Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Asorozat témája Hinduizmus |
|---|
 |
Összehasonlítása más világvallásokkal |
Kapcsolódó fogalmak |
Szanszkrit szavak |
| Asorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
Körvonalakban |
Ahinduizmus és a buddhizmus közös eredete Észak-India. A hinduizmus kezdeti nyomai azIndus-völgyi civilizációban található, amelyi. e. 2500 ési. e. 1700 között virágzott, míg a buddhizmus az ún. "második urbanizáció" idején,i. e. 500 körül alakult ki.[1] Hasonló nézeteket vallottak, amelyek egymás mellett léteztek a társadalomban, azonban jelentős különbségek is létrejöttek tanaikban.[2]
A buddhizmus nagy jelentőségre tett szert az indiai szubkontinensenAsóka uralkodásakor, azonban aGupta Birodalom idején hanyatlásnak indult és gyakorlatilag teljesen eltűnt a11. századra, India egy-két eldugott zugát leszámítva. Indián kívül azonban továbbra is létezett a buddhizmus, amely ma is többkelet-ázsiai ország fő vallása.
Bizonyos buddhista tanítás a koraiUpanisadokban szereplő ideákra való válaszként keletkeztek – olykor egyetértőek, máskor kritikusak vagy átértelmezők.[3][4][5]
A hinduk legkorábbi filozófiai szövege, az Upanisadok buddhizmusra gyakorolt hatásáról rég óta vitatkoznak a tudósok. Míg Radhakrishnan, Oldenberg és Neumann szerint az Upanisadok hatással voltak a buddhista kánonra, addig Eliot és Thomas rámutatott pontokra, amelyekben a buddhizmus ellent mondott az Upanisadoknak.[6] Valamilyen jellegű hatásról lehet ugyan beszélni, azonban az ortodox jellegek nélkül.[7]
Rengeteg bizonyíték maradt fent arról, hogy a hinduizmus és a buddhizmus is jelentős támogatást kapott az indiai uralkodóktól, függetlenül a saját vallási hovatartozásuktól. A buddhista királyok tisztelték a hindu isteneket és tanítókat és sok buddhista templomot építettek hindu uralkodók idején is.[8] Ez amiatt volt, mert a buddhizmust sohasem tekintették Indiában a hindutól idegen vallásként. Gyakorlatilag a hinduizmus rengeteg irányzata közé sorolták.Kálidásza műve bemutatja a hinduizmus felemelkedését, amely a buddhizmus kárára történt.[9] A 8. századraSiva ésVisnu váltotta fel Buddhát a királyipúdzsá rituálékban.[10][11][12]
A Buddha a kor értekezéseiben használatos sok terminológiát elfogadott. Azonban ezek közül sok jelentése külön értelmezést kapott a buddhizmusban. Például aSzamannyaphala-szuttában Buddha a "három tudás"(teviddzsa) fogalmát ismerteti, amely a védikus hagyományban a védák ismeretét jelenti, számára viszont ezek nem szövegismeretet jelentettek, hanem dolgokat, amelyeket megtapasztalt.[13] Az igaz "három tudásról" úgy tartják, hogy a megvilágosodás folyamatát képezik, amelyet Buddha elért egy éjszaka alatt.[14]
Akarma (szanszkrit: कर्म, melynek szótöve a kṛ – "tenni") jelentésecselekvés vagycselekedet, amely gyakran vonatkozik az azt követőeredményre (más néven karma-phala, "cselekvés gyümölcse") is. Több kozmológia filozófiájában gyakran értelmezik azok és okozat teljes ciklusaként, közöttük a hinduizmus és a buddhizmus is.
A karma a buddhista tanok kulcsfontosságú része, amelyben az egy közvetlen, akaratlagos[15] eredménye egy személy szavainak, gondolatainak vagy cselekedeteinek az élete során. A buddhizmust megelőző védikus kultúrában a karma azzal állt összefüggésben, hogy helyesen végezték-e a szertartásokat vagy sem.[16]
Adharma (szanszkrit,dévanágari: धर्म vagypálidhamma, Devanagari: धम्म) jelentésetermészetes törvény,valóság vagykötelesség, amely a spiritualitással és avallással kapcsolatban annyit jelent, hogya magasabb igazságot útja. A hinduk a hinduizmust úgy is nevezik, hogyszanátana dharma, melynek jelentése "az örök dharma." Ehhez hasonlóan a buddhizmust úgy is nevezik, hogy "buddhadharma". A dharma általános jelentése különböző filozófiák, hitek és gyakorlatok alapját képezi, amelyek mind Indiában keletkeztek. Ezek közül a négy legfontosabb a hinduizmus, a buddhizmus, adzsainizmus (dzsaina dharma) és aszikhizmus (szikha dharma). Ezeknek a tanításaik központjában a dharma áll. Azok a lények, akik a dharmával összhangban élnek, azok gyorsabban eljutnak a legvégső igazsághoz (dharma jukam, moksa vagy nirvána – megszabadulás, megvilágosodás). A dharma jelenthet vallási vagy társadalmi kötelezettségeket, helyes magaviseletet, vagy egyéb erényeket.
Abuddhaság fogalma is létezett a hindu szövegekben márGautama Buddha születése előtt. AVaju Puranában, Daksa, nemes király, buddhának neveziSivát.[17]
 | Lásd még:Buddhista szójegyzék |
| Lásd még:Szanszkrit szójegyzék |
Amantra (मन्त्र) egyvallásiszótag vagyvers, jellemzőenszanszkrit nyelven. Használatuk az azokat használó iskoláktól és filozófiáktól függően eltérő. Elsősorban spirituális csatornaként használják, ugyanis a hangjai vagy rezgései segítik az egyhegyű koncentrációt végző gyakorlót. A vallási szertartásokban arra használták, hogy szerencsét hozzon, megkíméljen a veszedelmektől, stb. A mantrák léteztek már a történelmi védikus vallásban, azoroasztrizmusban[19] és a sramanikus hagyományokban is, ezért megmaradtak a buddhizmusban, adzsainizmusban és aszikhizmusban is.
Ajóga gyakorlatok szorosan kapcsolódnak mind a hinduizmushoz, mind a buddhizmushoz.[20] Azonban a két hagyományban eltérő jóga-kifejezéseket használnak.
A hinduizmusban a (klasszikus)nyolcfokú jóga az egyéni léleknek a kozmikus lélekkel való összeolvadásának folyamatára utal, ahogyPatandzsali400 körül megírtjóga szútráiban is szerepel. A jóga szó a szanszkritjudzs szótőből származik, melynek jelentése: összeköt, egyesít, igába fog. Az egyéni lélek(átman) és az univerzális lélek(Paramátma,Brahman) egyesítésére utal, de vonatkoztatható a test, a tudat és a lélek egyesítésére történő utalásként is.[21]
A tibetivadzsrajána buddhizmusban a "jóga" kifejezés mindenféle spirituális gyakorlatot jelölhet a tantráktól kezdve (mint például a krija-jóga vagy a csarja-jóga) az 'isten-' és a 'guru-jógákig'. Az Indiából származóSzútrajána ésTantrajána szövegek korai fordítási időszakában Tibetben a legmegfelelőbb 'átruházás' (szanszkrit:jána) azadi-jóga (szanszkrit) volt.
A fogalmi hasonlóságok ellenére jelentős különbségek vannak a két vallás között. Nincs bizonyíték arra, hogy a buddhizmusban valaha is azonosult volna a védikus áldozatbemutatásokkal, védikus istenekkel vagy a kasztrendszerrel.[22]
| Lásd még:Isten a buddhizmusban |
Gautama Buddha tanításaiban elutasította a teremtő isten (Brahman) és a lélek (átman) fogalmát. A páli kánon több forrása is azt mutatja, hogy Buddha azt tanította, hogy a szenvedéstől való megszabaduláshoz nincs szükség egy teremtő istenben való hitre. Szándékosan kerülte a teológiai kérdéseket, mert azokról úgy tartotta, hogy gyakrabban szültek ellentéteket és haragot, mint békét. Buddha nem tagadta a védikus pantheonban szereplő népszerűistenek létezését, azonban úgy vélte, hogy ezek adévák (félistenek), jóllehet jelen állapotukban jobb körülmények között élnek, ugyanúgy fogva tartja őket a szamszára körforgása és nem szükségszerűen érdemesek az üdvözítésre. Annak ellenére, hogy anemes nyolcrétű ösvény több gyakorlatot és ideológiát is örökölt a korábbi hindu jógahagyományból, tanításai eltérnek a Bhagavad Gitától és a korábbi dharmikus vallásoktól abban, hogy amegvilágosodás (nirvána vagymóksa) nem a Brahmannal (az "Istenfej") való egyesülésen, önmegvalósításon és üdvözítésen keresztül történik. Buddha tanításai inkább azEknath Easwaran által a "vágy pszichológiájának" nevezett dolgon múlik, azaz az önakarat, az önző vágyak és a szenvedélyek vizsgálatán. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a tanítások nem léteztek a korábbi hindu hagyományokban, inkább csak ki lettek válogatva a védikus teológiából.
Buddha fontos trendet állított fel a buddhista egyházi közösségben azzal, hogy létrehozott egy valamelyest ateista nézetet a mindenható istennel kapcsolatban, amelyről úgy vélte, nem lényegesek az ő tanaiban.[23] Mindazonáltal aTipitaka több fejezetében is említésre kerülnek olyan emberek, akikdévaként (istenként) születtek újra, illetve olyan dévák, akik azután emberként születtek újra. Abuddhista kozmológiában az isteneknek több fajtája és szintje van, azonban egyiket sem tekintik a világ vagy az emberi faj teremtőjének.[23]
A hinduk elvetik a buddhizmusban azt, hogy isteni kinyilatkoztatás helyett egy magát mindentudónak tartott ember kijelentéseire hivatkozik. Támadásaik céltáblája a buddhizmus ateizmusa és oksági elmélete.[24] A buddhizmus a hinduk szemében az igazság egyik értelmezésének (darsana) tűnik, de ebben a tekintetben hibás értelmezésnek. Ezért nemasztika, hanemnasztika darsana.[25]
A hinduizmus – aBrahman- ésÍsvara-tannal – földünk legrégebbi, ismertmonoteista vallása.[26] ABrahman minden létező ősoka,transzcendens létező. Személytelen, tér és idő fölé emelkedett, kezdet és vég nélküli, felfoghatatlan, megismerhetetlen, semmiféle tulajdonsággal nem jellemezhető. Gyakran világléleknek nevezik.
Az indiaiteológia szerintIstennek három arculata van:Brahman,Paramátma ésBhagaván (Ísvara).
| Bővebben:Hindu panteon |
A későbbi hagyományokban, mint például a japán mahájána buddhizmusban, asingon tűz-szertartás (Homa /Jagna) és az Urabon (szanszkrit: Ullambana) hindu hagyományokból ered.[27] Általánosak az ehhez hasonló hagyományok atibeti buddhizmusban is.
A hindu istentisztelet magva a meditáció, a nyugalmas elmélyedés. Ahindu templomok "píthák", misztikus szellemi erőközpontok, az áldozatok és szertartások helyei, de a hívők a maguk módján, egyénenként kapcsolódnak be a hely szent áramkörébe. A szertartások a szellemi koncentrációra szolgálnak. Mindennél fontosabb eszköz erre a jelképek, képes ábrázolások tisztelete, amúrti-púdzsa.
| Lásd még:Hindu templom és Púdzsa (hinduizmus) |
Buddha megtagadta abrahmanikus vallások kaszt alapján történő besorolását[28] és a szerzetesi közösségébe bármilyen származású embert felvett.[29]
A buddhista szövegek háttértörténeteiben szerepelnek a kor létező kasztjai, azonban a szútrák nem tesznek kísérletet azok magyarázatára.[30] AzAggannya-szuttában Buddha elmagyarázza, hogy az emberek a kasztjuktól függetlenül felelősek a cselekedeteikért.[31]
| Lásd még:indiai kasztrendszer |
| Lásd még:Buddhista kozmológia |
Abuddhista kozmológiában 31 létsík van aszamszárában.[32] Időnként a lények újraszületnek a lét körforgatagában, kivéve anem-visszatérők (anágamik). Buddha értelmezésében nem cél újjászületni gyakorlatilag semelyik birodalomban. A buddhák aparinirvána után a 31 létsíkot maguk mögött hagyják. A hindu szövegekben a dévák főleg a Kamma Lokában vannak. Csupán Brahma, a hindu isten lakozik a Rupa loka birodalomban.[forrás?] A brahma birodalmon kívül sok birodalomba el lehet jutni meditáció révén.[forrás?] Buddha szerint a brahma birodalom lakói is ki vannak téve a halálnak és az újjászületésnek.
Az univerzum megfejthetetlen rejtély. Senki nem tudja megmondani hogyan keletkezett. ARigvédában ezt találjuk:"Ki az aki tudja, s itt ki mondja el, honnét keletkezett, honnét e teremtés?" Aszánkhja filozófia azt mondja:"Ami van, nem keletkezhet abból, ami nincs". ABhagavad Gítá kijelenti:"A lét nem keletkezhet a nem-létből." Semmiből nem keletkezhet valami. Ehhez hasonlóan a hinduizmus azt tanítja, hogy a világegyetemBrahmanból nőtt ki, Brahmanban létezik és Brahmanba tér vissza.[33]
| Lásd még:Védikus kreacionizmus |
Képet kaphatunk a buddhizmus előtti hitrendszerek és a gyakorlatok valamint a buddhizmus közötti különbségekről ha megvizsgáljuk aDígha-nikájaSamannyaphala-szuttáját. Ebben aszútrában Magadha egyik királya felsorolja a kor több neves spirituális tanítójának tanításait. Ezután megkérdezi Buddhát is az ő tanításairól, aki elmondja a királynak, hogy a tanítványainak milyen gyakorlatokat javasol és milyeneket nem. A szöveg nem nevezi meg, hogy melyek az új tanítások, hanem a régiekről állítja, hogy azok nem újak.
A hinduizmusban különböző vallásos hitek, az imádat, a szertartások és hagyományok különböző fajtái foglalnak helyet egymás mellett. Különféle vallások laza szövetsége ez, olyan, többnyireteista világkép, amelyethenoteizmus,monoteizmus,politeizmus,panteizmus,panenteizmus,monizmus ível át. Mégateizmus és egyfajtaanimizmus is megtalálható benne.[34] Ez a vallás valamennyi közül a legegyetemesebb, amely más vallások értékeit is megbecsüli és mindazt, amit a többiben igaznak lát, bekebelezi. Nézetük alapján az összes vallás – ellentmondó tanításai ellenére – ugyanahhoz az igazsághoz vezet.
Aszvámik (szerzetesek) ésguruk (spirituális tanítók) kijelentik: a vallás gyakorlása egyet jelent a becsület, a jóság, a helyes ítélet, az igazság, aszeretet és a tisztaság gyakorlásával. A becsületes ember a valóban vallásos ember. A vallásnak élő gyakorlattá kell válnia az ember életében. A vallás maga az élet, nem pedig üres beszéd vagy képmutatás.[33]
Egy hindujógi ajama ésnijama néven ismert etikai elvek szerint él.
A meditatív állapotok leírására egy sor hasonló kifejezést használnak a hindu jógában és a buddhizmusban. Több tudós is megállapította, hogy mind adhjána és a szamádhi – a meditatív elsajátítás szintje – általános meditációs gyakorlatnak tekinthetők mindkét vallás gyakorlataiban. Ebben a kontextusban a legérdekesebb a négy buddhista dhjána tudatszint rendszere és a klasszikus jógaszampradzsnata szamádhi szintjei közötti kapcsolat.[35]
A Mahá-Szaccsaka-szutta szerint Buddha visszaemlékezett gyermekkorából egy spontán meditatív állapotra, amelynek hatására abbahagyta az aszkéta gyakorlatokat.[36]
Az Upakkilésza-szutta szerint Buddha miután rájött bizonyos okokra, akadályokra és leküzdötte azokat, belépett a "jelbe", majd végig haladt a 4 dhjána meditációs szintjein. Az okok és akadályok mentális tényezők voltak, mint például a félelem, tunyaság, gőg, emelkedett hangulat, vágy, stb. A négy dhjánát később úgy nevezte, hogyszamma szamádhi.
A buddhista szövegek szerint megvilágosodása előtt, Buddha a két alak-nélküli meditációt tanult két tanítótól, Alara Kalamától és Uddaka Ramaputtától.[37] Valószínűsíthető, hogy mindketten a brahma hagyományhoz tartoztak.[38] Azonban rájött, hogy sem a "semmi dimenziója", sem a "se-nem-észlelés sem a nem-észlelés dimenziója" nem vezet el a nirvánához, ezért elhagyta tanítóit.
Buddha felfedezte az "érzelmek és észlelések megszüntetésének" útját. Ezt néha a "kilencedikdhjánának" is nevezik a szövegmagyarázatok és tudományos irodalmak.[37][39]
A meditáció ajógik gyakorlata volt már évszázadokkal Buddha előtt is. Buddha a jógik befelé-figyelésére épített és a meditatív technikák módszereire, azonban elutasította a megvilágosodásról alkotott elméleteiket.[40] A buddhizmusban mindig a tudatosságot (szati) és a szampadzsannyát (tiszta megértés) kell kifejleszteni. A buddhizmus előtti jógagyakorlatokból hiányzik ez a meghatározás. A brahma hagyományba tartozó jógiknak például tilos volt székletürítés közben gyakorolni, a buddhista szerzetesek akkor sem hagyják abba a gyakorlást.[41]
Buddha egy másik újítása volt, hogy a meditatív megértés ötvözte a megvilágosító tudással.[42]
| Bővebben:buddhista meditáció |
A hindu iratok kijelentik, hogy meditáció nélkül nincs megismerés. A rendszeres meditációval fokozatos spirituális fejlődést érünk el. A meditáció elhozza az örök világosságot, felébreszti azintuíciót. A koncentráció és a meditáció gyakorlásával az elme olyan tiszta és átlátszó lesz, mint egy kristály. A világi dolgokért folytatott harc zaja elcsitul és az anyagi haszon és a gyorsan elérhető örömök hajszolása egyre kevésbé lesz fontos. Az Úron való meditációval az ember meghaladja a test-tudatot, és megtapasztalja univerzális hatalmát.[33]
A meditáció fokai a hinduizmusban:
A hinduizmus – híveinek véleménye szerint – az emberek örök, időtlen ősvallása, de nem nevezik vallásnak azt. Fő tantételeik és nézeteik a szent irataikon, aVédákon alapszanak, amely nézetük alapján az univerzum ezoterikus bölcsessége és ember feletti eredetűek.
A buddhizmusban nem tagadják, hogy a védák eredeti formájukban szent szövegek lehettek, amelyeket azonban bizonyosbrahminok a társadalmi pozícióik bebiztosításának céljából többször módosítottak. Buddha kijelentette, hogy a Védát igaz formájában Kasjapa adta át bizonyos "risiknek" (bölcsek), akik látó szintet értek el (isteni szemük lett).[43] AVinaja-pitakában (Mahavagga – I.245)[44] Buddha megnevezi ezeket a bölcseket: "Atthako, Vâmako, Vâmadevo, Vessâmitto, Dzsamadagni, Angiraso, Bhâradvâdzso, Vâsettho, Kasszapo, és Bhagu"[45] A védákat azonban néhány brahmin megváltoztatta ezért Buddha visszautasította a kora védáinak tiszteletét.[46]
A hinduizmusban a különböző filozófiákat "ásztikának" vagy "násztikának" nevezik az alapján, hogy elfogadják-e a Védákat vagy sem. Ez alapján a buddhizmus násztikának számít, mivel az nem fogadja el a Védákat.[47]
| Bővebben:Gautama Buddha a hinduizmusban |
Gautama Buddhát avaisnavákVisnu isten számosavatárja egyikének tartják, míg más hinduk szent vagy megvilágosodott embernek. Atörténelmi Buddha tagadta, hogy isten volna vagy egy isten inkarnációja.[48] Buddha tanai nem fogadják el azt, hogy aVédákat egy Teremtő ihlette volna, ezért abuddhizmust általánosságbannásztikának (tévhitű iskolának) tekintik.[49]
Buddhát megemlítik fontos hindu írások, köztük szinte mindegyik fontosabbPurána. Úgy tartják, hogy nem mindegyik utal ugyanarra a személyre. A legtöbb abuddhizmus alapítójára utal ugyan, de némelyik buddha egyszerűen olyan személyekre utal, akik rendelkeznek abuddhi képességgel.[50] Ábrázolásuknak két szerepe van: az ateista védák terjesztése, hogy visszaállítsa a dharmát, valamint az állati áldozatok bírálata.[51]
Gyakran nevezikjóginak, jógácsárjának vagyszannyászinak. Apját legtöbbszörSuddhódana néven említik, amely megfelel a buddhista hagyományoknak is – azonban egy-két forrás Buddha apját Andzsanának vagy Dzsinának nevezi. A jellemzések gyönyörűnek írják le, sárga bőrrel és barnás-vörös ruhában.[52]
A 8. században királyi körökben egyre többen cserélték le Buddhát hindu istenekre.[53] Ez egybeesik azzal az időszakkal, amikortól Buddha alakja átalakult Visnu isten egyik avatárjává.[54]
Ez az avatár az erőszakmentesség (ahimsza) alakja volt és a mai napig így tekintenek rá a modernvaisnavizmus egyes szervezetei, beleértve azISKCON-t (Krisna-tudat) is.[55]
Több neves hindu személy (példáulRadhakrishnan vagyVivékánanda) Buddhát az egyetemes igazság egy példájának tekintik.
A hinduizmus néhány forradalmi alakját, példáulMahatma Gandhit, is inspirálta Buddha élete, tanításai és reformjai.[56]
