1945-ben vezették be, és afrancia frankhoz kötötték az árfolyamát.[1] Két változata a nyugat-afrikai és a közép-afrikai frank létezik, de csak kinézetükben, tulajdonságukban megegyeznek.
A tervek szerint, 2027-ben a nyugati országok bevezetik azecót.
A pénznemnek a 21. század elején már sok ellenzője akadt. A valutaközösségnek szűkös monetáris mozgástere van, Franciaország az árfolyam rögzítéséhez komoly feltételeket szab. Az országoknak külföldi devizatartalékuk 50 százalékát a francia kincstárban kell tartaniuk valutaközösségi frankban, a kibocsátásért felelős országok számára nyitott számlán. 2019-ben összesen 4,1 milliárd eurónyi valutaközösségi frank van a francia kincstár széfjeiben.[1] További feltétel, hogy azEurópai Központi Bank irányadó kamatához kell igazítani a valutaközösségi frankbeli országok kamatait is. A 2010-es évek végén azeuró erős pénznem, így a valutaközösségi frank is az. Emiatt viszont gyenge a versenyképessége ezen országoknak.[1]
Cheikh Ahmed Bamba Diagne szenegáli közgazdászprofesszor viszont egyik tanulmányában kifejti, hogy miért nem jó elhagyni a valutaközösségi frankot.[1]Mali 1962-1984 közötti időszakban nem volt a közösség tagja, és a gazdasága meredeken esett. Ma is Mali az egyik legszegényebb afrikai ország. Másik ország, amelyről a tanulmány említést tesz, azGuinea, amely 1960-ban lépett ki a valutaközösségből. 2010-es évek végén a valutaközösségi frankot használó Szenegál 16, míg Guinea 8 milliárd amerikai dollárnyi GDP-t termel.[1] Cheikh Ahmed Bamba Diagne szerint a Nyugat-Afrikai Gazdasági és Monetáris Unió 2019-ben a világ legstabilabb pénzügyi övezete.[1]
2012. november 30-án a nyugat-afrikai országok új 500 frankos bankjegyet bocsátottak ki.[2] 2015. április 30-án a valutaközösség keleti államai új, hibrid 1000 és 2000 frankos bankjegyet bocsátottak ki.[3]
A közép-afrikai államok 2020-ban új bankjegyeket bocsátanak ki.[4]
