Ez a lap egy ellenőrzött változata
Azaghori, egyéb átírokban aghóri, agori (dévanágari: अघोर, szó szerint:rettenthetetlen, de jelenthetpiszkos, elhanyagolt-at is[1]) mai napig létezőbalkezes tantrikus,saiva, titkos szekta, egy körülbelül ezer éves múltú radikális közösség, amelyantinomiánus szokásairól ismert (ürülék, vizelet, emberi és állati tetemek húsának vagy főtt emberiagy fogyasztása, holttesteken valómeditáció stb.).[2][3]
Ezoterikus irányzatot képviselnek, a Nap-tudomány módszerével is foglalkoznak, céljuk a gyógyítás és a természetfeletti erők (sziddhik) megszerzése. A Nap-tudomány az élet – apránánál is – finomabb erőinek megértésével és az ezek feletti uralom megszerzésével foglalkozik. Kapcsolatot teremt az itteni és atúlvilági élet között.[4] Sok aghorigurut nagy tiszteletet övez a vidéki lakosság körében és állítólag gyógyító erővel rendelkeznek.[5][6]Részt vesznek a helyi közösségekjótékonysági munkáiban.[7]
Nagyon kevésjógi gyakorolja az aghori tudományát, és rendhagyó életvitelük miatt kerüli őket az emberek többsége.[4] Elődeikhez, akápálikákhoz hasonlóan koponyát hordanak maguknál, amelyet evő- és ivócsészeként használnak, gyakran halotthamvasztó helyeken tanyáznak és a holtak hamujával kenik be a testüket. Nem törődnek vele, hogy mit fogyasztanak el; nyers húst, tetemet, vagy akár székletet, hányadékot is esznek, és víz mellett vizeletet is isznak, néhányanbhangából készített részegítő italt fogyasztanak vagymarihuánát szívnak.[8][9]
Életvitelükben ahindu ortodox vallás elleni tiltakozás nyilvánul meg. Számukra nincs jó és rossz, e fogalmak a kettősségtudattól még meg nem szabadulttudatlanok világképéhez tartoznak.[10] Nézetük szerint az Aghor a felébredt tudat állapota, ahol a tudatosság természetes állapotát és egyszerűségét jelöli. "Nincs helye a gyűlölet, az undor, a diszkrimináció vagy a félelem érzésének.”[11] Az aghori gyakorlatok célja a kiegyensúlyozottság természetes állapotának elérése, különösen a tisztátalansággal való szembenézés révén. A szemükben semmi sem tiszta vagy tisztátalan, mert a dualitáson túllépve felismerik a Legfelsőbb Egységet.[12] A hangsúlyt az egyetemes energia, asakti megismerésére helyezik.
Az aghorik különösen ragaszkodnak – atántrikákhoz hasonlóan – a spirituális tanítómester (aguru) fontosságához:„Mester nélkül senki sem kel át az élet óceánján, amegszabadulás felé.”[13] A guru az, aki közvetíti a szükséges módszert (szádhana), hogy a tanítvány megértse és félelem nélkül járhassa az utat. A beavatás (díksa) főként egy szentmantra (Aghor Mantra) átadásából áll, melynek ismétlése (dzsapa) segíti a tanítványt, hogy előrehaladjon az Út megértésében, és spirituális tudást szerezzen.
Egyesek szerint az aghori aszkéták Aghóra néven tisztelikSivát vagy azIstennőt, mint Sítalát, Parnagirit vagyKálit.Mahaprabhu Aghoreshwar Baba alapján nem hisznek az "értelmetlen istenekben és istennőkben"; önmagukban hisznek, nem valami külsőben. Ez az oka annak, hogy avárna-rendszer követői még ma is rossz szemmel néznek rájuk.[13]
Híresek a szigorúaszkézisükről (tapasz) és különösen szélsőséges életmódjukról, ezért követőik száma meglehetősen alacsony. Egyes becslések szerint számuk nem éri el a száz főt,[14] más becslések szerint néhány száz aghori élIndiában[15] ésNepálban; a jelentős részükBenáreszben és környékén, továbbá aHimalájában.
Az 1950-es évekbenBaba Aghoreshwar Bhagvan Ramji (1937-1992) egy fontos reformot indított el a hagyomány irányultságait és gyakorlatait illetően. Megnyitotta a hagyomány kapuit a kívülállók előtt,ásramokat indított el Indiában és külföldön (USA, Olaszország)[16] és humanitárius szervezetet (Shri Sarveshwari Samooh) hozott létre.