Azagávé (agavé,Agave) aspárgafélék(Asparagaceae) családjában azagávéformák(Agavoideae) alcsalád névadó nemzetsége számos, jól ismertsivatagi és száraz égövi fajjal.
Amerikában honosDél-AmerikátólÉszak-Amerika déli részéig; a legtöbb fajMexikóban, illetve azUSA-ban él. Dísz-, illetve haszonnövénynek valamennyi kontinensre áthozták a trópusi, szubtrópusi és mérsékelt meleg régiókba, ahol aztán több faja is kivadult.
Mexikó őslakói egyes források szerint már 9000 éve termesztették. Ma is használnak olyan recepteket, amelyekről azt állítják, hogy azaztékoktól származnak. A fajok jelenlegi változatossága valószínűleg legalább részben az ősi nemesítők munkájának eredménye.
Tőlevélrózsás, levélpozsgás évelő. Levelei lándzsásak, az élük szúrós, a hegyük tövisesen szúrós; színük a világoszöldtől a hamvaskékig terjedhet — ez utóbbi árnyalat a párolgást csökkentő viaszos bevonatnak köszönhető.
Zömök szára másodlagosan elfásodik.
Végálló virágzata felálló virágszáron fejlődik ki. A virágok többnyire fehérek, némely fajok virágai sárgás vagy zöldes árnyalatúak.
Szapogenin- és szaponinvegyületeik hatnak azállatok hormonális szabályozására, így fogamzásgátló tabletták gyártására használják őket.
Több faja kedvelt dísznövény.
Fontos trópusi rostnövény aszizál(Agave sisalana) és ahenekén(Agave fourcroydes).
Aközönséges agávé(Agave americana) levelektől megtisztított torzsájának tiszta vagy cukrozott cefréjéből párolják amezcalt, atequilát pedig ugyanígy készítik akék agávéból(Agave tequilana). A kivágott virágszárból kicsorgó nedvből erjesztett ital apulque, amit már azaztékok is nagyon kedveltek.
Oaxaca államban az indiánok a levelek legkülső rétegét tapadófóliaszerű csomagolóanyagnak használták a munkahelyükre magukkal vitt ételeik védelmére. A leveleket és a bugavirágzatot állati takarmánynak is hasznosították.
A növény szára és a levelek töve a nem zöld rész ehető, meglehetősen sokszénhidrátot tartalmaz; az alkoholos italok erjesztésénél is ezt a sajátosságát használják ki. A tápanyagtartalom és egyúttal a növény élvezeti értéke is a növény korával javul. A pH 5–6 savtartalmú agávélé tápértéke 100 ml-enként mintegy 300 kalória. A tápanyagok 90-93%-afruktóz ésglükóz, de vannak benne más egyszerű cukrok is és egy kevés vas. A fiatal virágzó tövek és a virágok is ehetők sütve vagy főzve, de akár nyersen is.
Mexikó északi területein és az USA délnyugati részén az agávé elkészítésének leggyakoribb módja az ún. gödörben sütés volt — úgy tűnik, ez az módszert délebbre nem ismerték.
A maiTehuacán környékén a megfőzött agávéleveleket tojással habarták.
2023-ban az agávét 8 országban termesztették 58 ezer hektár földterületen, és az éves termésmennyisége meghaladta a 40,2 ezer tonnát. 2013 és 2023 között az agávé földterülete 54 ezer hektárról 58 ezer hektárra (7,4%) nőtt, míg a termésmennyisége 41,4 ezer tonnáról 40,2 ezer tonnára (2,9%) csökkent.[1]
A világ legnagyobb agávé termelői közé tartozikKolumbia (36,8%),Mexikó (15,2%),Nicaragua (13,2%),Ecuador (11,2%) és aFülöp-szigetek (9,7%). Ezek az országok a 2023-as termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2023-ban Kolumbia és Mexikó az éves termés több mint felét (52%) adták a világ agávé termelésének.
A legtöbb pozsgáshoz hasonlóan jellemzően száraz éghajlaton él. Lassan növekszik, de a legtöbb faj meglehetősen nagyra: több méter átmérőt érhetnek el.
A hőséget, a tűző napot jól viseli; a legtöbb faj néhány fok mínuszt is kibír.
Néhány faj évente virágzik, a legtöbb azonban életében csak egyszer: több éves korában a tőlevélrózsa közepén hatalmas virágzatot fejleszt, majd a magok beérése után a vegetatív test elpusztul. Ha a magérés előtt a virágzatot kivágják, a virágszárból jelentős folyadékmennyiség csapolható, és a növény e veszteség ellenére továbbél. Egyes fajok már 8–10 évesen virágoznak, ám némelyik példány csak 30–40 év után.
Vegetatívan, sarjairól könnyen szaporodik, illetve szaporítható.
_-_Agavaceae_-_Nationale_Plantentuin_Meise_10-01-2010_14-56-10._ferox)_-_Nationale_Plantentuin_Meise_080_10-01-2010_14-56-10.JPG)
_02.jpg)
