Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Acsuca(Aciuța) | |
 | |
| Kőbánya és bányató a falutól délkeletre | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Arad |
| Község | Peleskefalva |
| Rang | falu |
| Községközpont | Pleskuca |
| Irányítószám | 317261 |
| SIRUTA-kód | 11780 |
| Népesség | |
| Népesség | 199 fő(2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 226 m |
| Időzóna | EET,UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 17′ 21″,k. h. 22° 27′ 05″46.289168,22.45140446.289168°N 22.451404°EKoordináták:é. sz. 46° 17′ 21″,k. h. 22° 27′ 05″46.289168,22.45140446.289168°N 22.451404°E | |
| Acsuca weboldala | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazAcsuca témájú médiaállományokat. | |
Acsuca, 1910 és 1919 közöttÁcsfalva (Ácsuca,románul:Aciuța) faluRomániában,Arad megyében.
A megye keleti részén, azErdélyi-szigethegységben, aFehér-Körös jobb partján,Vaskohtól 36 kilométerre délre található.
ElőszörKisacsuca faluról maradt fenn okleveles említés, 1366-ból(Kisachwicza), majd 1439-ből(Acsovicza). Mai nevén először 1477-ben említették(Aczwcza). Ahelységnévrendezéskor afőszolgabíró talált ki számára új nevet, arra hivatkozva, hogy a lakosság többsége állítólag ács foglalkozású volt.[2]
1423-tól avilágosi váruradalom része volt. Mint ilyen, 1477-ben aBánfi család, 1510-benBrandenburgi György birtoka. Megszüntetéséig, 1876-igZaránd vármegyéhez tartozott, akkor aNagyhalmágyi járás többi településével együttArad vármegyéhez csatolták. A parasztfelkelésben való részvétele miatt mind 1784-ben, mind 1848-ban felgyújtották. A Fehér-Körös áradása után 1814 előtt költözött mai helyére. A vármegye 1808-ban vizsgálatot rendelt el, ugyanis gr. Hollaki Antal 27 falubeli gazda kinnlevőségével gyarapítottaallodiális birtokát, és vég nélkülirobotot várt el a lakosoktól. A parasztok a vármegyétől vártak segítséget, és megüzenték, hogy amíg a vizsgálat le nem zárul, semmiféle robotot nem hajlandóak végezni. Az elrendelt szembesítésen a földesúr nem jelent meg. Ezután a lakosok aszolgabíró és azalispán jelenlétében felajánlották, hogy pénzen megváltják a robotot. A gróf ez elől elzárkózott. Később a vármegye arra vonatkozó ötlete is meghiúsult, hogy a robot idejétszesszióként szabályozzák, mert nem tudtak megegyezni a pontos mértékben. Végül a kiszálló főispán, Hollaki István győzte meg rokonát, hogy egyezzen kijobbágyaival heti egy nap robotban.[3] Aszolgabíró 1848 tavaszán is „a főbb lázittó”-ként jellemezte a falu népét.[4] Lakóinak legfőbb bevételi forrása a gyümölcstermesztés és a szarvarmarhatartás volt.
A 19–20. század fordulóján a Fehér-Körös Acsuca ésHalmágycsúcs közötti szakasza kedvelt kirándulóhelynek számított. Még az 1850-es évekbenJókai Mór is felkereste, és elragadtatással írt egyik hegyéről, ahol elszórva, nagy mennyiségben hevert akarneol, akalcedon, azachát, ajáspis és azónix.[5]
1880-ban 500 lakosából 465 volt román, 30 cigány és 4 magyar anyanyelvű; 496ortodox és 5 zsidó vallású.
2002-ben 255 lakosából 198 volt román és 57 cigány nemzetiségű; 206 ortodox és 48baptista vallású.
Arad megye közigazgatása .png) | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg)
Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap