Ennek a lapnak a címében vagy szövegében azújind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadottmagyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.
AzAndamán- és Nikobár-szigetek (hindi nyelven: अण्डमान और निकोबार द्वीपसमूह(andmaan aur nikobaar dvipsmuh), angolul: Andaman and Nicobar Islands)India egyikszövetségi területe azIndiai-óceánon, az indiai szárazföldtől kb. 1000 km-rel keletre. Két nagy szigetcsoportja azAndamán- és aNikobár-szigetek.
A két csoportot a 10. szélességi kör választja el egymástól: az Andamán-szigetek ettől északra, a Nikobár-szigetek ettől délre vannak. A szövetségi terület székhelyePort Blair városa az Andamán-szigetek déli részén.
ASzumátrától északnyugatra fekvő szigetek választják el aBengáli-öblöt azAndamán-tengertől. Az Andamán-szigeteket a déli Nikobár-szigetektől a kb. 150 km szélesTizedik-foki szoros (angolulTen Degree Channel) választja el egymástól; ez arról kapta a nevét, hogy rajta halad át a tizedik szélességi kör).
Az 572 szigetből mintegy 38 lakott (állandóan). Többségük (550 sziget, amik közül 26 lakott) az Andaman-csoport része. A kisebb Nikobár-csoport kb. 22 szigetéből 10 lakott.
A szigetek összterülete 8249 km², lakossága 356 152 fő (2001).[2]
Éghajlatuk trópusi; az évi csapadék 3000–3800 mm.
Két legmagasabb pontja az Észak-Andamán szigeten a 732 m magasNyereg-csúcs(Saddle Peak),[3] és a Nagy Nikobár szigeten 642 m-rel a tengerszint fölé emelkedőThullier-hegy.
1754-benDánia gyarmatosította, de a dánokmaláriajárvány miatt rövidesen a szigetek elhagyására kényszerültek. Wilhelm Boltholland tengerésztiszt kezdeményezése és irányítása által,Mária Terézia jóváhagyásával,1776.szeptember 20-án[4]Livorno kikötőjéből kifutott aHabsburg BirodalomJoseph und Teresia nevű hajója, fedélzetén 160 főnyi osztrák és magyar katonával azzal a céllal, hogy a birodalomnak gyarmatokat szerezzenek.[5] Indiában a borstermesztés egyik központjában, aMalabár-parton, Ali Kánmaharadzsától jókora területet vásároltak. A helyőrség megalapítása után továbbhajóztak. A Nikobár-szigetekre1778-ban érkeztek meg. Az egyik sziget helyőrségének parancsnoka Magyar György lett. Teressa szigetén, melyet a gyarmatosítók uralkodójukról,Mária Teréziáról neveztek el, egy osztrák tiszt parancsnoksága alatt levő helyőrséget alapítottak.1780-ban aJoseph und Teresia áruval megrakodva visszatért Európába. A szigetekre visszatérő következő útja – Mária Terézia halála illetve Bolt kapitány halála miatt – nem valósult meg. A nikobári helyőrségek katonái kalandos úton1788-ban jutottak vissza hazájukba, s ez egyben a szigetek fölötti, 1778 és 1784 közötti években fennálló, Habsburg uralom megszűnését is jelentette. Ezt követően ismét Dánia gyarmata, s 1868-tól angol gyarmat.
Újabbkori történelme szorosan kötődik India történelméhez. A szigetek jelenleg Indiához tartoznak.India az 1990-es évektől kezdve katonai támaszpontok létesítésébe kezdett a terület mindkét részéhez (Andamán és Nikobár) tartozó szigeteken.
A szigetek közül csak 36 lakott. 1981 óta nagy mértékű a migráció aHindusztáni-félszigetre.A szigetek hivatalos nyelve azangol és ahindi.
Az Északi Szentinel-szigeten él aszentineléz népesség, amelynek kultúrája és nyelve a mai napig teljesen ismeretlen a tudomány, ill. az emberiség számára: a szentinelézek nagyon ellenségesek és minden kapcsolatot visszautasítanak a szigeten kívüli világgal.[6]
A dzsarava népcsoport tagjai, az Andamán-szigeteken nem ennyire elutasítóak a külvilággal, bár ők is zárt csoportban élnek. A Rutland-szigeten is élt egy a törzs, adzsangilok, ők azonban az 1920-es évekre kihaltak.
.svg)
