Azanarchizmus (agörög Αναρχος-ból:[1]uralomnélküliség) baloldalipolitikai ideológiája elutasítja az emberek uralmát más emberek felett, bármiféle társadalmi hierarchiát. Magába foglalja azokat az elméleteket és a meggyőződéseket, melyek támogatják minden kötelező érvényű kormányzat, azállam eltörlését.[2][3][4] Ezzel szemben olyan társadalmat tartanak ideálisnak, amelyben az egyének önkéntes alapon működnek együtt különféle kollektívákban, ahol a társadalmi élet alapegysége akommuna,(wd) a termelő munka pedig szövetkezetekben,szindikátusokban folyik.[5]
Az anarchizmus célja a szociális igazságtalanságok kiküszöbölése az egyenlő lehetőségek megteremtésével. Az anarchizmus legátfogóbb értelemben uralomnélküliség (anarchia), mely alatt azonpolitikai rendszert kell értenünk, amely minden külső hatalom és erőszak nélkül, tisztán az emberek szabad, testvéri együttélésén alapszik. Egyediségét az uralomnélküliségre,hatalom nélküli rendre való törekvés adja. Az anarchisták szerint azállam erőszakosan beavatkozik az emberek életébe; apolgárai biztonságát védeni és a társadalmiintegrációt megteremteni hivatott intézmények – azoktatás, ajogrend, az erőszakszervezetek – valójában az uralmon lévő elit hatalom tekintélyének megtartását szolgálják, ezért végső soronzsarnokiak és megszüntetendők. Az anarchisták szemében az anarchia társadalmi rendjespontán rend (spontaneous order). Szerintük ennek létrejöttéhez nincs szükség uralmi intézményekre, ellenkezőleg, az uralmi intézmények éppen a spontán rend kialakulását gátolják, s egyes érdekcsoportok akaratát képviselve egy hierarchikus, politikailag vezérelt társadalmat hoznak létre.
Az anarchia tehát – szemben a köznapi felfogással – nemkáosz, nem zűrzavar, hanem önszabályozó spontán rend.
„Az a társadalomelmélet, amely az igazságosságra (azaz egyenlőségre és reciprocitásra) törekszik az emberi viszonylatokban (bízva abban, hogy ez egyben a szabadság elérésének útja is), célját az állam teljes kiküszöbölésével véli elérhetőnek.”
Az anarchizmus nem határolható be egyértelműen. Különböző irányzatainak közös jegyeként egyedül az állam elvetésének elve figyelhető meg.
A proudhoni „kispolgári” anarchizmus utópiája a szabad kistermelők hálózatából szerveződő gazdaság és társadalom. A klasszikus,bakunyini anarchizmus voltaképpen amarxizmus néhány ponton módosított verziója, miszerint is amarxi (Marx végső utópiájában sem volt állam) úton nincs szükség az állam kitérőjére, a valódi forradalmi potenciál nem a munkásságban, hanem a parasztságban és a kispolgárokban rejtőzik, valamint hogy a forradalom elkerülhetetlen (Marx elméletét csak később egészítette ki ezzel).Azanarchoszindikalizmus elsősorban szakszervezeti alapjainak köszönhetően rendelkezett markáns elképzelésekkel az anarchista társadalomról: az anarchoszindikalista utópiában a munkások egyesülése irányította volna az egyes gyárakat.
A20. században számos személlyel végeztek anarchisták, mintSisi vagyWilliam McKinley. Ez aterrorista típusú anarchista felfogás az államgépezetet elsősorban annak eszközein keresztül, egyéniszabotázs- és terrorakciókkal próbálja elpusztítani.A 20. század második felében az anarchizmus apunk eszmei olvasztótégelyében ruházódott fel az önszerveződő társadalom elméletével és azzal a gondolattal, hogy az anarchizmus nem csak szükségszerű, hanem mindenkinek jó is. Ennek alapja azantropológiai optimizmus, amely szerint az ember alapvetően jó, csak a hatalmi struktúra és intézmények rontják meg.A mai, európai műveltségű anarchizmus egyik legfőbb politikai célja aközvetlen demokrácia megvalósítása, elveti aképviseleti demokráciát. Az anarchista mozgalom egyik örököseként a modernzöldmozgalom decentralizált, hálózati jellegű, spontán-informális és a közvetlen demokrácia eszközeit használja céljai eléréséhez.[6]
Az anarchizmus nagy hatást gyakorolt a különböző művészetekre, például az irodalomban aszimbolistákra.József Attila ekként fogalmazott – a „szabadság szüli a rendet”, nem pedig a rend a szabadságot. Azavantgárd művészet és az anarchizmus kapcsolata is erős, különösen aszürrealizmus és adadaizmus esetében. Az1960-as évek új művészetei is erőteljes antiautoriter vonásokat rejtenek magukban. Fontos hatást gyakorolt még az anarchizmusGeorge Orwell művészetére, aki aspanyol polgárháborúban találkozott az anarchista törekvésekkel. Erről aHódolat Katalóniának című könyvében írt. Hozzá hasonlóan a polgárháború idején ismerte meg az anarchizmustCarmelo Arden Quin festő is.Lev Tolsztojra is nagy hatást gyakorolt az anarchista mozgalom, ő a keresztény anarchizmus szellemében politikai műveket is írt. Apunk zenét tartják egyesek az anarchizmus zenei kifejezőjének. Ennek egyik kultikus filmje azÜvegtörők.
↑Gerhard Göhler und Ansgar Klein:Anarchismus. In:Hans-Joachim Lieber (Hrsg.):Politische Theorien von der Antike bis zur Gegenwart. Bundeszentrale für politische Bildung, Bonn 1993, S. 580;Peter Lösche:Anarchismus. In:Dieter Nohlen (Hrsg.):Lexikon der Politik, Bd. 7: Politische Begriffe. directmedia, Berlin, 2004, 34. o.
