Adam Guy Riess (Washington,1969.december 16. –) amerikai csillagász, fizikus, a Johns Hopkins Egyetem professzora és aSpace Telescope Science Institute kutatója. A világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséértSaul Perlmutterrel ésBrian P. Schmidt-el közösen kapta 2006-ban a csillagászati Shaw-díjat, illetve 2011-ben afizikai Nobel-díjat.
1992-ben végzett aMIT-en, és 1996-ban a Harvard Egyetemen szerezte doktori fokozatát. A doktori disszertációját több, mint 20 újonnan felfedezettIa típusú szupernóvával kapcsolatos méréseiről, illetve a szupernóvák távolságának pontosabb meghatározásához vezető módszer kifejlesztéséről írta.
Riess előbb a Kaliforniai Egyetem munkatársa volt Berkeley-ben, majd 1999-ben aSpace Telescope Science Institute munkatársa lett. 2005-től a Johns Hopkins Egyetem professzora.
1998-ban Brian P. Schmidt amerikai-ausztrál csillagásszal közösen vezette aHigh-z Supernova Search Team kutatási projektet, amelynek soránIa típusú szupernóvákat figyeltek meg. A szupernóvák fényessége és vöröseltolódása alapján azt találták, hogy a szupernóvák "messzebb vannak", mint ahol az érvényes kozmológiai modellek alapján lenniük kellene és ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az univerzum gyorsulva tágul.[4][5]
A kutatócsoport 1998-ban tette közzé eredményeit, szinte ezzel egyidőben egy másik csoport, aSaul Perlmutter által vezetettSupernova Cosmology Project a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumban is ugyanerre a következtetésre jutott.[5]
A két kutatócsoport egymástól független felfedezését a tudományos közösség hamar elfogadta, a gyorsulva táguló világegyetem elmélete pedig további kutatásokat generált asötét anyag és asötét energia témakörében.
A felfedezést az év tudományos áttörésének választotta aScience Magazine, illetve elismerésként Schmidt, Reiss és Perlmutter 2006-ban közösen megkapták a csillagászati Shaw-díjat, illetve 2011-ben afizikai Nobel-díjat.[5]
Riess jelenleg aHigher-Z SN Search kutatási programot vezeti, amelyben aHubble űrtávcső segítségével igyekeznek felfedezni a legtávolabbi látható szupernóvákat. Az általuk felfedezett távoli szupernóvák fényessége relatíve nagyobb, mint várták, amit azzal magyaráztak, hogy a világegyetem tágulása korábban lassuló ütemű volt.
2007: a csillagászati Gruber-díj Riess-el és Perlmutterel közösen
2011: afizikai Nobel-díj Schmidt-el és Perlmutterrel közösen „a Világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért.”.[6]
Ez a szócikk részben vagy egészben azAdam Riess című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
