Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Andrej Hlinka | |
 | |
| Született | 1864.szeptember 27.[1][2][3][4][5] Rózsahegy |
| Elhunyt | 1938.augusztus 16.(73 évesen)[1][2][3][4][5] Rózsahegy |
| Állampolgársága | osztrák–magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | a Csehszlovák Forradalmi Nemzetgyűlés tagja |
| Iskolái | Ján Francisci-Rimavský Gymnasium |
| Kitüntetései | Grand Cross of the Order of Polonia Restituta |
 AWikimédia Commons tartalmazAndrej Hlinka témájú médiaállományokat. | |
Andrej Hlinka szül.Hlinka András (Csernova,1864.szeptember 27. –Rózsahegy,1938.augusztus 16.)római katolikus szlovák pap, amásodik világháború előtti időszak egyik legjelentősebb, szélsőségesen nacionalista szlovák politikusa volt.
Hlinka egy nyolcgyermekes földműves-napszámos család fiaként született, édesapja id. Hlinka András, édesanyja Schulik Mária volt. Gyermekkorában ő is kivette a részét munkából, többek között bárány- és libapásztor volt.
HlinkaRózsahegyen ésLőcsén járt gimnáziumba.Teológiát végzettSzepeshelyen, ahol1889-ben szentelték katolikus pappá.1924-tőlpápai kamarás,1927-től pápai jegyző volt, egyúttal vallásos könyveket kiadóSzent Adalbert Társulat elnökségét is ellátta. A szociális kérdések mindig is foglalkoztatták és a nehézsorsúak helyzetét a szívén viselve gyakran támogatta anyagilag a szegény családokat.
Több helyen dolgozott papként, utoljára Rózsahegyen. Már fiatalon politizálni kezdett a konzervatívgrófZichy János vezetteKatolikus Néppártban. Amikor a párt erősítette a magyar nemzeti arculatát, Hlinka kilépett és a Szlovák Néppárt(Slovenská ľudová strana) egyik alapítója és kulcsfigurája lett. Főszerkesztője volt1897-ben a „Népi Hírek”(Ľudové Noviny) című újságnak, és1906-ban megalapította a „Népi Bank”-ot(Ľudová banka).1906-ban kétéves börtönbüntetésre ítélték magyarellenes agitáció miatt, és eltiltották papi hivatása gyakorlásától. Aszegedi Csillagbörtönben (ahol többek közöttKun Bélával is találkozott) egyházi témájú műveket írt, és fordított. A szülőfalujában történt1907-escsernovai tragédia utánX. Piusz pápa közbenjárására kegyelmet kapott, és kiengedték a börtönből.
1918-ban tagja lett aSzlovák Nemzeti Tanácsnak. Eleinte elfogadta az egységescsehszlovák nemzet eszméjét, de néhány hét elteltével változtatott a politikáján és megalapította az újSzlovák Néppártot. Már1919 nyarán elutazottPárizsba, és aversailles-i konferencián sikertelenül követelte a szlovákautonómiát. A pártja nevét1925 után „Hlinka Szlovák Néppártjára” (Hlinkova slovenská ľudová strana, HSĽS) változtatták, melynek haláláig elnöke, fő ideológusa és parlamenti képviselője volt. A csehszlovák parlamentben Hlinka volt a párt frakcióvezetője.
Eszméiben keveredett anacionalizmus, a szélsőségesklerikalizmus, az antikommunizmus,antiszemitizmus ésidegengyűlölet. Bigottan katolikus volt, olyannyira, hogy a magánéletben minden nem katolikussal szemben tartózkodó, olykor ellenszenves volt.[6] Harcolt aprágaicentralizmus ellen, az utolsó években anácizmus és afasizmus ideológiának egyes elemeit átvette, anélkül, hogy feladta volna a katolikus hitét. Amikor Németország megkezdte a nagyszabású zsidóellenes fellépéseket, ez még inkább növelte Hlinka lelkesedését a nácizmus iránt. Szövetségesének tartotta a nemzetiszocialista Szudétanémet Párt vezetőjét,Konrad Henleint és a magyarEsterházy János grófot. Egységesíteni akarta a szlovák nemzetet, mivel 1929-ben a választásokon Szlovák Néppártja 28, hat évvel később 30%-os támogatást kapott, de ez célja eléréséhez kevés volt. Ennél több szavazattal rendelkeztek együtt a kommunisták és a szociáldemokraták, akiket „a katolicizmus kizárólagosságát hirdető pap-politikus" legszívesebben betiltott volna, de vallási intoleranciáját a szlovák evangélikusok mind a mai napig nem bocsátották meg neki. 1936-ban egy nagygyűlésen kijelentette: „Én vagyok a szlovák Hitler, olyan rendet csinálok itt, mint Hitler Németországban." A baloldali pártokat csak „zsidó-bolsevik csőcselékként" szokta emlegetni, ennek kapcsán vált ismertté az a vallomása is, amely szerint „Addig nem nyugszom, amíg a vörös Szlovákiából nem csinálok fehér Szlovákiát".[forrás?]
1925-ben ezt nyilatkozta: „Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt."[7]
Hlinka mindig is erősen kötődött a szülőhelyéhez. Ismert volt róla, hogy imádott horgászni és ha tehette szabadidejében mindig ennek a szenvedélyének élt, amelyről még archív filmfelvételek is tanúskodnak.[6] Amikor arról kérdezték vajon azért horgászik annyit, mert szereti a halat, ő azt felelte, hogy azért szereti, mert horgászás közben egymaga van, pihen, gondolkodik, lélekben megtisztul. Édesapja tutajos is volt a Vágon, így már korán kötődni kezdett a vízi világhoz. Erről be is számolt egy1936-os interjúban a csehszlovák rádiónak.
Érdekelte a környezetvédelem is, így nyilvános felszólalásaiban gyakran szóvá tette, hogy a nagy gyárak szennyezik a Vág folyót.
Szívesen tartózkodott és társalgott egyszerű közemberekkel, leginkább az ő társaságukban érezte jól magát. Közvetlensége és kedvessége miatt az egyszerű emberek kedvelték.
Halála előtt néhány évvel már súlyos egészségügyi problémái voltak, ezért már1933.június 19-én megfogalmazta végrendeletét, amelynek tanúiAndrej Scheffer plébános ésJozef Tylka káplánok voltak. Birtokában levő festményeket, szobrokat és egyéb értékeit a rózsahegyi múzeumra hagyta. Könyveit és más ingóságait eladásra ítélte, amelynek árából a szegényeket kellett támogatni. Egyéb anyagi dolgokat a rokonai és a jezsuiták kaptak.[8]
Halálát gyomorrák okozta, amelynek áttétjei a vesére is kihatottak.1934-ben már átesett egy gyomorműtétenNagyszombatban és ahorvátországiKrk szigetén volt gyógykezelésen, de állapota tovább romlott. Ekkor ünnepelt 70. születésnapján továbbra is kemény harcra buzdította híveit a szlovákság ügyéért. Utolsó nyilvános beszédét a rózsahegyi plébánia erkélyén tartottaaugusztus 7-én, nem egészen három héttel halála előtt. Később egy pozsonyi szanatóriumba szállították, ám az orvosok nem tudtak tenni semmit az érdekében, így visszavitték Rózsahegyre, hogy ott érje a halál. Halálos ágyánál Rózsahegy akkori polgármestereAnton Mederly,Karol Sidor és Scheffer is ott voltak, továbbá a jezsuiták imádkoztak lelki üdvéért. Halála pillanatában még maradt annyi ereje, hogy megcsókoljon egy Jézus-feszületet.[8]
Halála utánJozef Tiso vette át a helyét, bár Hlinka nem nevezte meg örökösének, igaz politikai végrendeletet nem hagyott.[8]
Hlinka temetésétJán Vojtaššák szepesi püspök celebrálta, a prédikációtKarol Körper katolikus pap és képviselő mondta el. A temetésen nagy tömeg volt jelen, köztük számos egyházi és politikai méltóság. Jelen volt cseh részrőlMilan Hodža ésEduard Beneš is. Hlinka testét üvegfedelű koporsóban vitték végig a városon, hogy a tömegek még utoljára láthassák. Tiso maga is felszólalt a temetésen, aki először úgy nyilatkozott, hogy Csehszlovákia egységének és szuverenitásának fenntartása a szlovákoknak is érdeke.[8]
A háború utáni Csehszlovákiában nem tűrt személy lett.1989 után változtattak ezen a képen, az1991-ben megjelentSzlovák Nemzeti Életrajzokban(Slovak National Biography) már a következőképpen jelölik meg személyét: „a modern Szlovákia történetének egyik legfontosabb személyisége, nemzeti keresztény politikus és a szlovák autonóm törekvések képviselője”. Arcképe 16 évig a szlovákezerkoronás bankjegyen is jelen volt.
