Agni atűz istene ahinduizmusban. Sokféle szerepkört birtokol. Ő az áldozati tűz istene, az égi istenek papja, s a teremtés pásztora is egyben.ARigvéda himnuszainak egyötöde őt dicséri, s az első himnusz az ő nevével kezdődik.
Az agni अग्नि szószanszkrit eredetű, elsődleges jelentése: tűz, jelenthet még epét, gyomornedvet és aranyat is. Rokon azindoeurópai eredetűlatin „ignis”, alitván „ugnis” és azorosz „ognj” szavakkal, melyek szintén tüzet jelentenek.
Egy vagy két arccal, három lábbal és kettő-hét karral, futó fekete koson ülve ábrázolják. Egyik szájából három, a másikból négy, sugár alakú nyelv nyúlik ki. Hét karjával eléri a hét világot, három lába pedig az ember életében oly fontos három tüzet, az áldozati tüzet, a házassági tüzet és a halotti máglyát jelképezi. A kezében legyezőt, lándzsát, poharat, kanalat, valamint olyan tárgyakat tart, melyeket atűzáldozatoknál használnak. Agni nagy pocakjával egykoson közlekedik. A szájából előtörő lángnyelvek arra szolgálnak, hogy elfogyassza a tisztított vajat, amelyet a pap felajánl az áldozati tűzben. Olykor fekete kocsival is ábrázolják, melyet fekete farkú, vörös színű lovak húznak. Háta vajból, haja lángokból áll, szakálla homokszínű, foga vagy állkapcsa aranyból van.
J. P. Mallory szerint az indoeurópai őshaza helye ie. 4500 előtt a kurgántérség,Pontosz és aKaszpi-tenger között lehetett. Vallásukban jelentős szerepe lehetett a szabad ég alatt végrehajtott áldozatoknak, valamint az ég, a tűz, a nap és a szél istenének. Azindoiráni népek valószínűleg az időszámításunk előtti második évezredben kelet felé vándoroltak, a tüzet agyagedényben szállíthatták, s nem hagyták kialudni. Főzésre, valamint igazságszolgáltatási célzattal is használhatták. A vádlottakat tűzpróbának vetették alá, aminek két formája volt: vagy két tűzfal között kellett átmennie a próbára bocsátott személynek, vagy megolvadt fémet öntöttek a mellkasára. Úgy vélekedtek, hogy a tűz megoltalmazza az igazakat, de a bűnösöket elpusztítja. A proto-déli-árják feltehetőleg i.e. 2000 körül vándoroltakIndia felé, ahol apandzsábi, arádzsasztáni, illetve agandharai sírkultúra legkorábbi rétegébe olvadhattak be. Ők Agnit tekintették főistennek, erre utalnak a feltárt tűzoltárok. A védikus korban volt kultuszának virágkora. A védikus tűzáldozat központi istene Agni, aki eljuttatja az áldozatot az égi világba.
„Agnihoz imádkozom a házi paphoz, aki az áldozat istene,
ki megénekel, megidéz, és a legtöbb kincset hozza.”
Az ájurvéda egyik gyógyító módszere a belső tűzáldozat, ennek nevepránagnihotra. Ebben a szertartásban Agni az emésztő tűz (dzsátáragni), aki elemészti a neki szánt áldozatot, azaz az ételt. Az ilyen szertartással elfogyasztott étel táplálja az összes életerőket,pránákat.
Az agni megjelenési formái az ájurvédában:
- dzsatharagni: az emésztő tűz.
- pranagni: a vért látja el oxigénnel, a levegő tüze.
- manaszika agni: az elme tüze, az érzéki benyomásokat a képzelet terévé alakítja.
- baudhika agni: az értelem tüze, mely képes megkülönböztetni jót és rosszat.
- ánandagni: a boldogság tüze, a vágy; magasabb szinten a szeretet ereje.
- csidagni: atudat tüze, mely a valódi belső tűz és fény, amiből az összes többi tűz visszaverődéssel nyeri erejét. Az egész univerzum az ő teste.
- brahmanagni: aBrahman, azaz aLét tüze, minden kettősségen túli önmagában létező tűz.
- Rig-Véda (2000)Farkas Lőrinc Imre Kiadó 87. old.
- terebess.hu
- Monier Williams' Sanskrit-English Dictionary
- Szimbólumtár (1997) Balassi Kiadó
- Dr David Frawley: Jóga és ájurvéda (2003) Forever Kiadó
- Tóth-Soma László: Egyszerűen és érthetően a hinduizmusról (1998) Egyházfórum
- Wojtilla Gyula: A mesés India(1998) Édesvíz Kiadó
