AzAngyalvár (olaszul:Castel Sant’Angelo,latinul:Moles Hadriani)Hadrianus császár síremlékeRómában; a város egyik legismertebb, legtöbbet mutatott műemléke. ATevere jobb partján áll és a folyón átívelőAngyal-híd(Ponte Sant’Angelo) köti össze a várossal.
AMoles Hadriani néven ismert építménytAurelianus császár falrendszerének egyik központi védművévé alakíttatta.[2] 537-ben a város védői ezek között a falak között képesek voltak ellenállni a várost megostromlóVitigis keleti gót királynak.[1] A legenda szerint ekkor semmisültek meg a párkányzatot díszítő szobrai, amelyeket a védők parittyaköveik elfogytán darabokra törtek, hogy azokkal folytassák a harcot.[2]
Nevét az 590-ben pusztítópestisjárvány idején kapta, miutánI. Gergely pápa könyörgőkörmeneteket tartott a járvány elhárítására. A legenda szerint egyszer a vár tetején megláttaSzent Mihály arkangyalt, amint visszahelyezi hüvelyébe a büntetés kardját, így jelezve a járvány végét.
A látomás emlékéreIV. Bonifác pápa (608–615) kápolnát építtetett a mauzóleum tetejére. Ezt az újkor elején elbontották és helyére az arkangyal szobra került.[2]
Az ezredforduló előtt egymással (is) civakodó római mágnáscsaládok költöztek az épületbe és innen akarták a pápákat befolyásolni, jövedelmeiket megkaparintani.[2]
III. Miklós pápa 1277-ben titkosalagúttal kötötte aVatikánhoz. A köznyelvbencorridore (folyosó) néven ismertPassetto di Borgo lehetővé tette, hogy a pápa bármikor átmenekülhessen a várba. Az építmény rendkívül hasznosnak bizonyult, legalább két pápa életét mentette meg.
A pápákavignoni fogsága idején (1309–1377) az erődítmény nagy részét elbontották.[2] A polgárok 1379-ben megkísérelték lebontani: szerencsére csak amárványborítás esett áldozatul. A visszatérő pápa elleni felkelés vérbe fojtása után a pápai állam felépítette azApostoli Palotát azzal a koncepcióval, hogy ezt szükség esetén az Angyalvárból védelmezhessék, ezért a15. századtólRóma erődje volt.[2]
1395-benIX. Bonifác pápaNiccolò Lamberti katonai építészre bízta az újjáépítést és a védművek fejlesztését. Lamberti a bejáratok számát egyetlen,felvonóhíddal védett kapura csökkentette.[3]A védműveketVIII. Orbánig gyakorlatilag minden pápa fejlesztette.[2]
1450-ben azarándokok tömege alatt leszakadt azAngyal-híd, amelynek kövei között mintegy kétszázan haltak meg.[1]
1492-ben a hírhedt Rodrigo Borgia, azazVI. Sándor pápaAntonio Giamberti da Sangallo építészt bízta meg a további erődítéssel,[3] aki négy bástyát épített az alapnégyszögre.[1] A bástyákat a négy evangélistáról nevezték el.[2] Ugyanő elkezdte a belső tereket pápai rezidenciává alakítani. A termeketPinturicchio freskói díszítették.[3]
Ide menekült és hónapokig itt védekezettVII. Kelemen pápa, amikorV. Károly zsoldoshadserege 1527-ben elfoglalta és kifosztotta Rómát (Sacco di Roma). Az ostrom idejénCellini innen lőtte ágyúival az ellenséges hadat. Az igazi reneszánsz személyiség Cellini önéletrajzában azzal kérkedik, hogy személyesen ő lőtte halálra az ostromlóBourbon Károly hadvezért(Bourbon-connétable).[2]
Az ostrom tapasztalatainak hatásáraV. Piusz pápa (1566–1572) hatalmas, ötszögű sánccal vetette körül a várat.[2]
VIII. Orbán pápa (1623–1644) állandó véderőként svájci zsoldosokat alkalmazott és laktanyát építtetett nekik a sáncon belül.[2]
Nyugodtabb időkben a pápák nyári lakhelye volt, ezért falfestményekkel díszítették és választékos ízléssel bútorozták.[2] A felső részénV. Miklós pápa (1447–1455) kezdte el kiépíteni a pápai lakosztályt. Ezt a munkátIII. Pál pápa (1534–1549) idején fejezték be.
1870.szeptember 20-án az őrség behódolt a várost elfoglaló olasz csapatoknak. Ezután az épületet államosították és börtön, majd kaszárnya lett. Restaurálását 1905-ben kezdték el. 1933 óta múzeum.
Alapja egy 84 méter élhosszú négyzet, amelyen egy 61 m átmérőjű, 19,8 m magas henger áll. A henger belsejében egymás alatt négy kamra található (a legalsó a sírkamra). Ezeket spirális folyosó veszi körül.[1]
Falait eredetileg márvánnyal burkolták és szobrokkal (egyebek közt Hadrianus hatalmas szobrával) díszítették.[1] Az erőddé alakítása óta síremlék jellegének nyoma sem maradt: bástyáinak vastag téglafalaiban lőrések nyílnak. Fölöttük a dombon további bástyák, sáncok emelkednek. Az építményegyüttest fehér márvány galéria koronázza széles lapostetővel. LegfölülSzent Mihály arkangyal szobra éppen hüvelyébe taszítja a kardját.[2]
Az épület tetejére 1500 körülBaccio da Montelupo Szent Mihályt ábrázoló márványszobrát állították. Ezt 1753-ban váltották felPeter Anton von Verschaffelt bronzszobrával. A Montelupo-féle Szent Mihály az egyik belső udvaron áll.[3]
A bejáraton az út szintje alatt 3 méterrel kialakított előtérbe jutunk. A bejárattal szemben kialakítottkápolna széphomlokzatát állítólagMichelangelo tervezte.[2]
Az innen induló, csigavonalban 125 m hosszú feljáró 12 métert emelkedik. Ezen a kaptatón álltak eredetileg a császárokhamvvedrei. Ahol Hadrianus urnája állt, egy márványtáblán olvasható a császár verse:
Animula vagula blandula / hospes comesque corporis / quae nunc abibis in loca / pallidula rigida nudula /nec, ut soles, dabis iocos? (Lelkecske, kóborka, dévajka / Testem vendége, s társa te / Mely tartományba utazol? / Dermedtbe ködösbe, sápadtba, / Kis tréfáidnak vége már.)
A rámpa alatt alakították ki a talajvizet elvezető csatornarendszert. Az egykori szellőzőaknákat befalazták és börtöncellákká alakították.[2]
Az építmény két kis díszudvara közül aCortila d'AngeloGiacomo Della Porta munkája. Itt áll a névadó arkangyal első (márvány) szobra, amely két és fél évszázadig koronázta az épületet. Az ebből az udvarból nyíló helyiségekben helyezték el a múzeum fegyvergyűjteményét.[2]A pápa lakosztálya, aSala Paolina az átalakítást befejezőIII. Pál pápáról kapta nevét. FalaitRaffaello tanítványainak (példáulPerin del Vaga) mitológiai freskói díszítették. A lakrész szobái közül aSala del Consiglio a legkedveltebb. A többit is kitűnő festmények díszítik, egyebek köztLuca Signorelli ésDosso Dossi munkái.[2]VII. Kelemen pápa fürdőszobájátGiulio Romano műhelye festette ki.[2]
A folyosóról benézhetünk a 19. század első felében itt raboskodott politikai foglyok, acarbonarók szobáiba. Ezek a lakrészek lényegesen lakályosabbak, mint a lenti cellák.[2] A lapostetőre lépcsőn juthatunk fel.[2]
Az újjáépítettAngyalhidat aBernini széllelbélelt őrülteinek nevezett szobrok díszítik. A szoborcsoport legtöbb angyalát a kor szokása szerint mesterük tervei alapjánGiovanni Lorenzo Bernini tanítványai faragták. Nevüket onnan kapták, hogy az angyalok köpenyét szél dagasztja, cibálja. Két angyalról tudjuk, hogy maga Bernini faragta:
Ez a két szobor annyira megtetszettIX. Kelemen pápának, hogy az eredeti szoborcsoportot az időjárástól óvandó múzeumba helyeztette, a hídra pedig másolatokat tétetett. Ezeket Bernini halála után, 1688-ban állították fel.[1] Az eredeti angyalok ma a rómaiSant'Andrea delle Fratte-templomban állnak.
A látogatók megtekinthetik az ókori spirális feljárót és a császárok egykori temetkezőfülkéit. A múzeumban látható egy fegyvergyűjtemény és az épület történetét bemutató tárlat is.
_-_Foto_Giovanni_Dall%2527Orto%2c_30-Mar-2008.jpg)
