AzARM architektúra (korábbanAdvanced RISC Machine, azelőttAcorn RISC Machine) egy 32/64 bites, azARM Limited fejlesztetteRISCCPU-architektúra, amely többbeágyazott rendszerben található meg. Energiatakarékosságuk miatt az ARM architektúrájú CPU-k a vezetők a hordozható elektronikai piacon, ahol az alacsony energiafogyasztás fontos tervezési szempont.
Manapság az összes beágyazott 32 bites RISC CPU kb. 75%-a az ARM családból származik,[1] így ez a világ egyik legelterjedtebb 32 bites architektúrája. Sokféle felhasználói elektronikai eszközben található ARM CPU, kezdve a hordozható eszközöktől (PDA-k,mobiltelefonok,médialejátszók, kézi számítógépkonzolok ésszámológépek) egészen a számítógép-perifériákig (merevlemezek, asztalirouterek). A család kiemelten fontos ágai aMarvell Technology Group által fejlesztettXScale és aTexas Instruments által készítettOMAP-sorozat.
ARoger Wilson ésSteve Furber vezette csoport egyMOS Technology 6502-re emlékeztető, ám annál fejlettebb processzort kezdett fejleszteni. AzAcorn sok, a6502-re épülő számítógépet kínált, így egy hasonlóan programozható chip jelentős előnyt jelentett a cégnek.
A csapat1985 áprilisában készült el azARM1-nek nevezett fejlesztői mintákkal,[2] majd az első eladásra szánt rendszerrel, azARM2-vel a következő évben. Az ARM2 32 bites adatbusszal és 16 darab 32 bitesregiszterrel rendelkezett, valamint 26 bitet használt címzésre (így összesen 64MiB memória volt címezhető). Ezen regiszterek egyike szolgált a (szóhatárra igazított)utasításszámlálóként(program counter), úgy, hogy a felső 6 és alsó 2 bitje tárolta a processzor állapotjelző bitjeit. Valószínűleg az ARM2 volt a legegyszerűbb, használható 32 bites mikroprocesszor a világon, mindössze kb. 30 000 tranzisztorral (összehasonlításként: a Motorola 6 évvel korábbi68000-eskomplex utasításkészletű processzora kb. 70 000 tranzisztort tartalmazott). Ennek az egyszerűségnek a nagy része a mikrokód (a Motorola 68000 tranzisztorainak kb. negyede-harmada) és a – legtöbb mai CPU-ban megtalálható – gyorsítótár hiányának köszönhető. Az egyszerűsége miatti alacsony áramfelvétele ellenére jobb teljesítményt nyújtott, mint azIntel 80286-os. Az egyik utódját, azARM3-t, 4 Kbyte méretű gyorsítótárral készítették, amely a teljesítményt tovább növelte.
ARM610 mikroprocesszor-lapkaMikroprocesszor-alapú rendszer egy chipen
Az 1980-as évek végén azApple Computer és azAcorn együttműködésbe kezdett az ARM mag új változatának kidolgozásában. A munka annyira fontos volt azAcornnak, hogy a fejlesztő csapatot 1990-ben egy új cégbe, azAdvanced RISC Machines Ltd.-be szervezték,[3][4][5] ami „ARM Ltd.”-re változott, amikor anyavállalata, azARM Holdings plc, 1998-ban floatolt aLondoni Értéktőzsdén és aNasdaqon.[6][7] Ezért nevezik néha az ARM-otAdvanced RISC Machine-nakAcorn RISC Machine helyett.Az új Apple–ARM együttműködésből született végül azARM6, aminek első változatát1991 elején adtak ki. Az ARM6 az ARM3 utódja.Az Apple az ARM6-alapú ARM610-et azApple NewtonPDA-k processzoraként használta, míg később StrongARM processzorokra nem váltottak.
Az ARM610 volt az első olyan ARM processzor, amely teljes32 bites címtartományt támogatott, így 4GiB memóriát képes leképezni. Ezen kívül memóriavezérlővel (MMU) és 4 KiB belső utasítás-gyorsítótárral is rendelkezik. AzARMv3 utasításkészletet támogatja. Visszafelé kompatibilis a korábbi 26 bites címzési módú üzemmódokkal. 20, 25, 30, 33 és 40 MHz-esórajelű változatai jelentek meg 1993 és 1994-ben.[8]
1994-ben azAcorn az ARM610-et alkalmazta főközponti egységként (CPU) sajátRiscPC számítógépeiben. ADEC megvásárolta az architektúra licencét (ezzel némi zavart okozva, mivel ők gyártották aDEC Alpha-t is) és elkészítette aStrongARM-ot.[9] 233 MHz-en aStrongARM mindössze 1watt energiát használt, az újabb változatok pedig még kevesebbet. Ezt a fejlesztést később egy peres egyezség részeként átadták azIntelnek, és az így kibővítette RISC processzorainak vonalát (i860,i960) a StrongARM-mal. Az Intel később kifejlesztette saját nagy teljesítményű implementációját(XScale) néven, amelyet aztán eladott aMarvell csoportnak.Az ARM mag tranzisztorszáma lényegében változatlan maradt a változások során: az ARM2 30 000 tranzisztorral rendelkezik,[10] míg az ARM6-ban a tranzisztorszám csak 35 000-re nőtt.[11]
2005-ben az összes eladott mobiltelefon mintegy 98% -a használt legalább egy ARM processzort.[12] 2010-ben az ARM architektúrákon alapuló chipek gyártói 6,1 milliárd ARM-alapú processzor szállításáról számoltak be, ami azokostelefon-ok 95%-át, adigitális televíziók ésset-top boxok 35%-át, valamint a mobil számítógépek 10%-át teszi ki. 2011-ben a 32 bites ARM architektúra volt a legszélesebb körben használt architektúra a mobil eszközökben és a legnépszerűbb 32 bites a beágyazott rendszerekben.[13] 2013-ban 10 milliárdot gyártottak[14] és ARM-alapú csipek találhatók a világ mobil eszközeinek közel 60%-ában.[15]
Az elképzelés szerint a gyártó az ARM mag mellé opcionális részeket kínál, amelyekkel egy teljes CPU összeállítható, így alacsony költséggel nagy teljesítmény érhető el.
Az ARM Ltd. szellemi terméket árul, és ezen licencek alapján építhetőek mikrokontrollerek és CPU-k az ARM magra. A legsikeresebb azARM7TDMI volt, amelyből több százmillió példányt adtak el majdnem minden mikrokontrollerrel.
Jelenleg az ARMv7 generáció a legelterjedtebb okostelefonokban, tabletekben, és más okos eszközökben.
Az ARM Ltd.-t 2016-ban felvásárolta egy japán befektetői csoport.[16]
Mobile phones:Sony Ericsson (K, W sorozatok),Siemens ésBenq (x65 sorozat és újabbak), Texas InstrumentsOMAP1710,Qualcomm MSM6100, MSM6125, MSM6225, MSM6245, MSM6250, MSM6255A, MSM6260, MSM6275, MSM6280, MSM6300, MSM6500, MSM6800
Az egyszerűség és gyorsaság miatt mikrokód nélkül készült, mint a korábbi Acorn mikroszámítógépekben használt, jóval egyszerűbb8 bites6502.
Az ARM architektúra a következőRISC képességekkel rendelkezik:
Load/store architektúra
Csak illesztett (aligned) memória elérés az ARMv6-ig
Ortogonális utasítás-készlet
Nagy, 16×32 bit regiszter-készlet
Egységes, 32 bites utasítások (egyszerűbb dekódolás és pipelining, csökkentett kódsűrűség)
Többnyire egy-ciklusos végrehajtás
Az egyszerűbb felépítés kompenzálására, néhány egyedi jellemzőt is hozzáadtak:
A legtöbb utasításhoz feltételes végrehajtás, így csökkentve az elágazás idejét és kompenzálva az elágazás predikátor hiányát.
Az aritmetikai utasítások a feltételes kód regisztert csak kérésre módosítják
32 bites léptető, amellyel teljesítmény-veszteség nélkül lehet aritmetikai és cím-számolásokat végezni
Erőteljes indexelt címzési módok
Egyszerű, de gyors, két prioritási szintű megszakítás-alrendszer cserélt regiszer-készlettel
Egy érdekes ARM újítás a 4 bitesfeltételes kód minden utasítás elején, így minden utasítás végrehajtása feltételhez köthető. Ez jelentősen korlátozza a memória-elérési utasításokban az eltolást, viszont rövidif utasítások esetén szükségtelenné teszi az elágazás utasításokat. A standard példa erre azEuklideszi algoritmus:
loopCMPRi,Rj; a feltétel beállítása: GT - nagyobb, mint (i > j),; LE - kisebb vagy egyenlő, mint (i <= j); NE - Nem egyenlő (i != 0)SUBGTRi,Ri,Rj; ha "GT", i = i-j;SUBLERj,Rj,Ri; ha "LE", j = j-i;BNEloop; ha "NE", akkor ugrás a loop-hoz
így elkerülhetőek az elágazások athen és azelse kikötések körül.
Az utasításkészlet egy másik egyedi képessége a léptető és forgató utasítások beépíthetősége az adatfeldolgozó (aritmetikai, logikai, és regiszter-regiszter mozgatás) utasításokban, így például a következő C utasítása += (j << 2);
egy egy-ciklusú utasítás lehet az ARM-on: ADD Ra, Ra, Rj, LSL #2.
Ennek eredményeképp egy szokásos ARM program jóval sűrűbb és kevesebb memória-hozzáféréssel rendelkezik, mint elvárnánk; így a pipeline hatékonyabban kihasználható. Bár az ARM egy sokak által alacsonynak vélt sebességen fut, felveszi a versenyt összetettebb CPU architektúrákkal.
Az ARM processzoroknak vannak további, RISC architektúrán ritkán látott képességei, például az utasításszámláló-relatív címzés (azutasításszámláló az egyike az ARM processzorok 16 bites regisztereinek), elő- és utónövekményes címzési módok.
Említésre méltó még, hogy bár az ARM már jó ideje elérhető, az utasítás-készlet alig nőtt. Például néhány korai processzor (az ARM7TDMI előttiek), nem rendelkezett 2 byte-os betöltővel, így ezeken lehetetlen olyan kódot gyártani, amely úgy működne, ahogy az elvárható egy C "volatile short" objektumnál.
Az ARM7 és a legtöbb korábbi felépítés háromfokozatúutasítás-futószalaggal rendelkeztek: utasításbehívás, dekódolás és végrehajtás. A nagyobb teljesítményűek, mint azARM9, ötfokozatú futószalaggal rendelkeznek. A nagyobb teljesítmény elérésének módjai között szerepel a gyorsabb összeadó és a kiterjedtebb predikciós rendszer.
Az architektúrautasításkészlete kiegészíthető „koprocesszorok” használatával, amelyek szoftveresen címezhetőek az MCR, MRC, MRRC és MCRR utasításokkal. A koprocesszor-tér 16 logikai koprocesszorra van felosztva (0-tól 15-ig számozva), a 15-ös (cp15) tipikus vezérlési funkcióknak (gyorsítótár és memória kezelés) van fenntartva (ahol van).
Az ARM alapú gépekben a perifériák általában a fizikai regisztereik ARM memóriájába, a koprocesszor-térbe vagy egy, a processzorhoz kapcsolódó másik eszköz (sín) való leképezésével kapcsolódnak a processzorhoz. A koprocesszor elérés kisebb késleltetésű, így néhány periféria (például az XScale megszakítás-vezérlő) mindkét módon elérhető (memórián és koprocesszoron keresztül is).
Az újabb ARM processzorok rendelkeznek egy tömörített utasításkészlettel, aThumb-bal, amely 16 bites utasításokat használ (de továbbra is 32 bites adatokkal dolgozik). A Thumb rövidebbopkódjaival kevesebb funkció érhető el. Például csak az elágazások köthetők feltételhez és sok opkód nem érheti el a CPU regisztereit. A rövidebb opkódok használatával növekszik a kódsűrűség, annak ellenére, hogy néhány művelethez több utasítás szükséges. Különösen azokban a helyzetekben, amelyekben a memória, port vagy busz kevesebb mint 32 bitre van korlátozva, a rövidebb Thumb opkódok jobb teljesítményt nyújtanak, mint a 32 bites, a limitált memória-sávszélesség jobb kihasználása miatt. A beágyazott hardvereknek többnyire kevesebb a 32 bites adatútja, a többi 16 bites, vagy még vékonyabb (pl.: aGame Boy Advance). Ebben az esetben van értelme a Thumb code-ra fordításának, majd a CPU-t inkább igénybe vevő részeket kézzel átírni a 32 bites nem Thumb utasításkészlettel, és utóbbiakat a 32 bites busz szélességű memóriába elhelyezni.
Az első Thumb utasítás dekóderrel készült processzor az ARM7TDMI volt. AzARM9 és a későbbiek (ideértve azXScale-t is) rendelkeznek ilyen értelmezővel.
Az ARM digitális jelfeldolgozásra és multimédiás programokra fejlesztéseként néhány új utasítással egészítették ki[5]. Úgy tűnik, ezt az ARMv5TE és ARMv5TEJ nevekben az „E” jelöli.
Ezek az új utasítások gyakoriak a digitális jelfeldolgozó architektúrákban. Ezek különböző variációk az előjeles szorzásra, telített összeadásra és kivonásra és a vezető nullák számolására.
AJazelle DBX (közvetlen bytekód futtatás) technológia segítségével néhány ARM architektúra képesJava bytekódot futtatni az ARM és Thumb futtatási módok mellett. Néhány bytekódot gyorsítva futtat, a többit szoftver-kérésekkel hajtja végre.
Az első Jazelle-t támogató processzor azARM926EJ-S[24] volt: a névben szereplő J jelöli a Jazelle-képességet. Ezt főként mobiltelefonokban használják, így gyorsítva aJava ME játékok és programok futását.
AThumb-2, azARM1156 core-ban, 2003-ban debütáló technológia, a Thumb 16 bites utasításkészletét egészíti ki 32 bites utasításokkal, hogy az utasításkészlet átfogóbb legyen. Így a Thumb-2 a Thumb kódsűrűségével és 32 bites memóriával rendelkező ARM utasításkészlet sebességével bír.
A Thumb-2 mind az ARM mind a Thumb utasításkészletet kiegészíti új utasításokkal, így példáulbitmező-módosításokkal, ugrótáblákkal (elágazási tábla) és feltételes futtatással.
Minden ARMv7 chip támogatja a Thumb-2 utasításkészletet.Néhány chip, mint például a Cortex-M3 csak a Thumb-2-t támogatja. Másik Cortex és ARM 11 sorozatú chipek támogatják az „ARM utasításkészlet módot” és a „Thumb-2 utasításkészlet módot”.
AThumbEE (esetlegThumb-2EE), a 2005-ben bejelentett, majd aCortex-A8 processzorban debütáló[8],Jazelle RCT néven ismert technológia. A ThumbEE a Thumb-2 utasításkészletét egészíti ki úgy, hogy az alkalmas legyen futási időben létrehozott kód futtatására (pl.Just-in-time compilation ("Pont időben fordítás")) megfelelően kezelt futtatókörnyezetekben. A ThumbEE célnyelvei között megtalálható a Limbo, aJava, a C#, aPerl és a Python, továbbá a segítségével a JIT fordítók teljesítmény-veszteség nélkül képesek rövidebb kódot előállítani.
A ThumbEE nyújtotta új szolgáltatások között megtalálható a minden írás/olvasás műveletkor lefutó automatikus null pointer ellenőrzés (tömbhatár-ellenőrzésnél hasznos), az r8-r15 regiszterek (ezekben tárolódik a Jazelle/DBX Java virtuális gép állapota) elérhetősége, és az ún. handlerek („kezelők”: gyakran meghívott kódok) feltételhez kötése (így a magas szintű programozási nyelvek szolgáltatásai (mint például a memória-allokáció) egyszerűen megvalósíthatók).
AzAdvanced SIMD (Továbbfejlesztett Egy utasítás - több adat), a NEON néven ismert technológia a média és jelfeldolgozás gyorsítására kínál utasításokat. Egy 10 MHz-en futó NEON-képes processzor képesMP3-dekódolására, egy 13 MHz-es pedig a GSM-eknél használt AMR (Adaptive Multi-Rate) kodek használatára. Az ASIMD új utasításokból, új regiszterkészletből és külön futtató hardverből áll. Támogatja a 8, 16, 32 ill. 64 bites egészeket és az egyszeres pontosságú lebegőpontos értékeket, amelyeket SIMD módon kezel így audió/videó/grafika- és játékszámításokra alkalmas. A NEON-ban a SIMD párhuzamosan akár 16 művelet elvégzésére is képes.
AVFP egy az ARM-hoz készült segédprocesszor, azIEEE 754 szabványnak megfelelő lebegőpontos aritmetikát támogató, alacsony költségű megoldás. A VFP széles körben felhasználhatóan támogatja a lebegőpontos számításokat, így például használható PDA-kban, nyomtatókban, set-top boxokban, autókban, okos telefonokban, hangtömörítésre és kitömörítésre, 3 dimenziós grafikára valamint digitális audió feldolgozásra. Alkalmas továbbá egyszerűbb vektor-műveletekre, így SIMD párhuzamosságra. Ez jól kihasználható grafikai és jelfeldolgozó programoknál, a kód rövidítése és így az átviteli képesség növelése révén.
Az ARM-hoz készültek további lebegőpontos és/vagy SIMD segédprocesszorok (pl.: FPA, FPE,iwMMXt). Ezek az VFP funkcionalitását biztosít(hat)ják, de azzal nem opkód-kompatibilisek.
ATrustZone (TM) néven hirdetett biztonsági kiegészítések az ARMv6KZ-től kezdődően találhatók meg az architektúrákban. Ez egy olcsó alternatívát jelent a dedikált biztonsági mag beépítése mellett. A TrustZone két virtuális processzort szolgáltat, hardver-alapú biztonsági rendszerrel. Így egy program két állapot (ún. világ) között váltogathat, így a megbízható világból a kevésbé megbízhatóbb világba nem kerülhetnek információk. Ez a világ-váltás általában ortogonális a processzor további képességeivel, így mindkét világ függetlenül működhet egy rendszermagot használva. A memória és a perifériák is észlelik ezt a váltást, így engedhetik jelszavak és egyéb titkosított adatok elérését az eszközön. Egy tipikus felhasználási módja, hogy egy teljes értékű operációs rendszer fut a kevésbé megbízható világban, míg egy biztonságra specializált kód fut a megbízható világban.
A 2011 októberében bejelentettARMv8-A megjelenése[25] alapvető változást hozott az ARM architektúrába. A családot gyakran gyakran ARMv8-ként emlegetik, pedig ebben nem minden változat 64 bites, például az ARMv8-R sem. Ebben vezették be az „AArch64” jelölésű 64 bites végrehajtási állapotot (architektúrát) és az ennek megfelelő „A64”-gyel jelölt utasításkészletet. Az AArch64 biztosítja afelhasználói tér kompatibilitását a régi 32 bites ARMv7-A utasításkészlet-architektúrával, amelyben az architektúra az „AArch32”, az utasításkészlet pedig az „A32” jelölést kapta.A Thumb utasításkészletek a „T32” jelölést kapták, ezeknek nincs 64 bites megfelelője. Az ARMv8-A lehetővé teszi 32 bites alkalmazások végrehajtását a 64 bites operációs rendszerekben, és a 32 bites operációs rendszerek futtatását egy 64 bitesHypervisor felügyelete alatt.[26] Az ARM 2012. október 30-án jelentette be a Cortex-A53 és Cortex-A57 magokat.[27] Az első fogyasztói termékbe épített ARMv8-A kompatibilis magot az Apple bocsátotta ki ez volt azApple A7 aziPhone 5S-ben.Az ARMv8-A architektúrát elsőként azAppliedMicro mutatta be, amelyet egyFPGA-n megvalósított rendszerrel demonstrált.[28]Az első ARMv8-Aegylapkás rendszert (SoC) aSamsung készítette, ez azExynos 5433 a Galaxy Note 4-ben, amelyben egy big.LITTLE konfigurációnak megfelelő két klaszterbe szervezett négy Cortex-A57 és négy Cortex-A53 mag található, ám ezek csak AArch32 üzemmódban működnek.[29]
Az AArch32 és AArch64 architektúrákhoz az ARMv8-A szabványosította a VFPv3/v4 és fejlett SIMD (NEON) kiterjesztéseket ésAES ésSHA-1/SHA-256 algoritmusokat támogató kriptográfia utasításokat is tartalmaz.
2014 decemberében jelentették be az ARMv8.1-A architektúrát,[30] amely a v8.0-hoz képest „hozzáadott javításokkal” rendelkező frissítés. A hozzáadott javítások két kategóriába esnek:
Változtatások az utasításkészletben
Változtatások a végrehajtási modellben és a memóriafordításban
Az architektúrát alkalmazó termékek megjelenése 2015 közepén várható a szerver-CPU gyártók körében és az Apple cég is feltehetőleg alkalmazza majd.[31]„Az ARMv8.1-A architektúra inkrementális javításai a memóriacímzés, biztonság, virtualizáció és adatátviteli sebesség körül forognak. Az ARMv8-A kód futni fog a v8.1 magokon is.”
Dedikált SP vagy nulla regiszter: az r31 az SP veremmutató vagy a nulla-regiszter szerepét veszi fel az utasítástól függően; a nulla-regiszter a hardveres nulla értéket adja vissza
A programszámláló (PC) már nem érhető el közönséges regiszterként
Az utasítások még mindig 32 bit hosszúak és többnyire megegyeznek az A32-es párjukkal (az LDM/STM utasításokat és több feltételes végrehajtású utasítást elhagytak)
Párosított betöltő/tároló(load/store) utasítások (az LDM/STM helyett)
Megszüntették a feltételes végrehajtást(predication) a legtöbb utasításnál, az elágazásokat kivéve
Az utasítások többsége 32 bites vagy 64 bites argumentumokkal is szerepelhet
A címek 64 bitesként vannak értelmezve
Advanced SIMD (NEON) javítások
32 128 bites regiszter (16 helyett), a VFPv4-en (vektoros lebegőpontos koprocesszor-kiterjesztés) keresztül is elérhetők
Támogatja a dupla pontosságú lebegőpontos formátumot
Teljesen megfelel az IEEE 754 szabványnak
Az AES kódoló/dekódoló és SHA-1/SHA-2 hash-képző utasítások szintén ezeket a regisztereket használják
Új kivételrendszer(exception)
Kevesebb regiszterbank és üzemmód
A 48 bites virtuális címekről való címfordítás a már létező nagy fizikai címkezelő kiterjesztésen (Large Physical Address Extension, LPAE) alapul, ami könnyen kiterjeszthető a 64 bites címekre
Az ARM Ltd. nem gyárt a terveik alapján CPU-kat, hanem az architektúrákat az érdeklődő cégeknek licenceli. Az ARM többféle licencelési módot is ajánl, az ár és az eladható daraboktól függően. Minden ARM licenccel az ARM az ARM mag egy elkészíthető hardver leírását, teljes szoftverfejlesztői készletet (fordító, debugger,SDK) és a legyártott ARM CPU-t tartalmazószilícium eladásának jogát adja. Azon a gyártók számára, amelyek az ARM magot saját chipjeikben kívánják beépíteni, többnyire csak a gyártásra kész mag szellemi termékét kívánják felvásárolni, az ARM egy az adott ARM magot leíró kapulistát ad egy absztrakt szimulációs modellel egyetemben, amellyel a programok tesztelhetők és az architektúra integrációja és ellenőrzése egyszerűbbé tehető. Az ambiciózusabb vásárlók (pl. gyártók) választhatják a processzor szellemi terménekVerilog formában való megvásárlását, amellyel architektúra szintű optimalizálás és kiegészítések érhetők el. Így a tervezők különleges célokat érhetnek el, amelyek egyébként elérhetetlenek (magasabb órajel, nagyon alacsony energiafogyasztás, utasítás-készlet kiegészítések stb). Az ARM a továbbadás jogát nem adja el, a licencelők az előállított termékeket (chipek, kártyák, teljes rendszerek stb.) eladhatják. A kereskedő gyártók egy külön csoportot alkotnak: nem csak az ARM magot tartalmazó szilíciumot árulhatják, általában birtokolják az ARM magok további vásárlók számára történő építésének jogát is.
Mint a legtöbb szellemi terméket áruló cég, az árait az ARM is az észlelt értékhez viszonyítja. Architekturálisan ez azt jelenti, hogy a kisebb teljesítményű ARM magok licence kevesebbe kerül, mint egy magasabb teljesítményűé. Megvalósítás szempontjából ez annyit jelent, hogy egy egységbe foglalható mag drágább, mint egy macro mag. Az árakat bonyolítja, hogy a kereskedő gyártók (például a Samsung és a Fujitsu) alacsonyabb licencköltséget kínálhat a nagyobb vásárlóknak. Azért cserébe, hogy az ARM magot a gyártó saját tervezőin keresztül kapja meg, a vásárló csökkentheti vagy megszüntetheti az ARM licencdíját. A saját tervezőket nélkülöző kijelölt gyártókhoz (mint aUMC) képest a Fujitsu/Samsung kétszer-háromszor többet kér darabonként. Kis és közepes mennyiség esetén a tervezői szolgáltatásokat is nyújtó gyár alacsonyabb összköltséget jelent (a licencdíj elosztása miatt). A nagy tömegű termelésnél hosszú távon elérhető az alacsonyabb darabár a kijelölt gyárak melletti döntéssel, mivel így az ARM felé egy egyszeri tervezési költséget kell fizetni.
Az ARM szerint a több mint 200 licence jó esélyt ad az Intellel szemben a folyamatban levő vitában, hogy melyik architektúrát használják hordozható számítógépekben.
Az ARM 2006-os éves jelentése szerint a 2,45 milliárd eladott darabból származó jogdíj 88,7 millió GBP (164,1 millió USD).[32] Ez darabonként 0,036 GBP-t (0,067 USD-t) jelent. Akárhogyis, ez az összes mag átlaga, beleértve az újabb, drágább, és a régebbi, olcsóbb magokat.
Ugyanebben az évben, az ARM licencekből származó bevétele 65,2 millió GBP volt (119,5 millió USD),[33] átlagosan 1 millió GBP licencenként. Ismételten, ez egy átlag, mind a régi, mind az új magokkal.
Figyelembe véve, hogy az ARM 2006-os bevételének 60%-a a jogdíjból, 40%-a a licencekből származott, az ARM átlagosan 0,06 GBP-t (0,11 USD) szerez a processzorokért (beleértve a jogdíjakat és a licencet). Azonban mivel többnyire az újabb technológiák licencei kerülnek eladásra, az eladott egységek (és így a jogdíjak) nagyobb részét az elfogadottabb termékek teszik ki. Így a fenti számítás nem tükrözi egy ARM termék valós árát.
↑ 3 SoC Verification Topics for the ARM Architecture,Co-verification of hardware and software for ARM SoC design. Oxford, UK: Elsevier,69. o. (2005).ISBN 0-7506-7730-9 „ARM started as a branch of Acorn Computer in Cambridge, England, with the formation of a joint venture between Acorn, Apple and VLSI Technology. A team of twelve employees produced the design of the first ARM microprocessor between 1983 and 1985.”
↑Weber, Jonathan. „Apple to Join Acorn, VLSI in Chip-Making Venture”,Los Angeles Times, 1990. november 28. (Hozzáférés: 2012. február 6.) „Apple has invested about $3 million (roughly 1.5 million pounds) for a 30% interest in the company, dubbed Advanced Risc Machines Ltd. (ARM) [...]”
↑A teljes, 110,6 millió GBP-s (202,5 millió USD) elosztva a "Termékenkénti licencbevétellel"; "Üzleti áttekintés/Pénzügyi áttekintés/IFRS" és "Teljesítmény mutatók", p. 10 / p. 3ARM éves jelentés, 2006. May 7 2007
Ez a szócikk részben vagy egészben azARM architecture című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.