Nemesi családból származott, apja tekintélyes ügyvéd volt. TanulmányaitNovogrudokban kezdte, 1815-ben a vilnai egyetemen tanult, 1819 és 1823 közöttlatin nyelvet tanított a kovnói (ma:Kaunas) iskolában. Szerencsétlen szerelme (Maryla Wereszczakówna iránt, aki később Puttkammer grófné lett) csaknem a sír szélére vitte. 1824-ben a wilnói ifjak szövetségével együtt elfogták, több hónapi fogságot szenvedett, és elrendelték Oroszországba költözését. EkkorSzentpétervárra, onnanOdesszába, majd aKrímbe ment, ott írta híresKrími szonettek című versciklusát. Közben megismerkedett az orosz dekabristákkal ésPuskinnal is. 1829-benAntoni Edward Odyniec társaságában külföldre utazott: felkeresteGoethét, bejártaOlaszországot és 1832-benPárizsba ment, ahol három évvel később feleségül vette Celina Szymanowskát, a híres zongoravirtuóz leányát. Anyagi gondokkal küzdve, 1839-benLausanne-ban a latin irodalom egyetemi tanára, 1840-től a párizsiCollège de France-ban a szláv irodalmak tanára volt, később azonban a misztikus tanokat hirdetőAndrzej Towiańskival tartott kapcsolata miatt megfosztották őt tanszékétől. 1848-banRómába ment, hogyAusztria ellen lengyel légiót szervezzen, de csakhamar visszatért Párizsba, ahol aLa Tribune des Peuples című lapot szerkesztette, melyet azonban betiltottak. 1852-ben aBibliothèque de l'Arsenal könyvtárosi hivatalát kapta, de akrími háború kitörésekor azonnalTörökországba ment, hogy lengyel légiót szervezzen. Konstantinápolyban halt megkolerában. Holttestét előbbMontmorencyban, aLes Champeaux temetőben, majd 1890-ben akrakkóiWaweli székesegyházban, aNemzeti Bárdok Kriptájában(Krypta Wieszczów Narodowych na Wawelu) temették el.
Mickiewicz forma és tartalom tekintetében egyaránt valóságos forradalmat csinált az irodalomban. Költeményeinek első gyűjteménye (Vilna, 1822-23) balladákat és románcokat tartalmaz, ebben jelent meg aŐsök (Dziady) második és negyedik része is. Az itt megnyilatkozó új romantikus irány legszebb diadalát aratta aKonrad Wallenrod (1829) című epikus elbeszéléssel, melynek hazafias szelleme határtalan lelkesedést keltett az ifjúságban. Költészetének tetőpontján, 1832-1834-ben írta aDziady harmadik részét és aPetersburgot, melyben az 1824-es vilnai inkvizíciót pellengérezi ki. Párizsban, honvágyának és gyermekkori emlékeinek hatása alatt keletkezettPan Tadeusz című terjedelmes epikus költeménye, „a lengyel nemesi élet enciklopédiája”[1] (Párizs, 1834). Már előbb kiadta nagy hatású prózai művét, mely programot adott anagy emigrációnak:A lengyel nemzet és a lengyel zarándokság könyvei (Księgi narodu polskiego i pielgrzymstwa polskiego) (Párizs, 1832), melyben bibliai nyelven dicsőítiLengyelország múltját és jövőjét. Ezután a drámában is tett kísérleteketfrancia nyelven (Les confédérés de Bar, 1836); írt gyönyörű lírai költeményeket, politikai meséket, fordított Byrontól és Schillertől és több irodalmi és polémikus dolgozatot adott közre.
Mickiewicz válogatott írásai; szerk. Kardos László, Kovács Endre, tan. Nikoláj Tyihonov, Mieczyslaw Jastrun, ford., jegyz. Kovács Endre; Révai, Bp., 1950
Krími szonettek; ford., bev., jegyz.Radó György, térkép Szántó Pál; Új Magyar Kiadó, Bp., 1955
Pan Tadeusz; ford., jegyz. Sebők Éva, bev. Kovács Endre; Európa, Bp., 1957
Mickiewicz válogatott versei; vál.Elbert János, szerk.Varsányi István, bev. Kovács Endre, utószó, jegyz. Hary Judit; Móra, Bp., 1961(A világirodalom gyöngyszemei)
Az ősök; ford. Pákozdy Ferenc, bev., jegyz.Kerényi Grácia; Európa, Bp., 1963
Pan Tadeus vagy Az utolsó birtokfoglalás Litvániában. Nemesi történet 1811-12-ből tizenkét verses könyvben; nyersford. Varsányi István, ford., utószóRónay György, jegyz.Kovács István; Európa, Bp., 1977
A lengyel nép és lengyel zarándokság könyvei. Magyar, lengyel és francia nyelven; előszó D. Molnár István, utószó Kovács István; Széphalom Könyvműhely, Bp., 1998
Dunaújvárosban aNowa Huta tér melletti Mickiewicz Ádám nevű utcácskát róla nevezték el. Az utcanévben a költő nevét magyar forma (családnév, keresztnév) szerint írták át.
Halálának 100. évfordulója inspirálta akrakkóiAdam Mickiewicz-emlékmű felállítását, mely Lengyelország egyik legismertebb emlékműve.
Budapesten a III. kerületben (Aquincum) a Római sétány - Városfal utca - Vizimolnár utca közötti Adam Mickiewich park nevű teret róla nevezték el. A költőnek mellszobra is van a téren.
