Angkorvat[1] (nyugaton:Angkor Wat) a legjelentősebb templomegyüttesAngkorban,Kambodzsa északnyugati részén, 240 km-rePhnompentől, a Tonle Sap-tó közelében.II. Szurjavarman(Napisten által védett)[forrás?] király uralkodása (1113–1150) alatt épültÁzsia legnagyobb vallási épületkomplexuma 50 000 munkás, 5000 szobrász és kőfaragó harminc évi munkájával. Angkorvat akhmer kultúra, művészetek aranykorának minden kincsében bővelkedik. Ma is működő vallási központ, fontos szerepet tölt be mind ahinduk, mind abuddhisták körében. Atemplom Kambodzsa jelképévé vált – megjelenik a nemzetizászlón éscímeren, és ez az ország fő turistalátványossága.
Angkorvat madártávlatbólA központi szentélyhez vezető bejárat
A11. század soránI. Jaszovarman király a Sziemreap folyó elterelésével bonyolult,sakktáblaszerű vízvezetékrendszert és nagy víztározó medencéket építtetett. A csatornák lehetővé tették a rizsföldek öntözését az év hat aszályos hónapjában is. Így a parasztok évente háromszor arattak. Az eredményes mezőgazdaság és az élelmiszer-felesleg felhalmozódása aKhmer Királyságot gazdag birodalommá tette. Olyannyira, hogy a királyság a Kínai Császárság mellettÁzsia második legerősebb állama lett, és a királyok nagyszabású városok és templomok építésébe kezdtek.
A khmer uralkodók istenkirálynak tekintették magukat. Mindegyikük egy-egy óriási templomot építtetett magának, amelyet az őt és országát védelmező istennek szentelt, akivel halála után egyesülni kívánt. II. Szurjavarmant az ahinduizmusban gyökerező hit vezérelte Angkorvat megépítésében, hogy majd halála utánVisnu istenhez térhet meg. Angkorvat minden külső és belső építménye a hindu vallás szimbólumaira utal – a templom a földi és az égi világ közötti kapcsolatot testesíti meg. A négy világtáj felé tájolt teraszos felépítésű, gúla alakú „templomhegy” – aMeru-hegy (aHimalája) – azUniverzum középpontja, és a megvilágosodás felé vezető út szimbóluma.
Az Angkorvat, amely valószínűleg minden idők legnagyobb vallási célú épülete, a XII. század elején épült. Ugyanabból az időből származik, mint Európa nagy gótikus katedrálisai.Angkor neve azt jelenti: „főváros”, aVat jelentése pedig akhmer ésthai nyelvekben: „templom”.
A csodálatos gonddal épített és díszített templom II. Szurjavarman halála után hamar romlásnak indult: mind a természet, mind az emberi rombolás nyomait megtalálhatjuk rajta. A12. század végén,1177-ben Angkort megszállták és megrongálták a khmerek ősellenségei, avietnámi csamok.VII. Dzsajavarman (1181–1219) uralkodása idején, a birodalom újjáépítése során a fővárost néhány kilométerrel északabbra,Angkorthomba helyezték át. Ekkor következett be abuddhizmusra való áttérés. A14. századtól napjainkig a templom buddhista szentélyként működik. Később a15. század során asziámi betörések és fosztogatások rongálták, majd1431-ben bekövetkezett Angkor eleste, amely nemcsak Angkorvat, hanem az egész régió hanyatlását és elnéptelenedését hozta. Bár a16. században jórészt kiüresedett, teljesen sosem volt elhagyatott. Abban az időszakbanPrah Pisnulok-ként ismerték.
16–19. század – Európa rácsodálkozása a khmer művészetre
Emile Gsell francia fotográfus 1866-ban készült felvétele
Az1586-ban ide látogató Antonio da Magdalena portugál misszionárius-szerzetes Angkorvat első európai látogatói közé tartozott.1850-ben egy másik misszionárius, a francia Charles-Émile Bouillevaux az őserdő közepén rátalált Angkor néhány templomára, és rövid leírást adott róluk. Nyolc évvel később honfitársa,Henri Mouhot – aki természettudósként lepkéket gyűjtött – szintén romokba botlott, és az ő 1868-ban posztumusz publikált rajzaiból derült ki, mit is rejt a kambodzsai őserdő. (Mouhot, a templom keletkezését helytelenül aRómai Birodalom idejére datálta.) A szenzációs felfedezés hatására Louis Delaporte megszervezte az első tudományos expedíciót, amelyről templomrajzokkal, a domborművek viaszlenyomataival, és szobrokkal tért vissza, továbbá megjelentetett egy metszetekkel gazdagon illusztrált tanulmányt is. Az1878-aspárizsi világkiállítás tovább növelte az érdeklődést a khmer kultúra iránt, de a város és Angkorvat akkor vált igazán híressé, amikor Pierre Loti kambodzsai utazását követően megírtaUn pelerine d’Angkor című könyvét, ésAugust Rodin, a nagy szobrász1914-ben rajzsorozatot készített a templomot díszítőapszarákról – a királyi táncosnőkről. A mitológiai apszarák utódainak tekinthető táncosnők a khmer vallási ünnepeken, pompás öltözékben táncoltak. A kambodzsai Királyi Balett tagjai mind a mai napig ilyen jelmezeket hordanak.
A növények nyújtózkodó gyökerei még ma is benövik és elpusztítják a templomok egy részét
A20. században a templomot fel kellett újítani, főleg a mindent elborító növényzet miatt.1931-ben azÉcole française d'Extrême-Orient (EFEO) régészei kezdték meg Angkorban a tematikus kutatásokat. A feltárási és restaurálási munkálatokat az 1970-es és 1980-as években aVörös Khmerek hatalomra jutása és a polgárháború miatt felfüggesztették, de szerencsére ez idő alatt a templom csak kevés kárt szenvedett. A háborús periódus után1986-ban azArchaeological Survey of India (ASI) régészei újra munkához láttak és megkezdték Angkorvat ma is tartó restaurálását.1992 óta a templom, mint Angkor részevilágörökség.Azóta azUNESCO ésInternational Coordinating Committee (ICC) felügyelete alatt a kambodzsaiAuthority for the Protection and Management of Angkor and the Region of Siem Reap (APSARA) Intézet, azÉcole française d'Extrême-Orient (EFEO), aJapanese Government Team for Safeguarding Angkor (JSA), az amerikaiWorld Monuments Fund (WMF) és a németGerman Apsara Conservation Project (GACP) nemzetközi tudóscsoportjai dolgoznak Angkor megóvásáért.
Az épület csodálatosan megmunkálthomokkőből épült, és néhány nem látható, belső épületelemhezlateritet alkalmaztak.(A laterit lépcső oldaltámasz)[2] A munkálatokhoz szükséges homokkőtömböket a csatornákon szállították Angkorba. A tömbök megmunkálásánál fontos szempont volt, hogy az egymásra illesztés után tökéletesen egységesek legyenek, és az illesztések egyáltalán ne látszódjanak.
II. Szurjavarman király nagy székesegyházának méretei gigantikusak. A 82 hektáros szakrális területet övező kerítés oldalai 1025, illetve 800 méteresek; 5 és fél kilométer hosszú, 190 méter széles árok veszi körül. A vízzel teli árkok az ősóceánt, a falak pedig a földet és a hegyeket szimbolizálják. A két töltésen 14-14 kőlépcső (teljes hosszuk 158 km!) vezet a vízhez, ahol a hívők a rituális tisztálkodást végezték. 350 méter hosszú, kövezett, magasított út vezet a templomhoz. Három teraszát növekvő magasságú oszlopokkal alátámasztott fedett folyosók veszik körül.(A terasz oldal nyomását laterit fal védte.)[2] Ezekről öt lótuszrügy formájú torony emelkedik a magasba. A legmagasabb torony, amely aMeru-hegyet jelképezi, 65 méteres. A Meru-hegy ahindu vallásban azuniverzum szíve és az istenség (Angkorvat esetébenVisnu) székhelye. A templom a „teljesség” szimbóluma, teraszai azok a szintek, amelyeken végighaladva az ember eljuthat a tudáshoz és a lélek újjászületéséhez, majd az istenek házához és alingához, a világnak az istenné vált király fallikus szimbólumával jelölt középpontjához.
Apszarák
A tornyokat összekötő, két méter magas, 47 illetve 83 méter hosszú, árkádos folyosókat csodálatos domborművek borítják. Ezek a fontos személyiségeket és csatákat, eposzi és udvari jeleneteket ábrázoló műalkotások a khmer nép történetét beszélik el. A remekmű legkiemelkedőbb része aTenger köpülése címen ismert dombormű, amelyen azt láthatjuk, hogy 88 istenség és 92 szövetséges démon Visnu segítségével az ősóceánból elkészíti azamirát, a halhatatlanság italát. Körülöttük bájos nőalakok: fedetlen keblű égi táncosnők(apszarák) és isteni nimfák(dévaták), akik gyönyörrel árasztják el a paradicsombeli kiválasztottakat. Az egész kompozícióra a formai tökéletesség, a tömegek és a fény-árnyék hatások finom játéka jellemző. Mintha az egész épületegyüttes nem csupán a szent hegy ideális modellje kívánna lenni, hanem az egész univerzumé és annak csillagászati ciklusaié, a világról, az időről és a térről alkotott magasztos spiritualitású, globális vízióba foglalva.
Angkorvat további érdekessége, hogy a korábbi templomoktól eltérően nem keleti, hanem nyugati tájolású. A templom főkapuja a tavaszi napéjegyenlőség napnyugtája felé néz, ami a mauzóleumokra jellemző.Az1296 nyarán a kínai császár megbízásából Angkorba látogatóCsou Ta-kuan(Zhou Daguan) nagykövet rendkívül fontos, részletes feljegyzéseket készített a korabeli főváros életéről, melyek mindmáig a történelmi Angkor feltárásának alapvető forrásai. Az ő beszámolója szerint a néhai uralkodót Angkorvat központi tornyában temették el, és azt mint mauzóleumot említi.
Angkorvat rendkívül fontos nemzeti szimbólum, amely a néhaiKhmer Birodalom és a mai kambodzsai nép összetartozását reprezentálja – nép nemzeti büszkeségének forrása. A templom képe számos állami jelképen megjelenik, így a kambodzsai zászlón, az állami címeren, bankjegyeken.
Angkor – a khmer építészet és szobrászat különleges „templomvárosa” – ma Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb turistalátványossága. Bár az első látogatók már az 1878-as párizsi világkiállítás után megérkeztek, a régió turisztikai fellendülése csak 120 évvel később indult meg. A politikai helyzet stabilizálódása után, az1990-es évektől kezdve fokozatosan növekedett a Kambodzsába érkező külföldi látogatók száma. Ekkortól kezdve az állam a turizmus és turisztikai infrastruktúra tudatos kiépítésébe és fejlesztésébe kezdett. Napjainkban évente több millió külföldi keresi fel Angkor egzotikus templomait, és biztosak lehetünk benne, hogy egyikük sem mond le Angkorvat meglátogatásáról. A turisták mellett Angkorvat mindennapos látogatóinak a buddhista szerzetesek számítanak.
