AzAirbus A320 két hajtóműves, egyfolyosós, keskeny törzsű, közepes hatótávolságúutasszállító repülőgép, amelyet azAirbus az1980-as évek végére fejlesztett ki, konkurenciát állítva elsősorban aBoeing 737-nek és aMcDonnell Douglas DC–9 különböző utódtípusainak. Az első utasszállító repülőgép, ahol digitális elektronikus kormányrendszert alkalmaztak. Napjainkig több mint 4400 darabot állítottak forgalomba, ezzel a második legnagyobb darabszámban épített utasszállító repülőgép lett. Továbbfejlesztése során típuscsaládot hoztak létre, a rövidebb törzsű, kisebb kapacitásúAirbus A319-et és a hosszabbAirbus A321-et, valamint később, alaposabb áttervezés után a jelenleg gyártott legkisebbAirbus repülőgépet, a 108 ülésesAirbus A318-at.
AzAirbus gyár alapításától kezdve azt a célt tűzte ki maga elé, hogy konkurenciát állítson az akkori vezető nyugati gyártók, aBoeing, illetve aDouglas termékeinek. Így a késői 60-as, korai 70-es években azA300 tervezésénél is ezeket a már ismert piaci követelményeket tartották szem előtt. AzA300-as típusból így az évek alatt számos variáció készült, érdekesség az A320-as szempontjából az A300B10 jelű típusvariáns volt, amely kisebb volt az alapmodellnél, ebből a variánsból végül kifejlesztették azA310-es nagy hatótávolságú típust. Ezután fordult a gyár aBoeing 737 és aMcDonnell Douglas DC–9 által reprezentált kategóriához, a kisebb kapacitású, gazdaságos, közepes hatótávolságú gépekhez.
Az új program végül 1977 júniusában indult útjára, aBritish Aerospace telephelyén, az Airbus gyárcsalád tagjainak segítségével, de magától az Airbustól elválasztva. A társulás neveJoint European Transport (JET) volt, amelyEgyesült Európai Szállítmányozásként fordítható, de egyben egy szójáték is, hisz a JET mozaikszó a sugárhajtómű megnevezése is. A cél, egy 130-188 férőhelyes, kétCFM56s sugárhajtóművel szerelt típus létrehozása volt, amelynek utazósebessége meghaladja a Boeing 737-es típusáét, és képes akár a hangsebesség 0.84 szorosára is utazási sebességként. A programot később az Airbus zászlaja alá helyezték át az 1980-as években, a fejlesztés vezetését is ide helyezték át, de az eddigi vezető fejlesztőt megtartva.
Az alapmodell, amelynek fejlesztési neveSingle-Aisle (SA), itt már három variánssá vált szét, amelyek lényegi különbsége a törzshossz, és így az ülésszám volt, ez 125 és 180 között változott, fejlesztési neveik rendreSA1,SA2 ésSA3 lett. A későbbi A319, A320 és A321-es típusvariánsok elődjei voltak ezek.
1981 februárjában azSA2-es modellt átkeresztelték A320-ra, ezzel ez lett a típuscsalád alapvariánsa és egyben névadója. 150 fő befogadására tervezték, és 3440 km hatótávolsággal rendelkezett, a szárnyakba szerelt üzemanyag tartályok segítségével. Hosszabb hatótávra a középső, szárnyak között, a törzs alatt elhelyezett tartállyal kibővítve már 5280 km-es távolságokra is használhatóvá vált.
A gyártás megkezdése számos oknál fogva később indult. A brit, francia és nyugatnémet gyárak versenyeztek a kiosztandó feladatokért, ezzel pedig a jövendő profitért és munkahelyekért. A német gyárak minimum a teljes gyártás 40%-át követelték, mialatt a britek is maguknak követelték a vezető gyárak jogát, hivatkozva a kutatás alatt játszott szerepükre és tapasztalatukra. Másik problémát jelentett a gyártás beindításánál a hiányzó tőke, amelyet a részt vevő országok repülőgépipara az anyaországtól várt tőkeinjekció formájában.
Első megrendelője azAir France volt1981-ben, és a gépek üzembe állítását1986-tól tervezték. A rövid és közepes hatótávolságú A320-as gyártása1984-ben kezdődött meg. A gyártás indításakor 5 megrendelő várt összesen 96 darabra.
Prototípusa1987.február 14-én gördült ki a gyárból, hatalmas ünnepségek közepette, lézershow-val és szárazjéggel felvezetett, látványos bemutató keretében. A gazdasági és politikai elit is képviseltette magát az eseményen, például Wales hercege és hercegnője.Február 22-én repült először, összesen 3 óra 23 percet. Ez volt a berepülő program kezdete, amely végül 1200 repülési órát és 530 fel- illetve leszállást igényelt.
Az Európai hatóságoktól1988.február 26-án kapta meg a szükséges engedélyeket, és két változata került sorozatgyártásra. Az egyik a 130-154 személyes A320–100-as, a másik a nagyobb felszállótömegű, maximum 180 személy szállítására alkalmas A320–200-as. Az első példányokat azAir France és aBritish Airways vette át1988.március 26-án, módosítotthajtóművel felszerelt változatát pedig1989 májusában a szlovénAdria Airways állította forgalomba.
2008. szeptember 28-ánTiencsinben felavatták az Airbus kínai gyárát, amely a nyugat-európai repülőgépgyártó-csoport első összeszerelő üzeme Európán kívül, s mindenben megegyezik ahamburgival.[3]
A világ legkorszerűbb műszaki vívmányaival felszereltutasszállító repülőgépről kezdetben nagyon sok ellentmondó vélemény alakult ki szakmai körökben, mivel az erősen elrugaszkodott az addigi szemlélettől. AzAirbus gyártmányainak történetében először használtakműanyagokat a szerkezeti elemek gyártásához, ezenkívül számítógépes, elektromos vezérlésű (fly-by-wire) kormányrendszerrel, a szokásosszarvkormány helyettjoystickkel ésdigitális pilótafülkével szerelték fel.
A kezdeti modell a központi (nem a szárnyakban elhelyezett) üzemanyag tartállyal kiegészítve 5,280 km-es hatótávolsággal rendelkezett, és szélesebb volt, mint a konkurens Boeing B737-es (3,7m a 3,45 m-rel szemben).
Az Airbus A320 típuscsalád méretarányos ábrázolása
Az A320-as alapmodell egy olyan repülőgépcsaládot hozott létre, amely közös kialakítású, de utaskapacitása az A318-as esetében 100,[4] az A321-es esetében 220 utasig terjed.[5] ABoeing 737-es,757-es és717-es típusokkal versenyeznek. Mivel a négy változat hasonló pilótafülkével rendelkezik, mindegyikhez ugyanolyan típusjogosítás kell. Ma már minden változat elérhető vállalati repülőgépként. A319LR néven egy A319-es változatot is kifejlesztettek. Léteznek katonai változatok is, mint például az A319 MPA. AzAmerican Airlines az A320-as típuscsalád legnagyobb üzemeltetője, 2017. szeptember 30-án 392 repülőgépet állított szolgálatba.
Technikailag az "A320" elnevezés csak az eredeti közepes méretű repülőgépre vonatkozik, de informálisan gyakran használják az A318/A319/A320/A321 család bármelyik tagjára. Minden változat képes 180 percesETOPS (Extended-range Twin-engine Operational Performance Standards) tanúsításra 2004 (EASA) és 2006 (FAA) óta.[6] Az új Airbus A320neo projekt elindításával az Airbus A320-as család korábbi tagjai az "aktuális hajtómű opció" vagy "CEO" nevet kapták.
Az A318 a típuscsalád legrövidebb változata, hossza mindössze 31,44 m, maximum 132 fő szállítására képes.
A típuscsalád legrövidebb változata, hossza mindössze 31,44 m, maximum 132 fő szállítására képes. Hatótávolsága 3100tengeri mérföld (5700 km). A repülőgép2003 júliusában állt szolgálatba aFrontier Airlines-nál, és közös típusjogosítással rendelkezik az Airbus A320-as család többi változatával, így az A320-as család meglévő pilótái további képzés nélkül vezethetik a repülőgépet. Ez a legnagyobb kereskedelmi repülőgép, amelyet az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség meredek megközelítési műveletekre engedélyezett, így olyan repülőterekre is repülhet, mint aLondon-City repülőtér. Az Airbus A320-as család többi változatához képest az A318-as típus csak kis darabszámban kelt el, 2015. október 31-ig összesen csak 80 repülőgépre adtak le megrendelést. 2018-ban az A318-as listaára 77,4 milliódollár volt.[7]
2005.november 11-én jelentette be a gyártó az A318 típus egyedi variánsát, amely magánrepülőgépekre lett specializálva, egyedi kabinbelsővel (2-18 utas számára), illetve 4000tengeri mérföld (7400 km)-re megnövelt hatótávval.
Az A319-es az alaptípusnál 3,73 méterrel rövidebb, 145 főig oldalanként egy, 146 vagy annál több utas esetén pedig oldalanként kettő szárnyvégi kijárattal rendelkezik.
Az alaptípusnál 3,73 méterrel rövidebb, mindössze 33,84 m hosszú variánst a kevéssé terhelt járatok teljesítésére fejlesztette ki a gyártó.[8][9][10] Az A320M-7 néven is ismert típus az A320-as rövidített, minimális változtatásokat tartalmazó változata. Az A320-200-ashoz hasonló üzemanyag-kapacitással és kevesebb utassal a hatótávolság 124 utassal, kétosztályos konfigurációban 6 650 km (3590tengeri mérföld), illetve modernizáltwingletekkel, másnéven "Sharkletekkel" 6 850 km (3700 tengeri mérföld).[10] Az A319-eshez kétféle hajtómű áll rendelkezésre: a 102,5-110,3 kN (23 040-24 800 lbf) IAE V2500 vagy a 98-120 kN (22 000-27 000 lbf) CFM56. Bár ezek a hajtóművek megegyeznek az A320-aséval, az A319-es alacsonyabb maximális felszállási súlya miatt csökkentett teljesítményűek.
Az A319-estUdvarházy Ferenc István, azILFC korábbi elnök-vezérigazgatója kérésére fejlesztették ki.[11] Az A319-es első megrendelője valójában az ILFC volt, amely 1993-ig hat A319-esre adott le megrendelést.[12] ASwissair és azAlitalia további megrendeléseire számítva az Airbus úgy döntött, hogy 1993. június 10-én piacra dobja a típust. Az első A319-es végleges összeszerelése 1995. március 23-án kezdődött, és 1996 áprilisában mutatták be először a Swissairnél.[13] A közvetlen versenytársa aBoeingnál aBoeing 737-700-as.
Az A319-es típusból összesen 1460 darabot szállítottak le, és 2017. szeptember 30-áig még 24 darab rendelés volt.[14] Egy 1998-as A319-es újonnan 35 millió dollárba került; értéke 2009-re megfeleződött, és 2019-re elérte a selejtezési szintet.[15] 2018-ban az A319-es listaára 92,3 milliódollár volt.[7]
A rövidítés a "corporate jet" kifejezést jelöli, vagyis üzleti célokra készült sugárhajtőműves repülőgép. Jelentősen nagyobb szabadságot kaptak a leendő megrendelők a típusvariáns esetén, így kiegészítő üzemanyagtartályok esetén akár 6500tengeri mérföld (12 000 km) hatótávolsággal is üzemeltethető, 8 utassal, de 32 utasig is berendezhető.
A "longer range", vagyis megnövelt hatótávolságú modell a A319-hez képest. A kiegészítő üzemanyagtartályok segítségével akár 5600tengeri mérföld (10 400km) hatótávolsággal is üzemeltethető.
Az A320-as aWizz Air színében, leszállás után (HA-LYT)
Az A320-as sorozatnak két változata van, azA320-100 és azA320-200. Mindössze 21 darab A320-100-as készült.[12] Ezeket a repülőgépeket, az elsőként legyártottakat azAir Inter - amelyet később azAir France felvásárolt - és aBritish Airways részére szállították aBritish Caledonian felvásárlását megelőzően leadott megrendelés alapján.
A -100-ashoz képest az elsődleges különbséget a -200-as hajlított szárnyvége és a megnövelt üzemanyag-kapacitás jelentette, ami megnövelte a hatótávolságát. AzIndian Airlines az első 31 db A320-200-as repülőgépét kettős futóművel felszerelt fő futóművel használta a rossz kifutópálya-viszonyokkal rendelkező repülőtereken, amelyekkel az egy futóművel felszerelt fő futóművel nem lehetett volna megbirkózni.
A két CFM56-5 vagy IAE V2500 típusú, 98-120 kN (22 000-27 000 lbf) tolóerejű hajtóművel hajtott A320-as tipikus hatótávolsága 150 utassal 3 300 tengeri mérföld vagy 6 100 km.[8] Az A320-as típusból összesen 4512 darabot szállítottak le, és 2017. szeptember 30-áig még 220 darab rendelés volt belőle.[14] A legközelebbi versenytársaBoeingnál aBoeing 737-800-as.[16]
1988-ban egy új A320-as értéke 30 millió dollár volt, az 1990-es évek végére elérte a 40 millió dollárt, ami 30%-kal alacsonyabb volt azinflációnál. 2001 után 37 millió dollárra csökkent, majd 2008-ban 47 millió dolláron tetőzött az ára, és az A320neo-ra való átállásig 40-42 millió dolláron stabilizálódott.[17] A 2018-as listaára 101 milliódollár volt.[7]
Miután azElbe Flugzeugwerke 2021 márciusában megkezdte az első A320-as átalakítását, az A320P2F december 8-án teljesítette háromórás szűzrepülésétSzingapúrból.[18] A repülőgépet 2006-ban szállították le, és első teherszállítója 2022 második negyedévétől a nairobi székhelyűAstral Aviation lesz, amelyet a közel-keletiVaayu Grouptól lízingeltek.[19] Az A320P2F 2022. március végén kapta meg a kiegészítő típusengedélyét.[20]
Az A320P2F a legjobb választás az expressz belföldi és regionális járatok üzemeltetésére. A repülő 1900 tengeri mérföldön akár 27 tonna szállítására is alkalmas, és a főfedélzeten 14 nagyméretű konténer/raklap, az alsó fedélzeten pedig 10 LD3 típusú konténer számára kínál helyet.[21]
Az új motortípusos gép, ami 15%-os üzemanyag-megtakarítást ígér, 2014. július elsején hagyta el hangárját[22] és 2700 eladásával azonnali „bestseller” lett.
Az A321-es 6,93 méterrel hosszabb, mint az A320-as repülőgépé; a szárny feletti kijáratokat ajtókkal helyettesítették.
Az első A320-as 1988-ban kezdte meg működését, így az A321-es még ugyanabban az évben megjelent első változataként.[12] Az A321-es 6,93 méterrel hosszabb, mint az A320-as. Az A321-100-as maximális felszállósúlya 9 600 kg-mal 83 000 kg-ra nőtt.[12] A teljesítmény fenntartása érdekében a szárnyfelületet 4 négyzetméterrel, 128 négyzetméterre növelték, úgy hogy kettős résszel ellátott fékszárnyakat építettek be.[23] A két prototípus közül az első szűzrepülésére 1993. március 11-én került sor.[13] Az A321-100-as 1994 januárjában állt szolgálatba aLufthansánál.
Mivel az A321-100 hatótávolsága kisebb volt, mint az A320-asé, 1995-ben megkezdődött a nehezebb és nagyobb hatótávolságú A321-200-as fejlesztése. A nagyobb hatótávolságot a nagyobb tolóerejű hajtóművekkel (V2533-A5 vagy CFM56-5B3), kisebb szerkezeti megerősítésekkel, valamint a hátsó padló alatti raktérben elhelyezett egy vagy két opcionális 2 990 literes üzemanyagtartály beépítésével sikerült elérni. Üzemanyagtartalmát 30 030 literre, maximális felszállósúlyát pedig 93 000 kg-ra növelték. Először 1996 decemberében repült, és 1997 áprilisában állt szolgálatba aMonarch Airlinesnál.
Az A321 legközelebbi versenytársai aBoeingnál aBoeing 737-900/900ER és a757-200-as.[16] Az A321-es típusból összesen 1562 darabot szállítottak le, és 2017. szeptember 30-áig még 231 darab rendelés volt belőle.[14] 2018-ban az A321-es listaára 118,3 milliódollár volt.[7]
Az Airbus Freighter Conversion GmbH programot indított az A320-as és A321-es repülőgépek teherszállító repülőgéppé történő átalakítására. A repülőgépek átalakítását a németországiDrezdában és az oroszországiZsukovszkijban működőElbe Flugzeugwerke GmbH (EFW) végezné. Az első megrendelő, azAerCap 2008. július 16-án határozott szerződést írt alá 30 utasszállító A320/A321-esének A320/A321P2F utasszállítóból teherszállítóvá alakításáról. Az Airbus azonban 2011. június 3-án bejelentette, hogy az összes partner leállítja az átalakítási programot, arra hivatkozva, hogy nagy a kereslet a használt, utasszállító repülőgépek iránt.[24]
A321neo a koreaiAsiana Airlines színében, felszállás után (HL8364)
Az A321neo fejlesztését az Airbus 2010. december 1-én jelentette be az A320neo gépcsalád részeként.[25] A prototípus 2016. február 9-én szállt először levegőbe és 2017. május 31-én állt menetrend szerinti forgalomba aVirgin America színeiben aSan Francisco–Washington járaton.[26] Az alapfelszereltségű A321neo a hagyományos A321-eshez képest 1450 km-rel távolabbra tud repülni és körülbelül 10 utassal többet tud szállítani, üzemanyagfosztása utasonként 30%-kal kisebb. 2021. február végéig a légitársaságok 3466 A321neót rendeltek 1791 A321-eshez képest.[27]
2015. januárig a típus különféle változataiból összesen 7893 darabot rendeltek meg, ebből 6415 darabot szállítottak le, 1478 gyártásra vár. A szállítások évenkénti bontásban a következőképp néznek ki:[* 1][28][29]
2012 áprilisáig a típus példányait összesen 60 esetben érte baleset, 23 esetben a repülőgép teljesen összetört, ezek összesen 782 áldozatot követeltek.[30] Ezenkívül 50 esetet tartanak számon, amelyek adigitális pilótafülke meghibásodásával kapcsolatosak. Néhány kiemeltebb eset:
1993.szeptember 14-énVarsóban leszállás után túlfutott a pályán, és nekiütközött egy töltésnek, majd kigyulladt aLufthansa D-AIPN lajstromjelű gépe. Két fő meghalt, a repülőgép megsemmisült.[31]
2009.január 15-én aNew York-iLaGuardia reptérről azészak karolinaiCharlotte városba tartóUS Airways járatot teljesítő A320–214 típusú gép közvetlenül a felszállás után a közeliHudson folyón hajtott végre kényszerleszállást. A pilóták példaértékű manőverének köszönhetően mindenki túlélte a gépen tartózkodó 150 utasból és 5 fős személyzetből a balesetet, csupán 5 súlyosabb sérülés volt. A baleset oka madárrajjal történő ütközés volt, amelynek következtében mind a két hajtómű leállt, így a gép képtelen volt tovább emelkedni, ahhoz pedig nem volt elég magasan, hogy biztonságosan visszaforduljon a reptérre. A repülőgép ma kiállítási tárgy aKarolinai Repülési Múzeumban .[32]
2013.június 8-ánRómában kényszerleszállást hajtott végre aWizz Air egyik A320-asa,Bukarestből az olasz fővárosCiampino repülőtérre tartó gép a futómű elakadása miatt. A problémát egész pontosan a bal főfutómű fedőajtajának hibája okozta, aminek következtében a bal főfutómű nem tudott teljes egészében kinyílni, és ez nem először fordult elő a típus történetében. A pilóták az eseményt felkészülten, az előírásoknak megfelelően kezelték; 165 utassal és hatfős személyzettel a fedélzeten aFiumicino reptéren landoltak, az utasok a mentőcsúszdán hagyták el a gépet, senki sem sérült meg.[33]
2014.december 28-án az indonéziaiSurabayából indultSzingapúrba azAirAsia 8501-es járata, 162 emberrel a fedélzetén. A géppel megszakadt repülés közben a kapcsolat, az óceánban találták meg a roncsokat. Az okok egyelőre ismeretlenek, az időjárási körülmények szélsőségesek voltak. A gépen mindenki életét vesztette.
2015.március 24-én a németGermanwingsBarcelonábólDüsseldorfba tartó járat 150 emberrel a fedélzetén, az Alpok egyik hegycsúcsának repült. A nyomozás alapján a pilóta szándékosan vezette a gépet a hegynek.
2015. október 31-én egy a Metrojet légitársaság A321-es gépe a felszállás után a Sínai-félszigeten lezuhant. A fedélzeten 217 utas és 7 fő személyzet utazott, senki sem élte túl a katasztrófát.
↑"A321: Taking on the 757" (angol nyelven). Flight International. [2017. március 24-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
↑Newsroom | Airbus (angol nyelven). www.airbus.com, 2021. június 14. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
↑Airbus orders and deliveries (Microsoft Excel). Airbus, 2013. december 31. [2014. január 13-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
.JPG)
.svg)
.jpg)
.jpg)
_(2).jpg)
.jpg)
.jpg)
