Ez a lap egy ellenőrzött változata
A Buddha lábnyoma (szanszkrit:Buddhapada,japán: 仏足石 -bussokuseki)Gautama Buddha egyik vagy mindkét talpának lenyomata. Létezik természetes és mesterséges állapotban.[1] Természetesen a "természetesek" közül sokat nem ismernek el a Buddha valódi lábnyomaként, csupán azok másolataként vagy ábrázolásaként, amelyeketbuddhista ereklyének vagycsetijának tekintenek, a Buddha korai szimbolikus ábrázolásának illetveanikonizmusnak.[2]
Ázsiában rengeteg különböző korból származó Buddha-lábnyomot tartanak számon.[3] Niva Motodzsi (丹羽基二) japán szerző évekig kutatta a lábnyomokat az ázsiai országokban. Összesen több mint háromezer állítólagos lábnyomot talált, csak Japánban mintegy háromszázat, Srí Lankán több mint ezret.[4] Gyakran tartalmaznak belevésett vagy felfestett megkülönböztető jelzéseket úgymintdharmacsakrát a talp közepén, vagy a Buddha 32, 108 vagy 132 megkülönböztető jegyét.[5]
Az egyik buddhista legenda szerint a Buddha életében elrepült Srí Lankára és aSri Pada (hegy) csúcsán hagyta a lábnyomát, hogy jelezze Srí Lanka fontosságát tanításainak terjesztésében. Ugyanilyen módon hagyta lábnyomait különböző ázsiai helyszíneken, ahol a tanításait később el fogják ismerni.[1]Thaiföldön a legfontosabb ilyen "természetes" lábnyom aVat Phra Phutthabat templomban található az ország középső régiójában.[1]Kínában, aTang-dinasztia korában a Buddha hatalmas lábnyomának felfedezése miatt (maLojang)Vu Cötien anyacsászárné új uralkodói korszakot indított 701-ben Dacu ("nagy láb") néven.[3]
A lábnyom története, mint szobrászati tárgy, az ókoriIndia régi koraiba nyúlik vissza.[6] Ezek még abuddhista művészetgrékó-buddhista időszaka előtti korokból származnak - például abharhuti vagy aszáncsi buddhista emlékek,[7] vagy a legendás fügefa és adharmacsakra.[8] A lábnyomkészítés hagyománya később kiemelkedett Srí Lankán,Burmában és Thaiföldön.[6]
Az istenek és guruk lábának tisztelete mindennapos volt azősi Indiába. A hierarchia kifejezésének gesztusaként a fejüket az imádott mester lábfejéhez érintették vagy talpa alá helyezték.[7] A Buddha lábnyoma többféle módon jelenik meg ún.csetijaként (buddhistaereklye). Némely lábnyomot ábrázoló ereklyének(uddeszika) tartanak, másikakat használatra vagy kapcsolattartásra(paribhógika) használnak és akad köztük olyan is, amit nem lábnyomnak tekintenek, hanem egyenesen a Buddha lábának(saririka). A lábnyomok ábrázolásai jelenthetnek eseményeket a Buddha életéből vagy embereket, akik a Buddha lábnyománál mutatnak be imádatot.[3]