A legendák szerint a mai város elődjét a trójai menekült Antellusz,Aineiasz egyik barátja alapította. Szintén a legendák szerint az ókori várost a 9–10. században teljesen elpusztították aszaracénok. ÚjjáépítésétII. Frigyesnek köszönheti, aki 1232-ben várat építtetett és új, falakkal erősített települést alapított az ókori város helyén. Ugyancsak a császár parancsára épült fel 1232 és 1247 között az impozáns aSanta Maria Assunta-katedrális, amelyet a császár nyomásáraIV. Ince pápa kivett aBari egyházmegye fennhatósága alól és önálló udvari kápolna státusszal ruházta fel. A császár által adományozott előjogok elősegítették a város gyors gazdasági fejlődését, így hamarosanApulia egyik jelentős városává lépett elő. 1860-ban két hónapig Altamurában székeltGaribaldi helyi önkénteseinek haditanácsa, és itt alapították megBari tartomány átmeneti kormányát. Olaszország egyesítését követően egy időre Puglia fővárosa lett.
Altamura hírnevét a világszerte híres kenyere alapozta meg, amelyet a 16. század óta változatlan eljárással készítenek és oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel forgalmaznak. A város területén található Lamalunga-barlangban találták meg a 250 ezer évesaltamurai ember maradványait, míg a De Lucia kőfejtőben rengetegdinoszaurusz-lábnyomra bukkantak. A leletek paleontológiai és történelmi értékét figyelembe véve a helyszíneket felvételre javasolják azUNESCOvilágörökség listájára.
A Murgia-fennsík északnyugati részét vastag mészkő- és dolomitrétegek, az úgynevezett bari és altamurai mészkőformációk építik fel, amelyek akréta időszakban, körülbelül 130 millió éve keletkeztek, amikor a lassútektonikai mozgások eredményeként kiemelkedtek a pugliaikarbonátos platformok, aGargano, aSalento valamint aMurgia. A fennsíknak ez a része magasabb, mint a déli vidékek, és a mészkőrétegek összvastagsága helyenként eléri a 3000 métert is (legmagasabb csúcsai a Monte Caccia (680 m) és a Torre Disperata (686 m)), ellentétben a Murgia déli részével, ahol a kiemelkedések nem haladják meg az 500 métert. Szerkezetföldtani szempontból egy megnyúlt táblás vidék aBradanói-árok(Fossa Bradanica) és azAdriai-tenger között. A vidék a tenger irányában enyhébben lejt, mint nyugat, azaz az árok felé.[2]
A karbonátos felszín morfológiáját elsősorban az esővíz formálta. Hosszan tartó eróziós tevékenysége során változatoskarsztformák alakultak ki. Ezek közül a leglátványosabbak az (elsősorban időleges) vízfolyások által a mészkőrétegekben kivájt változó szélességű repedések, árkok az úgynevezettlamák, valamint a nagyméretűdolinák, amiket a helyiekpulónak neveznek. A felszín alatti vizek nagy kiterjedésű barlanghálózatot hoztak létre érdekes cseppkőalakzatokkal (például acastellanai barlangok).[3] Területén található a Murgia egyik legnagyobb dolinája, aPulo di Altamura, amely 550 méter átmérőjű és 92 méter mély. A karsztos morfológiának köszönhetően a vidéken számos barlang található, mint a lamalungai barlang, ahol 1993-ban a világon először egy teljes ősembercsontvázat találtak (altamurai ember), egy 172–130 ezer évvel előttiHomo sapiens neanderthalensis maradványait.[4] Az Altamurától délre fekvő Pontrelli egyik barlangjában, a Cava de Luciában jelentős őslénytani feltárás található, felső krétakoridinoszaurusz lábnyomokkal. A történelmi és földtörténeti szempontokból kiemelt fontosságú helyszínek miatt azaltamurai Murgiát felvették azUNESCOvilágörökségi helyszín jelöltjeinek listájára.[5]
A legendák szerint a mai város elődjétAineiasz egyik barátja, Antellus alapította, miután menekülni kényszerültTrójából. Míg Aineiasz –Elissa karthágói királynővel való afférja után – tovább vándorolt egészen a maiLazio területére, addig Antellus délen maradt és megalapítottaAltilia városát, azazAlter Iliumot, amásik Tróját. Egy másik legenda szerint a várost az alattvalói elől menekülőAlthaia, acalydoniOeneus felesége alapította, akit fiának,Meleagernek meggyilkolásával vádoltak meg.
A város területén végzett régészeti ásatások soránkőkorszaki,bronzkori ésvaskori leletekre bukkantak, ami azt bizonyítja, hogy a térséget már ősidők óta lakták. Bronzkorinekropolisz nyomait tárták fel a közeli La Crocében. A város környékén közel ötvenhalomsírt azonosítottak be arégészek.
Az első állandó települést azonban apeucetiusok (Lükaón árkádiai király egyik fiának leszármazottai) alapították azon a dombon, amelyen a történelmi központ ma is áll. Valószínűleg jelentős szerepe volt a régióban, hiszen vastag, küklopikus (habarcs nélkül egymásra rakott óriási kőtömbökből épített) falak vették körbe, amelynek maradványai napjainkig fennmaradtak. A falak építését a történészek az i. e. 5. és i. e. 3. század közötti időszakra teszik, s valószínűsítik, hogy ez egybeesett a város egyik virágkorával. Az i. e. 2. századtól kezdődően hanyatlásnak indult. Rövid idejű fejlődésen esett át arómai uralom alatt, akikfürdőket építettek, javítottak a vízellátáson és megerősítették a falait.[8][9][10][11]
A város a 9–10. századiszaracén portyázások idején teljesen megsemmisült.
ÚjjáépítésétII. Frigyesnek köszönheti, aki 1232-ben várat építtetett és új, falakkal erősített települést alapított az ókori város helyén. Ennek emlékét őrzi a város címere is, amelyen olvasható, hogyFedericus Me Reparavit, azazFrigyes javított meg. A császár pontos indoka nem ismert, egyes történészek szerint aszentföldikereszteshadjáratból visszatért beteg katonái számára építtette, mások meghatározó indokként a vidék stratégiai jelentőségét emelik ki. A település benépesítése érdekébengörög észsidó telepeseket is hívott, akiknek speciális előjogokat biztosított. Ugyancsak a császár parancsára épült fel 1232 és 1247 között az impozáns templom akatolikus egyházat követő lakosság számára, a görög lakosság aSan Nicola dei Greci templomot használta. A változatos összetételű lakosság a városképre is rányomta bélyegét: a görögök rendszerint egy közös udvar köré építették házaikat, míg a katolikusok hosszú, labirintus-szerű utcákban éltek.[10][12]
A császár által adományozott előjogok elősegítették a város gyors gazdasági fejlődését, így annak a 14. század elejére már több ezer lakosa volt. Egy 1232-ben,Melfiben kiadott oklevélben a császár úgy határozott, hogy az altamurai templomot kivonja apüspöki fennhatóság alól. EztIV. Ince pápa is megerősítette 1248-ban keltezettbullájában, amelyben kimondta, hogy a templom közvetlenül a király fennhatósága alá tartozik. Ez azt jelentette, hogy a királynak joga volt kijelölni a szolgáló papokat, akik a fizetésüket is tőle kapták.[8][10][13]
A 13. századtól kezdődően a város gazdasági élete fejlődésnek indult, a politikai életben pedig egyre meghatározóbb szerepet töltött be a klérus és a nemesség. A középkorban a várost számos nemesi család birtokolta, köztük az Orsinik és Farnesek. Első említése Altamuraként 1299-ből származik, agravinai püspök egyik leveléből. Ebből a levélből kiderül, hogy egy bizonyos gravinai Sire Mundea őseitől úgy hallotta, Altamura az egykoriAltilia helyén épült fel.[8][10]
A 14. században a lakosság gyorsan növekedett, számoslucaniai család költözött be falai közé, de ugyanebben az időben épültek fel az első nagyobb nemesi paloták is, amelyek inkább erődnek tűntek magas falaikkal, körbezárt belső udvaraikkal. Számos kereskedőcsalád is megtelepedett, hozzájárulva a város gazdasági fejlődéséhez. 1485-benVIII. Ince pápa – Pirro del Balzo nyomására – alapítványi templomnak nyilvánította a székesegyházat, ami a vezető papok számára lehetővé tette, hogy viseljék apüspöki jelvényeket (mitra,mellkereszt,pásztorbot), ugyanakkor lehetővé tette önállókáptalan megalapítását.[8]
A város egyik jelentős leírása 1584-ből származik, Angelo RoccaÁgoston-rendi püspöktől, aki végiglátogatva aNápolyi Királyság kolostorait eljutott Altamurába is. Az ő írásaiból kiderül, hogy akkoriban Altamura főtere volt a királyság egyik legnagyobb és legtágasabb tere.[8]
Az 1647-es nápolyi spanyolellenes felkelésben néhány altamurai nemesi család is részt vett. Az ellenük irányuló megtorló hadjáratotConversano grófja vezette, aki több befolyásos apuliai nemesi család támogatását tudta maga mögött. A felkelők nagy részét, közöttük a vezérüket, Matteo Cristianit is kivégezték.[8]
Az első iskola megnyitását, az úgynevezettRegio Studiót vagyRegia UniversitátVII. Károly nápolyi király 1748-ban engedélyezte a városban. Az intézményben matematikát, filozófiát, logikát, anatómiát, botanikát, teológiát és görög valamint latin nyelvet oktattak. Az iskola népszerű volt, hiszen úgyPugliából, mint a szomszédosBasilicatából is érkeztek ide diákok.[8]
A 18. század végéig a város nem lépte túl a falakat, mindössze az utcahálózatot alakították át úgy, hogy azok a templom előtti térre érjenek be. Az utcák azonban keskenyek voltak, egy-kétemeletes épületek szegélyezték őket, hasonlóan Puglia más városaihoz. Ez az úgynevezett „claustro” (am. korlátozott, zárt) tipológia valószínűleg arab és görög behatásra született meg: az utcára néző magas falak mögött általában kis udvarok húzódtak, ahol a mesteremberek műhelyei voltak, de mezőgazdasági célokra is használták ezeket. Az etnikai és vallási alapú elkülönülés azonban továbbra is megmaradt, ennek egyik példája a saját, belső kapuval rendelkező görög negyed volt.[8]
1798-banVI. Piusz pápa a város főesperesét, Nulliust Altamura első püspökévé avatta. Egy évvel később a tiszavirág életűParthenopéi Köztársasághoz csatlakozott és a köztársaságpártiak regionális központjává vált. Május 10-én a királypárti csapatok Ruffo bíboros vezetésével véres harcok során visszafoglalták. A királypárti csapatok nem kegyelmeztek a San Domenico kolostor szerzeteseinek sem, akik a klérus többségével ellentétben a felkelőkkel szimpatizáltak. A város lakosságának egy része elmenekült, közöttükSaverio Mercadante neves zeneszerző is.[8][12][11]
MiutánNapóleon csapatai elfoglalták aNápolyi Királyságot, az 1800-as évek elején felszámolták afeudalizmust, ami a kisnemesség felemelkedéséhez vezetett. Altamura vidékén felosztották a nagy kiterjedésű birtokokat, ami a mezőgazdasági termelés visszaesését okozta úgy mennyiségileg, mint minőségileg. A gazdaság hanyatlása azonban csak időleges volt, és a 19. század közepére ismét virágzani kezdett a mezőgazdaság. Ebben az időszakban kezdett el a város a falain kívül is terjeszkedni. 1808 és 1817 között bírósága is volt.[8]
1860-ban két hónapig Altamurában székeltGaribaldi helyi önkénteseinek haditanácsa, és itt alapították megBari tartomány átmeneti kormányát. Az egyesítést követőenPuglia átmeneti fővárosa lett.[8]
Az 1929-ben megkötöttlateráni szerződések értelmében az altamurai székesegyház visszakerült az egyház tulajdonába, amely az 1986-os egyházmegyei átszervezést követően az Altamura-Gravina-Acquaviva delle Fontiegyházmegye társkatedrálisa lett.[8]
A város a 20. században a fő közlekedési irányokba, Bari ésMatera irányába terjeszkedett tovább, valamint egy új városnegyed jött létre a vasútállomás és az óváros között.[8]
Az ovális alakú óváros egy domb tetején alakult ki. Egykori falaiból csak részletek maradtak fenn, illetve egy városkapu, aPorta Bari. Észak-dél irányban a Corso Federico II Svevia szeli át. Ez volt a város legfontosabb közlekedési útvonala, nagy része ma a gyalogosoknak és az idelátogatóknak van fenntartva. A korzó mentén, nagyjából az óváros központi részén található a Piazza Duomo (Dóm-tér) a híres katedrálissal, illetve az impozáns városházával. Az óváros többi része zegzugos, labirintusszerű. Jellemzőek a városra a közös udvarok, az úgynevezettclaustrik.[17] Ezek kialakulásában fontos szerepe volt annak, hogy az egy családhoz tartozók, vagy esetleg egy nemzetiség tagjai csoportosan települtek le a városban egy-egy kisebb tér köré zsúfolódva, amelyet aztán közös udvarként kezdtek el használni. A szociális és védelmi funkciót ellátóclaustrik zöme az óváros délnyugati részén található.[18] A korzó két végében alakult ki a város két jelentősebb tere, északon a Piazza dell’Unità d’Italia (Egyesült Olaszország tér) , délen pedig a Piazza Zanardelli (Zanardelli-tér), ahol a régészeti múzeum épülete is áll. Az újabb városrészek az óváros körüli lejtőn, valamint az utána következő síkvidéken alakultak ki, ami kedvezett a négyzethálós utcaszerkezet megtervezésének. A pályaudvar a város északi részén épült meg. A város keleti részén négy kilométer hosszan fennmaradtak apeucetius időkből származó megalitikus falak. Az i. e. 6. és 3. század között épült falak szélessége helyenként eléri a hat métert. Ugyanebből a korból mintegy ötventumulus is fennmaradt.[19][20][21]
Altamura határában számos erődített tanya, úgynevezettmasseria található. Ezek egy részét őrtoronnyal és vízárokkal is megtoldották, védekezésképpen abrigantik támadásai ellen (Masseria Calderoni, Masseria De Angelis, Masseria Dominante, Masseria Jesce, Masseria Marvulli, Masseria Solagne, Masseria Laudati stb.).
Altamura azAlta Murgia Nemzeti Park központja, amelynek célja a Murgia változatos állat- és növényvilágának, valamint a jellegzetes geomorfológiai adottság megőrzése. Itt él azEurópai Unió legnagyobb egyedszámúfehérkarmú vércse populációja.[22]
A legjelentősebb természeti látnivaló a Pulo di Altamura nevűtöbör, amely a legnagyobb a nemzeti parkban. A dolina 550 méter átmérőjű és 92 méter mély, 477 méter magasságban nyílik. A régészeti kutatások szerint a falaiban lévő barlangokat minden bizonnyal már legalább ötezer éve lakták. A gazdag állatvilág, a ragadozómadarak megóvása érdekében a vidéket tájvédelmi körzetté nyilvánították.[23][24][25]
A várostól délkeletre levő De Lucia kőfejtő nevezetessége az 1999-ben felfedezettdinoszaurusz lábnyomok. A több mint huszonötezer lábnyom legalább öt különböző dinoszaurusz fajtól származik. Az úgynevezett „altamurai agyagban” fennmaradt nyomok Európában a legjelentősebbek. Akéső krétakorból származnak, pontosabban asantoni emeletből (83,5–85,8 millió éve). Az éghajlat akkoriban meleg,trópusi volt. A magasabb hőmérséklet kedvezett a lábnyomok fennmaradásának, hiszen az agyagban keletkezett nyomokat a Nap hamar kiszárította, még mielőtt további rétegek rakódtak volna rá. Valószínűleg három ujjúmadármedencéjű dinoszauruszok nyomai. A lábnyomok felfedezése hozzájárult azPugliaföldtörténetéről alkotott kép megváltoztatásához, hiszen a tudósok korábban azt feltételezték, hogyMurgia területe ekkor részben víz alatt volt. A dinoszauruszok viszont tágas és száraz körülmények között éltek, ahol megfelelő mennyiségű táplálékot találtak.[26][27][28]
Az Altamura melletti Lamalunga-barlangkarsztbarlangok és szűk járatok fonata. Az 1980-as években fedezték fel. A negyven méter hosszú és húsz méter mély barlang egy tíz méter mélyzsombolyon át közelíthető meg. A barlang alját fosszilizálódott állati csontok borítjákcseppkőalakzatokkal vegyülve. A barlang nevezetessége, hogy itt találták meg egy felső pleisztocén korúhominida csontvázát, az úgynevezettaltamurai embert. A csontváz kiváló minőségben teljesen megőrződött. Az idők soránkalcitgumók keletkeztek rajta. A vizsgálatok során sérülékenynek bizonyult, ezért a tudósok úgy döntöttek, hogy helyben hagyják, és megpróbáljákin situ vizsgálni. Az összehasonlító anatómiai vizsgálatok szerint átmeneti forma aHomo erectus és aneandervölgyi ember között (Homo heidelbergensis), nagyjából a 400–130 ezer évvel ezelőtti periódusban, valószínűsíthetően ennek vége felé élt. A rekonstrukciók szerint 160–165 centiméter magas lehetett. A legfőbb kérdés, miként került a csontváz a barlangba; egyes vélemények szerint árvíz sodorhatta ide, míg más feltételezések szerint ide temették el, de olyan vélemények is léteznek, miszerint véletlenül, valószínűleg vadászat során a barlangba zuhant és itt halt meg. A barlang mellett múzeumot alakítottak ki, amelyben bemutatják a barlangot és a feltárt csontváz másolatát.[26][29][30]
A városban tizennégy elemi iskola, öt általános iskola, kilenc gimnázium és kilenc műszaki középiskola működik. Felsőoktatási intézmény nincs a városban.[31] A város könyvtárát és egyben levéltárát(Archivio Biblioteca Museo Civico) 1949-ben alapították. Gyűjteményében a több, mint nyolcvanezer kötet mellett több, mint kilencvenezer kéziratot őriznek, valamint száznegyven pergament, 16. századikőnyomatokat ésősnyomtatványokat. Ugyanitt őriznek számos 16–18. századi festményt, amelyeket egykoron a városi múzeumban mutattak be.[32]
Nemzeti Régészeti Múzeum(Museo Nazionale Archeologico) – A vidék egyik legjelentősebb régészeti múzeuma, értékesbronzkori leletekkel és gazdagókori görög gyűjteménnyel. A kiállított tárgyak zöme az Altamura, valamint a környező települések területén végzett ásatásokból került elő. Külön részleg foglalkozik a város határában talált ősember-lelőhellyel, és itt látható azaltamurai ember egyik rekonstrukciója is. A múzeum elődjét 1891-ben nyitották meg, de érdektelenség miatt 1909-ben be is zárták. Az új épületet azután húzták fel, hogy az 1960-as évek elején a város – az őskori leletek felfedezését követően – a régészek és történészek figyelmébe került.[33][34]
Néprajzi Múzeum(Museo Etnografico) – 2010-ben nyitották meg azzal a céllal, hogy bemutassa azAlta Murgia Nemzeti Park településeinek szokásait, viseletét.[35]
A város színháza aTeatro Mercandante, névadója a város híres szülöttje, a zeneszerzőSaverio Mercadante. A színházat 1895-ben építették a zeneszerző születésének századik évfordulójára. Mennyezeti freskójátNicola Montagano festette, és a város újraalapítását ábrázolja. Az színházat az 1990-es évek elején biztonsági okokra hivatkozva bezárták, viszont az újjáépítési munkálatokat hátráltatta, hogy nem sikerült megfelelő mennyiségű pénzt előteremteni. A felújítást 2009 óta magánvállalkozások végzik, akik harminc évre megkapták az épület használati jogát. A megnyitásának időpontja még nincs kitűzve.[36]
A városban rendezik meg 2003-óta azArany Keménykalap Nemzetközi Vígszínház Fesztivált(Festival Nazionale del Teatro Comico - Premio Bombetta d'Oro). A fesztiválon nem hivatásos színészi társulatok mutatkoznak be, hanem kisebb városok amatőr színjátszó társulatai.[39]
A város leginkábbkenyeréről(Pane di Altamura) híres, amelyet oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel forgalmaznak (OEM). A kenyeret a vidéken termesztettdurumbúzafajtákból(appulo, arcangelo, duilio, simeto) állítják elő, hagyományos érlelési és dagasztási technikákat alkalmazva. A kereskedelmi forgalomba kerülő kenyér legalább fél kilós, kerek alakú. A magasabbat „pane accavallato”-nak (azazráhajtott kenyér) hívják a helyiek, míg a laposabbat „pane a cappello di prete”-nek (azazpapsapka-kenyér). A kenyér héja három milliméternél vékonyabb, nedvességtartalma nem haladhatja meg a 33%-ot. A kenyérsütésnél szigorú szabályokat vesznek figyelembe a búza összetételét (példáulgluténtartalom), a felhasznált víz minőségét illetően, de a búza őrlésének folyamata is szabályozva van. A kenyerek mintegy 80%-át Olaszország más városaiba szállítják.[40]
Az altamurai konyha további jellegzetes receptjei acialda fredda (hideg gofri), aparadicsommal,hagymával,olívabogyóval, répalevéllel, burgonyával, esetleg tojással ízesített kenyérféleségek és apane cotto (főzött kenyér), forrásban levő sós vízben párolt kenyér, idényzöldségekkel, reszelt sajttal tálalva. A húsfélék közül abárány- és aborjúhús a legelterjedtebbek. Azu cutturide vadnövényekkel fűszerezett bárányhús,zöldborsóval. Altamurai ital aPadre Peppe (Jóska atya) nevű kávéhoz hasonló likőr, amit egy 19. századi kapucinus szerzetes honosított meg.[41]
A városban számos sportegyesület működik. Ezek közül egy kivételével (Jogging Volley Altamura, női kézilabda csapat) az összes játszik a regionális és megyei bajnokságokban.
Labdarúgás: A.S.D. Real Altamura,[42] A.S.D. Leonessa Altamura,[43] A.S.D. Avanti Delfini Altamura,[44] A.S.D. Puglia Sport Altamura.[45]
Kosárlabda: Olympia Basket Altamura,[46] Virtus Altamura[47]
Kézilabda: Jogging Volley Altamura, A.S. Murgia Sport Altamura
Altamura hagyományosan mezőgazdasági, elsősorban gabonatermelő település. Az iparágak közül jelentős a bútorgyártás, különösen a kárpitozott részek gyártása, amiketEurópába és azEgyesült Államokba is exportálnak. Jelentős iparág továbbá a mezőgazdasághoz kapcsolódó élelmiszeripar, különösen a pékségek, amelyek termelésük 80%-át a városon kívül értékesítik. A turizmus nagyrészt a katedrálishoz kapcsolódik. A város azItinerario Federiciano, azaz aFrigyes-út egyik állomása, amely azon városokon halad át, aholII. Frigyes építtette jelentősebb épületek láthatók.[49][50]
Az Altamurához legközelebb eső autópálya aBolognátTarantóval összekötő A14-es (Autostrada Adriatica), amelyre harminc kilométerre keletre,Gioia del Colle határában lehet felhajtani.Barival az SS96-os országút köti össze, amely északról érkezik meg a városba, és keleti irányban halad továbbGravina in Puglia irányába. Keleti irányban, Gioia del Colléval az SP235-ös megyei út biztosítja a kapcsolatot. Déli irányban,Matera felé az SS99-es országút ágazik le a város központjában. Északnyugati irányban az SP238-as megyei út biztosítja az összeköttetést azAlta Murgia Nemzeti Park településeivel. A szomszédos településekkel az STP Bari és a Cotrap autóbusz-társaságok révén van összeköttetés.[51]
Az Altamurát érintő kis nyomtávú vasútvonalat aFerrovie Appulo-Lucane magánvasút-társaság üzemelteti. Rendszeres járatok kötik össze Barival és Materával (Gravinán keresztül).[52] A pályaudvar az óvárostól északra fekszik. A legközelebbi repülőtér aBari-Palese.[53]
A közösségi közlekedést négy buszvonal biztosítja, amelyek összekötik a város legforgalmasabb tereit és utcáit.[54]
↑General Information - Bari (angol nyelven). Territorial Investment Opportunities. Department for the Development of Local Economies, 2006. [2013. május 14-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
↑Elenco autolinee (olasz nyelven). STP Bari. [2012. augusztus 15-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 25.)
↑Chi siamo.... Ferrovie Appulo-Lucane. www.fal.it. [2011. május 9-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 6.)
.svg)
