Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Albán Kommunista Párt | |
| Adatok | |
| Alapítva | 1941.november 8. |
| Feloszlatva | 1948 |
| Ideológia | kommunizmus |
| Az albán állampárt történelme | |
| Albán Kommunista Párt | 1941–1948 |
| Albán Munkapárt | 1948–1991 |
| Albán Szocialista Párt | 1991– |
AzAlbán Kommunista Párt (AKP) (albánul:Partia Komuniste e Shqipërisë, rövidítésePKSh)Albánia1941-ben alakítottmarxista–leninista politikai tömörülése, amely1944 után az ország egyetlen pártjaként vezette Albániát.1948-ban neveAlbán Munkapárt lett.
Az1939. éviolasz megszállás előtt Albániában nem működött egységes, szervezett kommunista mozgalom. A forradalmi eszmék első ízben az1924-esjúniusi forradalom külföldre emigrált vezetői körében kezdtek terjedni. Az 1920-as évek második felében az emigránsok kisebb kommunista sejteket hoztak létre aSzovjetunióban,Franciaországban ésAusztriában. A szovjetunióbeli kommunista csoport vezetője,Ali Kelmendi1930-ban aKomintern megbízásából Albániába utazott, hogy megszervezze a kommunista mozgalmat. Az újszerű, radikális eszméknek csak a városokban tudott kevésszámú hívet szerezni, ahol közreműködésével megalakultak az első illegális kommunista csoportok (Tirana,Shkodra,Vlora,Elbasan).I. Zogu politikai rendőrsége azonban kemény kézzel szorította vissza a munkásmozgalmat, s1936-ban Kelmendinek távoznia kellett hazájából.
A Komintern balkáni szekciója1939-ben ajugoszláv kommunistákat bízta meg azzal, hogy segítsék az albán kommunisták szervezeti egységének megteremtését.Josip Broz Tito aJugoszláv Kommunista PártKoszovó–metohijai titkárát,Miladin Popovićot jelölte ki a feladat megszervezésére. Popović belefogott az albán kommunista párt szervezésébe, s1941-től a szintén koszovóiDušan Mugošával karöltve keresték a pártszervezés útjait és lehetőségeit albán elvtársaikkal (Enver Hoxha,Koço Tashko,Koçi Xoxe,Pandi Kristo).
Munkálkodásuk eredményeként1941.november 8-án Tiranában gyűlt össze húsz albán kommunista vezető (százharminc kommunista képviseletében), és titkos tanácskozásukon kimondták az Albán Kommunista Párt (AKP) megalakítását. Az AKP Ideiglenes Központi Bizottságának elnöke akorçai kommunisták vezetője, az elkövetkezendő négy évtizedben Albánia teljhatalmú ura, Enver Hoxha lett. A párt az első években ideológiai és pártszervezési vonalon teljes egészében a jugoszláv kommunistákra hagyatkozott, s a Kominternben az AKP-t tulajdonképpen a Jugoszláv Kommunista Párt egyik szervezeteként kezelték.
Az AKP egyik első intézkedéseként az olasz megszállók ésMustafa Kruja kormánya elleni harcra hívta fel az albán népet, s1942.szeptember 6-aipezëi konferenciáján megalakult az antifasiszta harcot koordinálóNemzeti Felszabadítási Front, megkezdődött a helyi szintű, ún. felszabadítási tanácsok szervezése. Apartizánhadsereg (neve 1943-tólNemzeti Felszabadítási Hadsereg) ekkor még csak 2 ezer,1943 nyarára azonban már 30 ezer tagot számlált. Nem csupán az olasz, majd 1943 szeptembere után a német megszállók, de aNemzeti Frontba tömörült nacionalista, antikommunista partizánok ellen is küzdöttek.
Az AKP I. Kongresszusára 1943.március 17–22. között került sorLabinotban (labinoti konferenciák), amelyen megválasztották aközponti bizottságot és a párt első főtitkárát, Enver Hoxhát.[1] Időközben megkezdődtek a tárgyalások a Nemzeti Front vezetőivel, saugusztus 2-ánMukajban asztalhoz ültek a két frakció képviselői. Az olasz megszállók elleni nemzeti összefogás terve azonban aKoszovó majdani hovatartozása feletti nézetkülönbség miatt kevéssel utóbb meghiúsult. A nacionalisták Nagy-Albánia megteremtését tűzték ki céljukul, míg a jugoszlávok patronálta kommunisták Jugoszláviához csatolását pártolták. A mukaji megállapodást ezután mindkét fél semmisnek tekintette, s különösen a szeptemberi német megszállást követően egymás ellen is nagy erőkkel harcoltak.
AMussolini-rezsim összeomlásával 1943.szeptember 3-án az olaszok elhagyták Albániát (jó páran csatlakoztak a kommunista partizánokhoz, és megalakították azAntonio Gramsciról elnevezett zászlóaljat).Szeptember 8-án helyüket elfoglalták ahitleri náci megszállók, akik ellen a kommunista párt újult erővel folytatta a partizán-hadviselést, és1944 januárjára Dél-Albánia egy részét már ellenőrzésük alatt tartották.Május 24–28. között tartotta meg az Albán Kommunista Pártpërmeti kongresszusát, amelyen megválasztották a már felszabadult és felszabadítandó területek közigazgatását irányító Nemzeti Felszabadítási Főtanácsot. A tanács végrehajtó bizottságának elnöke az egyúttal a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom parancsnokává is megtett Enver Hoxha lett. Ezzel az aktussal egy kézben összpontosult a párt, valamint az ország politikai és katonai irányítása. A përmeti konferenciát a későbbi párttörténetírás is dicsfénnyel ragyogta be, sőt, az 1944. május 24-ei dátum a kommunistaalbán címerben is helyet kapott.[2]
A konferenciát követően a kommunisták elsöprő erejű támadást intéztek a német megszállók és a kollaboránsok ellen, heves csaták folytakGjirokastra,Korça,Elbasan,Berat ésVlora vidékén. JúliusraTirana ésShkodra kivételével Albánia nagy része a kezükre került. 1944. október 20-a és 23-a között került sor a Përmetben megalakult nemzeti Felszabadítási Főtanácsberati kongresszusára, amelyen Hoxhával az élén de iure is megalakult a népi demokratikus Albánia ideiglenes nemzeti kormánya. Az eseményen elfogadott nyilatkozat pontjai ígéretet tettek a felszabadulás utáni szabad és demokratikus választás megszervezésére.[3] Hamarosan folytatódott a harc, s húsz napig tartó, elkeseredett harcok áránnovember 17-én felszabadították Tiranát,november 29-én pedig Shkodra elfoglalásával egész Albánia felszabadult.
 | Ez a szakasz egyelőre üres vagyerősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
 | Ez apolitikai párttal kapcsolatos lap egyelőrecsonk (erősen hiányos).Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |