Ankara (régiesenAngora)1923 ótaTörökország fővárosa, második legnagyobb városaIsztambul után, valamint az ország egyik legnagyobb egyetemi városa. Népessége 5 445 026 fő (2017),[4] tengerszint feletti magassága átlagosan 938 m.[3] A város egybenAnkara tartomány székhelye is. Itt székel aparlament és itt, a város Yenişehir negyedében vannak a fontosabb minisztériumok, nagykövetségek is. Ankarában nyugszik monumentális mauzóleumában, azAnıtkabirbanMustafa Kemal Atatürk, a köztársaság alapítója. Ankara egészen a köztársaság alapításáig jelentéktelen kisváros volt, azután kezdett rohamosan fejlődni, hogy Atatürk1923-ban fővárossá tette, mivel a hegyek közt sokkal jobban védhető helyen fekszik, mint Isztambul. AKözép-anatóliai régió fontos gazdasági és kereskedelmi csomópontja.
A mai Ankara helyén az első olyan települést, melynek nevét is ismerjük, i. e. 1200-ban a hettiták alapítottákAnkuvasz (Ankuwaš) néven. A frígekAncyrának nevezték, a klasszikus és hellenisztikus korszakokban pedigÁŋkyra (Ἄγκυρα, horgony) volt a neve. A bizánciakUnguriyének nevezték el, ami azangórakecske tenyésztésének hatására fokozatosanAngorára változott.[5]1923-tól, a köztársaság kikiáltásától az országfővárosa, a török parlament és a külföldi nagykövetségek székhelye. Az Ankara nevet 1930 óta viseli.[6]
Ankara azEurázsiai-hegységrendszerhez tartozó, magashegységekből álló úgynevezett İzmir-Ankara-Erzincanszutúra[7] mentén helyezkedik el, ezért a vidéken gyakoriak aföldrengések. A város maga egy medencében fekszik, meredek és sziklás dombra épült, 152,5 méterrel azEngeri Su, aSakarya (Sangarius) folyó mellékfolyójának bal partján elhelyezkedősíkság fölött, 850-900 méterrel a tengerszint felett. A város északi szélesség 39°52'30", keleti hosszúság 32°52' mentén helyezkedik el (39.875, 32.8333).Éghajlata kontinentális, hideg, csapadékos téllel és forró, száraz nyárral; egyaránt hat rá a közép-anatóliai időjárás és afekete-tengeri. Eső leginkább tavasszal és ősszel hullik, egyébként az ország egyik legszárazabb vidéke.[5] Az eddigi legmagasabb hőmérsékletet (41,2 °C)2000.július 30-án regisztrálták. Az eddigi legalacsonyabb hőmérsékletet (-32,9 °C)1942.január 16-án mérték.[8][9]
Abronzkori Yumurtatepe-tumulus nem messze Ankarától
A régió története abronzkorban kezdődött aHatti civilizáció megjelenésével, akik juhtenyésztéssel foglalkoztak. Őket az i. e. második évezredében ahettiták követték, akikAkuwash néven alapítottak itt kisebb települést.
A jelenlegi város területén az első jelentősnek számító település azi. e. 10. századra, aphrüg időszakra datálható. Ennek ásatási területe azAugustus-templom és az úgynevezettRómai templom, valamint a Cankiri-kapu közti területre terjed ki. Legendák szövegei utalnak arra, hogy ez a hely a phrügMidász király székhelye lehetett. A phrügök ennek a településnek azAnküra nevet adták, ami „hajóelsüllyedést” jelent. A település közelébentumuluszt létesítettek, jelezvén azt, hogy Ankara már i. e. 750–500 táján jelentős települési központnak számított. (A phrügök fővárosa azonban aYassikhöyük határában fekvőGordion volt, amely a Polatlı kerület határán innen helyezkedik el.) A lelőhely közvetlen környékén mintegy száz – még meglévő – tumulusz található, és ezek a phrügök i. e. 8. századi kultúrájának és civilizációjának bizonyítékai.
A phrügöketi. e. 695 környékén akimmerek igázták le, területüket előbbLüdia kebelezte be, majdi. e. 547-ben aPerzsa Birodalom része lett. A városban aI. Dareiosz (i.e. 522–486) perzsa király által létesített „Királyi Út”, vagyis a kereskedelmi utaknak ezen pontján egy kis kereskedőközpont létesült. Nagy Sándor i. e. 334–333 telét Gordionban töltötte, és tavasszal bevette Ankarát is, ahol ez év őszéig a perzsa seregek visszatértét várta. Halála után, amikor hadvezérei felosztották birodalmát, Ankara és a környező területek előbbI. Antigonosz Monophthalmosz, majdi. e. 301-tőlI. Szeleukosz Nikatór király kezébe kerültek, és aSzeleukida Birodalom részét képezték.
A Szeleukidák nem sokkal ezután agalatakelták népvándorlási hullámai következtében veszítették el, akik három nagy hullámban, (i. e. 278–77) Európából Anatóliába vándoroltak, és a Halüsz (maKızılırmak, azaz „Vörös folyó”) mentén, annak kanyarulatában helyezték el a Tektoszagen törzs vezérségét, Ankürát megtéve székvárosuknak.Cnaeus Manlius Vulso római hadvezéri. e. 189-ben vonult a városhoz, ahol legyőzte a keltákat, a várost ezután nem hagyta el mindaddig, míg a terület a kelták uralma alól apergamoni királysághoz nem került.
I. e. 133-ban a pergamoni állam területeit a Római Birodalom kebelezte be, azi. e. 1. században sokat háborúzvaPontosz királyaivalGalatiáért. Egy meglehetősen nyugtalan és zűrzavaros periódus befejezéseként, i. e. 25-benAugustus császár Galatiát ismét római fennhatóság alá vonta, ettől kezdve Anküra, latinosanAncyra Galatia provincia székhelye lett. Nevét, amelyet Augustus adományozott,Szebaszteiára változtatták, a császár egyúttal egy neki szentelt templomot is alapított itt, amelynek falain elhelyezték önéletírásának, aRes Gestae Divi Augustinak egyik, legépebben fennmaradó példányát. Az európai birodalmat a kelettel összekötő kereskedelmi út birodalomhatáron fekvő településeként Anküra-Szebaszteia a római korban felvirágzott, sőt katonai bázissá is vált. A város virágkorát az i. sz. 2. században élte.Caracalla császár a 3. század elején a városfalakat felújíttatta, a falakon belül fürdőt is építtetett. Ebben a korszakban Ankara volt Kis-Ázsia keleti kapuja.
Akereszténység elterjedésekor Ankara jelentős egyházi centrummá vált,314-ben és358-ban két alkalommal is fontos konzíliumnak adott otthont, amelyet követően megkapta a püspöki méltóságot jelző kulcsokat.Iulianus császár362-ben kis időt töltött itt, ezt követően a városnak új, városi jogokat adományozott. A római birodalom395-ben történt felosztása révén Anküra aKeletrómai Birodalomhoz került. Logisztikai és katonai szempontból rendkívül fontos városnak számított még abizánci korszakban is. Bár a6. század után többször isarab seregek kezére került, a Bizánci Birodalom része maradt a11. század végéig.
AszeldzsukAlp Arszlán hadvezérnek a bizánci birodalom felett aratott1071. évi győzelmét (manzikerti csata) követően Anatólia nagy részéhez hasonlóan Anküra városa is szeldzsuk fennhatóság alá került1073-tól. Alá ad-Dín Kejkubad (1219–1237) szeldzsuk szultán uralkodása idején, amely az Ikónium (Konya) központúanatóliai szeldzsuk uralom fénykora volt, Ankara mint régióközpont fontos építési tevékenység színhelye volt.
Mint egész Anatólia területét, amongolok Ankarát is elfoglalták és fennhatóságuk alá vonták. A mongolokat legyőző II. Gijász ad-Dín Kajhuszró szultán Ankarában jól megerősített citadellát létesített, amely napjainkban is látható. Ennek ellenére a Kis-Ázsia területén uralkodó szeldzsuk birodalom hanyatlása következtében1243 év elejétől végérvényesen mongol fennhatóság alá került,1304-ben Ankara is beolvadt a mongol birodalomba. Ettől kezdve Ankara „Áhí-hercegség” néven, mint provinciaközpont a mongolok kezén maradt.
1356-tól a várost azoszmánok uralták,I. Murád1362–63-ban Ankarát fejedelmi székhellyé tette. Az Anatóliát meghódítóTimur Lenk hadjárata következtében1402-ben Ankara lett a színhelye a Cubuk-fennsíkon aTamerlán ésI. Bajazid szultán közticsatának, amelyben Tamerlán legyőzte Bajazidot, aki fogságban halt meg.
Tamerlán Anatóliából való visszahúzódása után1403-ban Ankara újra oszmán uralom alá került, ahol a megerősödő birodalom szerves részévé, az azonos nevű provincia központjává vált. (Ankyra neve aziszlám periódusban többször változott, váltakozva hívták Engürünek és Angorának is.)
A 17. században Ankara az egyik színtere lett a parasztok vezette, birodalom-ellenesDzselali-felkelésnek, amely során a város egy része leégett. Az oszmán birodalmi korszak vége felé a többi városhoz hasonlóan Ankara is nyugalomban élt, azonban ebben az időben a város egy terméke révén ismét a kereskedelem látómezejébe került. Ez volt az angóra-fonal, a belőle készülő anyag amoher. Ezek jelentőségének növekedése, valamint a bőráruk kereskedelme révén a város és környéke újabb felemelkedést élt át.
Az Oszmán Birodalom bukása után, afüggetlenségi háború következményeként a város még egyszer visszanyerte fontos helyzetét, mert azelső világháború után a szultáni államot a békeszerződések értelmébengörög,francia,angol ésolasz fennhatóság alá helyezték.Mustafa Kemal Atatürk, a török nacionalista mozgalom vezetője 1919-ben felszabadító mozgalma székhelyéül Ankarát választotta. Miután a függetlenségi háborút megnyerték – és az Oszmán Birodalom felbomlott –, Törökországot 1923. október 29-énköztársasággá kiáltották ki. A szabadságharc befejezését követően, 1923. október 13-án a város a Török Köztársaság fővárosának rangjára emelkedett.
Miután Ankara főváros lett, a várost két részre osztották, a régi városrészre, melynek neve maUlus, és az új városrészre, melynek neveYenişehir, és amely aKızılay negyed köré épült. Itt széles utcákat, szállodákat, színházakat, bevásárlóközpontokat és parkokat talál a látogató. A kormányzati épületek és a nagykövetségek is az új városrészben találhatók.
Ankara lakossága a 2000-es adatok szerint 3 597 662 fő volt, a városba ebben az évben 90 ezerrel többen települtek, mint amennyien elköltöztek.[11] A 2007-es népszámlálási adatok szerint Ankarában él a török lakosság 6,3%-a. 2007-ben hétezer külföldi élt a városban.[12] Anépsűrűség ekkor 163 fő/km² volt.[13] A lakosság 53%-a született Ankarában, a további 47%-ból legtöbbenÇorum,Yozgat ésÇankiri tartományokban születtek.[14]
2018-as adatok alapján az agglomerációnak 5,5 millió fő lakosa volt.[15]
Amikor Ankara 1923-ban fővárosi rangra emelkedett, Atatürk külföldi építészeket kért fel a várostervezésre, akiket a németHermann Jansen professzor,Berlin főépítésze vezetett. Jansen németesen egyszerű, szigorú struktúrájú és formavilágú tervet készített az új főváros számára, ami szöges ellentétben állt a város oszmán stílusú építészetével. Az állami épületekenWalter Gropius híresBauhaus iskolájának 1923 és 1935 közötti stílushatása tükröződik.
Az 1950-es években a várostervezés hektikussá vált, Jansen tervei szerint ugyanis 12 négyzetméternyi zöld terület jutott volna minden egyes lakosra, azonban az egyre növekvő város ezekre a területekre is építkezni kezdett. Jansen eredeti tervei szerint a város lakossága nem haladta volna meg a 300 000 főt, ezt azonban Ankara hamar felülmúlta. Az 1960-as években az egyre növekvő lakosság miatt a város elkezdett terjeszkedni olyan területekre, amelyek nem ideális lakóterületek, a hegyekkel körülvett részen ugyanis megreked alevegő, emiatt nő a szennyezettség is.[5] Ankara vezetése igyekszik kiküszöbölni a problémákat, parkok és zöld területek létesítésével elérték, hogy 2008-ra az egy főre jutó zöld terület nagysága elérte a 14,96 m²-t, ami felülmúlja Jansen eredeti terveit is.[16]
A Kocatepe mecset
A város építészeti stílusát Jansen terve, a külföldi építészek és azElső Nemzeti Építészeti Mozgalom török építészete határozta meg, utóbbi oszmán hagyományokat kívánt új formába önteni, amely főként a homlokzatok kőfaragványaiban és csempedíszítéseiben nyilvánult meg. Az ankarai egyetemeken tanító külföldi építészek[17] ezzel szemben egyszerű, funkcionális, díszítetlen, hatalmas ablakokkal rendelkező modern épületeket terveztek. Jansen 1923-as terve alapján két hatalmas sugárút – aGazi és azİstasyon – épült, melyek egy T alakú kereszteződésben találkoznak, itt Atatürk szobra jelképezi a város középpontját. A Gazi sugárút adja a város észak-déli tengelyét, míg az İstasyon sugárút a vasútállomást köti össze a Gazi sugárúttal kelet felé haladva. Az İstasyon sugárút két oldalán áll a kormányzati épületek többsége. Az új városrészek kiépítésekor gondosan ügyeltek a több száz éves oszmán kori épületeknek otthont adó régi Ankara megőrzésére. Az 1940-es évektől az 1960-as évekig aMásodik Nemzeti Építészeti Mozgalom képviselői folytatták az első mozgalom által kezdett építészeti hagyományokat, valamivel kevesebb díszítettséggel és modernebb formavilággal. A korszak legmonumentálisabb építményeAnıtkabir, Atatürk nyughelye. Az 1980-as és 90-es években a külföldi irányvonalakat követve a városban számosneoklasszicista, arabeszk ésexpresszionista épületet emeltek.[5]
A városban az 1950-es évek óta óriási problémát jelentenek az úgynevezettgecekondu („egy éjszaka alatt épült”), illegális, többnyire sietősen és építészeti szempontból kifogásolható módon felhúzott lakóépületek, amelyek felett az első évtizedekben a hatóságok szemet hunytak. Ezek az épületek ma csaknem a lakosság felének adnak otthont. Az egyes kerületi önkormányzatok néhol a magántőke bevonásával igyekeznek átformálni és korszerűsíteni agecekondu-lakótelepeket.[5]
A városképhez hozzátartoznak amecsetek is, Ankarában több nagy mecset található. AKocatepe-mecset a 20. század végén épült, klasszikusoszmán stílusban, melynek jellegzetessége a négyminaret. A mecset méretéből és elhelyezkedéséből adódóan Ankara központjából bárhonnan jól látható. A Haci Bayram–mecset: az Ulus negyedben található, közvetlenülAugustus temploma mellett; a 15. század elején épültszeldzsuk török stílusban. A16. századbanSzinán tervei alapján helyreállították, a 18. században pedigKütahyából származó csempével díszítették. A mecsetetHaci Bayramról, egyszúfi rend alapítójáról nevezték el, akinek sírja a mecset mellett található. Nevezetes még a 13. században,szeldzsuk stílusban épült Aslanhane-mecset és a 12. századi Alaaddín-mecset, melyek acitadella közelében találhatóak.[18]
Ankara nem tartozik a hagyományos értelemben vett turistacélpontok közé, az ide érkező belföldi és külföldi turisták száma lényegesen kevesebb, mint például atörök riviérán vagyIsztambulban. Ehhez a város fekvése és adminisztratív fővárosi funkciója is hozzájárul. 2001-ben a hivatalos szervek adatai szerint 208 ezer külföldi és 500 ezer török állampolgár érkezett azEsenboğa nemzetközi repülőtérre. A városba érkezők közül mindössze 8977-en jelentkeztek turisztikai információs pultoknál.[19]
Ankarában a kulturális turizmus főként amúzeumokra koncentrálódik, az itteni történeti és régészeti múzeumokban rengeteg értékes, ősianatóliai leletet állítottak ki. Ezen kívül a régi városrészben számos történelmi műemlék található, úgy mint az ősi római, bizánci és oszmán török stílusú épületek és a keskeny, kanyargós utcák. A nevezetességek közül kiemelkedikAugustus császár temploma, melynek falán található a híresMonumentum Ancyranum.[20] Itt emelkedik az ankarai vár, aminek elődjét valószínűleg az i. e. 2. században emelték, később a rómaiak újjáépítették, a bizánciak pedig a belső várrészt építették hozzá. A valaha húszbástyás várból kevés maradt fent az utókor számára.[21] A régi városrész ékkövei a 15. századihamamok (törökfürdők) és a római fürdők. Ugyancsak sok, a 13. és 19. század között épültmecset található a városban, ilyen például a 15. század elején épült Hacı Bayram mecset.[21] A 20. században épült dzsámik közül a legnagyobb aKocatepe-mecset.
A főváros egyik legnagyobb látnivalójaAnıtkabir, mely azAnittepe városrészben egy dombon található, és melyMustafa Kemal Atatürk, aTörök Köztársaság alapítója, első elnöke és legnagyobb reformeremauzóleuma.1953-ban fejezték be, stílusában modern és ókori elemek keverednek. A szomszédos múzeumban megtalálhatóak Atatürk emlékei: levelei, személyes tárgyai, fényképei, valamint az államelnök viaszszobra is. A mauzóleum minden nap nyitva tart, a múzeum hétfő kivételével minden nap.
2005 májusában adták át azEstergon Kalesi-t, ami azesztergomi vár ésbazilika rekonstrukciója a török fővárosban, és kulturális központként funkcionál.
A város legmagasabb pontján áll azAtakule-torony, melynek tetején egy forgó étterem található.
Ankara, mivel otthont ad a minisztériumoknak és a kormányzati adminisztrációnak, a konferenciaturizmus egyik célpontja. A városban számos szálloda és konferenciaközpont található.
A téli sportok kedvelői 18 km-re Ankarától találják az Elmadağ Síközpontot, amely 1500–1850 méteres magasságban fekszik. A síközpont január és március között tart nyitva, a hó 30–60 centiméteres, a pálya könnyű és közepes nehézségi fokozatú.[22] A környező hegyek és patakos völgyek a túrázók kedvelt célpontjai. A városhoz közel fekvő folyóvizeknél és tavaknál népszerű ahorgászat. Ankara környékén számos, bizánckori barlang található, melyekben számos korabeli barlanglakást és egykeresztény templomot is megtekinthetnek a látogatók.[23]
A város környékén, a Soğuksu Nemzet Parkban számos növény és állatfaj, köztük többkeselyűfajta is él.
A török főváros kulturális élete igen sokszínű. Atatürk egyik célja volt, hogy az új főváros mindenben az európai gondolkodásmódot tükrözze, és a művészeteket igen kedvelő államférfi nagy hangsúlyt fektetett a köztársaság kulturális életének élénkítésére is. A köztársaság első éveiben megalakultak az állami színházak és operaházak, valamint a balett-társulat; a színészeket, rendezőket, dramaturgokat, jelmeztervezőket állami konzervatóriumokban képzik. A városban tíznél több állami és számtalan kisebb magánszínház található.[24] 1993 óta minden évben megrendezik a Nemzetközi Ankarai Színházfesztivált, csak aCovid19-pandémia idején nem voltak előadások.[25] Élénk a zenei élet is, itt székel azElnöki Szimfonikus Zenekar, itt található az elismert zenei konzervatóriumok többsége. A komolyzene neves képviselői (mint például a nemzetközileg is ismertFazıl Say zeneszerző) mellett a főváros – a zenei élet központjával,Isztambullal vetélkedve – egyre több, ismert könnyűzenei előadót is ad az országnak, mint például amaNga rockegyüttes,Nil Karaibrahimgil popénekesnő vagyÖzlem Tekin rockénekesnő. Ankarának élénk az underground zenei élete; a fiatalok kedvelt szórakozóhelyei a Sakarya úton találhatóak. A fesztiválok is népszerű események, ilyen például az Ankarai Nemzetközi Filmfesztivál vagy a Sevda Cenap Nemzetközi Művészeti és Zenei Fesztivál.
Ankara, akárcsak a legtöbb nagyváros, számos rekreációs lehetőséget nyújt. A város több, szépen gondozott, nagy kiterjedésű parkkal rendelkezik. Az egyik legnagyobb a Mavi Göl Parkı vagyis a Kéktó-park, kétmillió négyzetméteren terül el, melyből maga a tó hatszázezer négyzetméter. A parkban sportpályák, piknikező terület, lovaglópálya és számos teaház áll a pihenni vágyók rendelkezésére.[26] Hasonló méretekkel rendelkezik a Harikalar Diyarı Parkı, ahol több sportkomplexum is helyet kapott. A 640 ezer négyzetméteres Altınpark rekreációs központot egy 1985-ös pályázat megnyerésével kezdték el építeni, a park 85%-a zöld terület. A 15% beépített területen többek között konferenciaközpont, kiállítóközpont, nyári iskola, számos étterem és szórakozóhely is helyet kapott.[27] Kisebb területű, de hasonló létesítmény a Göksu park, a Mogan park, a Seğmenler park és a Dikmen-völgy. 1975-ben a város vezetősége hatvannégyezer négyzetméteren botanikuskertet hozott létre, ahol több ritka növény is található.
Ankarában több múzeum is található, ezek közül a legnagyobb azAnatóliai Civilizációk Múzeuma. A régészeti kiállításoknak otthont adó múzeum mellett etnográfiai, művészeti és történelmi témájú múzeumokat láthat a látogató, ilyen például az elsőtörök parlamentnek otthont adó épületben helyet kapott, atörök függetlenségi háború emlékét őrzőKurtuluş Savaşı Müzesi. Az államalapítóMustafa Kemal Atatürk monumentális síremléke,Anıtkabir is funkcionál múzeumként.
Ankarában található Törökország három leggazdagabbkönyvtára, aMilli Kütüphane (Nemzeti Könyvtár), aTürk Tarih Kurumu Kütüphanesi (Török Történelmi Társaság Könyvtára), és aBilkent Egyetem könyvtára, amely egyben az ország legnagyobb egyetemi könyvtára is.[28] A Nemzeti Könyvtár a népszerű Bahçelievler körzetében nyílt meg 1948-ban, 39 ezer négyzetméteren.[29] A könyvtárban több mint két és fél millió kötet található.[30] Atörök parlament könyvtárát 1920-ban hozták létre, itt főként török és külföldi újságokat és folyóiratokat archiválnak.[31]
Ankara igaziegyetemváros, összesen tizenkét felsőoktatási intézménnyel rendelkezik, ezek közül négy egyeteme és két katonai akadémiája állami tulajdonú, hat pedig magánegyetem. Ankara egyetemeit rendszerint a legjobbak között tartják számon, egy 2001-ben végzett kutatás szerint az Ankara Egyetem, a Közel-keleti Műszaki Egyetem, a Hacettepe Egyetem és a Gazi Egyetem az ország tíz legjobb egyeteme közé tartozik.[32]
Az állami egyetemek közül azAnkarai Egyetem (Ankara Üniversitesi) a legrégebbi, melynek jogi karát mégAtatürk alapította 1925-ben, maga az egyetem 1946-ban jött létre. Az ország egyik legjobb műszaki egyetemeként tartják számon aKözel-keleti Műszaki Egyetemet (Orta Doğu Teknik Üniversitesi, ODTÜ).[32] Törökország legnagyobb presztízsű magánegyetemei közé tartozik aBilkent Egyetem, melyet 2007-ben azamerikaiNewsweek hetilap a világ 500 legjobb egyeteme közé sorolt.[33]
A 2007-es adatok szerint Ankara gazdasága abruttó nemzeti termék 9%-át, az állami adóbevételek 12%-át adja. 2006-ban 3,5 milliárdamerikai dollárosexportot bonyolított, ami az ország exportjának 4,2%-a; 14,2 milliárd dollárosimportforgalma pedig az országosnak a 10,3%-a. Főkéntacélból készült termékeket, gépeket, gépjármű-alkatrészeket, bútorokat, ruházati cikkeket,szervetlen kémiai anyagokat, drágaköveket és gabonaféléket exportáltak.[34]
Ankara lakosságának háromnegyede azállami szektorban dolgozik. A munkanélküliség aránya 12,1%.[34]
Ankarában egyaránt megtalálhatóak a régibazárok, piacok és a modern, új plázák, bevásárlóközpontok. Népszerű a régi városrészben, Ulusban találhatóÇıkrıkçılar Yokuşu (Szövők Utcája), ahol kézi szövésű textileket, szőnyegeket,kilimeket, illetve bőrárukat lehet vásárolni. ABakırcılar Çarşısı (Rézművesek Piaca) réztárgyakon kívül számos más kézműves terméket (csipkét, szőnyeget, ékszereket, antik tárgyakat) kínál. A várhoz vezető utcákban zöldség- és gyümölcsárusok kínálnak friss terményeket. A modern bevásárlóközpontok nagyrészt a Kızılay negyedben és a Tunalı Hilmi sugárúton kaptak helyet, ilyen pláza például azArmada, melynek Ankara régi nevének megfelelően egy horgony a szimbóluma; illetve a Karum bevásárlóközpont. A külvárosi részeken is találhatóak hatalmas méretű bevásárlóközpontok, főként az autópályák mentén: azIsztambulba vezető autópálya mellett épült fel a régió legnagyobb ilyen kereskedelmi épülete, az Ankamall.
A tömegközlekedést az EGO (Elektrik Gaz Otobüs)[35] működteti a városban, amely egyaránt felel azautóbusz-hálózatért és a városi vasúthálózatért. Ankarának négy metróvonala és egy könnyűmetróvonala van, azAnkaray. A negyedik metróvonalat 2017-ben adták át.[36] A rendszer évente körülbelül 100 millió utast szállít.[37]
Az autóbusz-hálózatot az 1930-as évek elején kezdték el kiépíteni, 1935-ben aSzovjetuniótól vásároltak 100 darabZIS márkájú autóbuszt, ezekkel indult meg az ankarai tömegközlekedés. Az 1950-es években már 28 vonalon közlekedtek a járművek, ám így is csak a lakosság 65%-át tudták ellátni. 1984-ben a járműparkotMagyarországtól vásároltIkarus autóbuszokkal egészítették ki, ekkor már 144 vonalat üzemeltetett az EGO. 1992-ben azODTÜ egyetem kutatóival közösen az EGO kifejlesztett egyföldgázzal működő rendszert, és harminc ilyen, a környezetre kevésbé káros autóbuszt helyeztek forgalomba. 1995-ben kétemeletes buszokat vásárolt az önkormányzat. 1999-ben összesen 264Mercedes típusú busszal frissítették fel az autóparkot. 2007-ben 50 darabdízel és 400 darab földgázzal működő autóbuszt állítottak forgalomba. 2007-ben az EGO autóbusz-parkja 1640 járművel rendelkezett, 300 vonalon átlagosan 8650 járat közlekedett. 2001-ben a metró-, Ankaray- és autóbusz-jegyeket egységesítették, így egy típusú jeggyel lehet igénybe venni mindhárom rendszert.[38]
Az ankarai autóbusz-pályaudvar (Ankara Şehirlerarası Terminal İşletmesi, AŞTİ) az országos hálózat egyik fontos csomópontja. A városba vonattal is el lehet jutni, az Ankara Garı a fő vasútállomás.
Ankarának jelentős a légi forgalma, a 2007-ben csaknem 5 millió[39] utast fogadóEsenboğa nemzetközi repülőtér a város északi részén található.
Ankara már az ókorban is fontos városnak számított, arómaiak építettek itt vízvezetékrendszert. A várost átszelő „római csatorna” még a köztársaság első éveiben is biztosította a vízellátást a város számára. Az 1890-es években Abidinpasaváli a környékbeli források vizét is a városba vezette és francia mérnökök által tervezett kutakat építtetett. A köztársaság kikiáltása után az új főváros népessége rohamosan növekedni kezdett, így 1925-ben megkezdődött a vízrendszer kibővítése és modernizálása. Nem messze a várostól földalatti tározót építettek, ahonnan 600 mm átmérőjű csöveken vezették a vizet a városba. A környékbeli vízforrásokhoz szivattyúkat telepítettek. 1931-ben rendelettel hozták létre az Egészségügyi Minisztériumnak jelentő Ankarai Városi Ivóvíz-bizottságot(Ankara Şehri İçme Suyu Komisyonu), melynek feladata a város ivóvíz-ellátásának felügyelete volt. Bár több száz kilométernyi vízvezetéket fektettek le, új tárolókat építettek és új források vizét irányították a városba, az elképesztő gyorsasággal növekvő lakosság ellátását mégsem tudták teljesen megoldani, az 1940-es és '50-es években a város súlyos vízhiánnyal küszködött. Az ankarai önkormányzat ezért 1949-ben létrehozta az Ankarai Vízigazgatóságot(Ankara Su İdaresi; ASU). Az ASU főként földalatti vízforrások felhasználásával egészítette ki a vízrendszert. Az 1960-as években újabb felszíni víztározók épültek. 1986-ban,isztambuli példára jött létre a nagyvárosi önkormányzathoz tartozó Ankara Su ve Kanalizasyon İdaresi (ASKİ). A városban 2007-ig összesen 2515 kilométernyi vízcsövet fektettek le.[40]
Ankarában többkórház is található, egy részük állami, más részük pedig magántulajdonban van, egy pedig katonai kórház.[42] Mind az állami, mind a magánkórházak között találunk egyetemi klinikákat. Az általános vélemények szerint az állami kórházak rosszul felszereltek, kevésbé higiénikusak és emberbarátiak, mint a magánkórházak, mégis ezek a kórházak (különösen az egyetemi klinikák) rendelkeznek a legjobb orvosokkal.[43] A külföldi szervezetek a turisták számára a magánkórházak igénybevételét ajánlják.[44]
A városnak két professzionáliskosárlabda-csapata van, aTürk Telekom Ankara és aCASA TED Ankara Kolejliler. Népszerű még aműkorcsolya és ajégkorong; e sportok kedvelői az Ankara Buz Pateni Sarayı jégpályát használhatják. A pálya 1150 nézőt képes befogadni. A fiatalok körében népszerű agördeszkázás, a gördeszkások fő találkozóhelye aparlament épülete melletti park.
↑abcdeRau, John L.: Ankara (angol nyelven). Atlas of Urban Geology - Volume 14 pp. 143-152. United Nations Economic and Social Commission for Asia and the Pacific. [2010. december 24-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 29.)
↑Ankara (angol nyelven). Looklex. [2009. január 13-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 13.)
↑Népszámlálási adatok (török nyelven). Török Statisztikai Intézet, 2007. [2010. november 14-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 26.)
↑Éves Statisztikai Jelentés (angol nyelven) pp. 9. Török Statisztikai Hivatal. [2009. november 13-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 26.)
↑Ankara Tarihi (török nyelven). Nüfus Durumu. inankara.org. [2008. december 11-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 26.)
↑Több éven át tanított itt dr Vidor Ferenc városépítész professzor is (KT_ARCHÍV_VeML)
↑Kalyoncu, Tayfun: Mosques in Ankara (angol nyelven), 1999. május 1. [2007. október 26-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 30.)
↑Ankara Istatistikler (török nyelven). Török Kulturális és Turizstikai Minisztérium. [2007. november 17-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 12.)
↑abDiğer Tarihi Yerler (török nyelven). Török Kulturális és Turisztikai Minisztérium. [2016. március 8-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 12.)
↑Kış Turizmi (török nyelven). Török Kulturális és Turisztikai Minisztérium. [2007. november 17-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 12.)
↑Mağara Turizmi (török nyelven). Török Kulturális és Turisztikai Minisztérium. [2007. november 17-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 12.)
↑Theatres in Ankara (angol nyelven). ankara.com. [2008. november 20-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 30.)
↑Mavi Göl Park (török nyelven). Ankarai Önkormányzat. [2009. január 6-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 30.)
↑Altınpark (török nyelven). Ankarai Önkormányzat. [2008. november 21-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 30.)
↑Libraries and Archives in Ankara (angol nyelven). Ottoman History. Department of History, Bilkent University. [2008. szeptember 15-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 5.)
.svg)
%2c_Flag_of_Syria_(1980%25E2%2580%25932024).svg)
