitán–frank viszony is mindvégig feszült maradt: a frankok csökkenteni próbálták a hercegségek autonómiáját, azok pedig megpróbálták kivívni teljes függetlenségüket (ami azonban csak néhány rövidebb időszakra sikerült).
A hercegség területe több grófságra tagolódott. Ezek közül az alábbiakról vannak adataink:
Amikor Pipin 762–768 között pusztító hadjárataival szinte elnéptelenítette a hercegség középső részét, a hercegség legjobban megerősített városai az alábbiak voltak:
768-ban Bladino,Auvergne korábbi grófja behódolt Pipinnek. Waifer családjának legtöbb tagját elfogták ésPérigord várába zárták. Magát Waifert saját emberei ölték meg — tisztázatlan körülmények között, állítólag Pipin utasítására. Utóda,II. Hunald délre,Baszföldre menekült. Hamarosan meghaltKis Pipin is, és ezután II. Hunald megpróbálta újraéleszteni a felkelést — teljes kudarccal.Nagy Károly és öccse,Karlmann átkelt aGaronne-on, és végleg felszámolták az akvitán ellenállást. ADordogne partján, az érzékeny akvitán–baszk határ ellenőrzésére felépítettékFronsac erődjét. Az ellenállás reménytelenségét belátvaII. Lupus baszk herceg megadta magát, elismerte Baszkföld hűbérurának a mindenkori frank uralkodót, és kiadta II. Hunaldot a frankoknak.
768–779 közöttNagy Károly az időben meg nem hódolt grófok és apátok helyére hozzá hű, frank nemeseket nevezett ki, és a tartományban sok,vassinak nevezett frank katonát telepített le — újonnan létrehozott helyőrségekbe, illetve az irtóhadjáratokban lemészárolt vagy elhurcolt korábbi lakosság helyére. Károly és az utána következő frank uralkodók területet korábban birtokló vizigótoktól eltérően átalakították a tartomány teljes közigazgatását és jogrendjét. Lecserélték a helyi urakat és a protofeudális frank államrendbe kényszerítették a galloromán lakosságot. Az ellenállás általános volt, de reménytelen, és a baszk területek kivételével mindenütt kudarcba is fulladt.
A 718—778 közötti években az akvitán gazdaság gyakorlatilag összeomlott: a városokat, villákat és kolostorokat kifosztották, illetve le is rombolták, a szőlőket kivágták, a külkereskedelem megszűnt.
781-benNagy Károly Aquitaniát birodalmon belüli királysággá szervezte, irányításával pedig fiát, a későbbiJámbor Lajost bízta meg. A terület fővárosaToulouse lett. Egyúttal a királyság déli, Baszkföld és aGothiára átkeresztelt egykoriSeptimania közé ékelt részén ugyancsakToulouse központtalgrófságot szervezett.
814-benJámbor Lajos követte apját aFrank Birodalom trónján. Az új császár leválasztotta AkvitániábólMarca Hispanica tartományt és az ezidőtájt márGothiának nevezett egykoriSeptimaniát, amelyeket közvetlen irányítása alá vont. Az Akvitánia néven hagyott maradék királyává második fiát,I. Pipint nevezte ki.
830-banPipin indította el I. Lajos három idősebb fiának lázadását apjuk ellen, de már aNijmegenben, 830 októberében tartottbirodalmi gyűlés idejére véglegessé vált, hogy a császárnak sikerült legyőznie az első polgárháborúban ellene lázadó fúkat. A következő, 831 februárjábanAachenben tartott gyűlésen formálisan kibékült fiaival és elfogadtatta abirodalom újrafelosztását.
Pipin832-ben újból felkelt apja ellen. Fontosabb vazallusai közülSeptimaniai Bernát bátorította a lázadót,Berengár viszont határozottan óvta ettől az elhamarkodott lépéstől — ezzel később kiérdemelte a „Bölcs” előnevet. Lajos 832 elején indította el hadait a felkelők ellen — Berengár ezzel párhuzamosan Bernát birtokaira támadt. A császári erők sorozatos győzelmei meggyőzték Pipin és Bernátot a további ellenállás reménytelenségéről, ezért 832 októberében behódoltak a császárnak. Ő megfosztotta trónjától Pipint, akitTrierben fogságba vetett, birtokait pedig féltestvérének, Károlynak adta. Bernátot hűtlensége miatt minden hivatalából leváltották, címeitől megfosztották,Marca Hispanicában ésGothiában meglévő birtokait Berengár kapta meg.
834-ben az uralkodó a második (Lothár elleni) polgárháborúban nyújtott segítségéért rehabilitálta Bernátot, aki visszakérte korábbi birtokait. Bernát és Berengár viszálya már polgárháborúval fenyegette a déli területeket, amikor Berengár 835-ben váratlanul meghalt.Septimaniai Bernát 842-ig maradt visszanyert tisztségeiben — ekkorKopasz Károly leváltotta, mert úgy vélte, hogyII. Pipin aquitániai királlyal vívott háborújában Pipint támogatja. A helyéreAkfrédet(Acfred) nevezte ki. Bernát nem fogadta el a döntést, felkelt Károly ellen, és a polgárháborúban nyíltan II. Pipin oldalára állt. 843-ban elűzte AkfrédetToulouse-ból, és Pipin a hagyományokat követve ott rendezhette be fővárosát (Akfréd hamarosan, tán még abban az évben meg is halt).
Kopasz Károly 843 augusztusában megkötötte fivéreivel averduni szerződést. Ez hivatalosan lezárta a polgárháborút, de nem vetett véget Károly és II. Pipin konfliktusának. A szerződés Akvitániát aNyugati Frank Királyság részévé tette. A közvélekedés szerint a verduni szerződéssel kezdődött aFrank Birodalom gyengülése, aminek eredményeként a későbbi Németország teljesen darabokra esett és a nyugati birodalomban (a későbbi Franciaországban) is önálló, egymással és a többé-kevésbé névleges hűbérurukkal is rivalizáló grófságok, illetve hercegségek jöttek létre (Szász).
Kopasz Károly csak nehezen, apránként tudta érvényesíteni birtokjogát, amit se az akvitánok, se abretonok nem akartak elismerni. Herceg(dux) rangbanProvence-i Guerint nevezte ki az Akvitániába rendelt had parancsnokává, ő pedig megindultGothia ellen. Eközben a tartományokat (főleg Akvitániát) számos egyéb csapás is sújtotta; kiváltképp aviking fosztogatók. 844-ben Károly új hadjáratra indult Akvitániába, hogy behódoltassa II. Pipint. Csapatai megszállták a Toulouse-i grófságot is. Amásodik toulouse-i csatában legyőzte és elfogta Bernátot, magátToulouse-t azonban nem tudta bevenni. (Pierre Andoque francia történész szerint Bernátot már egy évvel korábban sikerült elfogni, amikor Guerin elfoglaltaUzèst). 844 augusztusábanKároly törvényszéke halálra ítélte Bernátot, akit kivégeztek. Toulouse grófjává KárolyFrédelont nevezte ki — ez a tisztsége azonban a következő fél évtizedben formális maradt.
A 844. június 14-én vívottangoumois-i csatában ugyanisPipin és BernátVilmos fia súlyos vereséget mért Károlyra. Bernát birtokait szövetségese,Sunifred(Sunyer) kapta meg; Septimaniai Vilmos Toulouse grófja lett. Károly a breton felkelőktől is vereséget szenvedett két csatában. A kudarcok hatására845-ben elismerte Pipint Aquitánia királyának — cserébe megkapta tőle a tartomány északi részén fekvőPoitiers grófságot.
Az akvitánok hamarosan lázadozni kezdtek Pipin uralma ellen — valószínűleg leginkább az háborította fel őket, hogy Pipin jóformán semmit nem tett a földeket feldúló és tömegeket lemészárlóvikingek ellen. Avikingek 844-es(?) hadjáratukon kifosztottákBordeaux-t, majd végigpusztították aGaronne völgyét, és csakToulouse falai elől fordultak vissza.
Az akvitánok 848-ban visszahívták Károlyt. Ő849-ben megindult csapataival dél felé, és az immár valóban birtokába lépőFrédelon megnyitotta neki a város kapuit. Károly hamarosan az egész tartományt meghódította, Frédelont pedig megerősítette birtokában.Girona ésBesalú grófjává egyWilfred nevű hívét tette,Cerdanyát,Urgellt ésConflentet pedigSalamon kapta meg.Barcelona grófjává, továbbáEmpúries ésRoussillon grófjává,Septimania őrgrófjáváAlerant nevezte ki (ő korábban alighanemTroyes grófja,I. Vilmos blois-i gróf fia volt). Annak érdekében, hogy Aleran sikerrel vehesse fel a harcot aBarcelonai grófságot ténylegesen birtoklóSeptimaniai Vilmossal, Károly segítségként mellé rendelteIsembardot, akiProvence-i Guerin fia ésAutun grófja volt.850 februárjában Károly betört Akvitániába, ahol a nemesek tömegesen pártoltak el II. Pipintől és álltak át az ő oldalára. EközbenII. Sancho baszk herceg elfoglalta aBordeaux-i grófságot és vele magátBordeaux-t is. Befogadta a hozzá menekülő Pipint, ám folyamatosan tárgyalt kiadatásáról Kopasz Károllyal.852-ben kiadta Pipint Károlynak, aki kolostorba záratta egykori királyát. Pipin854-ben megszökött és új harcba kezdett, de859-től maradék aquitániai hívei is elpártoltak tőle.[6] Kóborolni kezdett, időnként viking rablókhoz csatlakozott, és egy ilyen bandával864-ben sikertelenül ostromolta megToulouse-t. Nemsokára újra elfogták, éssenlis-i rabságában meghalt.
Septimaniai Vilmos mór segítséggel 850-ig tartotta magát aBarcelonai grófságban, de akkor vereséget szenvedett Károly csapataitól, és ezután a Károly-párti partizánok megölték.
852-benRanulf,Poitou grófja addigi címei mellé megkapta az „Akvitánia hercege” titulust is.855-benKopasz Károly úgy döntött, hogy nagyapja,Nagy Károly példáját követve alárendelt országgá szervezi Akvitániát (immárGothia nélkül), és annak királyává fiát, aGyermek Károly néven ismertIII. Károlyt nevezte ki több főnemes akarata ellenében. (Ranulf 866-ban bekövetkezett haláláig megtartotta a „herceg” titulust). Károly ekkor mindössze 8 éves volt.
866-ban nem egész 19 évesen Gyermek Károly is meghalt. Károly teljes jogú utódává ezzel második fia,Hebegő Lajos lett, így ő kapta meg Akvitánia trónját. Uralma alatt a királyság tekintélye igencsak lehanyatlott. Mivel se Lajos, se apja nem tudott sikeresen fellépni a viking fosztogatók ellen, az akvitánok a központi hatalom helyett mindinkább saját, helyi uraiktól (a grófoktól) kértek védelmet. Ahogy a grófok hatalma erősödött, autonómiájuk jeleként egymás után örökletessé tették hatalmukat és dinasztiákat alapítottak. A központi kormányzat és a grófok konfliktusai mind gyakrabban fegyveres összecsapásokba torkolltak, ami persze jelentősen csökkentette a vikingek ellen bevethető erőket. Európa nyugati részén újabb „sötét középkor” kezdődött — még több áldozattal, mint az előző volt a 6–7. században.
Kopasz Károly877-ben gyakorlatilag beismerte kudarcát, amikor aquierzy-i kapituláréban hivatalosan is engedélyezte, hogy a grófságokat a grófok fiai örökölhessék. Rzután négy hónappal meghalt —kapituláréja pedig a nyugat-európaifeudalizmus jogalapjává vált. Halálával Hebegő Lajos lett az egész Nyugati Frank Királyság uralkodója. Ő egyik fiát sem nevezte ki akvitán királlyá, és ezzel ez a cím meg is szűnt; Lajos attól fogva nyugati frank királyként uralkodott, de mindössze 1,5 éviɡ. Birtokait két fia örökölte.Burgundia ésAkvitániaKarlmannak jutott, de ő 890-iɡ a déli területeken minden befolyását elvesztette. ɑ grófságok gyakorlatilag függetlenné váltak.
AFrank Birodalom széthullása után nagyjából aGaronne folyó mentén újra két részre bontották ezt a királyságot, újraalakítva azAkvitán Hercegséget ésGascogne néven a Baszk Hercegséget. A 11. század elején ezekGuyenne néven újból egyesültek.
Ranulf fia,II. Ranulf apja halálával, 866-ban örököltePoitou grófságot, majdKopasz Károly halála (888) után magát kiáltotta ki Akvitánia királyává. 890-ben megmérgezték. Birtokait és tiszteit törvénytelen fia, a húsz évesFattyú Ebalus örökölte — de nem tudta megtartani. Két év múlvaPoitou-i Aymar — akitPárizsi Odó támogatott — elűzte Ebalust, a tartomány nemesei pedig elismerték Odo főhatalmát. Ebalus apjának szövetségeseihez fordult segítségért, mígnemAuvergne grófja,I.Jámbor Vilmos udvarába fogadta és gondoskodott az ifjú neveltetéséről. Ettől fogva Akvitánia hercegének címét azAuvergne-ház tagjai viselték.902-ben Ebalus Jámbor Vilmos erős katonai segítségével visszafoglalta AymartólPoitou-t.III. Károly nyugati frank király (akinek Ebalus gyermekkori játszótársa volt) elismerte őt birtokában, és formálisan is felruházta Poitou grófjának címével, amihez 927 (928?)-ban, azAuvergne-ház kihalásával (újra) megkapta Akvitánia hercegének címét, és veleBerry,Auvergne ésVelay grófságot.Rudolf nyugati frank király úgy vélte, hogy Ebalus túl nagy hatalomhoz jutott, ezért929-ben elvette tőleBerry grófságot.932(?)-ben Akvitánia hercegének címét és veleAuvergne grófságotRajmund Ponstoulouse-i grófnak adta át.La Marche-ot, amely addigVienne egyik algrófsága volt, ugyancsak kivonta Ebalus hűbéréből és független grófsággá nyilvánította.
Az ismétlődő viking támadásokat a hercegek úgy próbálták megfékezni, hogy a tengerparthoz közeli területeken erős helyi hatalmakat (algrófságokat) hoznak létre a középpontjukban egy-egy jól kiépített erődítménnyel, élükön egy-egyvikomttal. AThouars-i algrófságotII. Ranulf alapította.
A18. század-banBordeaux fontos óceáni kikötővé nőtt. A gyarmatbirodalom kiteljesedésével a kereskedelem fellendült; kávét, kakaót és gyapjút importáltak. Az exportot a térség gazdaságának motorja, a bor uralta; ezt német, orosz, sőt, amerikai kikötőkbe is szállították. Afrancia forradalom idején Gironde megyéből számos kiemelkedő szónok került be aTörvényhozó Nemzetgyűlésbe, ezért őket girondistáknak hívták. Ettől függetlenül forradalom ezt a régiót nem kifejezetten érintette.
A19. században a gazdasági fejlődés üteme Aquitaniában lelassult, ami a kereskedelmet érintőnapóleoni blokádok, illetve a britek tengeri egyeduralmának tudható be.1848-ban megépült a Bordeaux-t Párizzsal összekötő vasútvonal. Az Atlanti-óceán déli partjain beindult a turizmus, melynek egyik neves képviselőjeEugénia francia császárné,III. Napóleon francia császár felesége volt.
Azelső világháború idején Bordeaux-ba költözött a francia kormány átmenetileg. Amásodik világháborúbanFranciaország kapitulálása utánCharles de GaulleMérignac repteréről menekült Angliába1940. június 16-án. Franciaország északi része és teljes atlanti partvidéke (ideértve Aquitania nagy részét is) német megszállás alá került. A háború után1960-ban határozták meg a régió jelenlegi határait. A franciaországi központosítás lazulásának részeként1986-ban első alkalommal szavazták meg közvetlen úton az aquitaniai Regionális tanács tagjait.
Az1982-ben megkezdődött decentralizációs folyamat során az aquitaniai lakosok1986-ban választották meg először képviselőiket a Regionális Tanácsba. A Regionális Tanács székhelyeBordeaux városában van, jelenlegi elnöke Alain Rousset, szocialista képviselő. A tanácsnak 85 tagja van. Az aquitaniai megyék négyévenként megtartott választásokon meghatározott számú képviselőket küldhetnek: Gironde 36-ot, Pyrénées-Atlantiques 17-et, Dordogne 13-at, Landes 11-et, Lot-et-Garonne pedig 8-at.
1986 és1998 között jobboldali többség irányított Jacques Chaban-Delmas (1985–1988), Jean François-Poncet (1988-ban, ideiglenesen), Jean Tavernier (1988–1992), majd Jacques Valade (1992–1998) vezetésével. Az1998-as választások óta a baloldali Alain Rousset a tanács elnöke. A2010-ben megtartott választások során a Baloldali Front (Front de Gauche) 3 képviselőt, a Szocialista Párt – PRG (Parti Socialiste – PRG) szövetsége 45 képviselőt, az Európa Ökológia (Europe Écologie, zöldpárt) 10 képviselőt, a Demokrata Mozgalom (Mouvement démocrate) 10 képviselőt, azUnió egy Népi Mozgalomért (Union pour un mouvement populaire) pedig 17 képviselőt küldhetett a tanácsba. Így látható, hogy Aquitania Regionális tanácsát többségében a baloldal irányítja2014-ig, a következő választásokig.
Spanyolországba aPireneusokon átkelve juthatunk el, amire két fő lehetőség kínálkozik. Az egyik forgalmas útvonal azAtlanti-óceán partján találhatóIrún-Hendaye határátkelőhely, a másik a Pireneusokon átvezető kétsávos, kétirányú, 8602 m hosszúSomport alagút.
Vasúthálózata is fejlett; Párizzsal aTGV gyorsvasút köti össze. A vonatok aPárizs–Bordeaux–Madrid útvonalon közlekednekIrúnon át. Bordeaux körül elővárosi ingajáratok közlekednek; ilyen aTransport express régional Aquitaine (Aquitaniai regionális expressz), rövidenTER Aquitaine. A kötött pályás közlekedést Bordeaux-ban villamosvonalakkal egészítették ki — a villamosok jelenleg három vonalon közlekednek.
Hajózás szempontjából Bordeaux kikötőhelye a legfontosabb. Az óceán felől a Gironde folyón keresztül közelíthető meg. A nemzetközi kikötő egyaránt megfelel idegenforgalmi (pl. tenger- és óceánjárók fogadása) és ipari céloknak. A teherforgalom nagy részét a Gironde partján kialakítottGrand port maritime de Bordeaux-ban (Bordeaux-i nagy tengeri kikötő) bonyolítják le. Franciaországban a létezőtengeri teherkikötők között áruforgalom szempontjából a bordeaux-i a hatodik helyen áll (az elsőMarseille).
A Segalen Bordeaux-i Egyetem épületeBordeaux-ban, a Victoire téren
A Bordeaux-i Egyetem (franciáulUniversité de Bordeaux) felsőoktatási és kutatási intézményrendszert foglal magába.2001-ben hozták létre a már meglévő létesítményekből az egyetemi központot, amit 2007-ben továbbfejlesztettek kutatási központtá. Alapító tagjai az alábbi intézmények:
Segalen Bordeaux-i Egyetem (Université Bordeaux Segalen, a 2-es számú egyetem,orvostudományi tanulmányok)
Michel de Montaigne Bordeaux-i Egyetem 3 (Université Michel de Montaigne Bordeaux 3,bölcsészettudományi tanulmányok)
Montesquieu Bordeaux-i Egyetem 4 (Université Montesquieu Bordeaux 4,politikai ésjogi tanulmányok)
Bordeaux-i Politechnikus Intézet (Institut ploytechnique de Bordeaux,mérnöki tanulmányok)
Bordeaux-i Agrártudományi Nemzeti Főiskola (École Nationale Supérieure des Sciences Agronomiques de Bordeaux,agrártudományi tanulmányok).
Az egyetemek főbb profiljai lefedik a tudományos tanulmányok számos területét, ezáltal minőségi oktatást biztosít az itt tanuló hallgatók számára. Biztosítja abolognai rendszer mindhárom szintjét, vagyis nyújt alap-, mester- és doktori képzést is. A különböző karok eltérő helyen vannak, de mindegyikBordeaux városában, vagy annak közvetlen szomszédságában, egyetemi kampuszokon találhatók.
Ugyancsak Akvitániában működik aPau-i és Adour-menti Egyetem (Université de Pau et des Pays de l'Adour, UPPA). Ezt1972-ben alapítottákPau városában, de több kara más településeken működik:Bayonne-ban,Tarbes-ban, illetveMont-de-Marsanban (Adour-menti egyetemnek azért nevezik, mert ezek a városok azAdour folyó mentén fekszenek). Közel 1200 fős személyzete van, 12 000 hallgató tanul itt.
Aquitaniában afrancia mellett két dialektust ismernek el regionálisan: azokcitánt és abaszkot.
Azokctián dialektusok földrajzi elterjedése Domergue Sumien szerint
Az okcitán nyelv dialektusai:
Agascogne-itGironde,Lot-et-Garonne déli részén ésLandes megyében beszélik, de ide sorolható a béarni is. Sok sajátossága miatt néha külön nyelvként kezelik.
Alimoges-itDordogne megye középső és északi részén beszélik.
Egy 1999-es INSEE-tanulmány alapján hozzávetőlegesen 160 600 aquitaniai beszélt valamilyen okcitán nyelvjárást, ez a lakosság közel 5%-a. Többségük a mezőgazdaságban dolgozik vagy dolgozott, ezt mutatja az a tény is, hogy a nyelv többnyire azokban a megyékben maradt fenn, ahol ez a gazdaság fő ága.
Baszkul 73 780-an beszélték 1999-ben, ez Aquitania lakosságának nagyjából 2,3%-a. Beszélőinek többsége a franciaországiBaszkföldön lakik, ami aPyrénées-Atlantiques megye nyugati részét fedi le. Az okcitánhoz hasonlóan itt is főleg a vidéki, mezőgazdaságból élő lakosság beszél baszkul.
Aquitaniában található Franciaország egyik legnagyobb borvidékeBordeaux körül. 57 eredetvédett területen — úgynevezett apellációban — 120 000 hektáron termesztenek szőlőt, 7000 termelő munkájának köszönhetően 700 millió üveg bor kerül ki a borvidékről, amelyek 12 000 bejegyzett château (ejtsd: /sató/, bortermelő „kastély”) néven futnak. Már az ókorban bortermelő vidék volt. A 18. században a Médoc környéki mocsárlecsapolásoknak köszönhetően még nagyobb területen gazdálkodnak, sikere azóta töretlen. Első osztályú bor például aChâteau Margaux,Château Latour,Château Lafite Rothschild,Château Haut-Brion,Château Mouton Rothschild.
Az óceán közelségének köszönhetően számos tengeri ételt készítenek Aquitaniában. Ilyenek például:arcachoniosztriga, bordeaux-iingola stb. Egyéb húsételek például:bazas-i borjú, pauillaci bárány, libamáj, kacsamáj,poule au pot (fazékban főtt, zöldséggel töltött tyúk). Vannak továbbá főleg zöldségalapú ételek is, mint például avargányából, illetve sorges-iszarvasgombából készült különlegességek, vagy apiperade (aquitaniai lecsóféle),garbure (helyi káposztaleves) stb. Desszertnek példáultourtière (szilvás vagy almás lepényt),croustade (leveles tésztából készült süteményt), vagycanelé (bordázott cukros különlegességet) szolgálnak fel.Baszkföldnek is megvannak a saját specialitásai, mint például azaxoa (fűszeres, hagymás borjú, vagy marha), vagy a baszk sütemény (süteménykrémmel töltött édesség), továbbá ismert fűszere az espelette-i pirospaprika.
Egybordeaux-i üzletházEgy landes-i házEgy baszk ház díszített bejárata
Bordeaux-ban az úgynevezettbordeaux-i üzletházak (franciáuléchoppe bordelaise), melyek már a15. században megjelentek. Akkor a kézművesek műhelyként és lakóháznak egyaránt használták az épületet, de a18. századtól többnyire már csak lakásként funkcionált. Jelenleg kb. 11 000 ilyen kis üzletház van a városban, sokat amásodik császárság és az1930-as évek közt húztak fel. Az épületek egyszintesek, pince viszont gyakran van bennük. A tető két irányban lejt, cseréppel van lefedve. A vízelvezető ereszcsatorna az utcára néz, a fedélszéket a homlokzattal párhuzamosan alakítják ki. Az ajtók és az ablakok fölé díszítő elemeket faragnak.
Alandes-i ház (franciáulmaison landaise), avagyoustaù típusaLandes megyében terjedt el. Vidéki háztípusról van szó. Építése során előbb a faszerkezetet húzzák fel, majd a gerendák közti részeket vályogtéglákkal töltik ki. A 18. századtól kezdve a vályogot felváltotta az égetett tégla illetve a térségre jellemző vastartalmú homokkőből készült téglaféle, agarluche. A landes-i ház középpontjában a nappali áll, ahol a kémény is található. Ez a helyiség gyakran szolgál konyhaként és ebédlőként egyaránt, sok bútorral rendezik be. A hálószobák ettől elkülönítve vannak.
Abaszk ház (franciáulmaison basque) Aquitania déli részén, Baszkföldön terjedt el. Építészeti stílusa sokszínű a különböző földrajzi hatásoknak köszönhetően. Az építmények közös tulajdonsága, hogy általában nem rendelkeznek pincehelyiséggel, és nincs megemelt alapzatuk. Faszerkezet alkalmazása a földszinten nem jellemző, ez inkább az emeletek esetében figyelhető meg. A főbejáratot kődíszítés veszi körül, a homlokzaton akár feliratok is előfordulhatnak.
Aquitaniában több olyan hely is van, ami szerepel azUNESCOvilágörökségi listáján. Ilyenek például aVézère-völgyi festett barlangok, barlangrajzok (1979-ben vették fel),Saint-Émilion városának törvényszéke (1999-ben vették fel),Bordeaux-ban a„Hold kikötője” (2007-ben vették fel), deVauban építész erődítményei is szerepelnek a világörökség listáján. Ezen kívül a régióban jó néhány híres kastély, kúria vagy erőd is fellelhető. Pl.:Dordogne megyében Hautefort, Castelnaud-la-Chapelle, Commarque, Monbazillac, Beynac, Herm, Bourdeilles, Biron, Milandes, Montfort, vagyGironde megyében Roquetaillade, Langoiran, Villandraut, Malle, Cazaneuve, Cadillac, Beychevelle,Lot-et-Garonne megyében Bonaguil, Duras, Gavaudun, Rois ducs, Villeneuve sur Lot, Monflanquin, Vianne, Tournon-d'Agenais, továbbáPyrénées-Atlantiques megyében aPau-i kastély.
↑Klapisch-Zuber, Christiane; A History of Women: Book II Silences of the Middle Ages, The Belknap Press of Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts, London, England. 1992, 2000 (5th printing). Chapter 6,"Women in the Fifth to the Tenth Century" by Suzanne Fonay Wemple, pg 74. According to Wemple, Visigothic women of Spain and the Aquitaine could inherit land and title and manage it independently of their husbands, and dispose of it as they saw fit if they had no heirs, and represent themselves in court, appear as witnesses (by the age of 14), and arrange their own marriages by the age of twenty
↑Uralkodók és dinasztiák: Kivonat azEncyclopædia Britannicából. Szerk. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ. 2001.ISBN 963 9075 12 4, 548. oldal
Ez a szócikk részben vagy egészben azAquitaine című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. (Története)
Ez a szócikk részben vagy egészben azEbalus, Duke of Aquitaine című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. (A második Akvitán Hercegség)
.svg)
.svg)
.svg)
