Amfoternek nevezzük az olyan anyagokat, amelyek mind savas, mind bázikus tulajdonságokat mutatnak. Olyanvegyületek, ill.ionok, melyeksavként ésbázisként egyaránt képesek viselkedni, tehát protonfelvételre és -leadásra egyaránt képesek.
A szó a görög αμφότεροι (amfoterosz) szóból származik, jelentése mindkettő.[1]
Amfoterek például azaminosavak, afehérjék, egyesfémek, például azalumínium, acink, azón és afélfémek többsége.
Például acink-oxid eltérően viselkedik azoldatpH-jától függően:
Savakban:

Lúgokban:
![{\displaystyle \mathrm {ZnO+H_{2}O+2OH^{-}\rightarrow [Zn(OH)_{4}]^{2-}} \,\!}](/image.pl?url=https%3a%2f%2fwikimedia.org%2fapi%2frest_v1%2fmedia%2fmath%2frender%2fsvg%2f64e035127a88558631cb5fb60f4a09935bffce4b&f=jpg&w=240)
Amfoter vegyületre a legegyszerűbb példa avíz. Ha a víz protont vesz fel,oxóniumion, ha protont ad le,hidroxidion keletkezik:


Tehát a vízmolekula az egyik reakcióban savként, a másikban bázisként viselkedik. A vízmolekulák egymás közti kölcsönhatásában is megnyilvánul az amfoter tulajdonság (autoprotolízis):

- ↑Fülöp József:Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 15. o.ISBN 963 8334 96 7
 | Ez akémiai tárgyú lap egyelőrecsonk (erősen hiányos).Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |