Ez a lap egy ellenőrzött változata
Akatolikus egyházat története során gyakran kritizálták a nézetei, gyakorlatai, hatalomvágya, erőszakossága, aklérus erkölcstelensége éskorrupciója miatt. Kritizálták az egyházat a politikában való részvétele, akeresztes hadjáratok és azinkvizíció szentesítése, a különböző diktatórikus rendszerek támogatása miatt. A modern kori kritikák főleg az egyházon belüli pénzügyi és szexuális botrányokra összpontosítanak.
A kritikusok szerint a római katolikus egyház sok olyan gyakorlatot végez és tant tanít, amelyek nem egyeznek aBiblia ésJézus útmutatásaival. Ide tartozik aszentek tisztelete, azereklye- ésképtisztelet, aMária-kultusz, a szentekhez, Máriához, a pápához intézett imádság, a halottakért való ima,[1] acsecsemőkeresztség, aszerzetesség, acölibátus, agyónás, a teljesbúcsú, aszentségek katolikus rendszere, azarándoklat, akörmenetek, azátlényegülés vagy apurgatórium tana. Míg a katolikus egyház azt állítja, hogy a Szentírás a következtetések által az összeset alátámasztja, a kritikusok alapján nincsbibliai alapjuk, csak a katolikushagyományon alapulnak.[2]
II. János Pál pápa bocsánatot kért a múltbeli „hibákért”, beleértve azinkvizíciós eljárásokat,[3] a zsidóüldözést,[3] a nők elnyomását,[4] más kultúrák eltiprását, akeresztes hadjáratokat, a gyermekek papok általi szexuális molesztálását, aGalileo Galilei elleni bírósági eljárást, a „szent háborúk” alattimáglyákat,Husz János kivégzését, valamint az egyház részvételét az afrikairabszolga-kereskedelemben.[5][6][7]
Avédőszentek,[8] akörmenetek, amise,[9] aklérus jelvényei[10] és öltözékei,[11] azoltár,[12] aszenteltvíz,[13] atömjénezés,[12] a búcsújárások, a szentek képein levőglória stb., mind pogány eredetűek.[14] Aligha lehet tagadni azt a tényt, hogy a kialakuló kereszténységre nagy hatással voltak amisztériumvallások, mindrituális, minddoktrinális szempontból,[15] azonban nem kimondott szándékos másolás történt, hanem egy természetes és tudattalan folyamat.[15] Apogány népi vallási hagyományok is éppúgy, mint a helyimitológiák, beépültek az egyházikultuszba és a népiMária-tiszteletbe.[16]
Aszentek tisztelete a katolikuskultusz szerves részét képezi.
A Biblia a hívő, istenfélő, példamutató életet élő embereketszenteknek nevezi. Ezzel szemben a katolikus egyházban sok olyan ember is bekerült a szentek közé, aki nem annyira a szentségéről, inkább a térítő munkássága vagy egyházszervezői tevékenységéről volt nevezetes (pl.Szt. István magyar király,Szt Vlagyimir kijevi nagyfejedelem[17] stb).
A katolikus tanítás a „szentekről” sok tekintetben hasonlít az ősipogány elképzelésekhez az „istenekkel” kapcsolatban.[18] Hasonlóan a katolikus felfogáshoz, az ókori babilóniaiak is hittek abban, hogy „isteneik” egykor földön élő hősök voltak, akik egy magasabb szintre jutottak.[19] Minden hónap és a hónapok minden napja egy külön istenség védelme alatt állt.[20] Minden fajta probléma megoldására külön istenség létezett, egy istenség volt minden foglalkozás patrónusa, egy isten ezért, egy amazért felelős.[18] (→mezopotámiai mitológia) Az ókori Mezopotámiához hasonlóan a görögök is hitték, hogy az istenségek bizonyos helyeket őriznek és minden városállamnak megvolt a maga védőistene.Pallasz Athéné példáulAthén,Spárta ésSzirakúza városánakvédőistennője,Hesztia a családi tűzhely, a házas és a családi élet védője volt.
Az ókori pogány Róma is felállította az élet minden területéért felelős istenek és istennők rendszerét (→római numenek és istenek), innen már csak egy lépés volt, míg ez a rendszer beépült a római egyházba is. Mivel a pogányságból megtértek vonakodtak megválni isteneiktől, ezért őket gyakran átkeresztelték és ezután szenteknek nevezték őket.[18][21] A különböző foglalkozásokért és napokért felelős istenségek elképzelése folytatódott a római katolikus szentek és azok ünnepeinek rendszerében.[18]Szent Dénes a fejfájás,[22]Szent Adorján a katonák és hóhérok védőszentje,[23] vagy éppSzent Klára a televíziósok védőszentje.[24] (→védőszentek listája)
A népi vallási hagyományok csakúgy, mint a helyi mitológiák homogenizálódtak, vagyis beépültek ugyanabba a "szent történelembe", és a keresztény hit nyelvén fejeződtek ki.[25]
Míg a modern szentek, mint például akanonizáltXXIII. János pápa részletes életrajzzal rendelkezik, a múltbeli szentek élete közel sincs olyan jól dokumentálva. A szentek életének kritikai elemzése előtt alegendákra,mítoszokra és hagyományokra támaszkodtak életrajzuk, más névenhagiográfiák elkészítéséhez. Ezek a források rendkívül megbízhatatlanok.[26] Lehet, hogy néhány korai hagiográfiában van egy csekély igazságmag, de nehéz megmondani, hogy mely történetek valóban megbízhatóak. Egyes népszerű szentek azonban valószínűleg soha nem léteztek:[26]
 | Bővebben:Mária-tisztelet#Kritika |
A katolicizmusban számos eset történt Mária isteni rangjának megerősítésére. A római katolikus egyház többek között azt tanítja, hogy Mária a mennyek királynője (Regina Coeli), örök szűz, és a mennybe felment megváltótárs.[2] De Mária mennybe való felmeneteléről abszolút nincs szó a Bibliában.
Az az elképzelés, hogy Mária magasabb rendű lény, mint más emberek, nem Jézustól származik. Jézus szemében csak egy „eszköz” volt, akitől ő megszületett és gyakran elutasítólag beszélt róla.[27][28]
AMária-tisztelet nem volt jelen azőskeresztény egyházban. Legkezdetibb nyomai a2. század kereszténységében lelhető fel, amikor egyes írók Máriát, mint isten anyját kezdték el magasztalni.[29] Ekkora tehető a legrégebbi ábrázolása is.[30] De Mária-ünnepnek az első három században semmi nyoma sincs.[29]
A legtöbb ókori népnél azonban fellelhető azanyaistennő-kultusz. Egyiptomban példáulÍziszt ábrázolták anyaistennőként és a nőiesség szimbólumaként, a gyermeke pedigHórusz névre hallgatott.[31]Hahn István ókortörténész alapján Mária, az istenanya nem más, mint az egyiptomi Ízisz kereszténnyé lett mása; ezért nagyon is érthető, hogy az istenanya kultusza éppen Egyiptomból kiindulva terjedt el.[32]
A4. századtól kezdve Máriának, mintisten anyjának a kultusza oly mértékben kibontakozott, hogy tiszteletére már templomokat is építettek.[29] 431-ben azepheszoszi zsinat hivatalossá tette a Mária-tiszteletet.
A katolikusokat arra tanítják, hogy ha Máriához imádkoznak, akkor ő a kérésüket közvetíti a fiának, Jézusnak.[33]
Az az elképzelés, hogy Mária a megváltótárs és egy másik közvetítő Isten és az emberek között, nemcsak Biblián kívüli (csak a Szentíráson kívül található), hanem bibliaellenes is (ellentétes a Szentírás kijelentéseivel). AzApCsel 4:12 kijelenti, hogy Jézus az egyetlenmegváltó. Az1Timótheus 2:5 pedig hirdeti, hogy Jézus az egyetlen közbenjáró Isten és emberek között.[34]
Mária dicsőítésének egy másik kísérlete az egyházMária örök szüzességéről szóló tana. Azt állítja, hogy Mária egész életében szűz maradt. Ez a nézet először a2. század második felében keletkezettJakab protoevangéliumaapokrif szövegben vetődött fel,[35] majd a 451-eskhalkédóni zsinaton kapta meg ez a csodálatos erény Róma hivatalos elismerését.
A Biblia szerintJézus megszületése egy természetfeletti fogantatás eredménye volt,[36] amiben a földi apának nem volt szerepe. Jézus Mária elsőszülött fia volt,[37] de nem az egyedüli gyermeke és egyetlen fia.Máté evangéliuma meg is említi Jézus fiútestvéreit: Jakab, József, Simon és Júdás.[38] Majd pedig lánytestvéreiről is említést tesz.[39] A lánytestvér többes számban áll, tehát legalább két húga volt, ha nem több. Ez alapján láthatjuk, hogy Mária legalább hét gyerek anyja volt. Azevangélium írója egy másik beszámolóban szintén említi Jézus testvéreit: Máté 12,46-50. A többi evangélium is beszámol Jézus testvéreiről.[40][41] Az a nézet, hogy Mária egész életében szűz maradt, teljesen bibliaellenes.
A katolikuskultuszban apapnak valógyónás szükséges az „üdvösséghez” azok számára, akikbűnt követtek el a keresztségük után.
Létezik abűnvallásnak egy bizonyos módja, amit a Biblia is tanít, de a kritikusok alapján ez nemgyónás egy nőtlen pap fülébe. AzÚjszövetség azt mondja, hogy „valljátok meg bűneiteket egymásnak.”[42]
Ezen szavak nem fülbegyónásra ösztönöznek. Ha ez a versszak alátámasztaná a gyónásról szóló katolikus elképzelést, akkor nem csak a hívőknek kellene gyónniuk a papok fülébe, hanem a papoknak is a hívők fülébe.[18]
AmikorSimon mágusSzamáriában a keresztsége után bűnt követett el,Péter nem azt mondta neki, hogy kezdjen el gyónni. Azt sem mondta neki, hogy gyakran mondja el azÜdvözlégy Máriát. Ehelyett azt mondta, hogy „térj meg a gonoszságodból” és „kérjedIstent” a bűneid bocsánatáért.[43] Amikor maga Péter követett el bűnt, megvallotta bűnét Istennek és bocsánatot nyert.
A Biblia azt tanítja, hogy a hívő Istennek vallja meg a bűneit, mert ő az, aki eltörli azokat.[44] Csak azok nyernekörök életet, akiknekIsten megbocsátott. Egy gyarló pap nem képes az ember életét és bűnbánatát átlátni.
A gyónás gyakorlata a kereszténység előtti, ókorimisztériumvallásokhozvezethető vissza.[45] Mai formájában azőskeresztények között nem volt ismert. A fülbegyónás katolikus gyakorlata a kora középkori kelta szerzetesek által terjedt el.[46]
Aszentmise a katolicizmusban az egyik legfontosabb szertartás.A katolikus enciklopédia alapján„a tanításunk fő forrása... a hagyomány, amely a legkorábbi időktől kezdve könyörgőáldozatnak tekinti a miseáldozatot.”[47] E nézet megegyezik a kritikusokéval, miszerint a katolikusmise a hagyományon, nem pedig a Biblián alapszik.
Amise bonyolult szertartásával kapcsolatban egy szerző a következőket írja:„A mise... a ragyogó színek, fények, ruházatok, zene, illatok látványossága. Különöspszichológiai hatása van annak, hogy számos begyakorolt miséző pap az imádók közönségétől teljesen függetlenül egy impozáns szertartást végez. Ezek valóban csak szemlélődők, nem résztvevők. Olyan szemlélődők, mint az ókorimisztériumkultuszokon a látogatók.”[48]
Egy katolicizmust leíró mű a következő módon összegzi a mise ceremóniáját: A pap a kereszt jelét 16-szor rajzolja a levegőbe, 6-szor fordul a gyülekezet felé, 11-szer felemeli a szemeit az ég felé, 8-szor megcsókolja azoltárt, 4-szer összekulcsolja a kezeit, 10-szer a mellére üt, 21-szer meghajtja fejét, 8-szor térdet hajt, 7-szer meghajtja a vállait, 30-szor megáldja az oltárt a kereszt jelével, 29-szer a kezeit az oltárra helyezi, 11-szer titokban imádkozik, 13-szor hangosan imádkozik, veszi a kenyeret és a bort és Krisztus testévé és vérévé változtatja, lefedi és felfedi a kelyhet 10-szer..[49] (Meg kell jegyezni, hogy az 1962-es forrás a liturgikus reform előtti, un. Tridenti liturgia idején íródott. Az 1966 óta érvényben levő "új liturgia" ennél valamivel visszafogottabb a külsőségekkel kapcsolatban.) A szertartás bonyolultságán még fokoz a díszes ruházat, a gyertyák, a harangok, atömjénezők, a zene és a hivalkodó pompa, amiről híres a katolikus vallás. A kritikusok alapján apogánykultuszokra épült ceremónia éles ellentétben áll az egyszerű emlékvacsorával, amit Jézus alapított.
A katolikus enciklopédia kijelenti: Aszentmise ünneplésekor a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé változik. Egyedül a külső megjelenés, a kenyér és a bor hasonlósága marad meg. Ezt nevezikátlényegülésnek. Nézetük alapján azeucharisztia szentségében a kenyér és a bor anyaga nem marad meg eredeti állapotában, hanem a kenyér szubsztanciája Krisztus testévé, a bor anyaga pedig az ő vérévé alakul át.[50] Ennek a meggyőződésnek a bizonyítékát Jézus szavaiban vélik felfedezni, aki azutolsó vacsorán a tanítványoknak ezt mondta a kenyérről:„Vegyetek, egyétek! ez az én testem” és a pohárról pedig:„Igyatok belőle mindnyájan; mert ez az én vérem.”[51]
Atridenti zsinat kimondta, hogy azátlényegülés tanában való hit nélkülözhetetlen azüdvösséghez és átkot mondott ki azokra, akik tagadják annak igazságát. A zsinat elrendelte, hogy a papok magyarázzák meg a hívőknek, hogy a misén az áldozati kenyér és bor nemcsak Krisztus húsát, vérét tartalmazza, hanem „Krisztus teljességét”.[52] A Katolikus Enciklopédia biztosítja olvasóit, hogy Krisztus valós jelenlétének a dogmája azt jelenti, hogy azEucharisztia minden egyes részében a teljes Krisztus testével, vérével, lelkével, isteni és emberi mivoltával valóságosan jelen van.[53]
Jézus fenti szavainak a szó szerinti értelmezése számos problémát okoz és nem veszi figyelembe, hogy a Biblia gyakran beszél képletes értelemben. Semmi bizonyítéka nincs annak, hogy bármi változás is történne a katolikus szertartás során a kenyérrel és a borral.
Amikor a pap megáldja az ostyát, a következő latin szavakat mondja:Hoc est corpus meus. Tekintettel arra, hogy semmiféle változás nem történik, érthető, hogyan jött létre ezekből a szavakból ahókusz-pókusz kifejezés.[54]
Miután a pap az ostyát „Krisztussá” változtatta, belehelyezik a szentségtartó közepébe (monstrancia), ami egy ragyogó nap alakú ékszer. Ezután a monstrancia előtt a katolikus hívők meghajolnak és az ostyát mint Istent tisztelik.
Will Durant amerikai történész szerint a katolikus átlényegülésben gyakorolt szertartás„egyike a legősibb pogány vallásos ceremóniáknak”.[54] Sokak véleménye szerint ez a gyakorlat azon ősi népek szokásához hasonlít, akikfétiseket tiszteltek.[18]
Azókori Egyiptom vallásában egy süteményt szentelt fel egy pap, amiről azt állították, hogyOzirisz testévé vált. Ezt a szertartás során elfogyasztották. A süteményhez pedig bort ittak.[55][56]Hasonló rítusok történtek aMithrász-kultuszban és az ősi Mexikó vallásaiban.[55]
A római katolikus egyház élén apápa áll. Katolikus tanítás szerint ez a férfiPéter apostol utódja, az egyház vezetője,Krisztus földi helytartója.
A katolikus hitnek megfelelőenJézus Pétert nevezte ki az ő földi egyháza vezetőjének és Péter későbbRómába utazott és ebben a minőségben ott 25 éven keresztül szolgált.[57] Az állítás szerint tőle származott a pápák öröksége mind a mai napig.
Azok az állítások, amelyek szerint Róma egyházát Péter alapította, vagy hogy ő szolgált volna első püspökeként, erősen vitatottak, és olyan hagyományokon alapulnak, amelyek nem korábbiak, mint a2. század közepe vagy vége.[57] Péter 25 éves római püspökségének hagyománya nem korábbi, mint a3. század elejéről vagy közepéről származik.[57] De nemigen lehetett Róma mai értelemben vett püspöke, mertaz ő idejében még nem alakult ki az episzkopális (hierarchikus) egyház.[megj. 1][58]
AzÚjszövetség nem támasztja alá azt az állítást, hogy Péter volt a római gyülekezet vagy az egész egyház első vezetője vagy püspöke. Nem is említi meg, hogy Rómában szolgált volna, illetve hogy ott is halt volna meg. Olvashatunk utazásairólAntiókhiába,Szamáriába,Joppé ésCézárea városaiba, valamint más helyekre, de Rómáról nem történik említés. Azt közli még aSzentírás, hogyPál apostol elsősorban a pogányok között, míg Péter a zsidók között szolgált.[59] Pál i.sz. 57 körülírta levelét a római keresztényeknek,[60] amelyben huszonhét személyt üdvözölt, de Péter nevét nem említette.[61] Péter, aki a60-as években meghalt, nemigen lehetett ott 25 évig. Általános nézet szerint csak Pál után (61) érkezhetett oda.[62]
Jézus az egyenlőség elvét tanította a követői és az apostolai között is:
Megparancsolta nekik, hogy ne használjanak olyan címeket, mint az „atya”:
Ezzel szemben a katolikus egyházban a papokat atyának nevezik és a pápa szó is atyát jelent.[63] Gyakran nevezik Szentséges Atyának.[64]
Amikor Jézus arról beszélt, hogy az egyházát egy kősziklára fogja építeni, a tanítványok sem gondoltak arra, hogy ez Péter felmagasztalását és föléjük rendelését jelenti.Máté evangéliumának 18. fejezete is ír arról, hogy a tanítványok kérdezik őt, hogy ki a legnagyobb. De Jézus nem Péter nevével felelt. Valójában csak a 3. század elejiCallixtusz idejétől kezdték idézniMáté 16,18-at annak bizonyítására, hogy az egyház Péter személyére épült és ezért Róma püspöke és utódja volt.[18]
Apápai tévedhetetlenség gondolata aközépkorra megy vissza[65] és a katolikus egyházon belüli hagyományból származik, amely a keresztény politika és teológia irányításában Róma makacsságából ered, és amely nézetet végül dogmaként rögzített azI. Vatikáni Zsinat.
A kritikusok ezt a dogmát az egyházarroganciájának és a józan ész hiánya egyik példájaként tekintik. A nem katolikus keresztények elutasítják a pápai tévedhetetlenség dogmáját, és – amint aztVI. Pál maga is felismerte – ez a dogma„kétségtelenül a legsúlyosabb akadály azökumenikus úton”.[66] Néhány katolikus, példáulHans Küng teológus vagyGarry Wills történész is megkérdőjelezte a katolikus egyházat, amiért az dogmaként definiált és továbbra is fenntart valamit, amit az egyházon kívül abszurdnak tartanak. Hans Küng bírálta az egyházon belüli „szabadság hiányát”. Többek közt azzal érvelt, hogy a pápai tévedhetetlenségre nem lehet a Szentírásból kikövetkeztetni.[67] AVatikán válasza is megérkezett nemsokára,Joseph Ratzinger akkori bíborostól, aHittani Kongregáció prefektusától, aki megtiltotta Hans Küngnek, hogy továbbra is katolikus teológiát oktasson.[68]
A római katolikus egyház azt tanítja, hogy különbséget kell tenni apapság és a „világiak” között.[2]Vele szemben azÚjszövetség határozottan minden hívő küldetését és "papságát" tanítja.[69]
Atonzúra egy az egyház által bevezetett szokás, amiben egy embert befogadnak egyegyházi rendbe a hajának levágása által. A korai kereszténységben nem használták, se Jézus, se azapostolok, se azőskeresztények. Sőt, még később is elutasítottaSzent Jeromos egyházatya, hogy az egyházi tisztviselők leborotválják a fejüket.[70] A6. századra azonban általános szokássá vált.
Korábban EgyiptombanOzírisz papjait a fejük leborotválása különböztette meg. Ez volt az ősi szokásaMithrász-kultusz papjainak is, akik a tonzúrájukkal a napkorongot imitálták.[18]
Maga a Biblia is tanúskodik arról, hogy igen ősi szokás ez, amit már amózesi időkben ismertek. A Biblia azonban ezt a szokást a papok számára megtiltotta:
A katolikus egyház acölibátust a Szentlélek által adományozottkarizmának tekinti, amely az egyház alapján lehetővé teszi az ember számára, hogy teljes mértékben elkötelezze magátIsten országának szolgálatára.[73]
A papok cölibátusának elrendelése csak fokozatosan alakult ki az egyházban. Először azelvirai zsinaton jelent meg,[74] amelyet későbbSiriciusz pápa megerősített a385. évi közvetlen rendeleti levelében, amelyben kimondta, hogy ez a megbízás az apostoloktól származik. Azonban általános szokássá az ismételt zsinati rendelkezések és a házas papok és feleségeik ellen hozott büntető rendelkezések ellenére sem vált.[75]
A középkor folyamán a papok gyakran megházasodtak, gyermekeik születtek, szeretőket tartottak, egyes körzetekben pedig azágyasok tartását legálisan is engedélyezték.[76] AmikorV. Pál pápa kísérletet tett aSzent Városban a törvényesbordélyházak megszüntetésére, akkor a városi szenátus azzal az indokkal hiúsította meg a tervének végrehajtását, hogy ezeknek a helyeknek a léte az egyetlen módja annak, hogy a papokat megakadályozzák „feleségeik és leányaik elcsábításában.”[77]
A házasság tiltása a tisztaság előmozdítása helyett gyakran bűnhöz és kicsapongásokhoz vezet. A protestánsok a papok cölibátus fogadalmát kritizálják, hogy az csak rosszat szül. Megemlítik, hogy Péter apostol (a katolikus egyház szerint azelső pápa) is házas volt. ABiblia nem ír elő kötelező nőtlenséget, sőtPál apostol levele alapján a püspököknek „egy feleség férjeinek” kell lenniük.[78] Arról is írt, hogy akik távol vannak az igaz hittől, azok köteleznek értelmetlen dolgokat, így tiltják a házasságot is.[79]
A modern korban, amikor katolikus papok ezrei követnek el gyermekmolesztálást, aklérusból sokan a papi cölibátusra vonatkozó előírások felülvizsgálatára szólítottak fel.[80]
A francia újságíró,Frédéric Martel(wd)A Vatikán kínos titkai című tényfeltáró könyvében foglalkozik vele, hogyan védi a katolikus egyház a merev szexuális erkölcsöt: acölibátus csak aheteroszexualitásra vonatkozik. AVatikántSzodomához hasonlította és nézete szerint a népességhez viszonyítva itt található a világ egyik legnagyobbhomoszexuális közössége.[81]
Aszerzetességnek nincs semmifélebibliai alapja.[82]Krisztus nem hívta fel tanítványait egy speciális, szabályokon alapuló szent rend kialakítására, amelyet vallási rituálék napi ritmusa jellemez.[82]
Évszázadokkal azelőtt, hogy az elsőkeresztény szerzetesek elkezdtekkolostorba bezárkózni,Pál apostol figyelmeztette a kolosszéi gyülekezetet az emberek által megszabott szabályokra:
Pál részben azért ellenezte az ilyen vallási csapdákat, mert nem voltak hatékonyak az igaziszentség megteremtésében, nincs értékük az ember vágyainak megfékezésben és Isten akaratának teljesítésében. Az ember megszentelődése nem a szerzetesiregula vagy más emberi szabályok betartásán múlik.[83]
A Jézus követésére való felhívás arra szólít fel, hogy az egyén „meghaljon” a saját önző vágyainak, így engedelmeskedve Isten akaratának.[84] Ez azonban nem azaszkézisre és a világtól való elvonulásra való felhívás. Épp ellenkezőleg, ha emberek kivonják magukat az emberi közösségből, ha eltávolodnak a keresztény kötelességteljesítés és kereszthordozás színterétől, ha nem dolgoznak odaadóan az Úrért, akkor imáik csak a saját személyük körül forognak és önzővé válnak. A világtól elvonuló remeték vagy egy kolostorba bezárkózó szerzetesek és apácák nem tudják teljesíteni Krisztus parancsát, hogy „engedjék fényleni világosságukat az emberek előtt”.[85] Jézus arra biztatta tanítványait, hogy szakítsanak az őket megkötő családi kötelékekkel, és legyenek hajlandók az életüket is feláldozni az evangéliumért,[86] Azt mondta, hogy a két legnagyobb parancsolat az, hogy szeresd Istent teljes szívedből, és „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.[87] Követőit mások megmentésére küldte ki[88] és azönzetlen szolgálatra szólította fel. Ez a világtól és emberektől való elzárkózásban nem valósul meg.
Voltaire a szerzeteseket alaikus hívők munkájából és pénzéből élő „parazitáknak” tekintette.[82]
Minden olyan szervezettől, amely azt állítja magáról, hogyerkölcsöt tanít, elvárható, hogy az erkölcs általa képviselt mércéjének megfeleljen, kollektíven és minden egyes vezetőjében külön-külön. Jézus ahegyi beszédében afelebaráti szeretetet és a példamutatást, azegyszerűséget és anyagi lemondást, a világi gondolkozásmódtól való elkülönülést tanította.[89]
Az egyház Krisztus örökösének és egyetlen igaz közösségének nevezi magát,amelyen kívül nincs üdvösség. Ennek ellenére az egész története tele van erőszakkal, brutalitással, korrupcióval, csalással, gyilkossággal, házasságtöréssel, a legkülönfélébb erkölcstelenséggel, képmutatással, miközben kíméletlenül elnyomták a kritikusokat, akiketeretneknek neveztek, az egyházi szankciók, akiközösítés éskiátkozás, a börtönbüntetés, a legkegyetlenebb kínzások és a halálbüntetés rendszerével.
Kritizálták az egyházat:
miatt is.
Aközépkorban a katolikus egyház jelentős szerepet játszott azantiszemitizmus előmozdításában. William I. Brustein történész alapján azsidók elleni prédikációk további lendületet adtak annak az elképzelésnek, hogy ők kollektív felelősséggel tartoznak Jézus haláláért. A keresztények kezdték elfogadni azt a nézetet, hogy a zsidó nép egésze felelős Jézus meggyilkolásáért. A hamisideológia és a gyűlöletkeltés a zsidók elleni erőszakhoz és az ellenük irányuló tömeggyilkossághoz vezetett Európában és az amerikai kontinensen is.[92]
A modern kori kritikák főleg az egyházon belüli botrányokra összpontosítanak, különösen
Carlo Maria Viganò egykoriérsek, apostolinuncius, vatikáni diplomata megfogalmazása alapján az egyház több intézményét, felülről lefelé, egy„korrupt maffia” foglalta el.[95] Állítása alapján a pápa és az egyház befolyásos tagjai fedezték is a klérus, köztük egy amerikaibíboros szexuális visszaéléseit.[96]
| Lásd még:Vatikáni kiszivárogtatási botrány |
A katolikus egyház napjainkban is részben a képmutatása miatt haldoklik.[97]
| Lásd még:Szexuális visszaélések a magyar katolikus egyházban |
| Bővebben:A kereszténység kritikája |
Aszimónia, azüdvösség (búcsúcédulák) pénzen való árusítása, a bíboros tisztségre az unokaöccsek kinevezése, és egyébnepotizmus éskorrupció aRómai Kúriában és más egyházi hierarchiában, valamint ahumanizmus hatása, mind megrontotta az egyház és a pápaság iránti hűséget.
1517-ben egyLuther Márton nevű szerzetes számos problémával foglalkozott, amelyeket a katolikus egyházon belül látott.Téziseiben több olyan dologra is rámutatott, ami visszatetsző volt. Az egyik legsúlyosabb abúcsúcédulák árusítása volt. Az egyház magasabb vezetőikorruptak voltak. Luther kijelentette, hogy magának a pápának túl nagy a hatalma az egyház és egyben a politika felett.[98] Saját nézeteit is leírta a hitről. Ezek közé tartozott, hogy azüdvösség csak azIstenbe vetett hitből fakad, és hogy aBiblia az egyetlen forrás, amely útmutatást adhat (Sola Scriptura). Hitte, hogy minden keresztény egyenlőIsten előtt, és ezért egyáltalán nincs szükségpápára sem.[98] Az általa elindított mozgalom protestánsreformáció néven vált ismertté, a katolikus egyház gyakorlataival szemben tiltakozók pedigprotestánsok néven váltak ismertté. A protestánsok megkérdőjelezték az egyház „szenthagyományra”, és nembibliai alapokra való támaszkodását. Elítélték a katolikus tanítóhivatal tekintélyét, amely dönt ahit dolgában és azüdvösség kérdésében.Elvetették akléruscölibátusának katolikus rendszerét is. A Bibliában olyan parancsnak, hogy a vallási vezetők, a papok vagy a hívek bármely osztályának a házasságtól egész életén át kötelezően tartózkodni kellene, nyoma sincs.[99]
A protestáns reformátorok többsége, köztükJohn Wycliffe,Luther Márton,Kálvin János,Thomas Cranmer,John Knox,John Wesley, valamint a 16-19. századi protestánsok többsége a pápaságot azAntikrisztussal azonosította.[100]
Ahagyományhű katolikusok úgy látják, hogy aII. vatikáni zsinatot követően az egyház reformjai aliturgiában és a tanításban ellentétesek az egyház hagyományos tanításával. Egyes csoportok, mint például aSzent X. Piusz Társaság elutasítják aSzentszék bizonyos döntéseit.
Sokan logikátlannak tartják, hogy aléleknek van kezdete, de nincsen vége, és hogy az emberek a relatív rövid ideig tartó földi jó vagy rossz cselekedeteik után örökké tartó jutalmat (mennyország) vagy örökké tartó büntetést (pokol) kapnak. Még inkább elutasítják az egyház felsőbbrendű, abszolút vallás igényét, amely saját tanítása szerint az összes többi felett áll, és melyenkívül nincs üdvösség.
Ahinduizmus mindent befogadó, mindent elnyelő, aszektásság vagyeretnekség nem játszik benne jelentős szerepet. Vele szemben a katolikus egy türelmetlen, exkluzív vallás, amely elutasító mindenfajta„tévelygéssel szemben, amely megfosztja Istent a tisztelettől és az embert az üdvösségtől”.[101]
Abuddhisták kritikája főleg az Isten-eszme ellen irányul. HaIsten mindentudó, jóságos és mindenható, akkor nem teremtett volna ilyen siralmas világot, és nem tűrné, hogy a fájdalom tovább létezzen benne, nem gyönyörködne a bűnös örökké tartó szenvedésében sem. A legfőbb lényhez méltatlan az az elképzelés is, hogy Isten a gonosztevőt gyűlöli, és hogy csak a saját dicsőítésével törődik. Sok buddhista csak azt tudja erkölcsi tökéletességgel rendelkező lénynek elfogadni, aki mentes a szenvedélyektől, és a leggonoszabb bűnösnek is megbocsát és igyekszik segíteni.[102]
Míg Jézus a békességről,[103] a megbocsátásról[104] és a szelídségről tanított,[105] hogy a követői kölcsönösensegítsék ésszeressék egymást, tartsák oda a jobb arcukat annak, aki megüti a balt,[106] akatolikus egyháztörténelem zömmel azerőszakra épült és százezrek vérével íródott.[107]
Vele szemben a hosszabb történelemmel rendelkezőbuddhizmus nevében soha egyetlen vércsepp sem hullott. Avallásüldözés náluk ismeretlen fogalom. A tanításai mindig kizárólag békés úton terjedtek.[108] Csak politikai vezetők részéről történt más vallásúak elleni ellenségeskedés.