Valencia autonóm közösség déli részén, a Costa Blanca öblében, a Benecantil-hegy lábánál találhatóföldközi-tengeri kikötőváros. A városképet a Benecantil-hegy és a rá épült citadella, a Szent Borbála-várkastély uralja.[2]
Alicante 1832 körül, Alfred Guesdon (1808 - 1876) metszete
A kora középkorban,500 körül aNyugatrómai Birodalom bukása után aLucentum néven létező város aNyugati gót Királyság részét képezte, majd a mórok uralma idején (718 - 1249) neveAl-Lucant lett a város neve. Az arab időből való elnevezésből lett a mai Alicante városnév. A keresztények1258-ban foglalták elX. Alfonz vezetésével.1296-banII. Jakab vezetésével a terület aValenciai Királyság részévé vált,királyi települési rangot és képviseletet aValenciai rendigyűlésben, a corts-ban. Ezt követően aKasztíliai Királyság ésAz Aragón Korona országai csatatere Alicantéban volt évtizedekig, majd a két királyság egyesülése után Alicante a Madrid felé vezető út következtében kereskedelmi központ lett. Fontos lett a rizs, bor, olívaolaj, narancs és gyapjúexport.
1609 és1614 közöttII. Fülöp uralma alatt száműzték amoriszkó lakosságot, akik areconquista után is Valencia területén maradtak. A moriszkókat azzal vádolták hogy aberber kalózokkal szövetkeztek, akik ekkoriban rendszeresen megtámadták és kifosztották a partmenti településeket, jelentős kárt okozva a kereskedelemben.
A moriszkók száműzetésével súlyos árat fizetett a város: számos iparos, kézműves és földműves elment parlagon hagyva termőföldeket és a feudális nemesség anyagi csőd szélén állt.
Békés évszázadok után a 18. században vált ismét csaták színhelyévé a város: aspanyol örökösödési háború idején,1709-ben a franciák ostromolták meg.
Lassú hanyatlás volt jellemző a város gazdaságában. Ennek ellenére fontos volt a cipészet, valamint a mezőgazdaság. Ezenbelül a narancs- és mandulatermesztés, valamint a halászat.1873-ban, a karlista felkelés alatt a cartagenai föderalisták támadták. A 20. században, a spanyol polgárháború alatt hosszú időn át a köztársasági erők uralták. Itt végezték ki aFalange alapítóját,José Antonio Primo de Riverát.[3]
1954-től számos algériai menekült érkezett hajón a városba, amelyAlgéria függetlenségével 1962-től csak megerősödött. Alicantéban1950 és1960-as években átállt a gazdaság a turizmusra. Olyan külvárosok és lakótelepek épültek ekkoriban, mintAlbufereta, El Barco ésPlaya de San Juan. Az új épületek hatalmas fellendülést hoztak a városnak, hisz éttermek, bárok és egyéb létesítmények ekkor nyíltak meg tömegesen. Ekkor adták át a város nemzetközi repülőterét is, amely a nagyobb forgalmat ki tudta szolgálni.
Franco halálával és aspanyol demokratikus átmenet után alkotmányos jogokat kaptak a nemzetiségek. A Valenciai régió törvényhozást kapott.
Alicante város lakosainak száma 2009-ben azINE (spanyol statisztikai hivatal) adatai szerint 334 757, a polgármesteri hivatal adatai szerint 335 921 volt. Az utóbbi években a lakosságszám jelentősen emelkedett, főleg a hispano-amerikai bevándorlás miatt. Egy2020-as felmérés szerint a város lakosságának 20-25%-a külföldi volt. Azonban sok észak-európai nyugdíjasnak van nyaralója a városban, így a külföldiek aránya jóval több lehet a valóságban, ők viszont nem szerepelnek a statisztikában. Számosmadridi,kasztíllia-leóni,baszkföldi lakosnak van nyaralója a városban.
A közösségi közlekedést főleg autóbuszvonalak jelentik. Fontos buszcsomópont van az Alicantei kikötő mellett, ahova a helyi mellett távolsági buszjáratok valamint a repülőtéri transzfer buszok is érkeznek.
A város közlekedésében fontos szerepet játszik azalicantei villamosvonal, amely vasút-villamos rendszerben működik. Alicante belvárosát összeköti aCosta Blanca üdülőtelepüléseivel, a legismertebb üdülőhelyig,Benidormig villamosított a vonal, onnatól Deniáig dízelkocsik közlekednek. Jelenleg aDeniába tartó vonal villamosítása zajlik, így csakTeuládáig van vasút, onnantól pedig pótlóbusz közlekedik.
%2c_ca._1832.jpg)
.JPG)
.svg)
