A szilárd halmazállapotú, de nem szabályos kristályos szerkezetű anyagokat nevezzükamorfnak. Maga a szó görög eredetű (άμορφος), durva fordítása: alaktalan, formátlan.[1] Ezekben az anyagokban a kristályokra jellemző rendezettség, szabályosság hiányzik, ebből a szempontból szerkezetük inkább a folyadékokra hasonlít. A folyadékoktól viszont éppen a különösen magasviszkozitás különbözteti meg őket. Szerkezetükből az is következik, hogy egészen más tulajdonságaik lesznek, mint akristályos változatoknak. Azonban a tisztán kristályos és tisztán amorf anyagok a környezetünkben előforduló anyagok esetében határesetet jelentenek. Még az olyan hírhedt amorf anyag is, mint azüveg, itt-ott tartalmazhat lokális kristályszerkezeteket és -kezdeményeket. Köztudott az is, hogy apolietilén gyártási eljárásától függően lehet többé-kevésbé kristályos. Másrészről a kristályos anyagok nagy része sem egyetlen kristály (úgynevezett egykristály), hanem sok kisebb-nagyobb kristályszemcse konglomerátuma (úgynevezett polikristály). E kristályszemcsék határai pedig ugyancsak bizonyos amorf jelleget kölcsönöznek az anyagnak.
Az amorf anyagok sok mindenben különböznek a kristályos anyagoktól. Például:
Nincs éles olvadáspontjuk, ugyanis ha az amorf szenet melegítjük, fokozatosan lágyulni kezd, a viszkozitás pedig rohamosan, sok nagyságrenddel csökken. A fázis viszont ugyanaz, akár szilárd, akár folyékony az anyag. Nincs fázisváltozás.
Jó áram- és hőszigetelők, ugyanis az elektronok nem tudnak elmozdulni, nincs delokalizáltpi-kötés. Elektromos ellenállásuk és mechanikai szilárdságuk általában jóval nagyobb, mint a kristályos változataikéi.
Az amorf fémek (más néven fémüvegek) nagyon jól mágnesezhetők, korrózió és kopásállóságuk kimagasló.
Amorf anyag például aszurok,viasz,bitumen,paraffin, és aműanyagok többsége (borostyán ésgumi), vagy azüveg. Ez utóbbinak nagyon sok változata van. Például a gyorsan kihűltlávából keletkezettobszidián, ameteorok becsapódásakor keletkezett tektit, illetve a megkövesedett fa és viasz, más néven fa- és viaszopál.
Azonban a fémeknek is van amorf változatuk, afémüveg. A fémüveg úgy készül, hogy olvadáspontig felhevítik a fémet, és egy gyorsan forgó, erősen hűtött hengerbe öntik az olvadékot. Akkor sikerül előállítani az igazi fémüveget, ha a hűlési sebesség 100000 Kelvin/másodperc. Azért változnak meg a fémek tulajdonságai, mert szinte az összes tulajdonságuk kristályrácsuk alapján értelmezhető. A kristályrács hiányában tehát újaknak kell megjelenniük.
