2017. január 1-jén öt környező szomszédos település:Annecy-le-Vieux,Cran-Gevrier,Meythet,Pringy ésSeynod Annecy-vel egyesült. Az íly módon létre jöttúj község megtartotta (átvette) az Annecy nevet, és lélekszáma a korábbinál több mint kétszeresére nőtt.[3]Lakosainak száma 131 272 fő(2022. január 1.).[2]
A régészeti kutatások szerint a történelem előtti kor embere a tó vizébe vert cölöpökre épített házat magának. Arómai korban itt is volt erőd, városka, a névadóVilla Aniciaca. A10. századbanGenf grófjainak birtoka volt, tőlük került aSavoyai-ház birtokába. Savoya grófjai később megszereztékPiemontot, 1418-tól államukSavoyai Hercegséggé vált.
Areformáció idején települt át ide Genf elüldözött katolikus püspöke. Itt kezdte meg a reformációval szembeni térítő munkáját St. François de Sales, vagyisSzalézi Szent Ferenc, aki nemesi család fiaként a közelben született 1567-ben. Előbb Genf segédpüspöke, majd püspöke lett. Itt alapította meg a ma is működővizitációs apácarendet(Ordre de la Visitation). Halála után alig négy évtizeddel,1622-ben szentté avatták. Ereklyéit a város fölötti dombon a19. században épült templomban őrzik. 1720-tól Savoya hercegeiVI. Károly császártól megkapták Szardínia királyának címét. Annecy, Savoyával együtt aSzárd–Piemonti Királyság részévé vált.
Még egy nevezetes lakója volt a városnak, 1728-ban 16 évesen Genfből ide költözöttJean-Jacques Rousseau, aki itt ismerkedett meg pártfogójával, Madame de Warens asszonnyal.
Itt alakult meg a mai Franciaország területén az első művészeti akadémia:Honoré d’Urfé író ésAntoine Favre, neves humanista ügyvéd kezdeményezésére, azAcadémie florimontane létrejötte harminc évvel előzte meg afrancia akadémiáét. Amásodik világháború éveiben az Annecy környéki hegyvidék amaquisard partizánmozgalom egyik központjává vált. 1943-tól olasz, majd német katonai megszállás alá került, őket végül a partizánok szorították ki.
2010 áprilisában nagy ünnepségeken emlékeztek meg a Franciaországhoz való csatlakozás 150. évfordulójáról.
A Vár(Château d’Annecy)Pont des AmoursVárosháza(Hôtel de Ville)
Palais de I’Isle –XII. századi épület a Thiou folyó kis szigetén. A középkorban, a genfi grófok uralma idején pénzverde, a Savoyaiak idején börtön és a városi őrség lakóhelye, afrancia forradalom után a börtönt a bírósággal bővítették ki. A XIX. században a bíróságot és a börtönt új, modern épületbe költöztették. A második világháború (aVichy-kormány, majd a német megszállás idején) ismét börtönné alakították az elfogott partizánok számára. 1944-ben a bevonuló partizánok rövid időre a kollaboráns milicistákat zárták ide. Jelenleg a helytörténeti múzeum, aMusée de l’historie d’Annecy működik benne.
Château d’Annecy – az annecy-i vár: a folyó déli partja fölé magasodó meredek domb peremére a XII. században várat építettek a genfi grófok, ezt bővítették tovább Savoie hercegei. Afrancia forradalom után katonai laktanyává alakították, ezt a funkcióját egészen a második világháború végéig megőrizte. Az épületeket többször is tűzvész pusztította el. A bejáratot a XII. századi alapokra épültöregtorony, aTour de la Reine őrzi. A belső várudvart körbevevő épületek közül aLogis VieuxXIV-XV. századi, aLogis Nemours a reneszánsz kor kezdetén épült, aLogis Neuf a XV. század végén. Az udvart lezáróLogis Perriére és a mellette álló torony XV. századi. Az épületek egy részében aMusée regional kiállítása tekinthető meg.
Église St.-François – Szent Ferenc-templom: A barokk templom volt a vizitációs nővérek rendjének első temploma, mellette (a jelenlegi szálloda épületében) volt maga az apácakolostor. Itt volt Szalézi Szent Ferencnek, a rend megalapítójának és az első felszentelt nővérnek, a rend első főnökasszonyának,Chantal Szent Johanna Franciska sírja. Mindkettőjüket itt avatták szentté. Ma csak epitáfium jelzi sírhelyüket, a főoltár két oldalán. A templom ma az annecy-i olasz közösség temploma.
Église St-Maurice – Szent Móric-templom: Annecy legrégebbi temploma. A gótikus templomot1442-ben a dominikánusok rendje emelte, főhajója igen nagy méretű.
Cathédrale St-Pierre – Szent Péter-székesegyház: ez volt Szalézi Szent Ferenc temploma, az ifjúRousseau is énekelt a kórusban, és fuvolázott a katedrális zenekarában.
Ancienne palais épiscopal – a katedrálissal egybeépült püspöki palota röviddel afrancia forradalom előtt készült. Korábban helyén Mme de Warens asszony háza állt, ahol Rousseau is lakott ifjúkorában, erre emlékeztet az udvaron álló szobra és az épület falán egy emléktábla.
Pont des Amours – egy csatorna, a Canal du Vassé felett átívelő híd, nevének jelentése: a szerelmesek hídja.
Centre Bonlineu – modern kulturális központ.
Basilique de la Visitation – a Vizitációs rend bazilikája: a város déli része fölé magasodó sziklatetőn álló templom építését1922-ben kezdte meg a vizitációs nővérek rendje, de csak1949-ben szentelték fel. Ide hozták át Szalézi Szent Ferenc és Jeanne de Chantal földi maradványait, így a templom nevezetes zarándokhely lett. A két szent életéről a bazilika melletti kis múzeum ad képet.
Conservatorie d’Art et d’Historie de la Haute-Savoie – Felső-Savoya megye művészeti és történeti konzervatóriuma: az egykoriszeminárium épületében ma elsősorban a vidéket ábrázoló műalkotásokat gyűjtötték össze.
Basilique St-Joseph-des-Fins – a templomot egyBenedek-rendi szerzetes, Dom Paul Bellot tervezte, a harmincas évek végén készült el.
Musée de la Cloche – harangtörténeti múzeum, a város a Paccard öntöde székhelye, amely két évszázada foglalkozik ezzel a mesterséggel.
Városháza(Hôtel de Ville) – a tóparti Európa-park szélén.1855-ben épült,klasszicista stílusban.
.svg)
