Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Anattá (Fordításai és hagyományos megfelelői) | |
| magyar | éntelenség énnélküliség |
| angol | non-self |
| páli | अनत्ता (IAST:) anattā |
| szanszkrit | अनात्मन् (IAST:) anātman |
| kínai | Wú wǒ (egyszerűsített:) 無我 |
| japán | muga |
| koreai | mua |
| tibeti | བདག་མ་མཆིས་པ། (Wylie:) Bdag ma mchis pa |
| szójegyzék •jegyzet •tárgymutató | |
| Asorozat témája |
|---|
 |
Körvonalakban |
Azanatta (páli) vagyanátman (szanszkrit: अनात्मन्) abuddhizmusban a "nem-Én" állapotára utal (Én-telenség, önlét hiánya). A legkorábbi szövegekbenBuddha rendszerint arra használta ezt a kifejezést, hogy megtanítsa, hogy minden, amit az érzékszerveink érzékelnek (ebbe a gondolkodás is beleszámít), azok valójában nem jellemezhetők azzal, hogy "én" vagy "enyém". Éppen emiatt nem szabad kötődni hozzájuk.Apáliszutták az ember által átélt jelenségeket öt csoportba ("szkandhák" – az öt lét-aggregátum) sorolják. Ezek szolgáltatják a ragaszkodás alapját és az én érzetét. Anikájákban a Buddha azt mondja, hogy nem csupán az öt szkhandhához való ragaszkodás eredményezboldogtalanságot.[1]Az anatta nem az én tagadását jelenti, hanem a létezés egyik (a felsorolásban a harmadik) jellemzője. Akorai szövegekben a Buddha annak kifejezésére használta, hogy elmagyarázza, hogy ez az Én, a lélek nem létezése. A szó nem azt jelzi, hogy nem létezik semmilyen én esszencia, hanem hogy az nem az az Én-kép, amit a tudatunk megalkotott. Meg kell szabadulni a forma, az érzékelés, a gondolatok és a tudatosság által azonosított önmagunktól, hogy eljussunk magasabb rendű énünkig. Ezek a dolgok természetüknél fogva folyamatosan változó dolgok, amelyekkel azonosítani állandónak hitt énünket boldogtalanságot eredményez. Meg kell tanulni együtt élni velük, mint a napsütéssel, esőkkel, szelekkel, és az évszakokkal.[2]
Azanatta tana nem egy fajtamaterializmus, mivel a buddhizmus nem feltétlenül tagadja a mentális jelenségek létezését (például érzések, gondolgatok és érzések), amelyek az anyagi jelenségektől függetlenek.[3] Ezért azanatta szó hagyományos fordítása "nem-lélek"-ként[4] félrevezethet. Amennyiben a "lélek" egy test nélküli komponenst jelöl egy személynél, amely valahogyan tovább él a halál után, akkor ennek létezését a buddhizmus nem tagadja.[5] Valójában az emberek (páli:puggala; szanszkrit,pudgala) egy folyamatosan alakuló tudattal (páli:szamvattanika vinnyana),[6][7]tudatfolyammal (páli:vinnyana szotam;[8] Sanskrit:vidzsnyana szrotám), vagy tudat folytatás (szanszkrit:csitta-szantána) jellemezhetők. Ezek okozzák halálunkkor, avagy az elemek egymásba olvadásakor (szkandhák) egy újabb csoport szkandha ébredéséhez. Azonban a buddhizmus nem ismeri el az állandó vagy statikus valóság létezését, amely állandó maradna az örökké változó lények testi nagy nem testi elemei mögött.
A feljegyzések szerint a Buddha kiigazította egyik tanítványát, aki azt gondolta, hogy azújraszületés során ugyanaz a tudat születik újra változás nélkül.[9] Éppen úgy, ahogy a test változik egyik pillanatról a másikra, úgy mennek-jönnek a gondolatok. Azanatta tana szerint nem létezik állandó tudatállapot, amely átélné ezeket a gondolatokat, mint akartezianizmusban. Inkább a tudatos gondolatok megjelenéséről és megszűnéséről beszélhetünk, amely mögött semmiféle gondolkodó lény nem áll.[10] Amint a test meghal, a testen belüli gondolkodási folyamatok folytatódnak, majd újjászületnek egy másik testben.[5] Mivel a mentális folyamatok folyamatosan változnak az új személy nem teljesen ugyanaz lesz, de nem is teljesen különböző attól a személytől, aki meghalt.[11]
Az állandó ént a buddhizmus ugyan nem ismeri el, az empirikus ént nem tagadja (egy folyamatosan változó fizikai és mentális jelenségből tevődik össze). Erre utalhatunk úgy, hogy "én", "te", "létező" stb.[12]Korai buddhista szövegek jellemzése szerint amegvilágosodott személy folyamatosan változik és az empirikus énje rendkívül magas szinten áll.[13]
A buddhistaanatta (páli) vagyanátman (szanszkrit) fogalmat a szútrákban főnévként és melléknévként is használják a jelenségekre, hogy azok éntől mentesek vagy nem-én természetűek. Vonatkozik minden dologra a makrokozmosztól a mikrokozmoszig, legyen az egy fizikai test vagy a kozmosz összessége. Vonatkozik ezen felül minden mentális mechanizmusra, amelyek állandóság nélküliek. A fogalom gyakran hangzik el adukkha (tökéletlenség) és azaniccsa (mulandóság) fogalmak társaságában. Ezt a három kifejezésre gyakorta utalnak egyben úgy, hogy azösszetett jelenségek: aniccsa, dukkha és anatta.
A páli kánon egyik fontos alapszövegében, a Szamjutta Nikájában található Anattászuttában a Buddhát megkérdezi egy világi, hogy mit jelent az anatta: Szávatthiban. – Szerzetesek, a forma éntelen, az érzet éntelen, az észlelés éntelen, a késztetések éntelenek, a tudatosság éntelen. Így látva, a tanult nemes tanítvány elfordulást tapasztal a formától, elfordulást az érzettől, elfordulást az észleléstől, elfordulást a késztetésektől, elfordulást a tudatosságtól. Elfordulást tapasztalva szenvtelen lesz. A szenvtelenségből fakadóan [tudata] megszabadul. Mikor megszabadult, megjelenik [benne] a tudás: megszabadult. Megérti: a születést elpusztította, a szent életet leélte, megtette, mit meg kell, nem maradt semmi több e létállapotra.”[14]
Buddhizmusportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap