AzAerosmithamerikaihard rock zenekar, melyet gyakran illetnek a „The Bad Boys Boston”(bostoni rosszfiúk)[4] és az „America's Greatest Rock and Roll Band”(Amerika legnagyobb rock and roll zenekara)[5][6] jelzőkkel.A zenekar hagyományosrhytm & blues alapú rockot játszik,[7] de hosszas pályafutásuk alatt több stílus is felbukkant zenéjükben. Míg a korai érát arhythm and blues és abluesalapúhard rock jellemezte,[8][9] addig a 80-as években márpoposabb ésAOR-osabb felhanggal is megszólaltak, a hard rock mellett.[10] A sok stílusváltás ellenére is meg tudták őrizni sajátos arculatukat, és számos későbbi rockegyüttesnek jelentettek inspirációs forrást.[11]
Az együttes 1970-ben alakultBostonban, miutánSteven Tyler énekes csatlakozott a Jam Band két tagjához,Tom Hamiltonbasszusgitároshoz ésJoe Perrygitároshoz. A felállásJoey Kramerdobossal ésRay Tabano gitárossal lett teljes. 1971-ben TabanótBrad Whitford váltotta fel, így kialakult az együttes klasszikus felállása. 1972-ben aColumbia Records kiadóval szerződtek, de az első két albumuk (Aerosmith 1973,Get Your Wings – 1974) még nem lett sikeres. Amainstream áttörést az 1975-ben megjelentToys in the Attic hozta el számukra, majd az ezt követőRocks albummal szupersztár státuszba kerültek.[12] A sikerek hatására az első két album isplatinalemez minősítést szerzett, a zenekar hűséges rajongótáborát pedig Blue Armyként(kék hadsereg) emlegették (utalva egységes farmerdzseki és nadrág megjelenésükre).
Az 1970-es évek közepén-végén az egyik legnépszerűbb együttesnek számítottak, a belső konfliktusok és a mértéktelenkábítószerhasználat viszont megakasztotta az együttes pályafutását, és a 80-as évekre népszerűségük jelentősen csökkent. Joe Perry 1979-ben, Brad Whitford 1981-ben kilépett, helyükreJimmy Crespo ésRick Dufay került.[9] A már velük készültRock in a Hard Place ugyan aranylemez lett, de már nem tudta megismételni a korábbi sikereket. 1984-ben Perry és Whitford visszatért, a zenekar pedig aGeffen Recordsszal kötött hosszú távú szerződést. Korábbi népszerűségüket az 1987-ben megjelentPermanent Vacation albummal érték el,[13] amelyet már a korábban jellemző alkohol- és drogproblémák nélkül készítettek el. Ezt követően olyan sikeres albumok születtek, mint aPump (1989), aGet a Grip (1993), vagy aNine Lives (1997). Az együttes 1980-as évek végi sikereit úgy szokás jellemezni, mint az egyik leginkább figyelemre méltó visszatérést a rockzene történetében.[8][9]
Öt évtizedes pályafutásuk alatt generációk sztárzenekaraira voltak hatással, kezdve aGuns N’ Rosestól aMetallicáig, aMötley Crüe-től aNirvanáig. Amerikaegyik legismertebb és legnagyobb múltra visszatekintő zenekara, amely kereskedelmileg a legkelendőbb amerikai zenekar, a világszerte több mint 170 millió eladott lemezével[14] (ebből 70,2 milliót adtak el az USA-ban).[15] Az Aerosmith tekinthető a legtöbb arany- és multiplatina-albummal rendelkező amerikai zenekarnak, ezenkívül számos zenei díj fűződik az együttes nevéhez. Pályájuk során 21 daluk került fel aBillboard Hot 100 Top 40-es listájára, amelyből kilenc vezette aMainstream Rock listát. Emellett négyGrammy-díj és tízMTV Video Music Awards fűződik a nevükhöz. Népszerűségüket az 1990-es években és az új évezredben is meg tudták őrizni, a mai napig telt házas stadionkoncerteket adnak. 2001-ben bekerültek aRock and Roll Hall of Fame-be, de szerepeltek aRolling Stone és aVH1minden idők 100 legnagyobb előadóinak listáján is.[16] A két fő dalszerző Tyler és Perry 2013-ban a Songwriters Hall of Fame tiszteletbeli tagja lett,[17] míg a zenekar 2019-ben kapott csillagot aHollywoodi hírességek sétányán. 2020-ban az Aerosmith kapta meg aMusiCares Person of the Year díjat.[18]
Az együttestSteven Tyler énekes,Joe Perry gitáros ésTom Hamiltonbasszusgitáros alapította 1970-ben. Tyler 1964-ben alapította meg első zenekarát, a The Strangerst, amely hamarosan a The Strangeurs nevet vette fel. Az együttes gyorsanYonkers egyik legnépszerűbb formációja lett. 1966-ban már aChain Reaction nevet használták, majdThe Sun címmel egy kislemezt is kiadtak. A nagyrészt feldolgozásokat játszó együttes telt házas klubkoncerteket adott, Steven Tyler pedig a környék sztárénekese lett. A Chain Reaction ezt követően Chainre rövidítette a nevét, majd 1968-ban feloszlott. Tyler ezt követően olyan kérészéletű és sikertelen együttesekben bukkant fel, mint a „Pipe Dream” és a „Plastic Glass”.
Joe Perry és Tom Hamilton már az 1960-as évek végén is együtt játszott ablues alapú Jam Band együttesben. A zenekar 1969 nyaránSunapeeben is fellépett, ahol Steven Tyler is a nézők között volt.[19] Az énekes az előadás alatt egyből eldöntötte, hogy velük képzeli el zenei karrierjét. Elsősorban az érzés és a színpadról áramló energia nyerte el a tetszését, semmint a pontos vagy kiemelkedő hangszeres teljesítmény:
Nem tudtak énekelni, nem tudták behangolni a hangszereiket, pontatlanul játszottak, így aztán nyugodt szívvel mondhatom, hogy egyszerűen szarok …, ha nem lettek volna valahogy mégis jók. Ha ezt az energiát sikerülne egyesíteni azzal a muzikalitással, amit apámtól örököltem, akkor valami egészen szuper sülhetne ki ebből az egészből.[20]
A közös zenélésre azonban bő egy évig mégsem került sor. Tyler ez idő alatt a „Fox Chase” és a „William Proud” együttesekben fordult meg, míg Perry és Hamilton továbbra is a Jam Band tagja maradt. 1970 szeptemberébenBostonba költöztek,[21] hogy ott alapítsanak új zenekart. Az énekes – ahogy azt már korábban eldöntötték – Steven Tyler lett, aki hozta magával a Chain volt basszusgitárosát,Ray Tabanót is. Tabano másodgitárosként csatlakozott hozzájuk, amit Perry kezdetben ellenzett, ő ugyanis egy gitárral képzelte el a zenekart.[22]Tyler azonban ragaszkodott a kétgitáros felálláshoz, ezenkívül Hamiltont Don Solomonra kívánta lecserélni, aki korábban a William Proudban már zenélt vele. Joe Perry viszont Hamiltont akarta basszusgitárosnak, így az a megoldás született, hogy maradt Hamilton, cserébe Ray Tabano lett a másodgitáros. Tyler a korábbi zenekaraiban dobosként kezdte pályafutását, később az éneklés mellett gyakran beült a dobfelszerelés mögé is. Ő azonban a formálódó együttesben kizárólag frontember akart lenni, így felvetette, hogy csak akkor marad, ha nem kell dobolnia.[23] A megegyezés után – Ray Tabano javaslatára –Joey Kramer lett a zenekar dobosa, aki korábban már ismerte Tylert, mivel ő is yonkersi volt. Elmondása szerint mindig arra vágyott, hogy egy zenekarban játszhasson Tylerrel.[23] Kramer, aki ekkortájt aBerklee College of Music hallgatója volt, elhagyta az intézményt, hogy teljes erőbedobással a zenekarra koncentrálhasson. Az 1970 nyarán megalakult Tyler–Perry–Tabano–Hamilton–Kramer-felállású zenekar Bostonba tette át székhelyét, ahol a Commonwealth Avenue 1325. szám alatt találtak egy két hálószobás kiadó lakást.[24] A még név nélküli zenekar első próbáira egy egyetemi kollégium alagsorában került sor.[25]
Az együttesből Tyler rendelkezett a legtöbb zenekari tapasztalattal és muzikalitással, így gyakorlatilag ő volt a zenekar tanára. A hangszeresek nyers erőt és energiát mutattak neki. Kezdetben ez kovácsolta össze őket, de tulajdonképpen a mai napig ez adja a közöttük lévő szeretet-gyűlölet viszony alapját.[26] GyakorlásképpenRolling Stones-számokat játszottak, hangról hangra. Steven Tyler később így idézte fel az első próbákat:
Képtelenek voltak igazi összhangban játszani. Összefésültem a szólamokat és megtanítottam őket arra, hogy ne essenek ki a ritmusból. Szóval én csináltam belőlük igazi zenekart. A mai napig gyűlölnek ezért. Később egy csomó terápiás megbeszélésünk erről szólt.[27]
Aerosmith,Get Your Wings és Toys in the Attic (1971–1975)
Zenekarnévnek elsőként a „Spike Jones and the Hookers” merült fel,[28] de mivel a „spike” a drogos szlengben fecskendőt, a „jones” pedig függőséget jelentett, elvetették az ötletet. Ezenkívül szóba került a „The Bananas” és a „Hookers” (prostik) kifejezés is, de Tyleren kívül ezek senkinek nem tetszettek.[29] Az Aerosmith nevet Joey Kramer találta ki, akitHarry NilssonAerial Ballet című albuma ihletett meg. A többieknek kezdetben nem tetszett az ötlet, mivelSinclair LewisArrowsmith című, 1925-ös regényére gondoltak, amely kötelező olvasmánynak számított az iskolákban. Miután Kramer felvázolta ötleteit, és elmagyarázta, hogy nem azArrowsmith regényre utalt, mindenki egyetértett az Aerosmith név felvételével. Az első koncertre amassachusettsiHopkintonban került sor, a Nipmuc gimnáziumban.[30] Az előadáson felhangzott aMovin’ Out, aSomebody, aWalkin the Dog, de olyan feldolgozások is előkerültek, mint aGood Times Bad Times, vagy aTrain Kept A-Rollin' (Led Zeppelin).
Eleinte kénytelenek voltak saját magukat promotálni, majdNew Hampshire-ben szereztek maguknak egy ügynököt, Ed Malhoit személyében, aki főiskolákon és fogadókban szervezett nekik fellépéseket hétvégenként. A zenekar pénzügyeit ekkoriban még Joey Kramer intézte.
1971-benRay Tabanót ingadozó teljesítménye és féktelen viselkedése miatt kirúgták. Tabano igen kezdetleges szinten használta hangszerét, ezenkívül állandóan összeszólalkozott az együttes tagjaival, elsősorban Tylerrel.[31] A gitáros távozása azonban megviselte Tylert, akivel a mai napig barátságban maradt.[31] Tabano kezdetben tudomásul sem vette kirúgatását, és még hetekig az együttessel maradt. Az új gitáros végülBrad Whitford lett, akit egy Justin Thyme-koncerten láttak, de korábban az Earth Inc. tagja volt.[32] A Justin Thyme annak a Twitty Farrennek volt az új együttese, aki a William Proudban már játszott együtt Tylerrel. Whitford játéka azonnal megtetszett az Aerosmith tagjainak, és felajánlották neki a másodgitárosi posztot. Whitford, aki a Coolidge Middle School és a Berklee School of Music hallgatója volt, elfogadta az ajánlatot, és tökéletes összhangba került Perry játékával.[33] Ezzel kialakult a klasszikusnak is hívott Tyler–Perry–Whitford–Hamilton–Kramer-felállás, amely egészen 1979-ig maradt együtt, majd 1984-ben újjáalakult, és a mai napig működőképesnek bizonyul.Az új felállású zenekar az első közös koncertjét aVermontban lévő Savage Beastben adta.[34]
Az Aerosmith első meghallgatását lemezszerződés reményében aColumbiánál dolgozó George Page-nek tartotta.[35] Neki tetszett a zene, ezért elvitte demójukatNew Yorkba, azEpic Records munkatársához, Steve Paley-hez. Ő azonban visszautasította az együttest, lévénegy ilyen pofátlanMick Jagger-kópia (utalva Tylerre) soha az életben nem lesz sikeres.[36]Ezt követően a zenekar egyre több koncertet adottÚj-Angliában, és szerzett magának egy 72 személyes iskolabuszt a turnézáshoz. 1971 decemberében hatalmas kiugrási lehetőséghez jutottak, amikor sikerült lekötniük egy fellépést aHumble Pie előzenekaraként.[37] A koncerten különleges vendégkéntEdgar Winter is fellépett. Ez volt az Aerosmith első koncertje New Yorkban, sőt az első New Englanden kívül. A következő hetekben nehéz idők jártak rájuk: majdnem kilakoltatták őket a házukból, ráadásul próbálni sem tudtak hol. A megoldás végül Frank Connelly koncertszervező személyében érkezett, aki menedzsmentszerződést kötött velük, és a korábbiaknál jóval nagyobb bevételeket ígért a zenekarnak.[38] Frank ConnellyBoston legnagyobb koncertszervezője volt, korábban kötött le fellépéseket aBeatlesnek,Jimi Hendrixnek és aLed Zeppelinnek is.
1972 kora tavaszán aManhattanben lévő Kansas City Clubban koncerteztek, mely fellépésen jelen voltak David Krebs és Steve Leber menedzserek. Az Aerosmith szerződést kötött a később Leber-Krebs Inc. néven ismertté vált céggel, akik ezt követően 12 éven át menedzselték az együttest.[39] 1972 júniusában még egy koncertet adtak a Kansas City Clubban, ahol Krebs és Leber meghívására Clive Davis, a Columbia Records elnöke is megnézte a koncertet, akit teljesen lenyűgözött az előadás. Ezt követően Steve Leber azAtlanticnek és Clive Davisnek is lejátszotta az együttes demóját. Az Atlantic nem látott fantáziát az Aerosmithben,[40] a Columbia elnöke, Clive Davis viszont megtartotta a zenekart. David Krebs és Steve Leber saját cégükön a Leber-Krebs Inc.-en keresztül szerződtették le a zenekart a Columbiához, a lemezkiadó pedig 125 ezer dolláros előleget fizetett az együttesnek.[41] Az Aerosmith volt az utolsó zenekar, amelyet Clive Davis leszerződtetett a Columbiának.Joe Perry ekkoriban ismerkedett meg Elyssa Jerrettel (későbbi első feleségével), és ezzel elindult egy olyan folyamat, amely nagyon sok mindent megváltoztatott a zenekar történetében. Perry több időt szentelt magukra, mint a zenekarra, ezenkívül Tyler féltékeny is volt rá, ezért kettejük kapcsolata romlani kezdett. A zenekar kiköltözött korábbi lakhelyéről, a Commonwealth Avenue-ról, és külön utakra tértek. Ezzel lezárult egy korszak az együttes történetében.Ezt követően megismerkedtek Laura Kaufmannal, aki a Leber-Krebs Inc.-nél dolgozott, és az együttes sajtófelelőse lett.
1972 októberében kezdtek el dolgozni az első albumukon, a bostoni Newbury Streeten található Intermedia stúdióban. A lemez producere Adrian Barber volt, aki korábban dolgozott aCream és aVanilla Fudge számára is.[42] Az album 1973 januárjában jelent megAerosmith címmel, és a Billboard albumlista 166. helyéig jutott.[8] Az albumon még nem kristályosodott ki teljesen későbbi stílusuk, erősen érződik rajta az olyanbrit példaképek hatása, mint aYardbirds vagy aRolling Stones. A későbbihard rock stílusban fogant albumaikkal szemben itt még arock and roll ésblues-rock hatások voltak az előtérben.[43] A lemez, a róla kimásolt kislemezekkel egyetemben(Mama Kin,Make It) megbukott, mivel a Columbia egyáltalán nem támogatta. A kiadó profiljához inkább afolkos előadók passzoltak, így leginkább az akkor debütálóBruce Springsteen albumára fókuszáltak.[44] AzAerosmith albumot teljes közöny fogadta, és semmilyen reakciót nem kapott. A számokat nem játszották a rádiók, nem voltak lemezkritikák, sem interjúk.[44] Később az olyan magazinok, mint aRolling Stone és azAllMusic egyaránt kedvező kritikákban részesítették a lemezt, amely több olyan dalt is tartalmazott, amik ma már az együttes klasszikusai közé tartoznak.
Az album kiadása után a korábbiaknál intenzívebb koncertezést terveztek, ezért Robert Kelleher személyében új turnémenedzserrel kötöttek megállapodást.[45] Ezt követően afúziós jazzt játszóMahavishnu Orchestra előzenekaraként indultak turnéra. A koncerteken egyáltalán nem arattak sikereket, mivel a Mahavishnu Orchestra közönségét hidegen hagyta az Aerosmith rock and rollos zenéje. Előfordult, hogy a főzenekar azért fizetett az Aerosmithnek, hogy ne lépjenek fel aznap este.[46]Ezt követően aUSA közép-nyugati és északkeleti régióit járták végig aThe Kinks előzenekaraként. Ezeken a fellépéseken már lelkesen fogadta őket a közönség, a bevételeik pedig 300 dollárról 1500-ra ugrottak. A koncertek hatására egyre ismertebb lett a zenekar, a rajongók ostromolni kezdték a rádiókat, hogy játsszanak Aerosmitht, az adók pedig előbb-utóbb „behódoltak”.[47] Az egyik 1973. április 19-én tartott koncertet a „WBCN” rádióadó élőben is közvetítette, amely egy showcase-koncert volt, tele rádiós és sajtós meghívottal. A koncertek többségének a médiában azonban semmi visszhangja nem volt, ha valami kritika mégis megjelent, az általában így írta le őket: „primitív”, „utánzat” és „felesleges”, Tylert pedig gyengeMick Jagger-klónnak tartották.[48]Az első dicsérő kritika, amely fényes jövőt jósolt az együttesnek, aThe Point magazintól származott:
Az Aerosmith zenéje mocskosul kemény. Fiatalok, erősek, és úgy játszanak, mintha az életük múlna rajtuk. Ilyennek kell lennie egy rockbandának. A rock and roll él, a jelenség megszületett, és hamarosan messzire terjed.[48]
Az első országos lap, amely írt róluk, aCream volt, akik szintén pozitívan nyilatkoztak a zenekarról. Kereskedelmileg azonban továbbra sem arattak sikereket, ezért a kiadó ejteni akarta a zenekart, mert a debütáló albumból csak 30 000[49] példány fogyott. David Krebs javaslatára a Columbia kiadta aDream Ont kislemezen, amely aBillboard Hot 100 listáján az 59. helyezett lett.[50] Ennek hatására a kiadó belátta, hogy nem reménytelen az együttes, így sikerült elérniük, hogy még egy lemezt kiadhassanak a lemezcégnél.Boston első számú rádióadója, a WRKO rendezett egy ingyen koncertet, ahol az Aerosmith volt a főzenekar, és hétezren voltak rájuk kíváncsiak. Ez a rádióállomás folyamatosan játszotta aDream Ont, ami nyolc héten állt az adó slágerlistájának élén,[51] s később a Rolling StonesAngie című dala szorította le. Augusztus 10-én aSha Na Na előtt léphettek fel a Suffolk Downs-i versenypályán 35 000[52] néző előtt. A siker érdekében körbejárták az olyan híres lapok szerkesztőségeit, mint aBillboard, aCashbox, vagy aRecord World. Meglepő módon több magazinban is pozitív hangvételű kritikákat kezdtek írni róluk. 1973 októberében újabb turnéra indultak, ezúttal aMott the Hoople előzenekaraként.[53] AzAerosmith Tour elnevezésű turnét követően dolgozni kezdtek a második album anyagán.
Joey Kramer az együttes dobosa. A fotó 2009-ben készült
A felvételek aNew York-i Record Plant stúdióban zajlottak,Ray Colcord ésJack Douglas producer közreműködésével. Douglas korábban olyan sztárokkal dolgozott együtt, mintMiles Davis,John Lennon,Alice Cooper,Lou Reed, aMountain, vagy aThe Who.[54] A producerrel kiváló munkakapcsolatot alakítottak ki, és egy hosszú távú együttműködés vette kezdetét. Douglas szinte a zenekar hatodik tagjává vált.
A lemez felvételei 1973. december 17-étől 1974. január 14-éig tartottak. Az albumGet Your Wings címmel jelent meg 1974. március 1-jén, és nemcsak az együttes, de a menedzsment számára is vízválasztónak bizonyult. Az anyagon már egy saját stílusú, blues és rock and roll alapokból építkező hard rock együttes volt hallható. A kritikák pozitívan írtak a lemezről, de a Columbia Records ezzel a lemezzel sem foglalkozott különösebben, így nem lett sikeres. Az album legismertebb dalai aSame Old Song and Dance és aThe Yardbirds által is feldolgozott rock and roll klasszikusTrain Kept A-Rollin'. Ezeket a dalokat aS.O.S. (Too Bad) című számmal egyetemben kislemezen is kiadták. Ezen kívül olyan közönségkedvenc darabok is hallhatók a lemezen, mint aLord of the Thighs, vagy aSeasons of Wither. A dalokat nem játszották a rádiók, az album viszont aBillboard 200 listáján a 100. helyen nyitott, majd a 70. helyre tornázta fel magát,[55] és a folyamatos turnézásnak köszönhetően majdnem egy évig fenn is maradt a listán. AGet Your Wings Tour elnevezésű 1974-es turnén olyan zenekarok előtt léphettek fel, mint aDeep Purple, aBlack Sabbath, aBlue Öyster Cult, aSlade, aREO Speedwagon, aThe Who, azArgent, aGuess Who,Carlos Santana és a pályája elején tartóKiss.[54]
Az energikus koncertek hatására a lemez a kiadása után egy évvelaranylemez lett.[55] A koncertezést közép-nyugaton (East Lansing, Michigan, Fort Wayne, Indiana, Columbus, Ohio, Detroit) folytatták. Ahol a zenekar már ismertebb volt, ott a gázsijuk már meghaladta a 3500 dollárt is.[56] Richmondban és Atlantában öt koncerten is aHawkwind előtt léptek fel. 1974 tavaszán először adtak telt házas koncertet a bostoni Orpheumban, ahol az előzenekaruk aBlue Öyster Cult volt. EztKaliforniában,Washingtonban ésMissouriban követték további koncertek, ahol a REO Speedwagon ésSuzi Quatro előtt léptek fel, majd április 2-ánBruce Springsteennel és aFairport Conventionnel koncerteztek.[56] Június végénLos Angelesben az NBCMidnight Special című műsorában léphettek fel, ahol aTrain Kept a Rollint adták elő. 1974 július végén már a feloszlás szélén állóNew York Dollsszal indultak turnéra. Augusztus 18-án addigi legnagyobb koncertjüket adták Boston közelében a „Westboro Speedway” pályán, ahol főzenekarként 35 000[57] néző előtt léptek fel, tízezer dolláros gázsiért, ahol a nyitózenekar a Duke and the Drivers volt. Ősszel aLynyrd Skynyrddel és a Blue Öyster Culttal vágtak neki az országnak.[58] A sikeres koncertek révén a sajtó is egyre jobban viszonyult a zenekarhoz. ARolling Stone elismerő kritikát írt aGet Your Wingsről:„Ügyesen megtalálják az egyensúlyt aYardbirds- ésWho-stílusú rock, illetve a 70-es évekbeli heavy metal között. Az Aerosmith második lemezéből elfojtott düh árad”.[59] Ezenkívül a többi rocklap is komolyabban kezdett foglalkozni velük. 1974 késő nyarán a Central Parkban főzenekarként léptek fel a „Schaefer” fesztiválon, aholRory Gallagher volt a másik fellépő. Ezen a koncerten a közönség ellenségesen viszonyult hozzájuk, egy feldobott üveg Joey Kramert találta el.[60]
Tom Hamilton basszusgitáros 1975-ben
1975-ben Walter Yetnikoff lett a Columbia elnöke, akivel Leber és Krebs újratárgyalta az együttes szerződését. David Krebs ezúttal már komolyabban, napi szinten kezdett foglalkozni az együttessel. 1975 januárjában aNew York-i Record Plant stúdióban elkezdődtek a harmadik album felvételei, ami áprilisban jelent megToys in the Attic címmel.Az album aBillboard 200 listáján a 11. helyre került, és az év végére milliós példányszámban fogyott. A lemez kiváló kritikákban részesült, azAllmusic 5, míg aRolling Stone 4 és fél csillagot adott rá az ötből.[61][62] Kislemezként aYou See Me Crying, aWalk This Way és aSweet Emotion dalokat adták ki, melyek közül aSweet Emotion bekerült a Top 40-be. Ezeken kívül a címadóToys in the Attic és aBig Ten Inch Record (amely eredetilegBull Moose Jackson dala) vált a koncertprogram részévé.A lemez sikerének köszönhetően az első két album eladásai is megnövekedtek, míg aToys in the Attic máig a legsikeresebb stúdióalbumuk, miután 9 millió példányban kelt el azUSA-ban.[63]
Ezt követően koncertezni kezdtek,Rod Stewart és a Faces előtt öt alkalommal is felléptek. Bostonban,Detroitban és a közép-nyugaton már főzenekarként játszottak, olyan előzenekarok közreműködésével, mint aKansas, aSlade, aMahogany Rush,Ted Nugent és aBlue Öyster Cult.[64] A koncertek mindenhol zajos sikert arattak, aHit Parader pedig így nyilatkozott a zenekarról:„Az Aerosmith 1975-ben ezrével állította maga mellé a heavy metal rajongókat, és ezzel egyértelműen a Led Zeppelin amerikai megfelelőjévé vált.”[64] AToys in the Attic Tour elnevezésű turné során több alkalommal is aZZ Top, a Poco, aREO Speedwagon ésNils Lofgren nyitott a zenekarnak, míg a Boston Gardenben adott koncerteken aFoghat volt az előzenekar.
1976 elején a Columbia újra kiadta aDream Ont, ami a 6. helyet szerezte meg a Billboard listáján.[65]1976 februárjában és márciusában a The Record Plant és awalthami (Massachusetts) Wherehouse stúdióban elkészítették negyedik lemezüket. A felvételekkel nem végeztek az előírt időre, ezért el kellett halasztaniuk egy tízhetes turnét. Az album végülRocks címmel jelent meg, és aBillboard 200 listáján a 3. helyig jutott,[66] és egy évig a listán is maradt. Az album kedvező kritikákat kapott, sokan aToys in the Attickel egyetemben a legjobb lemezeik között tartják számon. AzAllmusic és aBlender öt, míg aRolling Stone négy és fél pontot adott rá. Utóbbi magazinMinden idők 500 legjobb albumának listáján a 176. helyre került. Az anyagot hatalmas várakozás előzte meg, már az előrendelések alapjánplatinalemez minősítést szerzett.[64] Az első kislemez aLast Child aBillboard Hot 100 listáján a 21. helyre került, melyet aHome Tonight (71. hely) és aBack in the Saddle (38. hely) megjelenése követett. A lemez sikere révén szupersztár státuszba került zenekar egy hosszas turnét bonyolított le(Rocks Tour), melynek révén a létező legnagyobb helyeken léptek fel. Az együttes fellépései agigantizmus jegyében teltek, és az Egyesült Államok minden területén zajos sikert arattak. Az első főzenekarként adott stadionkoncertjükre 1976. június 12-én került sor aMichiganben lévő Pontiac Stadiumban, amelyre fél nap alatt elkelt 80 000[67] jegy. A turné során több alkalommal isJeff Beck és aMontrose volt a nyitózenekar.[68] A körút teljesen kimerítette a zenekart, és elhatározták, hogy ez lesz az utolsó nagy turnéjuk. A zenekar a turné során menetrend szerinti repülővel utazott, az év vége felé már saját géppel. A tagok hedonista életstílusa, az elzártság, a drogok használata egyre nagyobb méretet öltött, s ennek révén személyes kapcsolataik is kezdtek szétzilálódni. A turné ennek ellenére tovább folytatódott, a Kingdome-ban tartott koncertre másfél óra alatt elkelt több mint hatvanezer jegy, mígSeattle-ben 110 000[69] nézőt vonzottak.
A turné alattLos Angelesben részt vettek a „Don Kirshner Rock Awards” díjkiosztóján, amelyet a tv is közvetített. Az Aerosmitht furcsamód a „legjobb új zenekar” kategóriában jelölték, a díjat azonban aHall & Oates vitte el előlük.[69]Miközben a zenekar a hazájában sikert sikerre halmozott,Európában még alig ismerték őket. Első európai turnéjuk 1976. október 13-án kezdődöttLiverpoolban, de a körút nem volt profin megszervezve, az együttes sajtója is különösen gyenge volt, így Európában továbbra sem lettek ismertek. Az európai kritikák nagyrészt negatívak voltak, Amerikában viszont egyre több pozitív írás jelent meg. AMelody Maker 1976 októberében így írt róluk:
„Az Aerosmith teljesítménye azért is figyelemre méltó, mert az amerikai zenekarok közül elsőként ők tudtak a nagy, világszinten is sikeres angol zenekarok nyomába lépni. ALed Zeppelin, aYes, azEmerson, Lake & Palmer, illetve aQueen kitört az ismeretlenség homályából, tekintélyes hírnevet és vagyont szerezve magának. Csak idő kérdése volt, mikor fogja őket követni ezen az úton egy amerikai zenekar.”[70]
Másfél évvel aToys in the Attic megjelenése után, 1976 novemberében újra megjelent aWalk This Way kislemez, és a Billboard Hot 100 listáján a 10. helyig jutott. Az év utolsó koncertjeit már újra az Egyesült Államokban adták.
1977 februárjában egyJapán turnéra indultak, amelynek során hét telt házas koncertet adtak. Az előzenekar egy japán együttes, a Bow Wow volt. Mivel a zenekar itt is rendkívüli népszerűségnek örvendett, a fogadtatásuk sokban hasonlított aBeatle-mániához.[71] Ezt követően Amerikában koncerteztek, majd a nyár során ismét ellátogattak Európába. Az ekkori koncertjeik nagy része már egy szétesőben lévő zenekart mutatott, ami a rendszeres drogfogyasztásnak volt betudható. Az együttes clevelandi stadionban adott fellépését a rádióadók az év legrosszabb koncertjének választották.[72] A magazinok a feloszlásról cikkeztek, azAerosmith Express Tour elnevezésű koncertsorozat iránt viszont továbbra is hatalmas volt az érdeklődés. A körút során felléptek anémetországi Lorelei fesztiválon (ahol Tyler három szám után összeesett a színpadon), majd a readingi fesztiválon adtak koncertet. Az előadások nem arattak egyértelmű sikert, a kritikák is langyos fogadtatásban részesítették a koncerteket. AThe Bedford Record így írt a readingi koncertről:„Az Aerosmith egy amerikai banda, amely csupa seggfejből áll, akik ráadásul sérelmeiket még további sértésekkel orvosolják. Az általuk játszott heavy metal moslék, egy autóbontó zaját idézi, és egyáltalán nem való egy 1977-es rockfesztiválra. Minden egyes rock- és bluesszámuk egyformán selejtes, Amerika nyugodtan megtarthatja őket magának”.[73]
Az együttes a következő tíz évben nem lépett felEurópában. A turné végeztével aNew York-i The Cenical stúdióban, majd német és angol stúdiókban befejezték a következő album felvételeit, amely 1977. december 1-jén jelent megDraw the Line címmel. Az album sem a minőségét tekintve, sem kereskedelmi szempontból nem tudta megismételni a korábbi produktumokat. A kritikák – és maga a zenekar is – összecsapott albumként jellemezte,[74] amelyről csak pár dal lett sláger. Ezek közé tartozott a kislemezen is megjelentDraw the Line és aKings and Queens. Ezeken kívül még aGet It Up jelent meg kislemezen, de ez egyáltalán nem lett sikeres. Maga az album aBillboard listáján a 11. helyen nyitott és platinalemez lett, elődjei sikerét viszont már nem tudta megismételni. A lemez sikertelenségét nagyban befolyásolták a feloszlásról szóló hírek és a koncertezés hiánya. Az album rögzítésekor már mindannyian súlyosdrogfüggők voltak, aminek hatására megszűnt a zenekari egység.[71] A dalokat mindenki külön játszotta fel, Steven Tyler és Joe Perry pedig egyáltalán nem foglalkozott a lemezzel, így a többiek jobban kivehették a részüket a dalszerzésből. A mértéktelen kábítószer-használat nem csak a lemezen éreztette hatását, hanem az élő előadásokon is. Steven Tylert és Joe Perryt, hírhedt drogbotrányaik okán,toxikus ikrekként becézték.[9]
„A viselkedésük elűzött tőlük. Ezek a srácok ugyanis képtelenek mértéket tartani bármiben is. Mindenük megvolt: Porschék, magánrepülők, dollármilliók, a pénz semmiben sem jelenthetett akadályt. Persze tudtam jól, hogy milyenek a rocksztárok, csakhogyMick Jagger vagyJimmy Page nem veszítette el teljesen a kontrollt a viselkedése fölött. Ők viszont mindenkinél örültebben és vadabbul buliztak.” – Bebe Buell[75]
„Úgy ittuk a legjobb borokat, mint a vizet. A kokaint antik ezüstkelyhekben tartottuk. Összetörtük az autóinkat, többször bevittek minket az őrszobára. A newtoni házamba testőrök költöztek, hogy éjjel-nappal szemmel tarthassanak. Ha hozzájutottam egy jó nagy adag ópiumhoz, nem hagytam el a szobámat addig, amíg a végére nem jutottam. Igazság szerint sokszor elég pocsékul játszottunk, de már le sem szartuk. Többé már nem zenészek voltunk, akik mellesleg drogokkal szórakoznak, hanem drogosok, akik mellesleg zenélnek. A turnékra direkt vittünk magunkkal láncfűrészt, hogy minél könnyebben darabokra szedhessük a szállodai szobákat. A tévékhez pedig extra hosszú zsinórt kértünk, hogy bekapcsolt állapotban tudjuk kihajigálni őket az erkélyen.” – Joe Perry[76]
„Olyan kábulatban éltük át ezeket az éveket, hogy azóta sem tudjuk mi történt velünk pontosan.” – Steven Tyler[77]
–Idézetek az együttes 70-es évekbeli életviteléről
ADraw the Line turnéja közben felléptek a Cal Jam rendezvényen, amely az 1970-es évek végének legnagyobb fesztiválja volt. Az Aerosmith főzenekarként lépett fel 350 000[78] ember előtt, az előzenekarok pedig aForeigner,Ted Nugent, aVan Halen, aHeart,Carlos Santana,David Mason,Bob Welch és aMahogany Rush voltak.[78]A koncert után Henry Smith lett az együttes új turnémenedzsere. 1978. július 4-én aTexxas Jam '78 fesztiválon léptek fel főzenekarként, 150 000[79] ember előtt. AMilk Cow Blues előadásakor Ted Nugent is csatlakozott a zenekarhoz.[79] A koncert felvételeLive Texxas Jam '78 címmelVHS-videókazettán jelent meg 1989-ben. A Texxas Jamen fellépett még aVan Halen,Walter Egan, Eddie Money, a Heart, aJourney, Ted Nugent és a Mahogany Rush. Ezt követően egyChip Away the Stone című számot kiadtak kislemezen, amelyet az aRichard Supa írt, aki később az együttesben is megfordult. Supa régi jó barátja volt Tylernek, innen az ismeretség. Nem sokkal ezután a zenekar felkérést kapott, hogy szerepeljen aBeatlemania című filmben. ABors Őrmester filmváltozatában az Aerosmith a „Future Villain” zenekart alakította, akik a „rosszfiúk” szerepében tetszelegtek, szemben aBee Geesszel ésPeter Framptonnal. Az Aerosmith szerepét eredetileg a Rolling Stonesnak ajánlották fel, de ők nem vállalták.[80] A film azonban olyan igénytelen lett,[81] hogy végül hatalmas bukás lett belőle. A film apropójából az Aerosmith kiadta kislemezen aCome Together című Beatles-feldolgozást. 1978 nyarán hat hetet töltöttek turnézással, az utolsó koncertet pedig Ted Nugenttel, a Journey-vel és a Mahogany Rushsal adták Jersey Meadowlandsben, a Giant stadionban. 1978 októberében megjelent az első koncertlemezükLive! Bootleg címmel. Az album 1977–78-as koncertfelvételei mellett egy 1973-as rádióközvetítést tartalmaz. A kiadvány a Billboard listáján a 13. helyig jutott, és már a hivatalos megjelenésekoraranylemez lett.[82] A koncertlemez és aCome Together kislemez turnéja(Live! Bootleg Tour) 1978. szeptember 28-án vette kezdetét, és decemberben ért véget. A legtöbb koncerten a Leber-Krebs Inc. által menedzseltAC/DC volt az előzenekar, a turné vége felé pedig párszor az Exile és aGolden Earring nyitott.[83]
Joe Perry és Brad Whitford távozásai,Night in the Ruts ésRock in a Hard Place (1979–1984)
Hatodik albumukon 1979 tavaszán kezdtek el dolgozni. Az együttes tervei között szerepelt egy fellépés a Knebworth fesztiválon, ez azonban meghiúsult a lemezkészítés elhúzódása miatt. A lemez készítése közben felléptek aCalifornia World Music Fesztiválon, melyet aFlorida World Music Fesztiválon való szereplés követett a sorban. 1979. július 28-án felléptek aWorld Series of Rock fesztiválon, ahol Ted Nugent és aThin Lizzy volt az előzenekar. Az együttesen belüli feszültségek már lehetetlenné tették a további együttműködést, így a koncert után Joe Perry bejelentette távozását. A gitáros ezt követően megalapítottaThe Joe Perry Project nevű saját együttesét,[8][9] amellyel 1984-ig három mérsékelten sikeres lemezt jelentetett meg. Az Aerosmith ezután tovább dolgozott a készülő albumon, majd meghallgatásokat tartottak. Felmerült anémetMichael Schenker (ex-Scorpions) ésRick Derringer (Danny Johnson) neve is.[84] Az együttes választása végülJimmy Crespóra esett, akit a zenekar producere,Jack Douglas ajánlott. Crespón kívül mégRichie Supa gitározott a lemezen, de öt dalban még Joe Perry is közreműködött. Az albumNight in the Ruts címmel 1979. november 1-jén jelent meg, és az év végére bejutott a Top 20-ba.[85] Az album a korábbi lemezekhez képest kevésbé lett sikeres, és csak aranylemez minősítést szerzett (1994-ben lett platina). ANight in the Ruts nagyrészt negatív kritikákban részesült, és a kislemezen kiadottNo Surprize sem lett sikeres. Ezenkívül még aRemember (Walking in the Sand) dalt adták ki, amely eredetileg aThe Shangri-Las dala volt. Ez a feldolgozás már sikeresebbnek bizonyult, mivel 67. helyezett lett.
1979 végén és 1980 elején aNight in the Ruts Tour keretében adtak koncerteket. A zenekar továbbra is ingadozó koncertteljesítményt nyújtott, Tyler pedig több alkalommal is (például a maine-i Portlandban[86]) összeesett a színpadon. 1980 októberében a Columbia egyGreatest Hits albumot dobott a piacra, amely 53. helyezett lett a Billboard 200 listáján. A válogatásalbum az együttes legkelendőbb kiadványa lett, mára csak az Egyesült Államokban 11 millió példányban kelt el.[87]1980 őszén Steven Tyler egy motorbaleset következtében két hónapra kórházba kényszerült, majd további felépülése is hónapokat vett igénybe.[88] Ennek következtében az együttes pályája megakadt. A zenekaron belüli rossz hangulat és a tétlenség következményeképpenBrad Whitford kilépett az együttesből.[89] A gitáros Ted Nugent korábbi énekesével,Derek St. Holmesszal fogott össze, és elkészítette aWhitford/St. Holmes albumot. Az 1981-ben megjelent anyag nem lett sikeres, így a közös produkció egy rövid turné után véget ért. Az Aerosmith időközben elkezdett dolgozni következő albumán New Yorkban és aMiamiban lévő Criteria stúdióban. Az együttes turnét is tervezett, így Jimmy Crespo mellé kellett találniuk még egy gitárost. Jack Douglas producer javaslatáraRick Dufay lett a másodgitáros, aki a készülő lemezLightning Strikes című dalában is szerepelt. Dufay agresszív természete miatt állandóan összetűzött a többiekkel. Tyler szerint„egy vérbeli idióta volt, akinek esetében újra kellett értelmezni az extremitás fogalmát”. Az együttes kedvelte Dufayt, ennek ellenére állandóan összeverekedett Tylerrel, de a többieket is gátlástalanul támadta.[90]
Az együttes következő albuma 1982. augusztus 1-jén jelent megRock in a Hard Place címmel, és csak rövid ideig maradt a listákon, a 32. helyig kúszott fel.[91] Az album negatív kritikákban részesült, kereskedelmileg pedig az addigi leggyengébb eladásokat produkálta. A kislemezen kiadott dalok, aLightning Strikes és aBitch's Brew, nem kerültek fel a listákra, és csak mérsékelt sikert arattak. Majdnem kétéves kihagyás után turnéra indultak(Rock in a Hard Place Tour), melynek során már csak kisebb arénákban, klubokban léptek fel.[48] 1983 folyamán csak néhány koncertet adtak, többek között az USA keleti partján, majd Kaliforniában. Tyler több előadáson is összeesett a színpadon, így a koncertek félbeszakadtak, emiatt kedvezőtlen kritikák és a feloszlásról szóló hírek jelentek meg a zenekarról. Az énekes közben rendszeresen járt elvonókúrákra, ezek közül azonban egyik sem hozott megoldást a számára.[92]
1983 végén Joe Perry a menedzsere,Tim Collins hatására elhatározta, hogy visszatér az Aerosmithbe. 1984. február 14-én abostoni Orpheum Theaterben adott Aerosmith-koncerten Joe Perry és Brad Whitford is jelen volt, majd két hónap múlva csatlakoztak az együtteshez.[93] Az újraegyesülést követően némi nézeteltérés akadt a jövőbeli menedzser személyét illetően. Perry Tim Collinsszal képzelte el a zenekar jövőjét, míg a többiek ragaszkodtak a Leber–Krebs-pároshoz.[94] Collins eleinte csak a turnémenedzser szerepét töltötte be, majd végül Perrynek és Collinsnak a Leber-Krebs Inc.-nél egy előnyösebb szerződés ajánlatával sikerült megnyernie a zenekart, így Tim Collins lett az Aerosmith új menedzsere. Jogilag azonban még Steve Leber és David Krebs voltak az együttes menedzserei, mivel szerződéses jogaik még érvényben voltak Tylerrel, Hamiltonnal és Kramerrel. Hosszas pereskedés után sikerült függetleníteni magukat a Leber-Krebstől (és így a Columbia kiadótól), és aGeffen Records kiadóval kötöttek hosszú távú megállapodást.[95] A Leber–Krebs-páros a későbbiekben járulékos jutalékot kapott a korábbi lemezek kiadási bevételeiből, míg Tim Collins (és a zenekar) megkapta a menedzsmentjogokat és a jövőbeli albumok kiadási jogát.[96]
Back in the Saddle turné,Done with Mirrors, és drog-rehab (1984–1986)
1984-ben kezdetét vette aBack in the Saddle turné(Vissza a nyeregbe), amelynek első állomása aNew Hampshire-ben lévőConcordban volt. Az együttes tagjai még mindig kábítószerfüggők voltak, így sok koncerten az elvárhatónál alacsonyabb színvonalon teljesítettek.[94] A turnéspringfieldi koncertjét Tyler állapota miatt félbe kellett szakítani. Utána a nézőknek kárpótlásként egy ingyenesGreatest Hits lemezt küldtek.[97] Másnap a zenei trendet uralóMTV beszámolt a „csúfos bukásról”; a nyár folyamán ez volt az egyetlen alkalom, hogy megemlítették a zenekar nevét a csatornán. Új album és a médiatámogatás hiányának ellenére aBack in the Saddle turné nyereséges lett, bruttó ötmillió dolláros bevételével.[98]
Az együttes „visszatérő” albuma 1985 novemberében jelent megDone with Mirrors címmel, a Geffen gondozásában. Az 1974-esGet Your Wings óta ez volt az első olyan albumuk, melyen nem Jack Douglas producerrel dolgoztak, hanem Ted Templemannel. ADone with Mirrors a Billboard 200 listáján a 36. helyre került, és csak évekkel később lett aranylemez. Az albumról kiadott kislemezeket(Let the Music Do the Talking,My Fist Your Face,Shela,Darkness) nem játszották a rádiók, aLet the Music Do the Talkingra készült videóklipet pedig nem adta le az MTV.[99] Az album többnyire negatív kritikákban részesült, melyről sokan aLet the Music Do the Talkingot tartják a legerősebb szerzeménynek.[100] Ezt a dalt eredetileg még a Joe Perry Projekt írta meg, amely az 1980-ban megjelent azonos című albumon volt hallható.
A lemezkiadást követően, 1985 augusztusában, kezdetét vette aDone with Mirrors turné, amelynek legtöbb állomásán Ted Nugent lépett fel a zenekar előtt. Ugyan aDone with Mirrors album sikertelen maradt, a turné az év legsikeresebbje lett az Egyesült Államokban.[101] A siker hatására a Columbia piacra dobott egyClassics Live I című koncertfelvételt.
Ezt követőenJoe Perry ésSteven Tyler felkérést kapott aRun–D.M.C.rapformációtól, hogy szerepeljenek aWalk this Way feldolgozásában. A közös munka eredményeként a dalból egy rap-rock változatot kreáltak, ami sikeresen döntötte le a műfajok közötti korlátokat. A dal óriási sikert aratott, amelynek videoklipjét az MTV óránként kétszer is leadta.[102] A kislemez a Billboard Hot 100 listáján a 4. helyre került, és a közízlést meghatározó rádióadók is folyamatosan játszották. A dal a Run–D.M.C.Raising Hell című albumára került fel, amely milliós példányszámban fogyott, és a rapmainstreambe kerülését is elősegítette.[103] A videoklip hatására egy teljesen új generáció ismerkedett meg az Aerosmithszel, főleg Európában, ahol korábban csak elvétve adtak koncerteket. A fellépések alkalmával viszont továbbra is ingadozó teljesítményt nyújtottak, ezért Tim Collins és a kiadó közbenjárásával kezeltették a zenekar drog- és alkoholfüggőségét.
„Megnéztem Londonban az Aerosmitht. Mint tudjuk, most már teljesen tiszták, úgyhogy fel is merült bennem a kérdés: vajon tudják-e hitelesen nyomni a rock n' rollt úgy, hogy már nem ezt az életformát élik. Azonban annyira fantasztikusak voltak, hogy minden kétségemet eloszlatták. Láthatóan remekül érezték magukat a színpadon, és persze nem hiányozhatott a rájuk annyira jellemző poénkodás sem” –Robert Plant[104]
„Abbahagytuk az ivást és leszoktunk a drogokról. Helyette edzeni és gyúrni kezdtünk, hogy formába hozzuk magunkat. Mindezt annyira komolyan vettük, hogy lassan úgy éreztük magunkat, mintha valami versenyre vagy háborúra készülnénk” – Joe Perry[104]
„Miután leszoktam, hirtelen megvakított a világ fényessége. Úgy pislogtam, mint egy vak, aki hirtelen visszanyeri a szeme világát. Közben pedig azt járt a fejemben, hogy vajon tudok-e józanul, drogok nélkül számokat írni?” – Steven Tyler[104]
A sikeres elvonókúra után, pályafutásuk alkalmával először, teljesen józanul nekiláttak dolgozni a következő albumon.1987 júniusában a Columbia újabb koncertanyagot adott kiClassics Live II címmel.A készülő album felvételeire az 1987-es év márciusa és májusa között került sor aVancouverben lévőLittle Mountain Sound Stúdióban,Bruce Fairbairn producer közreműködésével. A siker érdekében a GeffenDesmond Childot is bevonta a dalszerzésbe, aki korábbanBon Jovi számára is írt sikerdalokat. Az együttes ellenezte az ötletet, de végül kénytelenek voltak engedni a kiadó nyomásának.[102] Az albumPermanent Vacation címmel jelent meg 1987 augusztusában,[105] és a Billboard lista 11. helyére került.[106] A Desmond Child által írtAngel, aRag Doll és aDude (Looks Like a Lady) kislemezek egyaránt bekerültek a Top 20-ba, a dalokra készült videoklipek pedig az MTV műsorán is rendszeresen láthatóak voltak. APermanent Vacation albumot jól fogadta a szakma, a kritikák általában azt hangsúlyozták, hogy sikerült olyan zenével előállniuk, amely egyformán tetszik a régi rajongóknak és a fiatalabb, popzenében tájékozottabb közönségnek is.[107] Az album egy évvel a kiadása után már a legsikeresebb Aerosmith-albumnak számított, a zenekar pedig újra a legnagyobb sztárok közé emelkedett, ezúttal már Európában is.[108] 1987-ben megjelent egyAerosmith Video Scrapbook című videókazetta, amelyre 1970-es évekbeli koncertfelvételek és videoklipek kerültek fel.
Az 1988-as év nagy része aPermanent Vacation turné jegyében telt, amely már 1987 októberében elkezdődött. Ekkor aDokken volt a nyitózenekar, majd 1988 első felében aWhite Lion melegítette be a színpadokat.[109] 1988 tavaszára azAngel a 3. helyre került a Billboard listáján, majd kezdetét vette a turné harmadik szakasza, melyen több alkalommal is aGuns N’ Roses lépett fel előttük.[110] Tim Collins menedzser nem tartotta szerencsés párosításnak a turnét, mivel a Guns N’ Roses tagjait a régi Aerosmitht idézően súlyosheroinfüggők alkották.[111] Végül az a kompromisszumos megoldás született, hogy a Guns N’ Roses csak a saját öltözőjében „garázdálkodhatott”. Ennek hatására a sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy az Aerosmith megtiltotta nekik a bulizást és a drogozást. A turné óriási sikerrel ért véget, immáron Európában is több tízezer férőhelyes stadionokban léptek fel. A körút végére aPermanent Vacation négyszeres platinalemez lett az USA-ban, de Japánban és Európában is hasonló sikereket ért el.[112] 1988 novemberében a Columbia Records egyGems című válogatásalbumot adott ki. Még 1988-ban napvilágot látott egyPermanent Vacation 3x5 című videókazetta, melyet a Geffen adott ki, és aRag Doll, azAngel és aDude (Looks Like a Lady) klipjeit tartalmazta.
Kisebb szünet után, 1989 februárjában kezdtek el dolgozni a következő lemezen, Bruce Fairbairn producerrel. A felvételek júniusban fejeződtek be akanadai Little Mountain Sound stúdióban, az album pedigPump címmel jelent meg 1989. szeptember 12-én. A lemez kiváló kritikákban részesült, és már a megjelenésekorplatinalemez lett.[113] Az album kiadását aLove in an Elevator kislemez előzte meg, amely az 5. helyre került aBillboard Hot 100 listáján. Ezenkívül aWhat it Takes és aJanie's Got a Gun is bejutott a Top 10-be, míg aThe Other Side a Top 30-ba. Az albumról még aF.I.N.E.* és aMonkey on My Back dalok jelentek meg kislemezen. APump album aBillboard 200 listáján az 5. helyre került, 110 hétig maradt fenn a nagylemezek listáján, és végül hétszeres platinalemez lett. A dalokhoz készült videoklipek szintén sikeresek lettek, aJanie's Got a Gun pedig nemcsak minden idők egyik légnépszerűbb videójává vált, hanem a klipes minidráma műfaját is megteremtette.[114] Ezt követően a „Saturday Night Live” műsorban is szerepeltek, ahol aWayne Világa sorozat mellékszereplőiként bukkantak fel. 1990-ben megkapták elsőGrammy-díjukat aJanie's Got a Gunért, aBest Rock Performance by a Duo or Group with Vocal kategóriában. Ezt követően egy újabb videókazetta jelent megThings That Go Pump in the Night címmel, amelyre aPump albumhoz készült videóklipek és interjúk kerültek fel.
Steven Tyler, az együttes énekese
Az együttes ezt követően szerepelt aWayne világa 2. című filmben, majd nagyszabású turnéra indultak(Pump Tour). 1989 októberében és novemberében Európában koncerteztek, majd decembertől Amerikában, ahol aSkid Row volt az előzenekar.[115] A turné második része afloridaiTampában indult, majd Európában folytatódott. 1990. augusztus 18-án felléptek a Doningtonban megrendezettMonsters of Rock fesztiválon, ahol még aThunder, aQuireboys, aPoison és aWhitesnake lépett fel.[116] Két nappal később a londoni Marquue klubban léptek fel, aholJimmy Page (ex-Led Zeppelin) társaságában – a saját szerzemények mellett –Yardbirds-,Led Zeppelin- ésJimi Hendrix-dalokat is előadtak.[117] A turnéJapánban és (pályafutásuk során először)Ausztráliában ért véget, 1990 októberében. Még augusztusban felléptek az MTV „Unplugged” sorozatában, melyet októberben közvetített a zenecsatorna.[118] Ugyanebben az évben a zenekart beiktatták ahollywoodi Rock Walkba.[119] 1991 novemberében a zenekar szerepeltA Simpson családFlaming Moe's epizódjában,[120] majd egyPandora's Box című kiadványuk jelent meg a Columbia kiadásában. A box szett összesen három CD-t és 53 dalt foglal magába, és egyaránt tartalmaz koncertfelvételeket, próbatermi jammeléseket és addig kiadatlan anyagokat.[121]1991-ben aRolling Stone magazin a világ legjobb hard rock együttesének járó díjjal tüntette ki a zenekart.[122] 1991 októberében több lemezre szóló szerződést írtak alá aSony Music-kal, amely a kivételesen magas 25 százalékos jogdíjrészesedés mellett legalább 30 millió dolláros bevételt garantált az együttes számára. Ezzel az együttes az olyan kiváltságosok szűk körébe került, mint aRolling Stones, vagyMichael Jackson.[123]
1992. október elején felléptek az MTV tizedik születésnapját ünneplő gálaműsoron, ahol egy 57 tagú szimfonikus zenekar kíséretében játszottak.[126]Hosszabb szünetet követően, 1993 tavaszára, Bruce Fairbairn producerrel befejezték a következő album munkálatait. A felvételek aLos Angeles-i A&M Records és aVancouverben található Little Mountain Sound stúdiójában zajlottak, az album pedigGet a Grip címmel jelent meg 1993 áprilisában.[127] A zenei trendet ekkor már agrunge- és azalternatívrock-zenekarok uralták, az Aerosmith népszerűsége viszont töretlen maradt. AGet a Grip az első helyre került aBillboard 200 listáján, és egy év alatt 12 millió példányban kelt el világszerte.[128] AGet a Grip album ugyan megosztotta a kritikusokat, a rajongók nagy része viszont az egyik legerősebb Aerosmith-albumnak tekinti.[129] Elsőként aLivin' on the Edge-et adták ki kislemezen, melyet a sikertelenEat the Rich követett. ACryin, aCrazy és azAmazing dalok viszont hatalmas sikereket arattak, nagymértékben köszönhetően a hozzájuk készült videóklipeknek, melyekben szerepeltAlicia Silverstone és Steven Tyler lánya,Liv Tyler is.[130] Ezeken kívül még aShut Up and Dance és aFever dalok jelentek meg kislemezen. Később aLivin' on the Edge és aCrazy dalokért Grammy-díjat nyertek aBest Rock Performance by a Duo or Group with Vocal kategóriában.
1993 júniusában kezdetét vette a 225 állomásból állóGet a Grip turné. Az első koncerteken aMegadeth volt az előzenekar, de miutánDave Mustaine sértő megjegyzéseket tett az Aerosmithre, elbocsátották zenekarát a turnéról.[130] A továbbiakban aJackyl, a4 Non Blondes, aSoul Asylum, aTherapy?, aCollective Soul, azExtreme, aBrother Cane és aMr. Big lépett fel előttük.[131] 1993 szeptemberében felléptek az MTV akusztikus műsorában, azMTV Unpluggedban, ahol egyórás műsort adtak elő.[132]A nyár folyamán hetven koncertet adtak Amerikában, majd októberben Európában léptek fel, köztük olyan országokban is (Finnország,Magyarország,Spanyolország,Ausztria), ahol korábban még sosem koncerteztek. AHalloweenkor adottbrüsszeli koncertjüket mintegy 150 millió rádióhallgató követte figyelemmel,[133] majd 1994 januárjában – karrierjük során először –Dél-Amerikában adtak koncerteket. Az itteni körút aSão Paulóban lévő Morumbi stadionban vette kezdetét 70 000[133] ember előtt. A dél-amerikai koncertek némelyikénRobert Plant zenekara is fellépett az Aerosmith mellett. AGet a Grip Tour keretében hétszer léptek felJapánban, a Nippon Budokan Hallban, telt ház előtt. Egyes koncerteken a Neighborhoods ritmusgitárosa, David Minehan helyettesítette Brad Whitfordot, akinek az apja állapota miatt haza kellett repülnie.[134]
1994-ben felbukkantak David Letterman show-műsorában, ezenkívül aRevolution X és aQuest for Fame videójátékokban is szerepelt az együttes.[135] Ezt követően kiadtak egyDeuces Are Wild című dalt kislemezen, amely szerepelt aThe Beavis and Butt-head Experience című, a Geffen Records által megjelentetett válogatásalbumon is.[136]1994-ben saját klubot nyitottak Mama Kin Music Hall néven Bostonban,[137] majd megjelent egyBig Ones című válogatáslemez, amelyre a Geffen-korszakbeli legnagyobb slágereik mellett három új szám is felkerült[138](Blind Man,Walk on the Water,Deuces Are Wild). Az új dalok kislemezen is megjelentek, melyek sikerrel szerepeltek a slágerlistákon. 1994. augusztus 13-án aWoodstock '94 fesztivál utolsó fellépőjeként adtak koncertet 350 000[134] ember előtt. A rendezvényen még aMetallica,Joe Cocker, aNine Inch Nails ésCrosby, Stills, Nash is fellépett, többek között. 1994 szeptemberében az MTV díjkiosztóján aCryin nyert alegjobb videó kategóriában (a díjatMadonna adta át a zenekarnak).[128]AGet a Grip turné utolsó szakasza előtt a zenekar egy olyan koncertet adott Brad Whitford kertjében, amellyelTed Kennedy szenátor újraválasztását kívánták támogatni.[139] Az Aerosmith történetében ez tekinthető az egyetlen esetnek, hogy a zenekar nyílt politikai gesztust tett. 1994 novemberében még egy kisebb körút erejéig újra Latin-Amerikában turnéztak. ACosta Rica-i San Joséban egy trópusi felhőszakadás pánikot váltott ki a tömegben, aminek következményeként 25-en megsebesültek és egy embert halálra tapostak.[140] A tragédia árnyékot vetett az egész turnéra, amely decemberben ért véget közép-nyugati és északkeleti (USA) fellépésekkel.
Az év novemberében a Columbia egyBox of Fire című anyagot jelentetett meg, amelyre az addig náluk megjelent lemezek kerültek fel. A 13CD-s kiadvány utolsó korongja egy bónuszlemez, amire egy remix és egyes dalok instrumentális változata került fel. A boxszett kiadását, szintén novemberben, két videókazetta megjelenése követte. AThe Making of Pump aPump album elkészítését dokumentálja, míg aBig Ones You Can Look At kiadványra videóklipek kerültek fel. Később mindkét VHS megjelent DVD-n is.
1995-benJimmy Page arra kérte Joe Perryt, hogy ő legyen az a fővendég, aki beiktatja aLed Zeppelint aRock and Roll Hírességek Csarnokába.[141] A rendezvényen Steven Tyler is részt vett, aki Perryvel és a Led Zeppelin tagjaival (Jason Bonhammel a dobok mögött) együttelőadta a Bring it on Home-ot. 1995 nyarán az együttes menedzsere, Tim Collinsdepressziós lett, és folyton azt hangoztatta, hogy az Aerosmith a feloszlás szélén áll, a tagok pedig vissza fognak esni korábbi drogfüggőségükbe.[142] Collins szeretett mindenről tudni és mindent kézben tartani, így amikor a zenekar több dologban is ellenkezett, nézeteltérések alakultak ki a két fél között. A menedzser ezenkívül a zenészek magánéletébe is beleavatkozott, valamint rákényszerítette az együttes hangszereseit, hogy írjanak egy Tyler ellen irányuló levelet.[143] A zenekar tagjai végül nem kívántak többet együtt dolgozni a megváltozott menedzserrel, így 1996 nyarán, több mint tízéves együttműködés után kirúgták Tim Collinst.[144] A menedzser, kirúgatása után pár órával azt hazudta a sajtónak, hogy az együttes tagjai ismét visszaestek és drogoznak. A hír megjelent aNewsweekben és aRolling Stone-ban is, s emiatt botrányok övezték az együttes mindennapjait. Az együttes új menedzsere Wendy Laister lett. A menedzsment körüli problémák a stúdiómunkálatokat és a koncertezést egyaránt akadályozták, így 1995 és 1996 folyamán mindössze két koncertet adtak. A két „titkos” fellépést acambridge-i Middle Eastben és saját klubjukban, a bostoni Mama Kin Music Hallban adták, G-Spots álnéven.[144]
Nine Lives ésI Don't Want to Miss a Thing (1996–2000)
1996 szeptemberében dolgozni kezdtek következő lemezükönKevin Shirley producerrel, aNew York-i Avatar stúdióban. A felvételek novemberig tartottak, a lemez pedig 1997. március 18-án jelent megNine Lives címmel. Az album első lett aBillboard 200 listáján, és a kritikusokkal ellentétben elnyerte a rajongótábor nagy részének a tetszését. Az album borítója A.C. BhaktivedantaSwami Prabhupada című könyvének egyik képén alapult, és azonnal a kaliforniai Hare Krisna-hívők támadásainak célpontjává vált. A Sony vezetői interneten keresztül halálos fenyegetéseket is kaptak, mert a támadók szerint az album borítója meggyalázta a hindu istenséget, mivel macskafejjel és női felsőtesttel ábrázolja Krisnát. Így a zenekar hiába vásárolta meg a kép felhasználási jogát, kénytelenek voltak más borítóval megjelentetni a lemezt (az első 4 millió legyártott CD-n még az eredeti borító volt látható).[145] ANine Lives album sikerét nagymértékben segítették a kislemezen is megjelentFalling in Love (Is Hard on the Knees), aHole in My Soul, aPink (amiért megkapták negyedik Grammy-díjukat aGrammy Award for Best Rock Performance by a Duo or Group with Vocal kategóriában) és aFull Circle című dalok. 1997 májusában vette kezdetét az albumot népszerűsítőNine Lives turné, amelyre gyorsabb tempóban fogytak a jegyek, mint aGet a Grip turnéjára.[146] A körút során az amerikai és európai koncertek mellett olyannémetországi fesztiválokon is felléptek, mint a Rock am Ring és a Rock im Park. Az 1998. április 29-én adottalaszkai koncerten Tyler egy szerencsétlen mozdulatát követően, mikrofonállványa beleállt a térdébe, ezért a fellépés a turnészakasz végét is jelentette egyben.[147] 1998 augusztusában megjelentettek egyI Don’t Want to Miss a Thing című dalt, amitDiane Warren szerzett az együttes számára, és azArmageddon című film betétdalaként is felcsendült (a filmben Liv Tyler volt az egyik főszereplő[148]). A lírai hangvételű dal óriási sikert aratott, és a zenekar pályafutásában első és egyetlen alkalomként vezette aBillboard Hot 100 listáját. AzI Don't Want to Miss a Thing négy héten át volt listavezető, a hozzá készült videoklip pedig elnyerte a legjobb filmzenevideó díjat az MTV 1998-as díjkiosztóján.[149]A daltOscar-díjra is jelöltéka legjobb betétdal kategóriában.[150] 1998 nyarától tovább folytatódott aNine Lives turnéja,[151] majd októberben egyA Little South of Sanity című koncertlemez jelent meg aGet a Grip és aNine Lives turnék hanganyagából.[152] Az album nem sokkal a megjelenése után platinalemez lett.
Steven Tyler és Joe Perry (2007)
1999 júliusában, Floridában a Disney’s Hollywood Studios megépítette aFender Stratocaster gitár alakját ábrázolóRock 'n' Roller Coaster Starring Aerosmith hullámvasutat (majd 2001-ben a francia Disneyland Paris-ban is készült ilyen).[153] 1999. szeptember 19-én Tyler és Perry aRun–D.M.C. ésKid Rock társaságában előadta aWalk This Wayt azMTV Video Music Awards gáláján.[154] Az együttes Japánban ünnepelte az új évezredet, ahol december 29-én és 31-én is felléptek (Oszakában), majd január elején további négy koncertet adtak. A Japán mini turné aRoar of the Dragon Tour nevet viselte.[155]2000 elején kiadták azAngel's Eye című számot, amely aCharlie Angyalai című film betétdala lett.[156]2000 őszén elkezdtek dolgozni a következő lemezen, amelynek felvezetéseként decemberben megjelent kislemezen aJaded című szám. A dal a 47. helyen startolt a Billboard Hot 100 listáján,[157] majd később bejutott a Top 10-be.[158]
Just Push Play,O, Yeah! és Rocksimus Maximus (2001–2003)
2001 januárjában az együttes fellépett az amerikai fociliga, azNFL döntőjében. AzI Don't Want to Miss a Thing és aJaded előadása után aWalk This Wayt adták előMary J. Blige,Britney Spears, az’N Sync ésNelly társaságában.[159][160]Ezt követően 2001. március 9-én[161] jelent meg aJust Push Play című albumuk, amelynekMark Hudson ésMarti Frederiksen voltak a producerei. A Billboard lista 2. helyén startoló album[162] modern hangvétele megosztotta a kritikusokat és a rajongókat egyaránt. Az albumról négy kislemezt jelentettek meg, aJaded, aFly Away from Here, aSunshine és a címadóJust Push Play című számokkal. Utóbbi dal esetében a menedzsment megállapodott aDodge-dzsal, hogy felhasználhatják az egyik reklámjukban.[159]
2001 március végén, többek közöttSteely Dan,Solomon Burke,Michael Jackson és aQueen társaságában az Aerosmitht beiktatták aRock and Roll Hírességek Csarnokába (a beszédetKid Rock mondta).[159] 2001 júniusában kezdetét vette aJust Push Play turné, amely 2002 februárjában ért véget Japánban. A turné során (még 2001-ben) felléptek aUnited We Stand: What More Can I Give jótékonysági rendezvényen, melynek bevételei a2001. szeptember 11-ei terrortámadás áldozatainak és családtagjaiknak megsegítésére szolgáltak.[163] A fellépés után még aznap esteIndianapolisban is adtak egy koncertet.[164] 2001 novemberében egyYoung Lust: The Aerosmith Anthology című kétlemezes válogatás került a boltok polcaira.2002 elején, aJust Push Play turné vége felé szerepeltek aVH1 zenecsatornaBehind the Music sorozatában, ahol nemcsak a zenekar történetéről esett szó, hanem az akkori tevékenységeikről illetve a turnéról is. Az Aerosmith azon kevés előadok egyike volt, akik két órát meghaladó műsoridőt kaptak.[165] Májusban aTheme from Spider-Man című számmal részt vettek a hasonló című film(Pókember) produkciójában. ATheme from Spider-Man a film betétdalaként szerepelt.[166] A 2002. június 27-énOszakában adott koncerten aB'z japán rockegyüttessel adták elő aWalk This Wayt. 2002 júliusában a pályafutásukat átívelő, duplalemezes válogatás jelent megO, Yeah! Ultimate Aerosmith Hits címmel. A kiadvány dupla platinalemez lett, és egy új számot is tartalmazott: aGirls of Summert. A dalhoz videóklipet is forgattak, és kislemezen is megjelent. 2002 augusztusától az év végéig aRun–D.M.C. és aKid Rock előzenekarokkal[167] újabb turnéra indultak, amely aGirls of Summer Tour nevet kapta. 2002-ben az Aerosmith kapta meg azMTV Icon díjat. A verseny során többek között olyan művészek adták elő dalaikat, mint aTrain(Dream On), aPapa Roach(Sweet Emotion),Shakira(Dude (Looks Like a Lady)), Kid Rock(Mama Kin,Last Child), vagyPink(Janie’s Got a Gun). Ezenkívül olyan meglepetésvendégek is felbukkantak, mintJanet Jackson, aLimp Bizkit énekese,Fred Durst,Alicia Silverstone, aMetallica ésMila Kunis.[168]
Az Aerosmith koncertje 2007. április 15-énBuenos Airesben. A zenekar a Quilmes Rock fesztivál keretében lépett fel
2003 februárjában amerikai ésJapán turnéra indultak aKiss társaságában. ARocksimus Maximus Tour elnevezésű koncertsorozat az év végéig eltartott. A turné a 63 millió dolláros bevételével az év hetedik legsikeresebb turnéja volt. A nyár folyamán aRugrats Go Wild című filmhez kiadott filmzene albumon szerepeltek, aLizard Love című dallal.[169]
Honkin' on Bobo,Rockin' the Joint ésDevil's Got a New Disguise (2004–2006)
A turné alatt elkezdődtek a régóta ígérgetett album felvételei Marti Frederiksen és a régi producer,Jack Douglas vezetésével. Az albumHonkin’ on Bobo címmel jelent meg 2004. március 30-án,[170] és egy saját dal kivételével klasszikusbluesszerzemények feldolgozásai kerültek fel rá. A lemez a Billboard 200 listáján az 5. helyre került, és pár napon belül aranylemez lett. Kislemezen aBaby, Please Don't Go, aYou Gotta Move és aRoad Runner jelent meg. 2004. március 11-én kezdetét vette aHonkin' on Bobo turné, ahol aCheap Trick volt az előzenekar. 2004 novemberében megjelent egyYou Gotta Move című DVD-kiadvány, amelynek gerincét egy 2004-es floridai koncert adja, de ezenkívül aHonkin' on Bobo stúdiómunkálatait is tartalmazza. 2004-ben aDream On szerepelt aBuick hirdetési kampányában.[171]2005-ben Steven Tyler felbukkant aCsak lazán! című filmben,[172] míg Joe Perry egy asaját nevét viselő szólóalbumot adott ki.[173] A gitárosMercy című dalát Grammy-díjra jelöltéka legjobb rock instrumentális előadás kategóriában[174] (a díjat végülLes Paul kapta).
2005 októberében egy koncertlemez jelent megRockin' the Joint címmel, amely a 24. helyezést érte el a Billboard listáján. Ezt követően, 2005. október végén, újra turnéra indultak, amely aRockin' the Joint Tour elnevezést kapta. A turné első két szakaszábanLenny Kravitz, míg a harmadikban a Cheap Trick volt a nyitózenekar.[175][176] A márciusra és áprilisra tervezett fellépéseket – Tyler torokműtétje miatt – törölni kellett.[177] 2006. július 4-én aBoston Pops Orchestra közreműködésével adtak elő pár dalt. Az előadás jelentős eseménynek számított, mivel Tyler betegsége miatt, több hónapnyi kimaradás után, először léptek színpadra.[178] 2006 augusztusától az év végéig újabb turnéra indultak.[179]ARoute of All Evil Tour elnevezésű körúton aMötley Crüe volt az együttes turnépartnere.
2007 elején világturnéra indultak(Aerosmith World Tour 2007), amely ötlatin-amerikai telt házas stadionkoncerttel vette kezdetét.[182] 2007 nyarán Európában koncerteztek, felléptek több rockfesztiválon, valamint ellátogattak néhány olyan országba is, ahol korábban még soha nem léptek fel. Ezenkívül olyanközel-keleti országokban is adtak koncerteket, mint azEgyesült Arab Emírségek ésIndia.[183] A turné során aPrince Edward-szigeten is felléptek, amely koncert az addigi legnagyobb nézőszámot vonzó fellépés volt a tartomány történetében.[184] AzAerosmith World Tour 2007 szeptemberben ért végetészak-amerikai koncertekkel, amelyekenJoan Jett nyitott az együttesnek. Az utolsó koncertre aHawaiiban találhatóMaui szigeten került volna sor, de ezt végül logisztikai okokból törölték.[185] A koncertszervezők beperelték a zenekart,[186] ezért az együttes beleegyezett abba, hogy majd később újra fellépnek a helyszínen, a megvásárolt jegyek pedig érvényesek maradhatnak a jövőbeli előadásra is (a koncert bepótlása végül 2009. október 20-án valósult meg).[187]
A 2008-as év nagy része pihenéssel telt az együttes számára. A nyár folyamán megjelent a népszerűGuitar Hero videójáték,Guitar Hero: Aerosmith kiadványa. A videójátékra az együttes legnépszerűbb dalai kerültek fel.[188] Steven Tyler 2008 nyarán a VH1 Classic Radiónak adott interjújában kifejtette, hogy 2008. szeptember 4-én stúdióba vonulnak, hogy elkészítsék az együttes 15. stúdióalbumát. Az énekes megjegyezte, hogy 2009 júniusban amerikai turnét terveznek. 2009. február 1-jénVenezuelában adtak egy koncertet,[189] de további előadásokra már nem került sor Joe Perry térdsérülése miatt. 2009. február közepén bejelentették, hogy az új album producereBrendan O'Brien lesz, és mindenképpen szeretnének elkészülni vele a júniusi turnéra.[190] 2009 júniusában kezdetét vette azAerosmith/ZZ Top Turné, melynek előzenekarai aZZ Top mellett a3 Doors Down és aDropkick Murphys voltak. A körút 2009 szeptemberéig tartott,[191] és csakészak-amerikai városokat érintett. A turné során az 1975-ben megjelentToys in the Attic album nagy részét előadták. A zenekar tagjainak a koncertsorozat alatt számos egészségügyi problémával kellett szembenéznie. Brad Whitfordnak a fejét kellett műteni, míg Tylernek a 2009. június 28-iconnecticuti Mohegan Sun Arénában adott koncerten sérült meg a lába. Ennek következményeképpen a következő hét fellépést törölni kellett. Whitford visszatérésével július 15-én folytatták a koncertezést ageorgiaiAtlantában. További hét koncert után a turné hátralévő húsz fellépését törölni kellett, mivel Tyler adél-dakotai előadáson leesett a színpadról.[192] Az énekest a Rapid City Regional kórházba szállították, miután eltört az egyik válla, és további nyak-, valamint fejsérüléseket szenvedett. A zenekar augusztus 14-én jelentette be, hogy nem folytatják tovább a hátralévő fellépéseket.[193] Az Aerosmith inaktív időszakát kihasználva Joe Perry elkészítette újabb szólólemezét, amely 2009 októberében jelent megHave Guitar, Will Travel címmel.Joey Kramer dobos pedig aHit Hard című önéletrajzát fejezte be. Tyler felépülését követően október közepénHonoluluban,Mauin (melyet korábban logisztikai okokból töröltek) ésAbu-Dzabiban (Egyesült Arab Emírségek) adtak koncerteket.
Tyler-Perry viszály és Cocked, Locked, és Ready to Rock turné (2009–2010)
Tyler 2009 végén az együttessel szemben egyéni terveit kezdte előtérbe helyezni, beleértveDoes the Noise in My Head Bother You? című önéletrajzát. AClassic Rock Magazinnak adott interjúban kifejtette, hogy a közeljövőben a Tyler márkanév alatt szeretne dolgozni.[194] Ez idő alatt Joe Perry 2009 végén Japánban, 2010 elején pedig azEgyesült Királyságban adott szólókoncerteket. 2009 novemberében bejelentette, hogy Tyler és a zenekar között megszűnt a kommunikáció, és a közeljövőben más énekessel fognak dolgozni.[195] Nem sokkal később olyan hírek láttak napvilágot, hogy az Aerosmith már az új énekesét keresi.[196] Egyes hírek olyan énekesek nevét közölték Tyler lehetséges utódjaként, mintBilly Idol,Chris Cornell,Paul Rodgers,Sammy Hagar[197] ésLenny Kravitz.[198][199]A szétválásról szóló híresztelések ellenére Tyler megjelent a Joe Perry Project 2009. november 10-i New York-i fellépésén, ahol aWalk This Wayt adták elő közösen. A koncerten Tyler biztosította a résztvevőket, hogy nem szándékozik kilépni az Aerosmithből.[200][201]2010. december 22-én aPeople bulvármagazin hírül adta, hogy Steven Tyler énekes egy elvonóintézetben kezelteti gyógyszerfüggőségét. Az énekesnek a dél-dakotai koncerten szerzett sérülései miatt receptre írt fájdalomcsillapítókat kellett szednie, aminek következtében szervezete ráállt a gyógyszerre, így a szervezett elvonókúra maradt számára a megoldás.[202] Tyler egy sajtónyilatkozatában kifejtette, hogy nagyon hálás mindazon támogatásért és szeretetért amelyet kap, és elszántan igyekszik rendbe tenni a dolgokat:„A családom és professzionális gyógyítók csapatának segítségével felelősen kezelem a fájdalmamat, és igyekszem visszakerülni a színpadra, illetve a stúdióba, a zenekari társaim mellé.”[202][203]2010. január 20-án Perry megerősítette azokat a híreszteléseket, hogy új énekest keresnek,[204] mivel Tyler gyógyulása több hónapot vehet igénybe, az együttes pedig koncertezni szeretne. Perry ezenkívül közzétette, hogy a későbbiekben hajlandó lenne Tylerrel együtt dolgozni, ha ő is akarná.[205] Válaszul Skip Miller, Tyler jogi képviselője igyekezett megszilárdítani az énekes pozícióját a zenekarban, és elárulta aBillboard.comnak, hogy pereskedéstől sem riadna vissza.[198]2010 februárjában Joe Perry arról nyilatkozott aClassic Rock újságírójának, hogy Tyler még 2008 nyarán meghallgatáson volt egyLed Zeppelin-próbán, hogy Robert Plant helyére lépjen, és turnéra indulhasson abrit együttessel.[206] A Led Zeppelin tagjai,Jimmy Page,John Paul Jones ésJason Bonham felajánlották Tylernek, hogy csatlakozzon hozzájuk egy világ körüli turné erejéig, az énekes azonban visszautasította az ajánlatukat.[207]
2010. február 15-én bejelentették, hogy az Aerosmith, Steven Tylerrel kiegészülve, a 2010-es brit Download Festival fő attrakciója lesz, melyet aSölvesborgban adott Sweden Rock Fesztiválon való szereplés előzött meg.[208] Ezt követően, február 24-én, egy jövőbeli turné első koncertállomásai kerültek nyilvánosságra. A turnéCocked, Locked, Ready to Rock Tour elnevezéssel vette kezdetét 2010. május 17-énCaracasban (Venezuela). Ezt további hat koncert követte Dél- és Közép-Amerikában azAmen és aGandhi előzenekarokkal, majd júniusban Európában adtak koncerteket, többnyire nyári fesztiválokon. A turné során először léptek fel olyan országokban, mintGörögország,Kolumbia ésPeru.[209] A turné 24 fellépésből álló észak-amerikai körúttal ért véget, amelynek során aBlue October, aBlue Öyster Cult, aCheap Trick, aThe Mighty Mighty Bosstones, aThe J. Geils Band, aBuckcherry,Sammy Hagar és aJoan Jett and the Blackhearts lépett fel az együttes előtt.[210] ACocked, Locked, Ready to Rock Turné augusztus 12-i,Wantaghban adott koncertjén Tyler mikronfonállványával véletlenül megütötte Joe Perryt (kisebb fejsérülést szenvedett),[211] az augusztus 17-iTorontóban adott koncerten pedig Tyler megint leesett a színpadról, ezúttal azonban a közönség soraiba zuhant.[212][213]
ACocked, Locked, Ready to Rock Tour 2010. szeptemberi befejezése után nem adtak több koncertet, hanem egy új album elkészítését tervezték. A munkát hátráltatta Tyler bejelentése, miszerint csatlakozikJennifer Lopez ésRandy Jackson mellé, azAmerican Idol tehetségkutató zsűrijéhez. Az énekes hivatalosan augusztus 18-án írta alá a show-műsorban való szereplését.[214] 2010. november 5-én Brad Whitford jelentette be, hogy az új album munkálatai valószínűlegLos Angelesben fognak zajlani, amelynek megjelenését egy világ körüli turné követné.[215]
Turnézás ésMusic from Another Dimension! (2010–2013)
2010 novemberében Joey Kramer az NME.comnak adott interjújában kifejtette, hogy a zenekar minden szándékkal azon van, hogy befejezze az albumot, és 2011-ben meg is jelentesse.[216]2011. január 18-án Steven Tyler azt nyilatkozta, hogy Joe Perryvel már írtak dalokat, és az album felvételei is elkezdődnek, még azon a héten.[217]2011. március 20-án bejelentették, hogy a közeljövőben egy balladákat tartalmazó válogatásalbum fog megjelenni.[218] ATough Love: Best of the Ballads című kiadvány 2011. május 11-én került a boltok polcaira.
2011. május 14-én bejelentették, hogy ősszel egy latin-amerikai turnéra fognak indulni.[219] Augusztus 30-án közzétették, hogy a következő album 2012 májusára várható, a producere pedig az a Jack Douglas lesz, aki már számos korábbi lemezükön is szerepelt.[220][221] 2011. október 22-énLimában (Peru) vette kezdetét aBack On the Road Tour elnevezésű turné. A turné részeként, karrierjük során először felléptekParaguayban,Panamában, ésEcuadorban is. A paraguayi koncert előtt Steven Tyler szállodai szobájában, zuhanyozás közben megcsúszott, melynek következtében felszakadt a szemöldöke és kitörött két foga.[222] Az énekest azonnal kórházba szállították, aki elárulta egy interjúban, hogy ételmérgezés miatt lett rosszul.[223] A paraguayi koncert másnap került megrendezésre. ABack On The Road turné iránt továbbra is jelentős volt az érdeklődés, csak a paraguayi, argentin és brazil fellépések több mint nyolcmillió dollárt jövedelmeztek.[224] A körút tíz latin-amerikai fellépés után, 2011 végéigJapánban folytatódott nyolc előadással.
2012. március 11-én a zenekar szerepelt a60 Minutes című amerikai televíziós magazin egyik epizódjában. A szereplés során az együttes tagjai őszinte interjúkat adtak a 2011-es turné kapcsán. Beszélgetésük során az együttesben és sok nézőben is felmerült a gyanú, hogy a zenészek között újra fellobbanhatnak a múlt feszültségei.[225] 2012. március 22-én azonban, ennek ellenpéldájaként Joe Perry azAmerican Idol tehetségkutató műsorban köszöntötte fel Steven Tylert születésnapja alkalmából.[226] Március 26-án bejelentette a zenekar, hogy 2012 nyarán egyGlobal Warming Tour elnevezésű turnét fognak lebonyolítani, ahol aCheap Trick lesz a nyitózenekar. A körút csak az Amerikai Egyesült Államokat és Kanadát fogja érinteni. Ezt követően azAmerican Idol szezont záró fináléjában lépett fel az együttes, ahol egy vadonatúj számot adtak elő.[227][228] ALegendary Child című szerzemény másnaptól digitális formában is elérhetővé vált. A dal a 29. helyre került aBillboard magazinRock Songs listáján, és az újG.I. Joe film betétdalaként is funkcionált.
Nem sokkal az új dal megjelenése után bejelentették, hogy 15. stúdióalbumuk címeMusic from Another Dimension! lesz, amelynek tervezett megjelenési időpontját 2012. november 6-ra tervezték.[229] 2012. június 16-ánMinneapolisban kezdetét vette aGlobal Warming Tour, amelynek fellépéseit aTacomában megrendezett koncertig, augusztus 8-ig hozták nyilvánosságra.[230][231] A turné aMusic from Another Dimension! megjelenése után 2012-ben és 2013-ban is tovább folytatódott, mely során Észak-Amerikában, továbbá Ausztrália és Óceánia, Ázsia, és Dél-Amerika országaiban léptek fel. 2012. augusztus 22-én két kislemez jelent meg a készülő lemezről. A rockosLover Alot és a balladisztikus hangvételűWhat Could Have Been Love.[232] Ezt követő nyilvános szereplésük szeptember 22-én volt amikor az iHeartRadio zenei fesztiválon léptek felLas Vegasban. Később David Letterman show-műsorában aLate Show with David Lettermanben adott interjút Tyler és Perry, majd Whitforddal kiegészülve aDream Ont adták elő, egy olyan jótékony rendezvény keretein belül, aminek a bevételeit aSandy hurrikán áldozatainak ajánlották fel. Az Aerosmithen kívül számos előadó, köztükChristina Aguilera,Jon Bon Jovi,Billy Joel,Sting is fellépett többek között. 2012. november 5-én egy szabadtéri koncertre került sor a bostoni 1325 Commonwealth Avenue közelében, ahol a zenekar az első próbáit tartotta. Másnap boltokba került a zenekar friss lemeze aMusic from Another Dimension!. Az anyagot a Columbia adta ki, a felvételei pedig 2011. július 5-től 2012 áprilisáig tartottak olyan stúdiókban mint a The Boneyard, a Poppy, a Swing House, a Mad Dog, a Retro Activ, a Briar Patch, a Hensen és a saját Pandora's Boxra keresztelt stúdiójuk. Az anyag produceri teendőt Tyler és Perry mellett Jack Douglas és Marti Frederiksen látta el, akik a korábbi években már számtalan alkalommal dolgoztak együtt a zenekarral. Az album vegyes megítélést kapott az újságírók részéről, a legtöbb szaklap kritikával illette az anyagot. Rob Sheffield aRolling Stone magazintól három pontot adott rá az ötből, és a gitárjátékot nevezte a lemez erősségének.[233] AzAllMusic munkatársa Stephen Thomas Erlewine szintén három pontra értékelte, és azzal a véleménnyel zárta írását, hogy a lemez a 90-es évekbeli albumok nyomvonalán halad. Hozzáfűzte, hogy van olyan jó, mint aNine Lives vagy aJust Push Play, annak ellenére is, hogy nincs rajta kiugró slágerdal.[234] AzUltimate Classic Rock 10/7-es kritikájával alapvetően jó lemeznek minősítette, bár felrótta azt, hogy a lemez túl hosszú, amelyből ráadásul négy szám is ballada.[235] Megjelenésének első hetében 63 ezer példányban kelt el az Egyesült Államokban, mely révén az 5. helyet szerezte meg a Billboard 200 listáján.[236]
2013-ban negyedik kislemezként aCan't Stop Lovin' Yout is kiadták, melybenCarrie Underwoodcountryénekesnő duettet énekel Tylerrel.[237] Ezt követően a zenekar fő dalszerzői Steven Tyler és Joe Perry az ASCAP jóvoltából aPop Music Awards díjat vehették át.[238] Két nappal később pedig mindkét zenész dalszerzői munkáját elismervén, bekerültek a Songwriters Hall of Famebe. 2013 áprilisában és májusában tovább folytatódott a lemezt népszerűsítő turné. Új-Zéland, Fülöp-szigetek, Indonézia, és Szingapúr mellett Ausztráliában is felléptek, ahol utoljára 23 évvel azelőtt léptek fel, míg a másik négy országban először.[239][240][241] Az utolsó három ausztrál koncertetTom Hamiltonnak ki kellett hagynia betegsége miatt, helyére David Hull lépett be.[242] A május 11-i Indonéz előadást biztonsági okokra hivatkozva törölni kellett a turnédátumból.[243] Ezt követően saját városukban, a „Boston Strong” jótékonysági koncerten léptek fel, melynek bevételeit a2013-as bostoni robbantás áldozatainak ajánlották a szervezők. Augusztusban Ázsiában adtak koncerteket, majd aHarley-Davidson 110. születésnapját ünneplő rendezvényén léptek fel, mely augusztus 30-án Milwaukeeben került megrendezésre.[244] A koncertezést Közép és Dél-Amerikában folytatták, köztük első ízben játszottak olyan helyeken mintGuatemala,El Salvador ésUruguay. Hamilton betegsége miatt megint nem tudott részt venni a latin-amerikai fellépéseken.[245] 2013 júliusábanRock for the Rising Sun címmel egy koncert-DVD-t adtak ki, melynek felvételei Japánban kerültek rögzítésre még 2011-ben. A koncertfilmet 2013 októberében a mozik is bemutatták.
Egyéni próbálkozások és folyamatos turné (2014–2018)
2014 márciusában Észak-Amerikában koncerteztek, aholSlash zenekara, a Myles Kennedy & the Conspirators melegítette be a színpadot. 2014 júliusában kezdetét vette aLet Rock Rule Tour elnevezésű turné, amely szeptemberben ért véget, amerikai és kanadai dátumokat érintve.[246][247] 2014 májusában az együttes basszusgitárosa, Tom Hamilton kijelentette egy interjú során, hogy szó van egy 16. stúdióalbum elkészítéséről, de a megjelenése még kérdéses.[248] UgyanakkorJoe Perry aRolling Stonenak adott interjújában elismerte, hogy nem látja olyan szükségesnek egy új anyag elkészítését. Egy EP kihozatalát vázolta fel a gitáros, bár hozzátette hogy ez is csak egy felvetés, mert ő sem tudja mit hoz a jövő.[249] 2014. október 7-én Perry David Ritz társszerző közreműködésével kiadta önéletrajzi könyvét, melyRocks: My Life in and Out of Aerosmith címmel látott napvilágot.[250] Október 14-én tartotta a bemutatóját, mely során dedikáltatta is a rajongók egy részével a könyveket. 2015 októberében 300 észak-amerikai mozi bemutatta az együttes új koncertfilmjét. AzAerosmith Rocks Donington a Donington Parkban (Anglia) megrendezésre kerülő Download Festivalon adott főzenekari koncertjüket örökítette meg még 2014-ből. A felvétel szeptember 4-től DVD- ésBlu-ray-kiadásban is beszerezhetővé vált. 2015. március 31-én Steven Tyler énekes bejelentette, hogy elkezd dolgozni első önálló countryalbumán.[251][252] Április 6-án nyilvánosságra hozta, hogyScott Borchetta Dot Records lemezcégével kötött szerződést. Ezt követően megjelentette közelgő albumáról aLove is Your Name című dalt. Támogatójának olyan cégeket/műsorokat szerzett meg Tyler, mint a Bobby Bones Show, az iHeartMedia, a CBS This Morning, az Entertainment Tonight, vagy azAmerican Idol, melynek 14. fináléjában bemutatta a dalt.[253]
2015. június 10-től augusztus 7-ig egyBlue Army Tour fedőnevű turnét bonyolítottak le, amerikai és kanadai dátumokkal. A körút érdekessége volt, hogy olyan helyeken léptek fel amelyeket korábban hanyagolt a zenekar. Zárásként egy szeptemberi koncertet is beiktattak, amelyMoszkvában került megrendezésre. A turné után Tyler kiadta szólóalbumát, amelyWe're All Somebody from Somewhere címmel jelent meg 2016. július 15-én. Még a kiadása előtt hozzáférhetővé tették a címadó és aRed, White & You című dalokat.[254][255] Ez idő alatt Joe Perry egyHollywood Vampires nevű projektet hozott össze, amelybenAlice Cooper ésJohnny Depp lettek a társai. A névadódebütáló albumuk 2015 szeptemberében jelent meg, és a formáció fellépett az 58. Grammy Awards díjkiosztó gálán.[256]Brad Whitford újra csatlakozott Derek St. Holmeshoz pár fellépés erejéig, majd szóvá tették hogy 2016 folyamán egy album elkészítése is lehetséges. A „Whitford/St. Holmes” projekt végülReunion címmel adta ki lemezét, amelyre első anyaguk újrakevert változata mellett új dalok is felkerültek. Tom Hamilton pár európai fellépés erejéig aThin Lizzy együttessel lépett fel 2016 nyarán. Ezt követően aPearl Jam színpadán lépett fel egy szám erejéig, amikor az együttes aDraw the Line dalt adta elő a bostoni Fenway Park-beli koncertjén augusztus 7-én.[257][258] Mindezek közepetteJoey Kramer tevékenyen részt vett a „Rockin' & Roastin'” nevű kávéüzlet működtetésében, amely Newry, Maineben és Észak-Attleboroughban (Massachusetts) is üzemel.[259] 2015 decemberében különböző interjúk során Whitford, Tyler és Perry egyaránt felvetette, hogy az Aerosmith a búcsúturnéján gondolkodik. 2017 elején Perry már úgy fogalmazott, hogy az utolsó turné akár két évig is eltarthat, mindeközben Whitford és Tyler egy utolsó stúdióalbum lehetőségét sem zárta ki.[260][261][262] 2016. július 10-én Joe Perry a Hollywood Vampires Coney Island-beli koncertjén rosszul lett és összeesett. Egyes híresztelések szerint szívbetegség okozhatta a rosszullétét. Még aznap éjszaka stabil állapotba hozták az orvosok. A Hollywood Vampires folytatta a koncertet, a turné hátralévő dátumait is beleértve. Egyedül aThe Late Show with Stephen Colbert című televíziós szereplést mondták le.[263][264] 2016 októberében az Aerosmith megkezdte aRock 'N' Roll Rumble Tour elnevezésű turnéját, amely főleg dél-amerikai fellépéseket foglalt magába. Az első koncert mégSan Diegóban volt a Kaaboo Festival keretében.[265] 2016 novemberében közleményben tudatták, hogy 2017 tavaszán és nyarán búcsúturnét tesznek Európában, amelyAero-Vederci Baby! Tour címen fog futni.[266] A túraIzraelben,Tel-Avivban, 2017. május 17-én indult útjára, ahol mintegy 45 000 jegyet adtak el.[267] 2017 szeptemberében Dél-Amerikában folytatódott a turné, bár néhány előadást törölni kellett egészségügyi problémák miatt. Brad Whitford nyilatkozata szerint a turné 2017-től akár 2021-ig is eltarthat.
Joe Perry 2013. április 5-én.
2018. január 19-én Perry kiadta aSweetzerland Manifesto című szólóalbumát, majd egyes interjúk során kijelentette, hogy aAero-Vederci Baby turné valójában még hosszú ideig eltarthat, és 2019-ben turnéval szeretnék ünnepelni az együttes 50. éves évfordulóját.[268]
A „Deuces are Wild” koncertsorozat és a „Peace Out: The Farewell Tour”, visszavonulás a turnéktól és esetleges új zene (2019–től napjainkig)
2018. augusztus 15-én az NBC Today show-ban szerepelt a zenekar, ahol bejelentették hogy az 1994-es daluk aDeuces are Wild nyomán, ugyanezen a néven saját kaszinót nyitnakLas Vegasban.[269] A zenekar Las Vegas-i Park Theater-beli koncertsorozatuk 2019 áprilisában, júniusában, júliusában és szeptemberében zajlott, egészen 2019 decemberéig. A tervek szerint 2020 januárjára, februárjára, májusára és júniusára meghosszabbították volna a fellépéseket, de a 2020-as dátumokat aCOVID-19 járvány miatt törölni kellett. A Las Vegas-i koncertek mellett 2019. július közepén a zenekar fellépett egyminnesotai fesztiválon, 2019 augusztusában pedig összesen kilenc koncertet adtak három MGM-helyszínen elosztva Marylandben, New Jerseyben és Massachusettsben.[270][271]
2019-ben európai turnét jelentettek be, amelyre a Las Vegas-i fellépések befejezése után 2020 nyarán került volna sor, a koncerteket azonban a COVID-19 járvány miatt lemondták, akárcsak az eredetileg 2020 szeptemberére tervezett 50. jubileumi koncertet a bostoni Fenway Parkban. Az európai dátumok eredetileg 2021 nyarára lettek átütemezve,[272] de később a folyamatban lévő világjárvány miatt ismét 2022 nyarára kerültek át.[273] 2019 januárjában Joe Perry kijelentette, hogy ő és Steven Tyler új anyagot kezdtek felvenni egy új Aerosmith-albumhoz.[274] 2019. február 14-én, a következő hónapban az Aerosmith a tervek szerint csillagot kapott volna a Hollywood Walk of Fame-en, de a ceremóniát és a felállítását elhalasztották a kedvezőtlen időjárás miatt, az eseményre végül az év egy későbbi időpontjában került sor.[275] 2019 áprilisábanJoey Kramer dobos egy meg nem nevezett baleset következtében kisebb sérüléseket szenvedett a vállán,[276] és kénytelen volt lemondani a zenekar Las Vegas-i előadássorozatuk több koncertjét. Dobtechnikusa, John Douglas helyettesítette őt. Ugyanezen év novemberében Kramer több híroldalnak is elmondta, hogy felépülése ellenére nem csatlakozhatott újra a zenekarhoz, amire a zenekar azt válaszolta, hogy a játéka „nem felel meg az Aerosmith színvonalának”.[277] 2020 januárjában a nézeteltérés pereskedéssorozatban csúcsosodott ki, ami után Kramer nem léphetett fel a zenekarral a 2020-as Grammy-díjátadón.[278] 2020 februárjában azonban Kramer már újra csatlakozott az Aerosmithhez a Las Vegas-i koncertekre, miután pár fellépést mégis össze tudtak hozni, a covid-19 enyhülése miatt.[279] Szintén 2020-ban az Aerosmith kapta meg aMusiCares Person of the Year díjat.
AThe Black Crowes egykori dobosával, Steve Gorman-nel készített 2020. augusztusi interjúban, a Steve Gorman Rocks című rádióműsorban Brad Whitfordot arról kérdezték, hogy milyen a zenekar jövője. A válasza a következő volt: „Nem igazán tudom, mit akarnak csinálni. És nem is igazán érdekel, mert, őszintén szólva, már nem érdekel”,[280] hivatkozva a zenekaron belüli folyamatos működési zavarokra. Hasonló aggodalmának adott hangot egy interjúbanJoe Bonamassa „Live From Nerdville” podcastjában 2021 júniusában. Whitford megosztotta gondolatait arról, hogy a COVID-19 járvány hogyan befolyásolja az Aerosmith és általában a zenészek turnézási terveit, miközben elismerte saját és bandatársai jelenlegi életkorát: „Úgy értem, kétségeim vannak afelől, hogy az Aerosmith valaha is újra koncertezni fog ebben a szakaszban, mert a kor kezd valódi tényezővé válni. Ez van, ami van”.[281] 2021. augusztus 23-án az Aerosmith forgalmazási szerződést írt alá azUniversal Music Grouppal, amely a zenekar teljes katalógusát – mind aGeffen (a Universal leányvállalata), mind aColumbia kiadványait – lefedte.[282]
2022 márciusában, az átütemezett európai turné lemondását követően az Aerosmith bejelentette, hogy a Deuces Are Wild koncertsorozat júniusban kezdődik és decemberig tart, a szeptemberre átütemezett Fenway Park fellépéssel együtt.[283] Kramer megerősítette a pletykákat, miszerint minden koncertet kihagy, a zenekar pedig azt állította, hogy „teljes figyelmét a családjára fogja fordítani ezekben a bizonytalan időkben”.[284] Az Aerosmith 2022. május 24-én bejelentette, hogy a Deuces Are Wild sorozat júniusi és júliusi fellépéseit lemondják, mivel Tyler bejelentkezett egy rehabilitációs intézetbe, miután visszaesést szenvedett egy lábműtét okozta fájdalomcsillapítás után.[285][286] Tyler több mint 30 napos rehabilitációs kezelését követően a zenekar a bostoni Fenway Parkban lépett fel az 50. évfordulós koncertjükön, majd folytatták a 2022 szeptemberétől decemberéig tervezett Las Vegas-i koncertjeiket.[287][288]
2023 májusában a zenekar bejelentette a „Peace Out: The Farewell Tour” nevű búcsúturnéját, amely szeptemberben kezdődik. A turné 2024 januárjáig 40 észak-amerikai helyszínre küldi a bandát, és aThe Black Crowes lesz a nyitófelvonás. A turnén nem fog részt venni az eredeti dobos,Joey Kramert. Nem sokkal a turné kezdete után azonban bejelentették, hogy a következő évre halasztják, mertSteven Tyler hangszálai súlyosan megsérültek egy szeptember 9-i fellépésen. A turné 2024 szeptemberében kezdődik és 2025 februárjáig tart. 2024. augusztus 2-án azonban a turnét lemondták, és a csapat bejelentette visszavonulását, mivel Tyler nem tudott felépülni hangszálsérüléséből.[289][290] Perry kijelentette, hogy nem zárja ki az új zenéket sem.[291]
Az Aerosmith zenéjét többnyire ahard rock stílusmeghatározásba szokás sorolni, de ezen kívül számos más zenei műfajból is merítettek pályafutásuk során. Az együttes stílusának az alapját arock and roll és ablues adja, többnyire az1960-as évek végi, 70-es évek eleji brit együttesek nyomvonalán. Első albumukon még nem forrott ki teljes mértékben sajátos stílusuk, aYardbirds és aRolling Stones hatása még erősen érződött zenéjükben.[292] Az ezt követő albumaikon megmaradtak a blues- és rock and roll hatások, amelyeket már ahard rock keményebbriffjeivel és sajátos stílusukkal párosítottak.[293] A Circus magazin 1976-ban a„Yardbirds által létrehozott, majd aLed Zeppelin által továbbvitt hard rock hagyományok örököseinek” tartotta a zenekart.[294] Zenéjükben helyenként afunk zenei megoldásai is felbukkantak(Walk this Way), az 1970-es évek végén és a 80-as évek elején készült albumaik pedig az amerikai stílusú dallamos hard rock/metal stílusokra is döntő befolyást gyakoroltak.[293] Az 1980–90-es években készült albumaikon tovább szélesítették zenei horizontjukat, így fúvósok, könnyedebb,poposabb dalok és epikus, sokszor nagyzenekari kísérettel felhangzó balladák is felkerültek a lemezeikre. Stílusukat úgy sikerült szélesíteni és modernizálni, hogy közben blues-, rock and roll és hard rock gyökereiket is megtartották.[293] Az együttes legfőbb ismertetőjegyeSteven Tyler karakteresénekhangja.
Az Aerosmith a 170 millió eladott albummal[14] minden idők egyik legsikeresebb rockzenekara,[295]Amerika legnagyobb rock and roll zenekara.[296] Az első két albumukkal(Aerosmith,Get Your Wings) médiatámogatás hiányában még nem arattak átütő sikereket, a folyamatos turnézás révén viszont egyre ismertebbek lettek. Az igazi áttörést aToys in the Attic (1975) és aRocks (1976) albumok hozták el számukra, amelyek már milliós példányszámban keltek el, az együttes pedig a korszak egyik legsikeresebb zenekara lett.[77] Ekkorra már a rádiók is műsorukra tűzték a dalaikat (főleg aDream Ont), a fellépéseik alkalmával pedig már a legnagyobb stadionokat is megtöltötték.[297] 1976 szeptemberében kilencszázezer dollárt kerestek harminc nap alatt.[298] 1976-ban aCircus magazin szerint„legfeljebb aKiss és aZZ Top maradhatott velük versenyben a legizgalmasabb új zenekar címéért”.[299] A lendület azonban csak az évtized végéig, Joe Perry és Brad Whitford kiválásáig tartott. Az ezt követő három album, aNight in the Ruts (1979), aRock in a Hard Place (1982) és aDone with Mirrors (1985) ugyanarany-, illetveplatinalemez lett, a korábbi sikereket már nem tudták megismételni. 1986-ban viszont aRun–D.M.C.-vel közösen felvettWalk This Way rap-rock átirattal és azt ezt követőPermanent Vacation albummal az Aerosmith valósággal újjászületett.[292]
Dalaikat azMTV a műsorára tűzte, aminek révén egy új generáció ismerkedhetett meg az együttessel. A zenekar bekerült abba a szűk előadói körbe, amely a 80-as évek végén több sikeres kislemezt is meg tudott jelentetni egymás után, ezáltal folyamatosan láthatóak voltak az MTV-n, albumaik pedig sokszoros platinalemezekké váltak. A sikerhez hozzájárultak az olyan, a mainstream közönség által is könnyen fogyasztható dalok (többnyire balladák), amelyeket a biztos siker érdekében, a kiadó nyomására, külsős dalszerzők írtak az együttes számára. E dalok sikerét nagyban segítették a hozzájuk készült látványos képi világú videóklipek is. Az Aerosmith azon kevés hard rock együttes közé tartozott, akik az 1990-es évek eleji-közepigrunge- ésalternatívrock-hullám idején is meg tudták őrizni népszerűségüket.[107] Az együttes iránti érdeklődés az új évezredben sem csökkent, manapság is telt házas koncerteket adnak.
Az együttes 70,2 millió albumot adott el azEgyesült Államokban, amelynek a révén az ország legkelendőbb zenekarának számít, olyan előadókat is megelőzve, mint aRolling Stones, aU2,Madonna,Bon Jovi, aQueen,Carlos Santana, azABBA stb.[300] Ahard rock/metal előadók közül világszerte (és az USA-ban is) csak azAC/DC és aLed Zeppelin adott el több lemezt náluk. Az együttes hat multiplatina státuszt elért stúdióalbummal rendelkezik, kislemezeik közül pedig 21 került fel a Billboard Hot 100 Top 40-es listájára.[292] Az Aerosmith a legtöbb arany- és multiplatina-albummal rendelkező amerikai zenekar.[301] Karrierjük során 25 arany-, 18 platina- és 12 multiplatina-lemezt tudhatnak magukénak, ezenkívül egygyémántlemez és négy arany kislemez is fűződik a nevükhöz.
Steven Tyler elmondása szerint az Aerosmith mindig is vérbeli koncertzenekar volt.[99] Az együttes első koncertjein még nagyrészt más előadók dalai tették ki a repertoárt: olyan zenekarok dalait játszották, mint aRolling Stones, aBeatles, aLed Zeppelin, vagy aYardbirds. Az együttes rajongótáborát „kék hadseregként” emlegették, mivel a koncerteket nagyrészt hosszú hajú, farmernadrágos és farmerdzsekis fiatalok alkották. A 70-es évekbeli koncertjeiken a rajongók tombolása miatt sokszor hordozható fémkorlátot kellett a színpad elé állítani. A koncerteken gyakoriak voltak a rendbontások is. Egy 1975-benPhiladelphiában adott koncerten több száz ember felgyújtotta a székeket, összetörték a kapukat, megverték a biztonsági őröket.[30] Másnap az újságok tömegverekedésről cikkeztek. Egy 1977-es, szintén philadelphiai koncerten, színpadra dobott petárdák megégették Tylerszaruhártyáját, Perrynek pedig egyartériája szakadt fel az egyik karján.[309] 1978. november 24-én, a Philadelphiában található Spektrumban, egy színpadra dobott sörösüveg szilánkjai Tyler arcába vágódtak, ezért a koncertet félbe kellett szakítani.[310] A zenekar annak ellenére, hogy hamar rendelkezett megfelelő számú saját dallal, a feldolgozásokat sem szokta elhanyagolni. APump turnéján aRats in the Cellar közepébe részleteket szőttek aFleetwood MacSearching for Madge című számából, deJimi HendrixRed House című szerzeménye is gyakran felhangzott.[311] AGet a Grip turnéján aDraw the Line középrészébe a Rolling StonesHonky Tonk Womenjét idézték meg, továbbá elhangzottPeter GreenStop Messin Aroundja is, amelybe aBright Light Fright és azI’m a Man című Yardbirds-dalokat szőtték bele. Az1994-ben adott koncertek alkalmával, aSweet Emotion középrészében, több helyen is megidézték aLed ZeppelinDazed and Confused című dalának egyes részleteit.[312] Az 1994-es woodstocki fellépés első ráadásdala pedigJohn LennonCome Togetherje volt.[313]
Az albumaikon hallható billentyűs hangzásokat élőben különböző vendégmuzsikusok szólaltatják meg. 1977–78-banMark Radice, 1980-banRichard Supa, 1983-banBobby Mayo, 1987 és 1994 közöttThom Gimbel játszott billentyűs hangszereken, 1997-től huzamosabb ideigRuss Irwin lépett fel a zenekar koncertjein, majd őt váltotta Buck Johnson 2014-ben.Az együttes koncertjein alkalomadtánjammelések, gitár- és dobszólók is elhangzanak. Az előadások középpontjában általában Tyler és Perry áll. Az énekes színpadi jellegzetességei közé tartozik sálakkal tekert mikrofonállványa és kézen átfordulásai is.[102]
A zenekar már az 1970-es években is szupersztár volt, ennek ellenére az igazi elismerést és a különböző díjakat a következő két évtizedben kapták meg.1987-ben aRun D.M.C.-vel közösen készítettWalk This Wayért megnyerték aSoul Train Music Award for Best Rap – Single (a legjobb rapkislemezért járó) díjat. ElsőGrammy-díjukat 1990-ben kapták aJanie's Got a Gun című dalért, aGrammy Award for Best Rock Performance by a Duo or Group with Vocal kategóriában. Ezt követően még aLivin' on the Edge, aCrazy és aPink című dalok is megkapták ezt a díjat, mindegyik az 1990-es években. Ezzel az eredménnyel a második helyen állnak aU2 mögött, akiknek számos daluk nyerte el aGrammy Award for Best Rock Performance by a Duo or Group with Vocal díjat.[314]Az 1990-es években videóklipjeik révén több díjat is elnyertek. AMTV Video Music Awards ranglistáján a negyedik legsikeresebbek, miután már tíz alkalommal is megkapták azMTV Video Music Awards díjat. A tíz alkalom során az alábbi dalok kapták a díjat: aJanie's Got a Gun (két alkalommal), aThe Other Side (egy alkalommal), aLivin' on the Edge (egy alkalommal), aCryin (három alkalommal), aFalling in Love (Is Hard on the Knees) (egy alkalommal), aPink (egy alkalommal) és azI Don’t Want to Miss a Thing (egy alkalommal).[315]A különböző előadók közül az Aerosmith nyerte meg legtöbbször aBest Rock Video (legjobb rockvideó, négyszer) és aViewer's Choice (háromszor) díjakat. Ezenkívül egy alkalommal nyertek aVideo of the Year (az év videója), aBest Group Video (a legjobb zenekari videó) és aBest Video from a Film kategóriákban.Pályafutásuk során (elsősorban az 1990-es években) még további hétAmerican Music Awards, négyBillboard Music Awards, kétPeople's Choice Awards, 17Boston Music Awards díjat nyertek el, számtalan egyéb kitüntetés és díj mellett.[316]
Karrierjük során több filmben és videójátékban szerepeltek, valamint videóklipeket is készítettek. 1978-ban a „Future Villain Band” együttest alakították aSgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band (vagyBeatlemania) című filmben. 1990-ben szerepeltek aSaturday Night Live műsorban, ahol aWayne's World (Wayne világa) tv-sorozat egyik epizódjában mellékszereplőként bukkantak fel. 1991-benA Simpson család sorozatFlaming Moe's epizódjában szerepeltek, míg 1993-ban aWayne világa 2. című filmben.[319] Steven Tyler felbukkant a 2005-ösCsak lazán! című komédiában, amelybenJohn Travolta,Uma Thurman,Dwayne Johnson,Cedric the Entertainer ésVince Vaughn színészek is szerepeltek.Az együttes több videójátékban is szerepelt, beleértve az 1994-esRevolution X, az 1995-ösQuest for Fame és a 2008-asGuitar Hero: Aerosmith címűeket is.[320] A zenekar nevéhez több mint harminc jelentős sikerű videóklip és hétVHS/DVD kiadvány fűződik.[321]
ADream On,Toys in the Attic és aWalk This Way dalok felkerültek aThe Rock and Roll Hall of Fame's 500 Songs that Shaped Rock and Roll listára.[322]
1993-ban aRolling Stone magazinA 100 legjobb videóklip listáján aWalk This Way (Run-DMC-vel közös változata) a 11., míg aJanie's Got a Gun a 95. helyre került.[323]
1999-ben az MTV100 Greatest Videos Ever Made listájánWalk This Way 5., míg aJanie's Got a Gun 48. helyezett lett.[324]
2000-ben aVH1 zenecsatorna100 legnagyobb rock dalának listáján aWalk This Way a 35., míg aDream On a 47. helyre került.[325]
2001-ben a VH1100 legnagyobb videójának listáján aWalk This Way (Run-D.M.C.-vel közös változata) a 11., aCrazy a 23., míg aJanie's Got a Gun a 48. helyre került.[327]
2004-ben a Rolling Stone magazinMinden idők 500 legjobb dalának listáján aDream On a 172., aWalk This Way (Run-D.M.C.-vel közös változata) a 287., aWalk This Way eredeti 1975-ös verziója a 336., míg aSweet Emotion a 408. helyre került.[330][331][332]
2004-ben az együttest a 18. helyre rangsorolták azElmúlt 25 év legnagyobb popművészeinek listáján.[333]
2004-ben aRolling Stone magazinMinden idők 100 legnagyobb előadója listáján az 57. helyre kerültek.[334]
2008-ban aRolling Stone magazin az eredeti, 1975-ben megjelentWalk This Wayt a 34. helyre rangsorolta aMinden idők 100 legjobb gitárdala listáján.[335]
2009-ben a VH1100 legnagyobb hard rock dalának a listáján az eredetiWalk This Way a 8. helyre került.[336]
2010-ben a VH1Minden idők 100 legnagyobb előadójának a listáján a 30. helyre kerültek.[337]
2013-ban az Ultimate Classic Rock honlap aSweet Emotion dalt első helyre sorolta a Top 100 Classic Rock Songs listáján.[338]
↑"...signature rifts, and it becomes clear why Aerosmith has been tagged 'America's Greatest Rock and Roll Band.' Few bands on the globe–forget just the United States–have accomplished what Aerosmith have. The band has sold more than 150 million albums worldwide and has won countless awards, including three Grammys. And, with a few exceptions, Aerosmith has delivered on its promise: to make music that strikes the listener in the heart, feet, soul and groin." inWalker, Don (August 15, 1998), "Rock This Way: A Brief History of Roads Taken", Billbaord110 (33): 20,ISSN00062510
Richard Bienstock:Aerosmith. A bostoni rosszfiúk részletes, illusztrált története; ford. Varga Csaba; Álomgyár, Budapest, 2021 (Történelem a dalok mögött)
