Jean de Saint Exupéry vikomt és Marie Boyer de Fonscolombe harmadik gyermekeként született, egy régi vidéki nemesi családban. Őseik, aközépkorban birtokolták azakvitániaiSaint-Exupéry falut, ami ma Gironde megyében van és innen származik elnevezésük is.
Miután a francia haditengerészet előkészítő iskolájában megbukott a záróvizsgán, azÉcole des Beaux-Arts-ra iratkozott be, hogy építészetet tanuljon.1921-ben megkezdte katonai szolgálatát, ésStrasbourgba küldték pilótakiképzésre. A következő évben megszerezte a pilótaengedélyt, és áthelyeztette magát a légierőhöz. Eljegyzést is kötött egy fiatal, nemesi származású hölggyel,Louise Lévêque de Vilmorinnal, akinek szintúgy voltak írói ambíciói. A menyasszony és annak családja tiltakozása miatt kilépett a hadseregből,Párizsban telepedett le, és irodai munkát végzett.1926-ban ismét repülni kezdett, amikor a Vilmorin lánnyal zátonyra futott a kapcsolata és felbontották az eljegyzést: a nemzetközi postajáratok egyik úttörője volt abban az időben, amikor a műszeres felszereltség még kezdetleges volt, és a pilóták inkább az ösztöneikre hagyatkozva repültek. Később az író arra panaszkodott, hogy azok, akik a sokkal fejlettebb légierőnél repültek, inkább könyvelőkhöz, semmint pilótákhoz hasonlítanak. AToulouse ésDakar közötti postajáraton dolgozott.
Első meséje, aL'Aviateur(A pilóta) aLe Navire d'argent c. lapban jelent meg.1928-ban adta ki első könyvétCourrier Sud(A déli futárgép – Postajárat délről) címen. Átkerült aCasablanca–Dakar útvonalra, majd a Cape Juby repülőtér igazgatója lett a Nyugat-Szaharában. 1929-ben Dél-Amerikába költözött, ahol az Aeroposta Argentina Company igazgatójává nevezték ki.
Emléktábla Saint-Exupéry québeci lakásán
1931-ben jelent meg aVol de Nuit(Éjszakai repülés), amellyel elnyerte aFemina-díjat.
1931-ben feleségül vetteConsuelo Suncín Sandoval Zeceñát, az egyszer elvált, egyszer pedig megözvegyült salvadori írónőt. Hamar beleszeretett a nyughatatlan természetű ifjú hölgybe, aki egyúttal nagyon bohém volt és fogékony a művészetekre. Saint-Exupérynek ő lett a múzsája és egyúttal szorongásainak forrása is. Házasságukat április 22-én kötötték, azonban mindkét fél családja igen rosszallta, mindannyian a másik szeszélyeit és zavaros ügyeit kifogásolták. Saint-Exupéry igyekezett mindenben a felesége kedvében járni, mondhatni egészen elkényeztette. Mindketten kezdeményeztek házasságon kívüli viszonyokat, de ennek oka többek között az volt, hogy a férfi gyakran repült, sokat volt távol, mivel postai küldeményeket szállított, s ez a szenvedélyes és romantikus lelkű Consuelónak nehezére esett. Antoine sem tudta jól viselni felesége hiányát, két nővel való viszonya is említést érdemel, amelyeket írásaiban be is ismer: az egyik, a férjes Hélène de Vogüével (szül. Jaunez), akit Nellynek nevezett leveleiben, illetve egy Madame de B. nevezetű hölggyel, akinek személyét az író sem tisztázta emlékirataiban.
Amásodik világháború kezdetéig folytatta az írást és repülést. A háború alatt először a francia felderítőknél szolgált. Később New Yorkba szökött, és 1942-ben egy darabigQuébecben lakott. Egy idő után visszatért Európába, hogy Franciaország felszabadításáért harcoljon.
44 éves korában, visszavonulása előtt még egy utolsó küldetést vállalt: adatokat kellett gyűjtenie egyRhône-völgyi német alakulatról.1944.július 31-én éjjel indult el, de soha nem tért vissza. Augusztus 1-jén délben egy asszony állítólag egy szerencsétlenül járt repülőgépet látott a Carqueiranne-öböl közelében. Néhány nappal később találtak egy francia egyenruhát viselő holttestet, akit szeptemberbenCarqueiranne-ban temettek el.
1998-ban egy halászMarseille-től délre, Riou szigete mellett talált valamit a tengerben, amit Saint-Exupéry ezüst karláncának véltek. Először tévesnek minősítették a hírt, de később bebizonyosodott, hogy a lánc tényleg az íróé volt: rá volt vésve a felesége és a kiadója neve.2008 márciusában közzétették, hogy egy Luc Vanrell nevű búvár, aki 2000-ben megtalálta Saint-Exupéry gépének roncsait, hatévi munkával kiderítette, hogy Horst Rippert egykori német vadászpilóta, a ZDF későbbi népszerű sportriportere lőtte le annak idején az író repülőgépét. Az akkor 88 éves német is csak ekkor értesült arról, hogy ki ült a gépen, és sajnálatát fejezte ki. Ennek azonban teljesen ellentmondanak a német légierő feljegyzései, mivel1944.július 31-ei dátummal a mediterrán térségben semmilyen repülőgépet nem lőttek le. Ráadásul egy másik német veterán,Robert Heichele is azt vallotta, hogy ő lőtte le Saint-Exupéry repülőgépét.
2000-ben Marseille partjainál megtalálták és2003 októberében ki is emelték Saint-Exupéry repülőgépének maradványait.2004.április 7-én egy francia kutatócsoport igazolta, hogy az aLockheed P–38-roncs, amellyel az író repült. Mivel valószínűtlenek maradtak Heichele és Rippert állításai, ugyanakkor a repülőgépen egyáltalán nem volt fegyver okozta találat nyoma, ezért nem tudták továbbra sem tisztázni a baleset okát. Csak annyi volt bizonyos, hogy Carqueiranne temetőjében tényleg az író holttestét helyezték örök nyugalomra. Egyesek valószínűnek tartják, hogy a szerencsétlenséget[1] műszaki hiba okozta. Néhányan viszont úgy vélték, hogy Saint-Exupéry öngyilkosságot követett el, mivel ebben az időszakban alkoholizmussal és depresszióval küszködött. Saint-Exupéry1944-ben bírálni kezdteCharles de Gaulle-t, mire a de Gaulle-pártiak német kollaborációval kezdték gyanúsítani, emiatt többeket szembefordítottak vele. Az árulás vádja lelkileg nagyon megviselte az írót.
A másik alternatíva Saint-Exupéry egészségi állapota. 43 évesen továbbra is folytatta a katonai szolgálatot, noha a katonai szabályzat ebben a korban már nem tette volna lehetővé a bevetését. Dohányosként is szívproblémái adódtak több alkalommal, nem kizárt tehát az sem, hogy repülés közben rosszul lett, ez pedig elvezetett a tragédiához.
Eltűnése előtt Consuelo és Antoine egy közös emlékiratot állított összeA rózsa története címmel. A kéziratot egy kis ládikó őrizte otthonukban, amelyet csak1979-ben fedeztek fel, Consuelo halála után nem sokkal, a padlás egyik sarkában.2000-ben publikálták, és azóta több mint 16 nyelvre fordították le.
Francia 50frankos bankjegy Antoine de Saint-Exupéry portréjával, a típust 1993 és 2001 között bocsátották ki.
Levél egy túszhoz; ford. Balla Katalin; Citadella, Kistarcsa, 1999
Értelmet az életnek. Kiadatlan írások; összeáll., előszó Claude Reynal, ford. Burján Mónika; Lazi, Szeged, 2006
Háborús írások; ford. Burján Monika; Lazi, Szeged, 2007
A katedrális kövei. Antoine de Saint-Exupéry füveskönyve; vál., összeáll. Burján Monika, ford. Burján Monika, Pődör László; Lazi, Szeged, 2009
A kis herceg; ill. a szerző, ford. Pálfi Rita; Napraforgó, Bp., 2014
A kis herceg; ford. Takács M. József; Libri–Helikon, Bp., 2015 (Helikon Zsebkönyvek 5.)
A kis herceg; ford. Dunajcsik Mátyás, ill. a szerző; Pájer Donát, Csorna, 2015
A kis herceg; ford. Ádám Péter; Lazi, Szeged, 2015
A katedrális kövei. Antoine de Saint-Exupéry füveskönyve; vál., összeáll. Burján Monika, ford. Burján Monika, Pődör László, Ádám Péter; 2. bőv. kiad.; Lazi, Szeged, 2015
A kis herceg; ford. Tekei Erika; Roland, Bp., 2016(Olvastad már?)
A kis herceg; ford. Csire Gabriella, ill. Vasirin Lia; Corvin, Déva, 2017
A kis herceg; ford. Ercse Imola; Magnum Charta, Disznajó, 2017 (Klasszikus irodalom remekművei)
A kis herceg; ford. Margitné Krichta Gabriella, ill. Vladyslav Yerko; Elektra, Érd, 2019
A kis herceg; ford. Kácsor Zsolt; Alexandra, Pécs, 2023
Joann Sfar:A kis herceg; Antoine de Saint-Exupéry nyomán, ford. Dunajcsik Mátyás; Vad Virágok Könyvműhely, Bp., 2009
A kis herceg. Varázslatos puzzle-könyv; szöveg Melanie Rhauderwiek, Antoine de Saint-Exupery-idézetekkel, ford. Rónay György; Alexandra, Pécs, 2012
A kis herceg. Mágneses könyv; szöveg Melanie Rhauderwiek, Antoine de Saint-Exupéry-idézetekkel, Ford. Sütő Gyöngyi; Alexandra, Pécs, 2012 + 16 mágnesfigura
A kis herceg. Filmalbum; mozifilm alapján írta Valérie Latour-Burney, ford. Pacskovszky Zsolt, Antoine de Saint-Exupéry-idézetek ford. Rónay György; Móra, Bp., 2015
Hogyan látják a pszichológusok A kis herceget? Tanulságos életleckék felnőtteknek; tan. Mérő László et al.; Lettero, Budapest, 2021
Emile de Saint-Attrayant [Grósz Emil]:A tenger hercegnője és a pilóta. Tisztelgés Antoine de Saint-Exupery és A kis herceg előtt; Metamorfózis, Győr, 2022
