Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Acsády Ignác | |
 | |
| Született | Adler Ignác 1845.szeptember 9. Nagykároly |
| Elhunyt | 1906.december 17. (61 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Adler Farkas |
| Foglalkozása | történész |
| Iskolái | Budapesti egyetem |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető(5. parcella, 1. sor, 8. sír) |
 AWikimédia Commons tartalmazAcsády Ignác témájú médiaállományokat. | |
Acsády Ignác (születettAdler,Nagykároly,1845.szeptember 9. –Budapest,1906.december 17.)zsidó származásúmagyar történész, azMTA levelező tagja (1888). Több önálló monográfiáján kívül szerkesztőségi tagja volt aSzilágyi Sándor-féleMillenniumi történelemnek, illetve írójaA magyar birodalom története ésA magyar jobbágyság története című nagy szintéziseknek.
Acsády (eredetileg Adler)Ignác aSzatmár vármegyei Nagykárolyban született, ahol apja, Adler Farkas bérlő élt. A család az1850-es évekbenHajdúszoboszlóra költözött. Apja fokozatos anyagi gyarapodásával földbirtokot szerzett, és középosztálybeli helyzetben tudta nevelni gyermekeit. Ignác, az elsőszülött fiú,református középiskolákban tanultDebrecenben ésPesten;ügyvédi pályára készült.
Apesti egyetem jogi karán tanult tovább. Itt tanárai közül különösenWenzel Gusztáv jogtörténész volt rá nagy hatással, aki az 1887-ben megjelent,Magyarország mezőgazdaságának története című művéről is ismert.
Később afilozófiai fakultást is elvégezte, és a doktorátus megszerzése után publicisztikai téren működött.
ASzázadunk, majd ennek aPesti Naplóval történt fúziójakor aPesti Napló, valamint aMagyarország munkatársa volt, de írt azaradiAlföldbe és akolozsváriKeletbe is. Közgazdasági és politikai cikkei éppoly kiválóak, mint azok, amelyek atörténelemtudomány körébe tartoznak. Azonban figyelme egyre inkább a magyar történelem kérdései felé fordult. Bár haláláig aPesti Napló munkatársa maradt, életét történetírói munkásságának szentelte. 1877-ben bölcsészeti szigorlatot is tett ebből a szaktudományból. Sok és alapos kutatást folytatott azOrszágos Levéltár és aMagyar Tudományos Akadémia történeti forrásanyagában.
Történetírói munkásságát az1880-as években kezdte meg, addig újságírói tevékenysége mellett lefordítottaLeopold von RankeA római pápák története című munkája három kötetét ésJohann Caspar BluntschliPolitikatörténetét az Akadémia kiadásában. Szépirodalmi műveket is írt, például aFridényi bankja (1882);Pénzházasság (Ország-Világ, Bp.,1893);Aranyország (vígjáték,1880) címűeket. 1880 és 1883 között megjelent vígjátéka és regényei a romantikus irány hívének mutatják. Szerkesztette azAthenaeum Kiadókézi lexikonát, amely az elsők egyike volt hazánkban (1891–1893).
A művelt zsidó középosztályból származó Acsádyt nagy nyelvtudás, biztos szakirodalmi ismeretek jellemezték. Kutatásai elsősorban a gazdaság- és társadalomtörténetre irányultak, a történelemtudomány azon területeire, amelyek Európában a polgárosodás és iparfejlődés előrehaladásával párhuzamosan bontakoztak ki.
Halálának évében, 1906-ban jelent meg átfogó monográfiájaA magyar jobbágyság története címmel. E munkáját ő maga is élete fő művének tekintette. Ahonfoglalást követő időszaktól az egységesjobbágyság kialakulásának, majd a parasztság röghözkötésének folyamatát ábrázolta, s műve ötödik fejezetében eljutott areformkor és az 1848. évi jobbágyfelszabadítás viszonyainak elemzéséig.
Az Akadémiának1888-tól volt tagja. Számos tanulmánya jelent meg aSzázadokban, aBudapesti Szemlében, aMagyar Tanügyben és aMagyar Zsidó Szemlében.
Az1890-es években több részt(Magyarország három részre oszlásának története (1526–1608), Magyarország története I. Lipót és I. József korában) írt aSzilágyi Sándor-féleMillenniumi történelemben.
Legnagyobb és legismertebb munkája a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent két hatalmas kötet:A magyar birodalom története (I–II., 1904), mellyel az egész nemzet történetírója lett, s amelyben a modern tudomány követelményeinek megfelelően a nép és az állam ezeréves életét örökítette meg klasszikusmagyarsággal. Életének e nagy művét nem sokkal élte túl. Már súlyos beteg volt, amikorDudek János, a dogmatika tanára a hittudományi karon „Kritikai tanulmányok Acsády Ignác művéről" (1905) címen a dogmatika szempontjából élesen megtámadta. Nemsokára e legnagyobb sikere és legnagyobb csalódása után meghalt. Arákoskeresztúri izraelita temetőben, valamint a Magyar Tudományos Akadémián isCsánki Dezső, az Országos Levéltár államtitkár-főigazgatója tartott fölötte emlékbeszédet. Sírja ma aKozma utcai izraelita temetőben található.
Számos kitűnő tanulmánya jelent meg a Közgazdasági Lexikonban, a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében, a Közgazdasági Szemlében es az Új Magyar Szemlében is.
Az IMIT Évkönyvébe írott zsidó-történelmi tanulmányai:
„Acsády Ignácot, a századforduló kimagasló történetíróját azon tudósok között tartjuk számon, akiknek munkásságát a haláluk óta eltelt évtizedek sem burkolták a feledés homályába. A magyar polgári történetírás pozitív hagyományairól szólva mindig azok között emlegetjük, akik saját korukban a legtöbbet tették a haladás szolgálatában. […]”Gunst Péter: Acsády Ignác (A múlt magyar tudósai), Bp., 1973
