Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Airbus A400M | |
 | |
| AzA400M második,Grizzly 2 nevű prototípusa 2010-ben | |
| Funkció | szállító repülőgép |
| Gyártó | Airbus Defence and Space |
| Gyártási darabszám | 92 db (2020.Január, 5DB prototipus)[1] |
| Ár | 100 millió€ |
| Személyzet | 3–4 fő |
| Első felszállás | 2009.december 11. |
| Szolgálatba állítás | 2013 |
| Méretek | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Hossz | 43,80 m |
| Fesztáv | 42,40 m |
| Magasság | 14,60 m |
| Tömegadatok | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Szerkezeti tömeg | 70 000 kg |
| Üzemanyag | 46 700 kg |
| Hasznos terhelés | 37 000 kg |
| Max. felszállótömeg | 141 000 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 4 dbEuroProp InternationalTP400–D6 |
| Teljesítmény | 4×8250 kW |
| Repülési jellemzők | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Utazósebesség | 780 km/h |
| Hatótávolság | Maximális terheléssel: 3300 km 20 tonna teherrel: 6950 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 11 300 m |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| A400M repülőgépe rajza aLuftwaffe festésével | |
 AWikimédia Commons tartalmazAirbus A400M témájú médiaállományokat. | |
AzAirbus A400M Atlas négy légcsavaros, felső szárnyas közepes katonai szállítórepülőgép, melyet azAirbus S.A.S. fejleszt francia, angol, német, spanyol, olasz, belga, török és luxemburgi megrendelésre, főleg aTransall C–160 és aC–130 Hercules repülőgépek leváltására. Elsőként aFrancia Légierőnél állították szolgálatba 2013-ban. Gyártása azAirbus Defence and Spacesevillai üzemében folyik.
A repülőgép első felszállása (kb. 2 éves késés után, melyet elsősorban az újhajtómű lassú fejlesztése okozott) 2009-ben volt. A repülőgépet megrendelteMalajzia ésDél-Afrika légiereje is, bár utóbbi 2009. november 5-én kilépett a programból.
Röviddel a típus első felszállása után, 2010 januárjában a fejlesztést vezető EADS bejelentette, hogy a megnövekedett fejlesztési költségek miatt leáll a fejlesztéssel, ha a megrendelők nem biztosítanak újabb pénzeket.[2]A többletköltség mintegy 7 milliárdUSD volt.[3]
A gép 2 db támadóhelikoptert vagy 116 katonát képes szállítani úgy, hogy harci körülmények között is manőverezhető marad. Aszénszálas kompozit anyagokból készült szárnyaknak viszonylag kis súlya van, ezzel a gép összsúlya is kisebb. Azért alkalmaznak légcsavartsugárhajtómű helyett, mert így a gép poros földúton is képes leszállni (ilyen körülmények között egy sugárhajtómű kavicsokat szívna fel a talajról és ez a hajtómű tönkremenésével jár). A gép nagyjából kétszer annyi terhet képes szállítani, mint a Super Hercules C-130J.[3]
A gép hatodik,Grizzly 5 gyári jelzésű példányával 2012. december elején fejeződtek be a 300 órás funkcionális és megbízhatósági tesztek.[4] Ezek alapján a gép 2013 elején kapja meg a polgári és katonai típusengedélyeket. Az első sorozatgyártású példányt (amely a típus hetedik példánya lesz) 2013. augusztus 1-én adták át a Francia Légierőnek. Az Airbus Franciaország számára 2013-ban további két gépet fog szállítani. A típus második üzemeltetőjeTörökország lett, amely szintén 2013 folyamán kapta meg az első A400M-t. Az első török A400M 2013. augusztus 9-én szállt fel Sevillából.Nagy-Britannia,Németország és Malajzia 2014-ben kapja meg az első megrendelt gépeket.[5]
2009-es állapot szerint az alábbi rendeléseket adták az A400M-re:[6]
Németország – 53 db – Németország eredetileg 60 darabot rendelt. Ezt a mennyiséget 2010 októberében 53 darabra csökkentették.[7] Felmerült, hogy Németország a csökkentett mennyiségből is eladna 13 darabot és csak 40 gépet állít szolgálatba.[8]
Franciaország – 50 db[9]
Spanyolország – 27 db. Az első spanyol gép berepülése 2016 októberében zajlott le. A gépet aZaragozában állomásozó 31-es repülőszázad kapja.[10]
Egyesült Királyság – 22 db – eredetileg 25 gépre adtak le rendelést, ezt 22-re csökkentették.
Törökország – 10 db
Dél-afrikai Köztársaság – 8 db:2009.november 4-én adél-afrikai kormány visszavonta a nyolc gépes megrendelését, elsőként a megrendelők közül. Okokként a megnövekedett költségeket és a folyamatosan csúszó átadási határidőt jelölték meg. Az Armscor jelentése szerint az 1,5 milliárdeurósköltség 4,2 milliárdra nőtt, az átadás pedig 6 évet csúszik. A kabinet szerint „ez a teher megfizethetetlen az adófizetőknek”.[11]
Belgium – 7 db
Malajzia – 4 db
Luxemburg – 1 dbEz ezidáig első és egyetlen katasztrófa 2015. május 9-én történt a géppel. A Török Légierőnek épített repülőgép röviddel asevillai San Pablo repülőtérről végrehajtott felszállás után lezuhant. A géppel az Airbus munkatársai végeztek tesztrepülést. A felszállás után műszaki hibát jeleztek és a felszállás megszakítva kényszerleszállást akartak végrehajtani. A jelentős magasságot vesztett gép a kényszerleszállás során villamos távvezetéknek ütközött és lezuhant. A személyzet négy tagja életét vesztett, a két túlélő súlyos sérüléseket szenvedett.[12]
| Polgári |  | |
|---|---|---|
| Katonai | ||
| Fejlesztés alatt / javaslat szintjén | ||
| Egyéb típusok | ||
