Ez a lap egy ellenőrzött változata
| An-Nászir Haszan | |
| Egyiptom szultánja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1347.december 18. –1351.augusztus 11. | |
| Elődje | Al-Muzaffar Háddzsi |
| Utódja | Asz-Szálih Szálih |
| Egyiptom szultánja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1354.október 20. –1361.március 17. | |
| Elődje | Asz-Szálih Szálih |
| Utódja | Al-Manszúr Muhammad |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Kalávún-ház |
| Született | 1336 körül Kairó |
| Elhunyt | 1361.március 17. Kairó |
| Édesapja | I. An-Nászir Muhammad |
| Testvére(i) | Al-Muzaffar Háddzsi egyiptomi szultán |
 AWikimédia Commons tartalmazAn-Nászir Haszan témájú médiaállományokat. | |
An-Nászir Haszan, trónra lépése előttBadr ad-Dín Abu l-Maáli Haszan ibn an-Nászir Muhammad (1336 k. –Egyiptom,Kairó,1361 márciusa)an-Nászir Muhammad fia, azegyiptomi türk (elterjedt, de pontatlan elnevezésselbahri)mamlúkok tizenkilencedikszultánja, egyben az1382-ig uralkodókalávúnida dinasztia tizedik tagja volt (uralkodott először1347 decemberétől1351 augusztusáig, majd1354 októberétől haláláig). Teljes titulusaal-Malik an-Nászir („a győzedelmes király”).
Azután került trónra – hetedikként Muhammad szultán nyolc fia közül –, hogy féltestvérét,al-Muzaffar Háddzsit meggyilkolták az elégedetlenkedőcserkeszmamlúkok. Amikor megszerezte a szultánságot, alig tizenegy éves volt, így – miután az addig szokásos hűségeskü (bajaa) helyett pusztán hűségi szerződést (hilf) kötöttek vele az előkelőségek – egy kilenctagú régenstanács kormányzott helyette. Ennek vezéregyéniségei apja háztartásának veteránjai voltak: Sajhún al-Umari, illetve egy testvérpár, Mandzsak al-Júszufi és Bajbuga Urúsz. Ebben az időben csapott le a birodalomra anagy pestisjárvány:1347 nyarán ért Szíriába, ahonnan1348-ra terjedt át Egyiptomra, ahol1349-ig dühöngött. A pestis ezentúl rendszeresen visszatért aNílus völgyébe, hatalmas pusztítást végbevíve, megrendítve a szultánság gazdaságát, tovább rontva a politikailag instabil helyzetet.
A még mindig meglehetősen fiatal, de a nagykorúságát hivatalosan már elért uralkodó1350.december 25-én, míg Bajbuga zarándoklaton, Sajhún pedig vadászaton volt, letartóztatta Mandzsakot, de ahhoz nem volt ereje, hogy a többi előkelőség felett is befolyást szerezzen. Az elégedetlenkedők (egy Táz és egy Minkali nevű emír) végül1351 augusztusában lemondatták, és egy nála három évvel idősebb féltestvérét,asz-Szálih Szálihot ültették trónra, akit azonban1354.október 20-án letettek a trónról, és Sajhún főparancsnok és Szargitmis/Szargatmus emír jóvoltából ismét Haszan lett a szultán.
Haszan második országlása, ha hosszabb ideig is tartott, szintén sem volt sikeres. Sajhún1357-es halála után Szargitmis befolyása nőtt meg jelentősen, aki1358-ban megpróbálta letenni a szultánt, ám Haszan értesült a tervről, és az augusztusban kitörő kairói utcai harcokban saját mamlúkjai diadalmaskodtak. Szargitmist Alexandriába vitték, ott is halt meg fogságban. A szultán ezt követően kezdhetett hozzá az új hatalmi bázis kiépítéséhez. A korábbi esetektől eltérően ez nem pusztán a saját mamlúkok előtérbe helyezését jelentette. Haszan nagy szerepet szánt az addig állami karriert szinte sosem befutó mamlúkfiaknak(aulád an-nász, szó szerint az „emberek fiai”), saját gyermekeinek, több eunuchnak, sőt nőknek is. Hívei számos kisebb-nagyobb emírséget kaptak, például szíriai kormányzóságokat. Az új berendezkedés természetesen kiváltotta a mamlúkok ellenállását, és az elégedetlenkedők élére a szultánnak köszönhetően szép karriert befutóJalbuga l-Umari állt. Haszan ezúttal is megpróbált lecsapni a konspirátorokra, de ezúttal kudarcot vallott: híveit leverték, őt pedig, miközben beduin öltözetben próbált menekülni, elfogták és Jalbuga parancsára lefejezték1361.március 17-én.
Utódául tizenhat éves unokaöccsét,al-Muzaffar Háddzsi fiát,al-Manszúr Muhammadot nevezték ki, aki Jalbuga irányítása alatt állt.
