Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Dzsainizmus (जैन धर्म) | |
 | |
| Kialakult | Kr. e. 1. évezred |
| Fő próféta | Vardhamána (Kr. e. 599–527) |
| Szent iratok | Tattvarta Szútra (Valóságok Könyve) |
| Felekezetek | digambarák,svetambarák |
| Követők száma | (2001/2) kb. 4.400.000 fő (Ebből 4.200.000 fő Indiában.)[1] |
| Főbb tanok: erőszakmentesség | |
| Asorozat témája |
|---|
 |
Körvonalakban |
Abuddhizmus és a dzsainizmus asramana hagyomány ma is létező két ága.Vardhamána ésGautama Buddha kortársak voltak és apáli kánon szerint Gautama tudott Vardhamána létezéséről, illetve a dzsaina szerzetesek közösségeiről. Adzsainizmus és abuddhizmus bizonyos jegyei hasonlatosak, például a kifejezések nagy része.
A dzsainizmus története során mindvégigIndiához volt kötve, a buddhizmus ugyan Indiából indult, később eljutott más ázsiai országokba is.
A buddhizmus elválasztja magát a dzsainizmustól azáltal, hogy alternatívát adott a szélsőséges aszkézisnek. A buddhista írások szerint Sziddhártha herceg megvilágosodása előtt megpróbálkozott az aszkéta gyakorlatokkal. Ezt a tényt megerősítik a dzsaina források is. Legvégül Buddha felhagyott ezekkel a módszerekkel, amikor felfedezte aközéputat. A dzsainizmusban létezik egy nem szélsőséges ösvény a világi gyakorlók számára, akiknek csak enyhített fogadalmakat kell tenniük. Néhány buddhista tanítás, elv és fogalom megfelel dzsaina párjának, azonban értelmezésbeli különbségek mégis lehetnek közöttük.
Jóllehet mind a buddhista, mind a dzsainista rendekbe vettek fel apácákat, a Buddha a páli szövegekben elmondja, hogy a nők is képesek elérni anirvánát. Ezzel szemben a dzsaina hagyományban egyes szekták másként vélekednek a nők megvilágosodásával kapcsolatban. A dzsaina digambara szekta szerint a nők is képesek a spirituális fejlődésre, azonban a végső megvilágosodás előtt férfiként kell újjászületniük. A dzsaina svétámbara szekta szerint a nők is elérhetik a megvilágosodást.[2]
A dzsaina közösség négy részből tevődik össze:szádhuk ésszádhvík (vagy más névensrámanák éssrámaník), valamint világi férfiak és nők (vagy más névensrávakák éssrávakík), akik a világi dolgokat még nem hagyták hátra.
Hasonló a buddhisták szervezeti felosztása is: a közösség egyházi emberekből (bhikkhuk ésbhikkhunik), valamint világi férfiakból és nőkből áll (srávakák éssrávakík), akik csak könnyített fogadalmakat tesznek.
Nem világos, hogy az ősibihári dzsain kultúra és filozófia hatással volt-e a buddhizmusra, mindenesetre egyértelmű hasonlóságokat találni a két hagyomány között. Valószínűleg a dzsaina kultúrából a naptárt vette át a buddhizmus. A dzsina naptár kezdő dátuma i.e. 527, a buddhista naptáré pedig i.e. 544.[3][4]
A 2. századiAsókavadána és aDivjávadána ősi szövegei említést tesznek arról, hogy a buddhistaAsóka király elrendelte többnirgrantha (dzsaina) szerzetes megölését, miután arról értesült, hogy azok olyan képeket rajzoltak, amint Budha meghajol Vardhamána előtt.[5][6]
Vardhamána ésGautama Buddha kortársak voltak. A páli kánonban nem szerepel, hogy a két tanító valaha találkozott volna, azonban Vardhamána tanítványai többszuttában is feltesznek kérdéseket Buddhának. A buddhisták mindig úgy tartották, hogy Buddha és Varhamána idejére a dzsainizmus már egy jól körülhatárolt hit és kultúra volt a régióban. A buddhista szövegek filozófiai párbeszédekről számolnak be a vándorszerzetes Gautama Sziddhártha (a későbbi Buddha) és Udaka Ramaputta között, akitől a megvilágosodása előtt meditációs gyakorlatokat tanult, majd elérte mestere tudásszintjét és végül továbbállt. A buddhista írások szerint a legelső buddhisták először dzsainák voltak ("nirgranthák"), akik később áttértek a buddhizmusra, habár Buddha arra buzdította őket, hogy tartsák meg dzsaina identitásukat és gyakorlataikat, például, hogy továbbra is adjanak alamizsnát a dzsaina szerzeteseknek és apácáknak.
A buddhista feljegyzések szerint Vardhamána a nirhrantha hagyomány "négyrétű önmegtartóztatását" tanította — egyértelmű utalás a Vardhamána előtti Pársvanátha személyére (i.e. 877-777), a dzsaina hagyomány 23.tírthankarájára. Az általa hirdetett négy fogadalom (ahimsza,szatja (igazság),aparigraha (nem-birtoklás) ésasztéja (nem-lopás)) szolgálhatott akár a buddhistaöt fogadalom alapjaként is. Ezen felül a buddhistaAnguttara-nikája szövegei megemlítik a ma már nem létező rend alapítóját, az i.e. 6. századi Purana Kasszapát, akit a "nirgranthák" közé sorol, akik az emberiség hat legfőbb osztályát alkották. A páli szövegek szerint Buddha említést tesz Vardhamána megvilágosodására(Niggantha Nataputta).[forrás?]
Mind az egyházi, mind a világi emberek felé elvárás a dzsainavegetarianizmus. A buddhizmusban a kínai, japán, koreai és vietnámi szerzetesek vegetáriánusok, azonban nem elvárás a szigorú vegetarianizmus. A szerzetesi hagyományoknak megfelelően a szerzeteseknek minden ételt meg kell enniük, ami a alamizsna gyűjtéskor a táljukba kerül. Kivételt csak az képez, amikor a szerzetes értesül arról, hogy az állatot kifejezetten azért vágták le, hogy ő ehessen húst.
A buddhista írások szerint Buddha előtt már léteztek dzsaina gyakorlók. Buddha és a dzsaina tanok közötti szoros kapcsolatról szól aMaddzshima-nikája néhány beszéde, amely Buddha és néhány nirgrantha közösséghez tartozó személy között történt. Néha a történet végén ez utóbbiak elfogadják Buddhát tanárukként.