Neve azAlyeska („nagy ország”, „nagy föld” vagy „szárazföld” jelentésű)aleut szóból származik. Első európai felfedezői és meghódítói, azoroszok nyelvén a neveАля́ска(Alaszka), innen került át a név a többi európai nyelvbe.
Alaszka domborzati térképeAlaszka méretei az USA központi területéhez képest
Alaszka (Hawaii mellett) az USA egyik olyan állama, amely nem szomszédos az összefüggő egységet alkotó 48 tagállam egyikével sem, úgynevezettexklávé. Az USA legnagyobb területűtagállama, 1 717 856km² területű. Ha képzeletben a 48. szélességi fok alatti államokra helyezzük,MinnesotátólTexasig ésGeorgiátólKaliforniáig húzódik.
A partvonal – a számtalan szigettel együtt – közel 54 700 kilométer hosszú (apály idején). A délen húzódó szigetlánc azAleut-szigetek, ahol több aktívvulkán is található, soruk egészen azAnchorage-tól nyugatra lévőMount Spurrig húzódik.
Alaszkában találhatóÉszak-Amerika legmagasabb csúcsa, aDenali (6194 méter). (Egyébként a kontinens északi felének 20 legmagasabb hegyéből 17 itt van.)
A legközelebbi amerikai (USA) államtól a távolsága (Washington állam) körülbelül 800 km.
A – sokak általszubkontinensnek is nevezett – állam hat földrajzi régióra oszlik.
„Serpenyőnyél”(Panhandle)
Mintegy 650 kilométer hosszú partszakasz a kanadai Brit Columbia tartomány mellett, előtte számtalan szigettel. Alaszka többi részétől aSaint Elias-hegység választja el. Itt találhatóJuneau és a korábbi központ,Sitka is (aBaranov-szigeten). A tenger közelsége és délebbi fekvése miatt itt a legenyhébb a klíma.
Magába foglalja azAlaszkai-félszigetet és azAleut-szigeteket. Az itt élők főként halászattal és halfeldolgozással foglalkoznak, a kopár szigeteken leginkább csak meteorológiai és katonai bázisok találhatók.
A Brooks- és azAlaszkai-hegység, illetve a Yukon-síkság és a kanadai határ közti terület. Akárcsak Nyugat-Alaszkában, itt is a Yukon és Kuskokwim folyók és mellékfolyóik határozzák meg a táj arculatát, a legtöbb település ezek mentén található. A legnagyobb város aTanana mellettiFairbanks.
Sarkvidéki területek
A Brooks-hegység és a tőle északra lévő tundra, mely jóformán teljesen mentes a növényzettől. Az egész régió azészaki sarkkörön túl fekszik, s mert a sark felé nyitott, a hideg északi szél még inkább csökkenti az átlaghőmérsékletet. Ugyanakkor itt fekszenek Alaszka olajmezői, s így viszonylag sokan élnek az embert próbáló körülmények között.
Alaszka első lakói a maiBering-szoros helyén lévő földhídon érkező ősemberek lehettek. Az alacsonyabb tengerszintnek köszönhetően fennálló szárazföldi kapcsolatÁzsia ésAmerika között a geológusok szerint kb.i. e. 25 000 ési. e. 9000 között létezett. A régészek többsége három nagy vándorlási hullámot feltételez. Az elsői. e. 25 000 ési. e. 15 000 közé esik, ekkor érkezett a legtöbb indián törzs őse. Atlingitek,ejakok ésatapaszkák elődeii. e. 14 000 ési. e. 9000 között telepedtek le a területen. A legkésőbbi őskori bevándorlók azi. e. 10 000–i. e. 6000 (esetlegi. e. 4000) közti időszakban jöttek, ők azeszkimók és az aleutok felmenői.
A régészek a kő- és csonteszközök alapján a legkorábbi időszakban két kultúra-csoportot különítenek el. Az egyik az ún. paleoarktikus kultúrkör (másik elnevezéssel denali kultúrkör), kb.i. e. 10 000-tőli. e. 8000-ig. Az ide sorolható, Alaszka-szerte megtalálható eszközök kidolgozási technikája egyértelműen kapcsolódik aszibériai és északkelet-ázsiai leletekhez. A másik őskori kultúrkör a valamivel korábbra (i. e. 11 500-tól) datált paleoindián kultúrkör, melynek egyik jellemző képviselője, aClovis-kultúra a későjégkorszakban alakult ki, az eljegesedés határától délre, majd annak visszahúzódásával északabbra is elterjedt. Mivel ezen kultúra eszközei nem állíthatók párhuzamba ázsiai csoportokéval, feltételezhető, hogy helyileg létrejövő, valódi „bennszülött” kultúrával van dolgunk. Több kutató talált kapcsolatot az amerikai kontinens délebbi területein élő korai indián kultúrákkal, ill. a paleoarktikus kultúrkörrel – mely már csak a kronológia miatt is valószínűsíthető. Alaszka legelső lakóinak életéről igen kevés lelőhely tanúskodik; a vázlatos képet csak újabbak felfedezése módosíthatja.
I. e. 6000 körül Alaszka több részén is új, kiforrott eszközkészítési technikájú csoportok tűntek fel. Az egyik feltételezés szerint ezek a kontinens központi területein élők voltak, amelyek a felmelegedő éghajlat következtében északra húzódó erdőket követve vándoroltak. Egy másik elmélet a helyi kultúrák tagjainak tartja őket, akik nemcsak a felmelegedés nyitotta új területek, hanem az egyes csoportok differenciálódó kultúrája miatti elkülönülés következtében szóródtak szét. Vannak, akik az Alaszka belsejében élőatapaszkák őseit vélik megtalálni ezen időszakban, mások azonban vitatják az ún. északi archaikus kultúrának a későbbi fejlődésre gyakorolt hatását.
I. e. 4000-től kezdődően a rendelkezésünkre álló adatok száma megnő, innentől kezdve már nemcsak általában tudjuk leírni a korai alaszkai kultúrákat, hanem négy régiót is meg tudunk határozni. (Az így meghatározott egységek nem ekkor alakulnak ki, de korábbi történetükre csak ezen adatok alapján következtethetünk vissza. Az itt következő felosztás tehát nem csak i. e. 4000-től érvényes.)
Az első kultúra előfordulási területe azAlaszkai-félszigetBristol-öböl felőli részétől az egész keleti partvidéket magába foglalja, folytatódik az északi partok mentén, sőt túlnyúlik Alaszkán, egészenGrönlandig. Fő jellemzői az igen finoman megmunkált kőeszközök, melyek mérete meglehetősen kicsi. Ezek a különleges tárgyak minden átmenet nélkül tűnnek fel; a legvalószínűbb, hogy készítésük technikája Északkelet-Ázsiából ered.
A második elkülöníthető kulturális egység Délkelet-Alaszka. Az itt élőknek főként a tenger szolgált élelemforrásként (melyet csak szezonális jelleggel használhattak ki), a számtalan sziget közti közlekedés miatt jól épített csónakokkal rendelkeztek. Téli szállásként a partok mentén nagy ideiglenes településeket hoztak létre.
Délnyugat-Alaszkábanaleut éseszkimó nyelveket beszélő törzsek éltek együtt (a két nyelv közös ősre, az eszkaleutra megy vissza, de különválásuk ideje kérdéses). Életük alapja szintén a tengeri élőlényekre való vadászat volt. A területre szinte minden irányból érkeztek betelepülők, hatásuk miatt az évezredek során sok kis kiterjedésű kultúra fel- és eltűnése jellemzi a régiót.
Belső-Alaszka hatalmas területein azatapaszka nyelveket beszélő népek ősei éltek. Eredetük tisztázatlan, régészeti bizonyítékok se ázsiai, se amerikai eredetüket nem támasztják alá, csak annyi bizonyos, hogy jelentősen különböztek a part mentén lakóktól. Főkéntrénszarvasra vadásztak, de a folyók mentén alazachalászat is előfordult.
Alaszka „felfedezője” az orosz megbízással utazó dán származásúVitus Bering volt. Már1728-as expedíciója során behajózott a – később róla elnevezett – szorosba, a nagy köd miatt azonban nem látta az amerikai szárazföldet; végül1741 júliusában pillantotta meg a déli partokat, egy napra kikötött aKodiak-szigeten, majd azAleut-szigetek mentén indult visszafelé. (1772-benBenyovszky Móric útja is érintette a szigetláncot.)
A fennhatóságuk alá került Alaszka (akárcsak korábbanSzibéria) azoroszok számára főként a szőrmekereskedelem miatt volt fontos (elsősorban a tengeri vidrákat vadászták). Az első telep1773-ban létesült, feltehetően azUnalaska-szigeten található Captain's Harbornál. Az Orosz-Amerikának elnevezett terület közigazgatási központja1792-tőlKodiak (ez volt az első,1784-től kezdve egész évben fennálló telep), majd1808-tól Új-Arhangelszk (későbbi, amerikai nevénSitka). A szőrmekereskedelmet felügyelőOrosz-amerikai Társaság azonban nem tudott nyereségesen működni, mivel egyrészt a szállítás költségei igen magasak voltak, másrészt az őslakosok (különösen atlingitek) támadásai állandó és komoly veszélyt jelentettek, ezért a földrajzilag és anyagilag is jobb helyzetben lévő brit és amerikai kereskedőkkel folytatott konkurenciaharc kimenetele sem lehetett kétséges. Az oroszok benépesíteni sem nagyon tudták a területet, mert az orosz telepesek nem találtak jó körülményeket a területen, és a legtöbb orosz is csupán kényszer hatására érkezett Alaszkába. Ráadásul fennállt a veszélye akár egy esetleges brit, vagy amerikai támadásnak is. AzOrosz Birodalom miután anyagi helyzeténél fogva a fenntartását tovább finanszírozni nem tudta, sőt akrími háborúban is súlyos vereséget szenvedett, eladta a területet azEgyesült Államoknak.
Bár az oroszok nagy többsége elhagyta az országot, de még ma is létezik orosz kisebbsége. A legtöbb helység temetője is máig őriz cirill betűs sírokat.
AzEgyesült Államok vezető politikusai már az1840-es években foglalkoztak a terület megszerzésének gondolatával,1860 után pedig már érdeklődtekOroszországnál az eladással kapcsolatban.1866-ra kiderült, hogy azOrosz-amerikai Társaság pénzügyi helyzetén csak a kormány segíthetne,II. Sándor orosz cár kincstára azonban nem volt képes elviselni ekkora terhet, és egy esetleges háború költségeit sem tudta volna fedezni. Akrími háborúban (1853−1856) az Orosz Birodalom jelentősen meggyengült, ezért ha akár az Egyesült Államok, akárNagy-Britannia szemet vetett volna a területre és megtámadná, akkor az orosz hadsereg képtelen lesz az invázió megállítására.1867.március 29-énEdward de Stoeckl nagykövet ésWilliam Henry Seward külügyminiszter megfogalmazta a szerződést, melyetAndrew Johnson elnökjúnius 20-án írt alá, a szenátus pedig nagy többséggel fogadott el. A vételár mindössze 7,2 millióamerikai dollárnyi arany volt. A megállapodás rögzítette, hogy magántulajdont nem foglalnak le, és a templomok birtokjoga az oroszortodox egyház kezében marad.Október 18-ánSitkában (azorosz közigazgatás központjában) vonták fel az amerikai zászlót. Ma eztAlaszka napja(Alaska Day) néven ünneplik, az állam másik ünnepe pedig aSeward′s Day, melyet március utolsó hétfőjén tartanak. A maiak már ünneplik, de a kortársak szemében nem volt népszerű az üzlet megkötése, az új területetSeward Ostobaságának vagySeward Jégszekrényének nevezték, de akik Johnson elnököt vélték az adásvétel mögött, azokJohnson Jegesmedvekertjének gúnyolták Alaszkát. Alaszka nem tagállamként csatlakozott azUSÁ-hoz, hanem csupán mint territórium (mint például a vele szomszédosYukon területKanadához).1959.január 3-án vált az unió 49. államává, miutánDwight D. Eisenhower elnök1958.július 7-én aláírta az államiságát rögzítőAlaska Statehood Act nevű törvényt.
Az ország akárcsak az orosz telepeseknek, úgy az amerikaiaknak sem volt vonzó. A földje nem volt jól művelhető, s ebben az korban más különösebb adottsága sem volt ismert.
Alaszkában tört ki a történelem legnagyobbaranyláza,1896–1897-ben. Következményei közül kiemelendő a társadalom átalakulása (az aranyásók közül sokan végleg le is telepedtek itt), a számos új település létrejötte, melyek közül sok nagyvárossá fejlődött (példáulNome ésFairbanks), valamint a vasúthálózat kiépülése a bányák és a kikötők között. Az aranyláztól eltekintve azonban különösebb jelentőséget ezek után sem tulajdonítottak a területnek az amerikaiak.
Az „olajláz” kitörése: az északi part olajmezőinek felfedezése az1960-as évek végén, mely nagyot lendített az állam gazdaságán;
és ahidegháborúban felértékelődött stratégiai pozíciója: a két szuperhatalom közti távolság aBering-szorosnál mindössze 85 km, az amerikai kormány ezért számos rakétasilót épített ki, melyek nagy részét mára már elhagyták.
Voltaképp csak ekkor kezdett Alaszka felértékelődni az amerikaiak szemében.
Az állam bruttó összterméke1999-ben 26 milliárd dollár volt, ezzel a 46. helyen állt az tagállamok sorában. Az egy személyre jutó bevétel összege2000-ben 30 064 dollár volt, ez a 15. legmagasabb érték. A mezőgazdaság fő terméke a tengeri hal; tejtermék, zöldség és élőállat tekintetében önellátó. A könnyűipar nem túl jelentős, élelmiszeripari termékekből és minden más általános termékből is behozatalra szorul. A legtöbb munkavállaló a közigazgatási szférában, a természeti erőforrásokat felhasználó ágazatokban, a hajózásban és a közlekedésben dolgozik, de egyre jelentősebb mértékű foglalkoztatást nyújt a turizmus is. Ipari cikkei közül kiemelendő a nyers kőolaj, a földgáz, a kőszén, az arany, a különböző drágakövek, a cink; illetve jelentős a hal- és fafeldolgozás is.
1976-ban az alaszkaiak kiegészítették az állam alkotmányát, létrejött azAlaska Permanent Fund, amely az ásványi anyagok bányászatából és aTranszalaszkai Csővezetékből(Trans-Alaska Pipeline System) származó állami jövedelmek egy részét „az Alaszkában élők generációinak hasznára” fekteti be.2003 júniusában az alap vagyona meghaladta a 24 milliárd dollárt.
Alaszka úthálózata az állam igen kis részére terjed ki: a legnagyobb városokat köti össze aKanada felé tartó Alaszka autópályával(Alaska Highway). A főváros,Juneau nem közelíthető meg közúton, ezért évtizedek óta napirenden lévő kérdés a kormányzat átköltöztetéseAnchorage-be vagyFairbanksbe. Észak-Amerika leghosszabb közútialagútja, a négy kilométer hosszúAnton Anderson Memorial Tunnel a Seward autópálya Anchorage-től délre eső szakaszát kapcsolja összeWhittier településével. Az út egysávos, mivel mellette vasút is közlekedik, így gyakran alakulnak ki torlódások.
Az alaszkai vasúthálózat(Alaska Railroad) fővonalaSewardtól Anchorage-en, Denalin és Fairbanksen keresztül az utóbbitól délkeletre fekvő North Pole városáig fut, két mellékága pedig Whittierbe ésPalmerbe tér ki. Az alaszkai az utolsó vasúttársaság Észak-Amerikában, amelynek tehervonatainfékezőkocsikat használnak; a Talkeetna és Hurricane közötti szakasz pedig az utolsó, amelyen feltételes megállók találhatók. Az egész amerikai kontinens legészakibb vasúti állomása a fairbanksi és a legnyugatibb is ugyanitt, a fővonal mentiTalkeetna városában van.
Az állam legtöbb települése csak vízi és/vagy légi közlekedési eszközökkel közelíthető meg. Délkeleten és délnyugaton fontos szerepe van akomphálózatnak(Alaska Marine Highway System). AWashington állambeli Bellingham és az alaszkai Haines között szintén rendszeres kompjárat van, melynek útvonalán, a délkeleti partvidék szigetei között húzódó Inside Passage-en sétahajók is közlekednek.
Nagyon sok település csak repülővel érhető el, így Alaszka légiközlekedése a nehezen megközelíthető helyeket kiszolgáló kisgépek (gyakranhidroplánok vagy hótalpakkal felszerelt gépek) tekintetében igen fejlett (a repülés ezen ágának angol elnevezésebush flying, melynek jelentése ’bozótrepülés’). A világ legforgalmasabb hidroplánokat fogadó repülőtere az anchorage-i nemzetközi repülőtér melletti Hood tavon található.
A belföldi légiközlekedésben részt vevő sugárhajtású gépeket szinte kizárólag azAlaska Airlines működteti, így ennek árai meglehetősen magasak. Személy- és teherszállító járatai a nagyobb városokat és a regionális központokat kötik össze. A kisebb településeket három társaság szolgálja ki, az Era Aviation, a PenAir és a Frontier Flying Service.
A mára közkedvelt sporttá váltkutyaszánhajtás még a 20. század első évtizedeiben is a legfontosabb közlekedési és szállítási mód volt. Az egyik legnagyobb évente megrendezett verseny, azIditarod az1925-ösnome-i diftériajárvány kiterjedését megakadályozószérumfutásnak állít emléket, melynek résztvevői öt és fél nap alatt tettek meg több mint ezer kilométert.
Alaszkában nincsenek a hagyományos értelemben vett megyék(county), mint a többi államban; helyettük 27népszámlálási körzet(census area) és városi körzet(borough) van. Utóbbiak szervezett, az egész területre kiterjedő kormányzattal rendelkeznek, míg előbbiek az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala(United States Census Bureau) által mesterségesen létrehozott egységek.
Alaszka legnépesebb városaAnchorage, 225 744 lakossal (külvárosokkal együtt 260 284, ez az állam lakosságának csaknem a fele).Sitka (az egykori főváros) az Egyesült Államok legnagyobb területű városa, amit kevéssel lemaradva követ a mai székhelyJuneau, majd nagyobb különbséggel Anchorage. A többi 49 állam legnagyobb kiterjedésű települése (az összesítésben 4.) afloridaiJacksonville.
.svg)
.svg)
