Ez a lap egy ellenőrzött változata
Azallativus (ejtsd allatívusz) (latinallatum, ami azafferre ’idehozni’ igeparticipiuma) vagy máskéntdirectivusnyelvtani eset, amely egy adott helyhez vagy személyhez való mozgás irányát fejezi ki. Kiegészítő szerepet kap azablativus mellett, kettejük közt áll azadessivus.
Sok nyelvben előfordul, például afinnugor nyelvekben, vö.:
Alitván nyelvben az allatívusz egyike a négy másodlagos (azaz utólag, feltehetően finnugor befolyás révén előálló) helyhatározó esetnek, példáulmiškop(i) ’erdőhöz/-be’,jūrosp(i) ’tengerhez/-be’. A mai nyelvben mégis a múlt maradványaként él, a megfelelő formák határozóknak számítanak: példáulvakarop ’este [mint határozó]’,nuteisti myriop ’halálra ítél’.
Anémet nyelvben és hasonlóan a legtöbbindoeurópai nyelvben a funkciót elöljárós szerkezetek hordozzák:
Ahéber nyelvben aproto-sémi tárgyesetből tényszerűen allatívusz lett.