Amitábha[1] (szanszkrit: अमिताभ,Amitábha (wordstem), əmɪˈt̪aːbʱə)Amida vagyAmideva mennyeibuddha amahájánabuddhizmus hagyományai szerint. Amitábha aTiszta Föld buddhizmus fő buddhája. A buddhizmusnak ezt az ágát főlegKelet-Ázsiában gyakorolják. Avadzsrajána irányzatban szereplő Amitábha hosszú életkoráról, tiszta észleléséről, a jelenségek ürességének mély megértéséről ismert, illetve arról, hogy vonzza a vörös tűzelemet. A szövegek szerint Amitábha az elmúlt életeiben (bodhiszattvaként, akit Dharmakárának hívtak) tett végtelen számú jó-cselekedeteiből származó végtelen érdemmel rendelkezik.
AVégtelen élet szútrája szerint Amitábha több világkorral ezelőtt egy Dharmakára nevű pap volt. Aszútra egyes verziójában Dharmakára egy király volt, akiLokesvararádzsa buddhától hallott először a buddhista tanításokról, aminek hatására lemondott a trónjáról. Ezután fogadalmat tett, hogy el fogja érni abuddhaság szintjét, amely által saját buddha-mezőre fog szert tenni (buddhaksetra, egy buddha érdemei által létrejövő, közönséges valóságon kívül eső, ősi világegyetem részét képező birodalom). Fogadalma 48 pontból állt, amely meghatározta, hogy milyen jellegű buddha-mezőt kívánt Dharmakára létrehozni. Ez azt is behatárolta, hogy milyen feltételekkel lehet újjászületni abban a birodalomban és milyen lényként.
A Kínában, Vietnámban, Koreában és Japánban is közismert szútra verzióiban Bharmakára 18. fogadalma az, hogy bármely lény a világegyetemben, aki a Tiszta Földön kíván újjászületni és az ő nevét hívja, akár csak tízszer, akkor garantáltan újjá fog ott születni. A 19. fogadalma alapján bodhiszattváival együtt meg fog jelenni azok előtt, akik a haláluk pillanatában hívják őt. Mindenki felé való nyitottságuk és elfogadásuk miatt lehetett aTiszta Föld hit akkora hatással amahájána buddhizmusra. A Tiszta Föld buddhizmus legkorábban Északnyugat-India, Pakisztán és Afganisztán területén vált népszerűvé, ahonnan tovább terjedtKözép-Ázsiára ésKínára.
A szútra azt is elmagyarázza, hogy Amitábha az érdemei összegyűjtése után elérte a buddhaságot és továbbra is aSzukhávatí birodalomban lakozik, amelyet egy boldogsággal teli helynek ír le.
Az Amitábhával és a fogadalmaival kapcsolatos alap tanok három kanonikus mahájána szövegben szerepelnek:[2]
Amitábha erőfeszítései révén jött létre a "Tiszta Föld" (净土, kínai:jìngtŭ; japán:jōdo; vietnámi:tịnh độ) melyetSzukhávatí-nak (szanszkrit: "boldogságteli") neveznek. Szukhávatí a távoli nyugaton fekszik, a saját világunk határain túl. A fogadalmai erejénél fogva Amitábha mindenki számára lehetővé tette, hogy hívhassa őt és újjászülethessen az ő birodalmába, ahol további dharma tanításokat kaphat tőle, hogy végül bodhiszattvává és buddhává váljanak ők is (a mahájána buddhizmus legfőbb célja). A bodhiszattvák és buddhák ezután visszatérhetnek bármely kor bármely világába, hogy segítsenek a szamszára összes létező lényének.
Amitábha az átfogó szeretet buddhája. Nyugaton tartózkodik és minden lény megvilágosodásáért fáradozik. Legfőbb megvilágosodási technikája a környező világ paradicsomként való vizualizációja. Aki az ő világát paradicsomként látja, feléleszti a megvilágosodási energiáit. A világot egy ahhoz illeszkedő pozitív gondolattal lehet paradicsomként látni vagy az által, ha minden lénynek boldogságot kívánunk. Az Amitábha tanok alapján bárki eljuthat a paradicsomba, aki a halála pillanatában a saját feje fölé vizualizálja Amitábha Buddhát és a tudata a fejcsakrán keresztül távozik.
A japán vadzsrajána vagysingon buddhizmusban Amitábha aTizenhárom Buddha egyike, akik előtt a hívők áldozatot mutatnak be. A tibeti buddhizmushoz hasonlóan a singonban is léteznek kifejezetten Amitábhának szóló mantrák, bár a használt mantrák különböznek. Amitábha szintén szerepel a singonMéhbirodalom mandala buddhái között.
Amitábha több vadzsrajánamantra központi alakja. Az Amitábha mantra szanszkrit formájaoṃ amitábha hríḥ, amelynek a tibeti változata azom ami deva hri. A japán singon mantra azon amirita teizei kara un, melynek az eredeti indiai formája azom amrta-tedzse hara húm.
Amitajuszmandalája,Tibet, 19. század, Rubin Művészeti Múzeum, New York.
↑Lévi, Sylvain; Takakusu, Junjir; Demiéville, Paul; Watanabe, Kaigyoku (1929).Hobogirin: Buddhista enciklodikus szótár kínai és japán források alapján, Paris: Maisonneuve, 1-3. fejezet (Amida).
↑Hisao Inagaki, Harold Stewart (transl.): The Three Pure Land Sutras, Berkeley: Numata Center for Buddhist Translation and Research 2003.ISBN 1-886439-18-4PDFArchiválva2015. május 21-i dátummal aWayback Machine-ben Hozzáférés ideje: 2013/07/28
↑Georgios T. Halkias,Luminous Bliss: A Religious History of Pure Land Literature in Tibet Pure Land
↑Tibet is My Country: Autobiography of Thubten Jigme Norbu, Brother of the Dalai Lama as told to Heinrich Harrer, p. 121. First published in German in 1960. English translation by Edward Fitzgerald, published 1960. Reprint, with updated new chapter, (1986): Wisdom Publications, London.ISBN 0-86171-045-2.
%2c_Kamakura_period%2c_12th-13th_century%2c_wood_with_gold_leaf_and_inlaid_crystal_eyes_-_Tokyo_National_Museum_-_DSC05345.JPG)
